Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Bölcs/balga boldog(talan)ok  Emberélet-minőség +/- ABC – IX.

Írta: Nagy Jenő · 2023. június 20.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz:

Emberélet-védelem ABC – IX.

ppppppppppppppp

Megfontolandó-megszívlelendő

Kulcsmondatok jó magyarán írva

Létjavítás, őrzés – és/vagy rontás

Mind egy: sok kis részben az egész

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppppppppp

Amit ember a maga/más javára-kárára tehet

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája

Engem nyílott utoljára

Bár sohase nyílott volna nyílott volna

Maradtam volna bimbóba hateha

Én vagyok az aki nem jó

Fellegajtó nyitogató

Nyitogatom a felleget a felleget

Sírok alatta eleget hateha

Édesanyám sok szép szava

Kit fogadtam kit nem soha

Megfogadnám de már késő de már késő

Hull a könnyem mint az eső hateha

Sírok mikor nem látja más

Hull a könnyem mint kútforrás

Hull előmbe hull a földre hull a földre

Hull a gyászos kebelemre hateha

Édesanyám mondta nékem

Minek a szerető nékem

De én arra nem hajtottam nem hajtottam

Titkon szeretőt tartottam hateha

Titkon szeretőt tartani

Bajos azt elfelejteni

Már ezután olyat szeress olyat szeress

Akit könnyen elfelejtesz hateha

{Szűcs Mária balladája}

Este van este van

hatot üt az óra

minden eladó lány

készül a fonóba.

Szegény Szűcs Mária

ő is elment volna

ha az ég előtte

be ne borult volna.

Ha az ég előtte

beborult azonban

szegény Szűcs Mária

elment a fonóba.

Elment a fonóba

leült ott egy padra

kihívta egy legény

csak egy minutára.

Babám édes babám

mi bajod érkezett

Talán a vacsorád

nemigen jólesett?

Itt van egy kulacs bor

had igyál belőle

had viduljon tőle

a te gyönge szíved.

Nem kell a te borod

igyad te meg magad

ha te nem sajnáltad

szép leányságomat.

Sajnáltalak babám

amíg megcsaltalak

de most a jóisten

viselje gondodat

Lányok szép leányok

tőlem tanuljatok

a csalfa legénynek

csókot ne adjatok

mert a sok forró csók

nem esik hiába

hullatom a könnyem

a bölcső gombjára.

Anyám édesanyám

Még csak egyre kérem

engedjen szobámba

ruháim megnézzem.

Ruháim, ruháim

szegről lehulljatok

engem sirassatok,

engem gyászoljatok.

Anyám édesanyám

még csak egyre kérem

engedjen a kertbe

virágim megnézzem.

Virágok virágok

ti is hervadjatok

engem sirassatok

engem gyászoljatok.

Jó estét jó estét

jövendő anyósom

hol van a Mariskám

a kedves galambom.

Bent van a szobába

hófehér ágyába

bent van a szobába

hófehér ágyába.

Bemegy a vőlegény

lássa menyasszonyát

bemegy a vőlegény

lássa menyasszonyát.

Éles kést kiveszen

szívébe őti be

éles kést kiveszen

szívébe őti be.

Vérem a véreddel

egy patakon folyjék

testem a testeddel

egy sírba nyugodjon.

Harangoznak délre

fél tizenkettőre

most visznek egy új párt

ki a temetőbe

http://folkradio.hu/radio/album/felvetel/10465/este_van_este_van1

p Minél

p biztosabb

p pártában maradása,

p – aggszűz vénlány -,

p annál inkább és annál

p hangosabb erkölcs-csősz,

p akinek minden szerelmes-

p párról megvan a rossz véleménye,

p és ezt nagyon nem rejti a véka alá:

p a vallása/Egyháza törvényei szerint

p mindenre rásüti a paráznaság bélyegét…

p Már

p nem fiatal,

p későn ébredt:

p megrögzültek

p a bevett szokásai,

p már nem tud/akar

p ebből bármit feladni,

p egy másikhoz alkalmazkodni…

p (megrögzött agglegény/vénlány)

p Nem

p adod oda

p minden addig

p gyűjtött kincsed

p ezért az egyetlenért?

p Mindent meg is őriznél,

p akár foggal-körömmel…

p Hozzád jöhet Ő feleségül,

p ha neked semmiről nem kell

p őérte/őmiatta lemondani…

p Pót-

p cselekvő:

p intimpistáskodsz,

p kukkolsz, kibicelsz,

p üvegen át nyalod a fagyit,

p vagy netán pornófilmet nézel

p (ami meg sokkal inkább elveszi,

p mintsem meghozza a kedvedet…)

p A

p nyelvek

p és a nemi

p szervek érintkezése

p naturalista látásában

p neki gusztustalan dolog,

p rossz gyerekkori élmény

p miatt hagyta így rögzülni,

p a legszívesebben kihagyná,

p (maradna a mesterséges

p megtermékenyítésnél)

p Kisgyerekként

p tiltották a legkisebb

p játékot is a nemi szerveiddel?

p Bűnösnek/undorítónak mondták,

p ha tetten értek, megszégyenítettek…

p (Nem is szólva az önkielégítésről…)

p És te így maradtál, és ezt az érzést,

p viszonyulást nem vizsgáltad felül…

p Tabu

p Szexuális

p kíváncsiságod elfojtották –

p és nem is válaszolták meg

p – kimondott-kimondatlan –

p egyre kevesebb kérdésedet?

p Te ezért még természetes

p nemi ösztönöd is próbáltad

p elfojtani, mint bűnös dolgot…

p Nem

p én vagyok

p nálad az első –

p csak az anyukád,

p a gyereked stb. után állok…

p Nem átmeneti, vagy vész-,

p de már az alaphelyzetben…

p Így jó eséllyel maradsz így

p magadra, s lehetsz „hős anya” …

p Ha

p éppen

p marad egy kis

p ún. szabadidőd,

p akkor azt szívesen töltöd velem?

p De neked legeslegelső a hivatásod,

p és csak a maradék időd-erőd

p áldozod/szenteled a Másikra…

p Így tudod e kettőt egyeztetni…

p Aki

p becsal

p az aranykalickába,

p hogy majd levágja szárnyad –

p az anyagi kiszolgáltatottságod

p zsarolhatóvá tesz téged: rávehetővé,

p hogy hagyjál fel bolondos hivatásoddal,

p és nézz valami biztos kenyérkereset felé…

p Egy

p szégyenlős

p és egy magamutogató

p vagy nudista, naturista,

p öncélúan pucérkodó stb.

p vagy egy nagyon trehány

p és egy igen rendmániás

p „egymásra találása”,

p furcsa párja és

p párosodása…

p Még

p magadat

p sem sűrűn láttad

p tetőtől talpig meztelenül,

p legfeljebb az állatokat, egy kutyát…

p Amikor a fürdőkádban is ruha kellett…

p Lásd pl. Harsányi Zsolt: Magdolna regénye

p főhősnőjét, aki prűd-puritán nevelést kap,

p majd naivan elbolondul az első Férfival,

p és utána is szökik – de akiről kiderül,

p hogy családapa… ekkor öngyilkosságot

p kísérel meg, majd e szégyen után már

p nem tiltakozik: a szülei jelölik ki párját…

p Jobb híján

p rossz filmekből vett

p életképtelen mintát követsz,

p az ott látottakat utánzod le,

p mégpedig egy az egyben,

p szolgai másolatban, és

p még te magad csodálkozol,

p ha nem lesz jó az eredmény…

p Ahogy

p a színpadon,

p szerepben láttál,

p azt szeretted meg,

p és nem pedig engem…

p Mégis tagadod a csalódást,

p és hiúságodnak hízeleg, hogy

p ilyen híres ember/némber a párod…

p (mármint alkalmilag, egy ideig, óráig…)

p A

p nemi

p ösztönnek

p nem lehet, de

p nem is kell parancsolni?

p Ez önmegerőszakolás lenne?

p A még természetes, isteni mintát

p követő állatokat utánzod, akiknél

p nincs ez a sok, mesterséges korlát

p (pedig amúgy ott is a nőstény választ)

p Akit itt-most megkívánsz, azt letepered…!?

p A

p tűzzel

p játszani nem lehet:

p ne nézzen úgy rám

p a gyönyörű szemével…

p Ez életveszélyes játék

p Egy ideig te játszol vele,

p majd aztán ő játszik veled…

p Ahogy a piromániás embert

p megbabonázza a tűz-varázs…

p Elbűvöl, elbájol a bájos hölgy,

p és teljesen a hatalmába kerít…

p Törököt foghatsz, aki nem ereszt…

p Aki

p szerelmet színlel:

p és csak játszik veled,

p még akár kútba is ugrat,

p hogy az így feletted szerzett

p hatalmával pl. szadizmusát

p alaposan kiélvezhesse…

p Naiv

p Felmész

p egy-magad

p a férfi lakására,

p és ott meglepődsz, hogy

p nincs is bélyeggyűjteménye…

p Vagy azért adod rögtön neki magad,

p mert úgy véled, hogy ettől ez után

p már örökre a te szexuális rabod lesz…

p Aki

p minden

p párbeszédet

p egy ki kit győz le

p lelki szópárbajnak vesz,

p mesterien forgatja fegyverét,

p mert ő pont ebben a legjártasabb –

p főzése, varrása, lakásszépítése stb.

p már sok kívánnivalót hagy maga után…

p „Büszkeség”

p A lélek test-beszéde

p Amikor egy szerelmespár

p agyaskodva vitatkozik, veszekszik, és

p mindkettő túl büszke ahhoz, hogy engedjen,

p mert az engedményt megalkuvásnak tartanák,

p és akár még kezet is emelhetnének egymásra,

p felhánytorgatják az összes el/el nem követett bűnt,

p vagy igaztalan sértéseket vágnak egymás fejéhez,

p s a kapcsolatuk végleges-végzetes törést szenvedhet:

p akkor az egyik fél a Lélektől vezetve tesz egy gesztust,

p és az egész újra összeforr, még erősebbre is, mint volt…

p Hármaskötél

p Sokkal jobb dolga van

p a kettőnek, mint az egynek.

p Mert ha elesnek is,

p az egyik felemeli társát.

p Jaj, pedig az egyedülvalónak,

p ha elesik, nincsen, aki felemelje.

p Hogyha együtt feküsznek ketten,

p megmelegszenek.

p Az egyedülvaló pedig

p mi módon melegedhet meg?

p Ha az egyiket megtámadja is valaki,

p ketten ellene állhatnak annak,

p és a hármas kötél

p nem hamar szakad el.

p Beláthatatlan

p következmények

p Mit takarhat ez a baljós kifejezés?

p Például olyasmit, hogy ha nincs jó védekezés,

p és egy gyenge pillanatodban, részegen, brahiból

p szexuális kapcsolatot létesítesz egy ún. rossz nővel,

p és megfogan, s megszületik egy nem kívánt gyermek…

p Aki után még évekig fizetheted a sok-sok gyerektartást

p Ami miatt az amúgy jól működő házasságod is felbomlik

p Ami miatt akár az utcára is kerülhetsz, hajléktalanként

p Két szék között a pad alatt – esetleg télen a kínpadon…

p Poligám

p Három feleséget tart

p Egyet, aki ügyes a konyhában, a háztartásban,

p Egyet, akivel a szinteden tud eszmét cserélni,

p Egyet, akivel meg jó a táncban és jó az ágyban

p (már csak arra kell ügyelni: nem is találkozva

p ne tépjék meg egymást…)

p Imponálni

p Kinek akarsz ezzel tetszeni?

p Miért halnak meg a középkorú férfiak?

p Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás stb.

p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

p a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…

p Miért mindig

p a nők azok a mesékben,

p akinek semmi nem elég,

p akik olyannyira telhetetlenek,

p mint annak a halásznak a felesége,

p aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

p és akitől egyre többet és többet kér,

p mert küldi az asszony és ő megy… –

p míg el nem veszítik a mértéket,

p és most már úgy jutnak végleg

p vissza oda, ahol induláskor voltak,

p hogy már tudták, milyen feljebb…

p De miért ilyen papucs a férj?

p Cinikus

p olcsó vigasz

p (Savanyú a szőlő)

p A vénkisasszonyt faggatja a szomszédasszonya,

p hogy miért nem keres már magának egy férjet.

p – Minek? – feleli a nő – Van kutyám, papagájom

p és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.

p – Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!

p – Dehogynem! A kutyám állandóan morog,

p a papagáj egész nap káromkodik,

p a macska pedig az egész éjszakát házon kívül tölti.

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p hogy neked mire és hogyan

p van a másikból szükséged,

p mintha egy mobil telefont

p vennél a boltban, a piacon,

p de megfordítva már nem…

p Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod az egyedüllétedet,

p túlhangsúlyozod kétségtelen előnyeit…

p „Rövidlátó”

p Carpe diem, vagyis

p csak egy nap a világ –

p ki tudja, holnap mi vár reánk?

p Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom

p Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?

p (Illetve: „mit ér a hozomány, fényes esküvő,

p elmegy a hozomány, megmarad a nő…”)

p Szörnyű titkok

p Nem minden lehet,

p pláne nem örök titok,

p hisz vannak dolgok,

p amiket elvileg nem lehet,

p gyakorlatilag nem érdemes

p eltitkolni, titkosítani:

p A „teherbe esést” is

p például csak egy ideig?

p (ritka kivételben egészen a szülésig,

p ha netán a magzatelhajtás sikertelensége után

p horribile dictu a csecsemőgyilkosság a célunk…)

p Felszarvazva

p Te vagy az utolsó, aki erről értesül,

p Ha egyáltalán valaha tudomásodra jut…

p Összemosolyognak az utcán a hátad mögött

p Még a gyereked származásában se lehetsz biztos

p (v.ö.: A felszarvazott férj balladája – Deák Bill Gyula)

p Detonáció

p Más apa gyerekét nevelni…

p Csak a gyerek halálakor derül ki,

p Hogy a házi barát egyben szerető is,

p Aki még anyagilag is támogatta őket

p (Csáth Géza: Janika – tévéfilmen is)

p Aki

p maga cifrálkodó,

p mert a nőnek jól kell öltöznie,

p és szépségszalonokba járkál stb.,

p a férjét meg túrkálóból ruházza:

p – majdhogynem madárijesztőnek -,

p elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél

p (és így legalább más sem vet rá szemet)

p Az

p újgazdag

p ambiciózus asszony,

p aki terrorizálja papucs férjét,

p mint a Hyppolit a lakáj c. filmben…

p Teljesen kiforgatná a szokásaiból,

p hogy az általa elképzelt, és a lakáj

p által is diktált (!) úri módon öltözzön,

p étkezzen, beszéljen, viselkedjen stb.

p x

Fehér László lovat lopott…

(A halálraítélt húga)

Fehér László lovat lopott

A fekete halom alatt.

Csörgött, csattant az ostora,

Gönc városa meghallotta.

Rajta, rajta, Gönc városa,

Fehér László el van fogva!

Fehér Anna meghallotta,

Beszaladt az istállóba.

– Fogd be, kocsis, a lovakat

Rakjunk rá sok aranyakat.

Elmegyünk majd Gönc városba

Bátyám szabadítására.

Börtöngazda, egek ura,

Adok neked sok aranyat,

Szabadítsd ki a bátyámat!

– Nem kell nékem az aranyod

Sem tizesed, sem százasod,

Háljál velem egy éjszaka

Ki lesz bátyád szabadítva!

– Börtöngazda, egek ura,

Mi csörög az istállóba?

– Aludj, aludj, szívem Anna,

Kocsisom lovát itatja.

Most jött haza egy órája

Réz annak a zabolája,

Csörög, csattog a szerszámja. –

Erre Anna semmit sem szól,

Végigsétál a folyosón,

Folyosórul folyosóra,

Fehér László ajtajára.

– Fehér László, édes bátyám,

Élsz-e még vagy meghaltál?

– Ne itt keresd a bátyádat,

Elvitték már a zsandárok.

– Átkozódni nem szokásom,

De ha megfog, azt se bánom.

Reád szálljon, úgy kívánom,

Gyilkosomat meg nem szánom!

Borod, búzád ne teremjen,

Szántófölded ne zöldeljen.

Zsebbe késed kiforduljon,

Az is a szivedbe álljon!

Kenyhec (Abaúj)

Néprajzi Intézet kézirattára

(Sztareczky Zoltán gyűjtése). (Dallammal)

p Aki

p minden

p percéről

p és gondolatáról

p elszámoltatja párját:

p szerinte ez nem bizalmatlanság,

p illetve nem beteges kíváncsiság,

p csak a „felettes-én” ellenőrzése…

p Aki

p engedélyem

p beleegyezésem nélkül

p kutakodik magánleveleimben,

p naplómban, telefonomban stb.,

p mert úgymond neki mindent,

p de mindent tudnia kell rólam,

p nekünk már nem lehetnek

p egymás előtt titkaink…

p Aki

p pl. tanítónő létére

p annyira érzéketlen

p a lelki-szellemi dimenziókra,

p hogy teljesen értetlenül fogadja,

p ha megkérdezik tőle: mi része volt

p neki abban, hogy férje halálos beteg…

p Aki

p minden

p párbeszédet

p egy ki kit győz le

p lelki szópárbajnak vesz,

p mesterien forgatja fegyverét,

p mert ő épp ebben a legjártasabb –

p főzése, varrása, lakásszépítése stb.

p már sok kívánnivalót hagy maga után…

p Aki

p szerelmével

p ügyesen hiteget,

p de végül pofára ejt,

p és amire te érthető,

p de rossz választ adva

p emiatt végleg begubózol,

p s már nem hiszel senkinek…

p Aki

p mintha segítene

p lelki szennyesem mosni –

p de közben kiteregeti az utcára,

p kipletykálja a szomszédasszonnyal,

p ami annyi, mintha nagybodra verné…

p Aki

p állandóan támad,

p csakhogy folyamatosan

p védekezésre kényszerítsen,

p és így is ne kerüljön terítékre

p az ő zűrös-bűnös viselt dolga…

p Aki

p élvezi

p az általam nyújtott

p biztonságot, kényelmet,

p kihasználja papucs mivoltom,

p e amúgy lenéz, megmosolyog,

p és a hátam mögött mással kinevet…

p (közben ketyeg ez az időzített bomba…)

p Aki

p mindig

p félbeszakít,

p kizökkent, ha

p épp belelendülnék Dolgomba,

p nem tiszteli az alkotó-munkámat,

p minden apró-cseprő dolgával zavar,

p s kezdhetem újra, ha tudom folytatni…

p Aki

p holtáig alkot

p a család rovására

p „titkos remekművet”,

p és elvárja a csodálatot,

p hogy mindenki őt szolgálja,

p s felesége dolgozzon helyette,

p míg ő a szerepét játssza…

p Aki

p csakis

p az emberiség barátja,

p pl. az írófejedelem, egy Kazinczy,

p akit hidegen hagy szenvedő hitvese,

p aki éppen most az ő közelében vajúdik…

p Aki

p megállítja az életet,

p ha egy kis náthája van,

p elvárja, hogy a felesége

p csak körülötte sürög-forogjon,

p és háborog, méltatlankodik,

p ha kis időre elszalad szülni….

p Aki

p nem nyugszik

p bele az elválásba,

p a közös megegyezés dacára sem,

p még tíz év múlva is hideg-háborúzik,

p pedig az ex neje már régen új párra lelt –

p neki meg önkritikátlanul nem sikerülhetett…

p (és a közös gyerekek sínylik meg mindezt…)

p Aki

p ex élettársának

p az ő kedvenc macskájából

p főzi meg a búcsúvacsorájukat,

p de – „persze” – ezt csak utólag közli

p Így utólag is kitörölne minden szépet

p a jóban-rosszban együttöltött időből…

p Aki

p nem mer

p – mert nem legény –

p egy lányt megcsókolni,

p mert attól tart/fél, hogy

p hátha nem kapja vissza…

p Aki nem mer, az nem nyer…

p Aki

p nem képes

p magát is „alázva”

p ölelést kérni, „koldulni”,

p ehelyett inkább „büszkén”

p öli a jókedvet, ront hangulatot…

p Aki

p szemet huny,

p ha a szerelme/szeretője,

p vagy épp a lánya, felesége

p a sarkon/neten árulja magát

p (annyival kevesebbet kell dolgoznia)

p Még

p soha nem

p izzadtak meg együtt

p a játékban/sportban,

p vagy épp a táncban,

p így nem is érezhették,

p tesztelhették a másik szagát/illatát,

p ennek hiányában esküdtek örök hűséget…

p Aki

p bajában

p nem szólal meg,

p nem osztja meg,

p a figyelemfelhívó

p kommunikációnak

p egy módját ismeri:

p az álöngyilkosságot…

p Aki

p földi bírónál

p keresi a teljes igazát,

p mint pl. Kohlhaas Mihály,

p ha ebbe bele is pusztulnak

p az előszerettei: neje, s családja…

p Aki

p házi nyúlra

p ő maga nem lő,

p de elcsábítani azért

p mégis hagyja magát,

p és nem figyelmezteti barátját,

p hogy milyen kikapós a neje…

p Aki

p vitakészség

p és érvek híján,

p meggyőzés, indok,

p egyetértésre jutási

p próbálkozás helyett

p ököljogot érvényesít

p a párkapcsolaton belül…

p Aki

p ítél és ítélkezik,

p de kettős mércével:

p a saját szemében még

p a gerendát sem látja, de

p a Másáéban még a szálkát is,

p amit azután gerendának mond,

p és gyógypedagógusként bánik

p a becsesnek mondott nejével…

p Aki

p nemcsak

p hogy hálátlan,

p de még bele is harap

p a neki/rajta segítő kézbe:

p bántja „büszkeségét”, hogy

p most épp ő rászorul feleségére…

p Aki

p az önelfogadás

p masszív hiánya miatt

p csak kötözködik, kellemetlenkedik,

p aki a kákán is csomót keresve kötekedő,

p akinek odaadó hitveséhez nincs egy jó szava…

p Aki

p a kapcsolatát féltve

p nem mond lélekmentő igazságot,

p mert fontosabb neki a társ maradása,

p mint annak igaz boldogsága/üdvössége –

p nem bízik benne: így is újraválasztaná őt…

p (mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nej –

p de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,

p amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele…)

p Aki

p a végsőkig

p próbára teszi

p társa feltétlen szeretetét,

p ami ugyan tényleg kegyelem,

p amit így nem is lehet kiérdemelni,

p de mégis lehet rá érdemtelenné válni…!?

p „Ha

p nem Te

p leszel a párom,

p akkor megölöm magam!”

p Hogyan lehet jól/legalább

p legkevésbé rosszul kijönni

p egy ilyen szintű zsarolásból?

p Mert ebből a párból csak egyet,

p jó esetben elsőt és utolsó választunk!

p Aki

p holtomiglan üldöz,

p ha nem viszonzom közeledését,

p visszautasítom házassági ajánlatát –

p mert mindezt személyes sértésnek veszi,

p ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván…

p Aki

p egy

p buzgó rovásíró:

p kiradírozhatatlan ceruzával

p írja a Nagy Fekete Könyvébe,

p hogy mi minden van a rovásomon,

p egybekelésünk óta gyűjti rólam

p a terhelő adatokat…

p Aki

p holtig

p kárhoztat,

p a kárhozatában

p élettársában már

p csak a hibáit látja,

p egyre halmozódva,

p és súlyukban is egyre,

p vétekké-bűnné gyarapodva…

p Aki

p élettársa

p leleményes

p testi-lelki kínzásában

p leli legnagyobb örömét,

p és jól tudja: neki mi fáj,

p pedig csak ő egy szadista,

p de a párja nem mazochista…

p Aki

p évenként

p egyszer nagyot segít,

p hősiesen kiáll társáért/családjukért,

p amivel ő mindenre fátylat borítana –

p de sok apró figyelmességet mulaszt,

p és sok „kis apró” lelki sérülést okoz…

p Aki

p védtelenül

p és tehetetlenül nézik

p ahogy a drága jó anyós

p jobb ügyhöz méltó buzgón

p éket ver közibük, majd azt

p még szakadékká is tágítaná,

p mert a drága jóédesanyja

p előtte szent-sérthetetlen…

p Aki

p szerelmével,

p vagy élettársával

p folyamatosan kísérletezik,

p és – az ő beavatása nélkül –

p naponta új próba alá veti,

p vizsgálja és vizsgáztatja…

p Aki

p az élet-

p társától várja:

p kollegája, sporttársa,

p játékpartnere, kollegája,

p párttagtársa, útitársa stb.

p vagyis a mindene legyen

p (különben durcásan dúl-fúl)

p Aki

p folyamatosan

p ellened hangolja

p a neki szinte mindenben

p kiszolgáltatott gyereketeket…

p Elidegeníti őket tőled, aláássa

p a maradék apai tekintélyed stb. stb.

p Majd megissza mindennek a levét:

p elrontott gyerekével magára marad…

p Aki

p szerelmet színlelve

p a bizalmadba férkőzik:

p így előbb kiismert téged,

p majd támadásba lendül…

p (esetleg csak munkáját végzi,

p mint önkéntes, ún. megnyert ügynök,

p aki kémkedik rád, vagy kompromittál stb.

p Aki

p hencegésből,

p magát érdekessé téve,

p a kocsmában kifecsegi

p a hálószoba titkaitokat is…

p (kerül, amibe kerül – pedig

p akár „örök harag” is lehet belőle…)

p Aki

p azt kívánja,

p hogy én falazzak neki

p a sorozatos házasságtöréseihez…

p Vagyis a barátjától becstelent kér!

p Ha nem leszek cinkos bűnpártoló,

p akkor ósdi kereszténynek gúnyol…

p Aki

p egy elefánt

p a szívem porcelánjai közt:

p csak tör és zúz, amerre lép…

p Vagy egy olyan elefánt, aki

p az a bizonyos felesleges,

p és zavaró harmadik fél…

p Aki

p cikiz,

p nevetségessé tenne

p a szemérmességem miatt…

p Az úgynevezett/állítólagos

p prűdériámat gúnyolja ki, és

p szándékosan megbotránkoztat

p a folytonos trágárkodásával,

p az ocsmány káromkodásával

p (hátha így majd kigyógyulok?)

p x

Molnár Anna

(Az elcsalt feleség)

– Jere velem, Molnár Anna!

Rengetegre, hosszú útra.

– Nem mehetek, Ajgó Márton!

Vagyon nekem hütös társam,

Hütös társam, jámbor uram,

Karonülő kicsi fiam. –

Addig hítta, addig csalta,

Lóra kapta s elrabolta.

Elindulnak, mennek, mennek,

Hosszú útnak, rengetegnek;

Találtak egy burkos fára,

Leültek az árnyékába.

– Molnár Anna, édes kincsem!

Nézz egy kicsit a fejembe. –

Addig nézett a fejibe,

Míg elaludt az ölibe.

Föltekintett feje föli,

Burkos fának ága közi,

Hát ott vagyon hat szép leány

Fölakasztva egymás után;

Aj! gondolá ő magába,

A hetedik én leszek ma!

Könny szemibűl kicsordula

Ajgó Márton orcájára.

– Mér sírsz, mér sírsz, Molnár Anna!

– Nem sírok én, Ajgó Márton!

Harmat vagyon a faágon,

Az hullott le az orcádra.

– Hogy hullana harmat mostan,

Mikor épen álló dél van…

Készűlj, készűlj Molnár Anna!

Indulj föl a burkos fára!

– Nem megyek én, Ajgó Márton,

Nem szoktam én mászni fákon,

Mutass példát, menj előre,

Megtanulom majdég tőled. –

Ajgó Márton fölindula,

Éles kardja visszahulla.

– Add föl, add föl Molnár Anna!

– Mindjárt, mindjárt jó katona. –

Úgy fölhajtá éles kardját,

Ketté csapá gyenge nyakát,

– Úgy kell néked, Ajgó Márton

Mér csaltál ki a házamtól! –

Fölöltözék gúnyájába,

Talpig vörös angliába,

Fölfordula jó lovára,

Elvágtatott hazájába.

Ott megállott kapujába,

Békiáltott udvarába:

– Aluszol-e, jámbor gazda?

– Nem aluszom, jó katona!

– Adsz-e szállást éjszakára?

– Nem adhatok, jó katona:

Elhagyott a feleségem,

Síró gyermek tűzhelyemen.

– Attól ugyan adhatsz szállást,

Hallottam én gyermeksírást.

– No ha úgy van, jere bé hát,

Eltöltünk itt egy éjszakát.

– Hallod-e, te jámbor gazda!

Van-e jó bor a faluba?

Ha van jó bor a faluba,

Hozz egy kupát vacsorára.

– Aj, a jó bor messze vagyon,

S a gyermekem kire hagyom?

– Míg az apja odajárna,

Én viselek gondot rája. –

S hogy elmenjen, alig várja;

S míg a gazda borért jára,

Kigombolá a dolmányát

Megszoptatá síró fiát,

Megszoptatta, megcsókolta,

S a tűzhelyen elaltatta.

Hogy az apja megérkezik,

Sírást nem hall, csudálkozik,

A gyermek tán azér hallgat,

Hogy a háznál idegen van.

Leültek a vacsorához,

S szól a vendég a gazdához:

– Hallod-e, te jámbor gazda,

Egyet kérdek, felelj rea:

Feleséged ha még élne,

S élve hozzád hazajőne,

Megszídnád-e, megvernéd-e?

Még éltibe fölvetnéd-e?

– Meg se szídnám, meg se verném,

Még éltibe föl se vetném.

– Én vagyok a feleséged,

Kivel elmondtad a hitet. –

Ők egymásra ismerének,

Össze is ölelkezének,

Vígon is vacsorálának,

S holtig együtt maradának.

Udvarhelyszék

Magyar Népköltési Gyűjtemény

I.Székelyföldi gyűjtés. Bp. 1882.

pppppppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!