kb. 32 perc olvasás

Eugéniusz: Testamentum p
Boldogság Jenciklopédia – III.
Létjavítások és/vagy rontások
A boldog(talan) élet-halál itt-most a tét
ppppppppppppppppp
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
A táltos paripák vagy állatorvosi lovak
A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol
Emberélet-minőség vizsgálódás magyarán
pppppppppppppppppp
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Vörösmarty Mihály:
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége – március eleje
Jaj, de bajos,
ki egymást nem szereti
Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
A közepe tiszta újan megmarad.
Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél.
Mer az első igazán tud szeretni,
Másodikér de sokat kell szenvedni.
Hogy az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt siratja
Én is olyan szeretőmet hagytam el,
Amíg élek, soha nem felejtem el.
https://www.youtube.com/watch?v=qBZD33-LjYU
*
Jaj de nehéz
egy párnára feküdni
Jaj de nehéz egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
Én is tudom, én is sokat próbálom
Még az ellenségemnek sem kívánom
Én is tudom, én is sokat próbálom
Még az ellenségemnek sem kívánom
Ha te tudtad babám, hogy te nem szeretsz
mondjad minek szomorítottad a szívemet
Nem gondoltam soha, hogy én így járok
Hogy magam fogom járni a nagyvilágot
Nem gondoltam soha, hogy én így járok
Hogy magam fogom járni a nagyvilágot
https://www.youtube.com/watch?v=9hP4kdkXwh0
A (nép)dal
„a magyar lélek
tizenkettedik kapuja
Aki belép e tizenkettedik kapun,
a magyar lélek tündérpalotájának
kincsei között találja magát…
Akárki vehet belőlük, mert
ezek a kincsek nem fogynak –
annál több van belőlük,
mennél többet visznek el.
Erősítenek, gyógyítanak mindenkit.
Találsz e kincsek között olyan varázskövet,
amely átgyúrja a húsod, átkeveri a véred,
meggyógyítja hovatartozásodon való kételyedet:
ideköt, hogy már nem tudsz máshová menni…”
Kodály Zoltán
EZ IS BAJ, AZ IS BAJ
Mikor én már tizennyolc éves voltam,
Akkor én már házasodni akartam.
Tizenkét lányt a számomra megkértem,
Mind az egész hibát talált énbennem.
Az elsőnek kicsi voltam az volt baj,
Másodiknak gyönge voltam az volt baj,
Harmadiknak, hogy a szemem kékezett,
Negyediknek kacsintásom nem tetszett.
Ötödiknek mért nem járok paripán,
Hatodiknak mért nincsen édesanyám,
Hetediknek, hogy a zsebem üres volt,
Nyolcadiknak, hogy vagyonom kevés volt.
Kilencedik pipafüstöt nem szeret,
A tizedik bajuszos legényt szeret,
Tizenegyediket az édesanyja nem adja,
Tizenkettedik nem megy férjhez soha.
Így hát nékem nem lesz már feleségem,
Gyalázattal élem az életemet,
Gyalázattal élem a világomat,
Katonának beíratom magamat.
„Büszkeség”
A lélek test-beszéde
Amikor egy szerelmespár
agyaskodva vitatkozik, veszekszik, és
mindkettő túl büszke ahhoz, hogy engedjen,
mert az engedményt megalkuvásnak tartanák,
és akár még kezet is emelhetnének egymásra,
felhánytorgatják az összes el/el nem követett bűnt,
vagy igaztalan sértéseket vágnak egymás fejéhez,
s a kapcsolatuk végleges-végzetes törést szenvedhet:
akkor az egyik fél a Lélektől vezetve tesz egy gesztust,
és az egész újra összeforr, még erősebbre is, mint volt…
Magándetektív
Kihallgatod feleséged beszélgetését,
beleolvasol leveleibe, drótpostájába,
a zsebében kotorászol, naplóját vizslatod,
leselkedsz, kémkedsz, nyomozol utána,
próbálod leitatva faggatni, álmában kihallgatni…
mert non stop gyötör az az átkozott féltékenység…
Nőstény bosszú
Nem tudsz belenyugodni
a válás bejelentésébe,
s vagy meg sem próbálsz
újítani, változtatni stb.,
vagy mély kudarcérzésed
minden agressziójával
rárontasz a „büdös bestiára”,
utcai jelenetet rendezel,
megtéped és sértegeted…
Így magadat járatod le,
s férjeddel is felégeted a hidat,
ami azután ellehetetlenítheti
a közös gyereknevelést…
Nyitott házasság
Közös megegyezéssel
és nagyon diszkréten intézve,
s kínosan ügyelve ár, hogy
semmi érzelmi komplikáció.
Csak azt nem érted, hogy
miért halt korán az asszony,
s hogy miért agglegény még
harmincon túl is a három fiú…
Aranyhal
Te vagy az a halász,
aki kifogja az aranyhalat,
aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.
Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,
mert egy pipogya engedelmes papucsférj vagy,
aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,
míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,
ami már nem ugyanaz, mert tudod, mi a jobb…
Meghunyászkodó
Annyira kerülted a konfrontációt,
hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…
…vagy épp veled törölték fel a mocskos padlót!
Persze a kocsmában hőbörögsz, nagylegényt játszol…
Imponálni
Kinek akarsz ezzel tetszeni?
Miért halnak meg a középkorú férfiak?
Hajsza: esztelen és megnyerhetetlen
verseny: jobb nő, kocsi, lakás, utazás stb.
Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…
Imponáló
Első alkalmak: a legjobb arcod mutatod,
ami egy kicsit szebb, mint az ún. valóság,
nagyokat mondasz, erőn felül teljesítesz –
de ha nem túl nagy a táv, felnőhetsz hozzá,
ellenkező esetben meg kínos leégés a vége…
Álca
A gazdag
– király – álruhájában
járod az országot-világot
a jövendőbelidet keresve,
vagy hozományvadászként.
De előbb-utóbb úgyis lebuksz,
aminek tragikus vége is lehet…
(Jó estét nyár, jó estét szerelem)
vagy egy másik szélhámost találsz
(Két választás Magyarországon)
Házi béke
Békés egymás mellett élők…
Monogám vagy, és még hűséges is?
Nem együtt, egymást kiegészítve és
egymásra hatva, egymást gyarapítva éltek.
Szexuális életed is max. páros önkielégítés!
Házastársi kötelesség
A hitveseddel szerelmeskedsz,
vagy imitálod, ill. hagyod magad.
De közben a plafont nézegeted:
nemsokára festeni is kéne…
(„Ha végeztél, takarj be…”)
Házastársi hűség
A feleségeddel bújsz az ágyba,
de közben egy másik nőre gondolsz
Vagy már vele se, és sehogy se –
már képzeletben sem csalsz…
Nincs értéke a hűségednek,
mert nincs kísértés, aminek
ellen kellett volna állnod…
Paradoxon
Szabadság és hűség
Vagy-vagy? Hisz kizárják egymást?
Lehet szabad az, aki örök hűséget fogad…!?
Az önként vállalt ígéret, eskü, kötelezettség
olyan rend, amit a szabadságom szült!
Azt ne ígérhetem, hogy szerelmes maradok,
De az tőlem függ, hogy szabadosan
nem csallak meg, nem csaplak be…
Álomviláglakó
Álmodban tiéd lett a királylány:
reggel hiába lógott a bilibe a kezed,
ezt kész ténynek vetted, fogtad fel –
vagy ha nem, hát nem merted elhinni,
hogy rád is vár valahol a te királylányod,
s inkább maradtál magadnak, magadban…
Balhit
1.
Hiszel egy jósnak –
készpénznek veszed
azt a sok-sok leendő jót,
amit a jós(nő) neked jó
sok pénzért megígért?!
2.
Azt hitted,
hogy te választottál,
büszke vagy magadra,
hogy meghódítottál egy Nőt…
De ez épp ellenkezőleg történt:
hölgyválasz volt, s te lépre mentél,
jól bevásároltál egy zsákbamacskát,
és már nincs/csekély vigasz a reklamáció…
Bújócska
A házasság, a család-
alapítás életkihívásai elöl
behátrálsz egy magasztos,
szent hivatás menhelyére –
majd jön a keserves visszatérés…
Szinte nulla tapasztalattal kellene
túl harmincon egy másnemű lényt
szerelemmel szeretni, vel együtt élni…
Savanyú a szőlő
Mivel csak azt tekinted,
hogy neked mire és hogyan
van neked a másikból szükséged,
– mintha egy új mobil stb.
telefont vennél a piacon -,
s megfordítva már nem,
ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
megideologizálod az egyedüllétet, túlhangsúlyozod,
abszolutizálod – amúgy persze létező – relatív előnyeit…
Vörösmarty Mihály
PIPISKE
Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?
Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?
S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.
Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.
Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.
Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.
Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.
Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.
Bíznának csak reám…
„Hohó! talán bizony?”
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.
Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
– Azaz, ha elvenném! –
Mivé faragtam őt.
*
,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.
S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.’
1839. január 17. előtt
Hangulatember
Aki megengedi magának azt a luxust,
hogy aszerint barátságos vagy harapós,
hogy aznap éppen milyen lábbal kelt fel.
Persze ennek a magas árát is megfizeti:
e szeszélyesség jóembertárs-riasztó,
nem is beszélve arról az élettársról,
aki jó esetben naponként vele kel fel…
Poligám
Három feleséget tart
Egyet, aki ügyes a konyhában, a háztartásban,
Egyet, akivel a szinteden tud eszmét cserélni,
Egyet, akivel jó a táncban és jó az ágyban
(már csak arra kell ügyelnie, de nagyon.
hogy vagy ne is találkozzanak egymással,
vagy ne – nagyon – tépjék meg egymást…)
Dilemma
Ha csúnya nőt veszel el,
mert a hozománya elvakít,
egy életen át bántja a szemed,
se tested, se lelked nem kívánja.
Ha meg szépasszony a feleséged,
akkor meg mindenkitől féltheted!?
Most légy – nagyon – okos, Domokos!
Cinikus
olcsó vigasz
(Savanyú a szőlő)
A vénkisasszonyt faggatja a szomszédasszonya,
hogy miért nem keres már magának egy férjet.
– Minek? – feleli a nő – Van kutyám, papagájom
és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.
– Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!
– Dehogynem! A kutyám állandóan morog,
a papagáj egész nap káromkodik,
a macska pedig az egész éjszakát
házon kívül tölti….
Detonáció
Más apa gyerekét nevelni…
Csak a gyerek halálakor derül ki,
hogy a házi barát egyben szerető is,
aki még anyagilag is támogatta őket
(Csáth Géza: Janika – tévéfilmen is)
p.s.: és vajon mi volt a gyerek
„halálos” betegségének oka…
A rossz orvos
Mi öltük meg ketten,
mert nem szerettük eléggé –
mondja a meggyötört apa
volt házastársának kisfiúkról,
Istvánkáról, akit dilettáns orvosi
kezelés fosztott meg az élettől.
(de érzik, nem ez volt a fő oka…!)
Nem a friss gyász pillanataiban
kerül sor a beszélgetésre,
hanem később, a szűnni nem akaró
fájdalmas emlékezés idején,
az elhatalmasodó bűntudat iszonyú súlya alatt.
(Kosztolányi Dezső kisregénye)
Inkognitóban
Mire lennél képes,
ha sosem derülhetne ki,
hogy az ott/akkor te voltál?
Milyen jó/rossz élményt jelent,
egy sötétszobában ismeretlenekkel
(perverz) szex orgiában részt venni?
Te mit nem csináltál volna meg,
ha tudod: akkor épp lát valaki?
És mi mindent árul el ez rólad…
Rövidlátó
Csak egy nap a világ –
ki tudja, holnap mi vár reánk?
Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom
Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?
(Illetve: „mit ér a hozomány, fényes esküvő,
elmegy a hozomány, megmarad a nő…”)
Ölelés-ölés
(Tragikomikus meg nem értés)
Csak simogatni szerettem volna a nyuszit,
de ő nem értette/akarta, menekült előlem,
mire én egyre dühösebb lettem,
hát nem érti: csak a javát akarom,
s erre fel már baltával üldöztem,
hogy ha elkapom, agyonüssem…
Elfojtva
Annyi illemszabályt vertek a fejedbe,
hogy életed már csak elfojtások sorozata.
Olyan erős az önkontrollod, öncenzúrád,
hogy sehol sem tudod lazán elengedni magad,
és így már pl. az evés is egy örömtelen aktus,
csak egy fegyelmezetten végrehajtandó rítus,
nem is beszélve az önfeled szeretkezésről:
ehelyett a prűd álszemérmes gátlásosság…
Freudi elszólás
Amikor az igazság
akaratod ellenére kibukik,
mert megbotlik a nyelved –
de persze nem véletlenül,
és nem is akárhogyan: elszólod magad,
pont a takargatott igazat vallod így be…
(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
Komikus tragika
Meg nem értett mártír
Aki úgymond feláldozta
a boldogságát gyerekeiért,
miattuk nem vált el, vagy
éppen állítólag miattuk…
S most csodálkozik, hogy
ezért egy cseppet sem hálásak –
sőt neheztelnek érte/kinevetik…
Fekete leves
Aki annak a levét
issza a koporsóig,
hogy szemefényét
a bölcsőtől majom-
szeretettel kényeztette,
a férje rovására
aki a fejére nőtt, a zsarnoka lett,
és őt hibáztatta élete elrontásáért
Évődni
vagy elpucolni…
„…fáj, ha azt kell látnia,
hogy nem adhatunk meg mindent
a szívünk vágya szerint
azoknak, akiket szeretünk.
A fásult szívűnek egészen mindegy,
hogy jólétben, kényelemben,
minden kellemetlenség híjával
élnek-e a hozzátartozói.
Mit bánja ő, hogy az asszony gyötrődik,
s a gyerek nem kapja meg a magáét
se a nevelésből,
se a tisztaságból,
se az anyai szeretetből
úgy, ahogy ez a gyerekre ráférne.
De bennem mindez ég
és pokoli lánggal perzseli egész bensőmet.
Elfutok hát hazulról,
hogy ne lássam azt a sok hiányosságot,
amivel odahaza bíbelődnek.
– Ezzel ugyan egy hajszányit se segít a bajon.
– Tudom. De ha már rajtuk nem segíthetek,
legalább a magam fájdalmán enyhítek valamicskét
úgy, ahogyan tudok.
Mert hát úgy gondolom,
hogy azzal se könnyítenék a bajon,
ha odahaza kuksolnék
s évődnék azon, amit látok.
Ez az évődés, higyje el,
beteggé tenne előbb-utóbb.
S attól az úristen mentse meg a családomat,
hogy a két kezem ne bírja a munkát.
Mivé lennének,
ha még én se kereshetnék rájok?
Miattuk menekülök otthonrúl,
érti uram, miattuk, mert isten ugy segél..”
(Wallesz Jenő: Segíts magadon.
Gondolatok a munkásosztály
háztartási viszonyainak javításáról)
Ördögi kör
– Miért iszol?
– Mert bánatos vagyok.
– Miért vagy bánatos,
– Mert iszom…
(Saint Exupery: Kis Herceg)
Részeg tróger
Annyira leiszod magad, hogy
teljesen kivetkőzöl magadból,
az árokba esel, elalszol
és onnan szednek össze,
eliszod a fizetésed,
ellopják a holmidat,
lehányod magad, szégyenkezve,
magadtól undorodva, szinte lopva mész haza,
s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni,
de azok mégis meglátnak, s megbotránkoznak…
Szex-segédeszköz
Emlékszem egy filmre,
Kamaszkorom legszebb nyara,
ahol egy élveteg pufi gyerek becsajozott,
és egy felvilágosító-tanácsadó könyvet lapozott
miközben áldozatára tehénkedve gyömöszölte azt…
(biztos nem látta a Helgá-t, az NDK-s felvilágosító
filmet, ahogyan egy Hobó dal „főhőse” sem, akinek
a nője azt mondja: inkább a falra mássz, ne rám…!)
Lepedő-
akrobata
A szexualitásból
csak a technikát tanulod, tudod –
a legtöbb pózt és figurát ismered,
az aktus neked egy tornagyakorlat.
De ismeretlen előtted a széptevés,
a bókolás mestersége, költészete…
Így egyikőtöknek sem lesz öröme benne.
A technika, az csak conditio sine qua non…
Metamorfózis
Gyávából vakmerő
Angyalkából házisárkány
„Haramiavezérből” lekvár, papucs stb.
A végletek mily közel vannak egymáshoz,
és milyen messze vannak az arany középtől,
és mily hamar csaphat át az egyik a másikba…
Birka/farkasember
A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszed szóvá sérelmeid.
Majd, amikor nálad betelik a pohár,
akkor viszont már kiborítod a bilit,
s megnyitod a hidegháborús frontokat,
és tart akár holtodiglan és holtomiglan
a házaspárbaj, a nyílt lelki hadviselés…!?
Buta engedmény
Megalkuvás vagy kompromisszum?
Vagy egyik sem? Vagy mindkettő?
A férj forrón, a feleség hidegen szereti –
A középúton találkoznak: langyosan eszik.
Pontosan úgy, ahogyan egyikük sem szereti…!
Nem egy házat lakók
A ház szükséges, de nem elégséges feltétel.
Az otthonteremtésre már nem marad energia?
Munkamánia az egyetlen szeretetmegnyilvánulás?
Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasságod…
Nehéz eset
A munkaalkoholizmusára büszke rabszolga.
Aki nem tudja, hogy ő egy szenvedélybeteg.
Ő már nem tud játszani, mulatni, sétálni stb.
és aki ezért nem is keresi a „gyógyulást” –
és értetlenül áll előtte: élettársa, családja
nem érti/méltányolja az ő szeretetnyelvét…
Végletes
rosszul választó
Egy hosszú ideig nagyon válogatsz,
neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva,
majd egyszer csak nagy hirtelen pánikba esel,
és már csak a maradékból turkálhatsz, vagy
azok közül, akik már önhibás hajótöröttek,
ki lettek selejtezve, és nem is okultak ebből,
és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni…
MY FAIR LADY
Eliza:
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágyikó
Ez volna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék
plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm.
Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
Csudijó, csudijó, csudijó, csudijó.
Munkások:
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágy
Eliza:
Ó ez vóna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm!
Munkások:
Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
Eliza:
Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
https://www.youtube.com/watch?v=ncR_7xHO7gA
Kínzómesterem
Csak az, aki közelről
és régóta ismer engem,
az tudja legjobban, hogy
mi az érzékeny pontom.
És ráadásul: ha velem él,
s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva
s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…
Belbecs
Te tüntetően nem adsz a külcsínre:
riasztó az összkép, az összbenyomás,
(kosz, rongy, madárijesztő öltözet, bűz)
ami miatt nagy ívben kerülnek az emberek,
és nem utolsósorban a másnemű társjelöltek…
Részeg
A részegség szándékos őrültség.
Vakmerően kockáztathatod életedet,
vagy elkártyázod vagyonod, házad,
vagy nemi erőszak miatt börtön vár,
vagy félrelépve rút banyát ejtesz teherbe,
akinek fizetheted majd a tartásdíjat,
amire rámehet a jó házasságod is,
ami miatt hajléktalan is lehetsz…
Fordított nap
Amikor az egész év
egy jó hosszú fordított nap
A diák vizsgáztatja a tanárt,
és a gyerek leküldi apját gyufáért a boltba
A feleség hordja a nadrágot és a nyúl viszi a puskát
Jó kisfiú
Te olyan jó
gyereke vagy
szegény anyukádnak,
hogy – látva ragaszkodását –,
és látva a mamahotel előnyeit is,
sosem, se tényleg sosem hagyod el?
Rossz-szó
fogadó kislány
Szüleid csak fiút akartak,
és így téged is fiúnak neveltek,
s te – engedelmes „jó” kislányként –
nem tiltakoztál, nem lázadtál ellene!?
Így lettél identitászavaros/se fiú, se lány…
Önáltató
Kibe másba?
Nem volt álruhás lánykérőben
ellenpróba nélkül elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe szeretett bele a túl fiatal arád!
(ha megcsalása rejtve marad, hidegsége fel fog tűnni)
Vaksági eskü
Szentül ígéri-fogadja,
mert a felesége ezt kéri,
hogy ő rá se néz más nőkre!
És be is tartja bolond szavát…
(igaz, ennek ára is van:
egy kis idő után nőként
már a saját feleségére se…
Örökgyász
Úgy tesz, mintha
a férje még mindig élne:
és a lakásából/otthonából
múzeum, kripta, emlékház lesz –
és ebben a „kirakatban” tüntet ő
mindennapi boldogtalanságával…
Felszarvazva
Te vagy az utolsó, aki erről értesül,
Ha egyáltalán valaha tudomásodra jut…
Összemosolyognak az utcán a hátad mögött
Még a gyereked származásában se lehetsz biztos
(pl.: A felszarvazott férj balladája – Deák Bill Gyula)
A szív és az ész
együtt mindenre kész,
De a célokat nem a logikus gondolkodás választja,
ahogy azt sem, hogy kibe esel bele, leszel szerelmes:
ez még el is veszi az eszed, mint az alkoholmámor,
hogy ne akadj fenn minden kis zavaró apróságokon,
ne riadj vissza leküzdhetetlennek látszó akadályoktól

Edit Piaf
A szerelem himnusza
Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Veled alszom, veled ébredek, testem láng, ha hozzám ér kezed,
lehet minden, csúf a földön, ha szeretsz, nekem már minden szép.
Olyan ember voltam én, aki élt csak könnyedén, vonzott minden csillogás,
hittem ez lesz végzetem, senki nem segít ezen, soha nem leszek már más.
Aztán fordult a világ, hordanék bohóc ruhát, ha te tőlem ilyet kérsz,
lila hajat hordanék, érted bármit megtennék, bármit amit tőlem kérsz.
Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Örök életet élhetnél velem, várna ránk a kéklő végtelen,
mert a földi boldogságtól halhatatlan lesz a szerelem.
https://www.youtube.com/watch?v=oNPKQubO8mk
Semmi más
„Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”
Goethe
Öröm-
rabló/
romboló
Nem elég,
hogy nem tudjuk
egymást boldoggá tenni,
raboljuk el még azt az örömöt is,
amelyet időnként
minden szív
meg tud még szerezni magának?
Mutasson nekem embert,
akinek rossz a kedve,
és mégis olyan tisztességes,
hogy elrejti, egymaga hordozza,
és nem rombolja szét
maga körül az örömöt!
Vagy nem bosszankodás-e
inkább a rosszkedv
a saját méltatlan voltunkon,
nemtetszés saját magunkkal szemben,
egybekapcsolva mindig némi irigységgel,
amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl?
Látunk boldog embereket,
akiket nem mi tettünk boldoggá,
és ez elviselhetetlen.
(J. W. GOETHE)
1+1=3
A szerelem
egy nemes párt
földi üdvben egyesít,
ám fölséges égi nektárt
csak hármasban ad nekik.
Goethe
Átváltozások
Szerelminek indul,
de érdekházasságba végződik,
már csak a kényelem tartja össze
És nem megfordítva, ahogy pl.
Gárdonyi Géza híres Ida regénye.
Kívül fehérre meszelt, belül rohad…
Örök bizonytalan
Sohasem vagy benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat és pályát –
bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna…
Állati pótlék
Ha nem lenne
macskád/kutyád,
senki sem nyalná a kezedet,
senkit sem simogathatnál,
babusgathatnál,
cirógathatnál stb.
S mivel tetszik neked,
hogy ő teljesen tőled függ,
hogy te vagy a kisistene stb.,
nem is keresel embertársat,
nem szülsz a világra gyereket…
(aki nem lenne pincsi kutyád)
Tiszaug
Méregkeverő asszonyok
A férjüket titokban, lassan,
de biztosan halmozva mérgezők:
minden nap egy kis arzént adagolva
(és hány ilyen van, vagy lehet ma is,
de nem arzénnal, másként: lelki méreggel…)
Finnyás nyanya
Addig-addig válogatsz,
míg minden valamirevaló kérőd
egyszer s mindenkorra odébbáll,
és be kell érned azzal a maradékkal,
aki egyáltalán hajlandó elvenni,
különben élhetsz penészvirág
és stigmatizált vénlányként…
Szalmaláng
1. (ritka) A meggyújtott szalmának
gyorsan fellobbanó, de hamar kihunyó lángja.
2. (átvitt értelemben)
Hirtelen fellobbanó, de csak rövid ideig tartó,
hamar lelohadó lelkesedés, buzgóság.
A nagy felbuzdulás szalmalángnak bizonyult.
Rútul hazudtam, amidőn Leánynak azt mondám,
hogy szeretem… Az csak költői szalmaláng vala.
(Petőfi Sándor)
A szalmaláng közönybe és undorba veszett,
mely szürke, mint a hamu, s fekete, mint a korom.
(Babits Mihály)
Szalmaláng
Kovács Kati
Távol, távol a fénytől
Mint a tenger a csillagos égtől
Élek, élek nagy csendben
Mint a fűszál egy eldugott kertben
Derűs nyugalom, ez lett a párnám
Tudom senki se, senki se vár rám
Régi vágyak már messze járnak
Híres nagy szerelmünk hol van már?
R.: Szalmaláng
Csak ennyi volt és semmi más
Szalmaláng
Mely ellobbant és nincs parázs
Nem marad más
Csak egy halk, fura szívdobogás
Az is elmúlik, mint a varázs
Megy tovább az élet, és feledlek Téged…
Nyílnak, nyílnak a rózsák
De az illatot máshova szórják
Nézem, nézem a fákat
Amint százan is egymaguk állnak
Ilyen egyedül, így vagyok én is
De a nyugalom megéri mégis
Olykor némán, még meg-megkérdem:
Miért nem búcsúztál el tőlem szépen?
R: Szalmaláng…
https://songbook.hu/lyrics/34257/szalmalang
Színház a világ
Te olyan irgalmas vagy,
hogy sohasem, vagy csak majd
a halálos ágyadon vallod be, hogy
ne rontsd el addig kedvesed kedvét:
inkább boldog szeretőt játszol, színlelsz…
Embertánc
Csak egy tánc volt
Igen, de láttad a jobbik, szebbik, kedvesebb arcát,
De észlelhetted figyelmességét, udvariasságát, tapintatát,
De érezhetted a mozgását, az összehangoltságotokat stb.
De mintát kaptál szókincséből, hangjából, humorából,
És nem utolsósorban az illatát vagy a szagát is….
Próbaidő
Boldog házasságok titka
Sokáig sokan vagy egyáltalán nem választhattak,
Vagy még csak nem is ismerhették egymást a nász előtt,
De – úgy tűnik – mégis több jobb, tartós házasság volt,
Mint manapság, amikor évekig próbálgatják egymást…
(Persze csak van középút – hisz már egy tánc is próba…)

A hosszú élet titka
A házas emberek tovább élnek!?
Kohn elmegy a bölcs rabbihoz, és azt mondja neki:
– Rabbi, én nagyon félek a haláltól,
ezért szeretnék hosszú életű lenni.
Mit tegyek?
A rabbi megsimogatja a szakállát, és megkérdezi:
– Mondd fiam, te nős vagy?
– Igen rabbi – feleli Kohn.
– Nos, akkor azt tanácsolom, hogy sose csald meg az asszonyt!
– És akkor hosszú életű leszek?
– Nem tudom – feleli a rabbi -,
de hogy nagyon hosszúnak fogod érezni, az biztos…
Zsákbamacska
Csak a gyermekszülés
után derül ki, kit vettél el?
A rangsorban életfogytiglan
max. a második helyre kerülsz
És még örülhetsz, ha az a gyerek
tőled és nem mástól van…

A szerelem lépcsőin
Fel a mennybe/le a pokolba
„- Felkérhetlek táncolni?
– Jó, nem bánom. Megdughatsz…!”
Meglátni – titokban rápillantani – tudakozódni felőle
Szemkontaktus, szemezés – messziről gyönyörködni benne
Kétértelműen fogalmazni – célzást tenni, hátha elérti
Bókolni, tenni a szépet – udvarolni – ajándékkal kedveskedni
Levélben szerelmet vallani – izgatottan várni visszajelzését
Névnapján köszönteni – húsvétkor meglocsolni – hógolyózni
Felkérni táncolni – megfogni a kezét – érezni az illatát
Átölelni a derekát – megnevettetni – csak neki imponálni
Rágondolni – elképzelni vele helyzeteket – találgatni: hol van
Puszit kérni és kapni – hazakísérni – randevút kérni és kapni
Kéz a kézben andalogni – sötét moziban izgalommal átkarolni
Búcsúzáskor egy csókot megkockáztatni stb. stb. stb.
Beláthatatlan
következmények
Mit takarhat ez a homályos-baljós kifejezés?
Például olyasmit, hogy ha nincs – jó – védekezés,
és alkalmi szexuális kapcsolatot létesítesz egy nővel,
és megfogan, és megszületik egy nem kívánt gyermek,
aki után hosszú évekig fizetheted a sok gyerektartást,
ami miatt az amúgy jól működő házasságod felbomlik,
ami miatt akár az utcára is kerülhetsz, hajléktalanként,
két szék között a pad alatt – esetleg télen a kínpadon…
Az
emancipáció
megváltoztatta
a férfiak és a nők
közötti érintkezési formákat.
A „Németország Illemtan-
akadémia” elnöke azt nyilatkozta,
hogy a nőkkel szembeni régi gavallér-szabályok,
mint például a szék megigazítása vagy a kabát lesegítése,
már csak nagyon korlátozottan vannak érvényben.
A munkahelyeken kizárólag a hierarchia számít,
a „Ladys first” már nem. Itt már az is előfordul,
hogy a nők nyitják ki az ajtót a férfiaknak,
és a liftnél előre engedik őket.
ÁTOKMONDÁS
Verjen meg az isten rózsám
(Szék, Mezőség)
verjen meg az isten rózsám
ha te nem vagy igaz hozzám
verjen meg az isten rózsám
ha te nem vagy igaz hozzám
mer én igaz vagyok hozzád
olyan mint az édesanyád
mer én igaz vagyok hozzád
olyan mint az édesanyád
verjen meg az én teremtőm
ha nem voltál hű szeretőm
verjen meg az egek ura
mert nem voltál igaz soha
verjen meg a sötét éjjel
de sok örömtől zártál el
verjen meg a piros hajnal
kibe siratlak jajszóval
szerettelek kedveltelek
ameddig megismertelek
mióta megismertelek
örökre meggyűlöltelek
szerettelek tiszta szívből
elhagytalak keservemből
tiszta szívből szerettelek
de most másnak engedtelek
Sikertelen randik
rövid indoklásaiból
(Ó, az a magyar nyelv…!)
A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet
A vegyész: Hiányzott a kémia.
A focista: Nem passzoltunk egymáshoz.
A hegesztő: Nem volt meg a szikra.
A kórboncnok: Élőben egészen más.
A matematikus: Nem jött be a számításom.
Az ügyvéd: Nem az esetem.
A táncos: Valahogy nem fogott meg.
A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten.
A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem.
A vak: Nem egyezett a látásmódunk.
A festő: Nem festettünk jól együtt.
A WC-s néni: Szar volt!
A cukrász: Nem volt elég édes.
A hadvezér: Nem tudtam meghódítani.
Az autó versenyző: Váltanom kellett.
A horgász: Nem kapta be a kukacot.
Az orvos: Nem hozott lázba.
Az informatikus: Nem volt kompatibilis.
A jós: Nem volt közös jövőnk.
A tanár: Nem tudtam meghúzni.
A terrorista: Nem ejtett rabul.
A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon.
A bűvész: Nem varázsolt el.
A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem.
Stohl: Ütközött a véleményünk.
A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport.
A vízvezeték szerelő: Nem volt elég nedves.
Pókember: Nem sikerült behálóznia.
A terminátor: Nem olvadtam el tőle.
A zenész: Nem tudtam ráhangolódni.
Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat.
A kukás: Szemét volt.
A pék: Ebbõl nem sült ki semmi jó.
A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe .
Jézus: Más vizeken jártunk.
A hajós: Rossz helyen kötöttem ki.
A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert.
A bíró: Elítéltem a külseje miatt.
A postás: Próbálkoztam, de feladtam.
A vadász: Bakot lőttem vele.
A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra.
A színész: Csak megjátszotta magát.
A pilóta: Nem repített a magasba.
A rekorder: Nem tudtam megdönteni.
A rendőr: Nem volt lebilincselő.
A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.
TAKA-TAKA
Nyáron a Balaton idegen szótól oly hangos,
Hallod ,,Auf wiedersehn, Good evening, Bonjour, Adios!”
Rőzseláng szerelmek szövődnek, pár hét és vége,
Épp ezért túlzottan ne vedd a szíved igénybe.
Ő Madridból jött el hozzám és vele szép lett a nyár,
S bár spanyol tudásom csekély, mégsem hiányzott a szótár!
Séta a vízparton, egy tánc, egy csók, ez volt minden,
Szerette a zenét, a jó bort és főleg engem,
Oly hamar jött és ment, akárcsak nyáron a zápor,
Itt hagyott egy kis dalt, mit nékem dúdolt vagy százszor. . .
Séta a vízparton kis flört, most már ennek vége,
Múlnak a hónapok, halványul majd az emléke,
De ez a dal itt cseng és elkísér mindig engem,
Eszembe jut majd ő, egy kicsit én is szerettem.
https://www.youtube.com/watch?v=4DrCtYCiL3A
Élveboncolás
A béka elmegy a jósnőhöz,
aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:
– Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.
Mire a béka:
– És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?
– Nem! Biológiaórán.
Fix napirend
A bunkó megnősül.
Az esküvő után elmondja a szabályokat:
– Akkor jövök-megyek amikor akarok,
az asztalon legyen mindig friss vacsora,
kivéve, ha azt mondom, hogy
a haverokkal horgászni mentem.
Mire az újdonsült menyecske:
– Jól van. Én pedig közlöm,
hogy itt este tízkor mindig szex lesz,
akár itthon vagy, akár nem.
Alább-adó
Legyen okos, csinos (és gazdag) nő
Legyen csak gazdag, de korban hozzám illő
Legyen csak nagyon gazdag, a többi nem számít
Legyen csak nő – sötétben minden tehén fekete
Legyen bárki, mindenkin van valami luk
Legyen bármilyen élő emlős élőlény…
stb. stb.
Szívkitöltés
Mennél inkább
töltse be szerelemmel szívét az ember,
hogy belé gyűlölség ne is férhessen;
mert hol ez egyszer helyt fogott,
amannak örökre vége van.
Filozofálni kezd az ember,
s mert gyűlölésének annyi okot talál,
szerelmét, mint oktalant elveti.
(Eötvös József)
Árt a szépségednek
ha harag torzítja arcvonásod
ha hülye pofákat vágsz – grimaszolsz
ha sötét a lelked, ami kiül az arcodra
ha hattyúként szép kacsa akarsz lenni
ha folyamatosan csacska butaságot beszélsz
ha behódolsz az uniformizáló divatterrornak
ha trágárság, ocsmányság jön ki szádon
ha betegesen fogysz vagy hízol
ha nem magadat látod a tükörben
ha nincs barátod, aki tükröt tartana eléd
ha elhanyagolod magad, és öltözéked,
ha nem mosakszol, mosol, szépítkezel,
ha nem alszod ki magad, nyúzott vagy,
ha leégeted, szoláriumban öregíted bőröd
ha túlsminkeled s illatosítod magad
ha se nőies, se férfias nem vagy
ha hülyéskedsz és úgy maradsz
ha a részegség kivetkőztet magadból
ha mereven, modorosan viselkedsz
ha senkinek nem akarsz tetszeni
ha mindenkinek tetszeni akarsz
ha senki sem szeret, bókol, udvarol
ha nincs valaki, akinek te vagy a legszebb
stb.
Ámor – mámor
Ahogy a kellemes, enyhe
részegség mámorában, bódulatában
nem csinálsz nagy ügyet abból, ha lábadra lépnek,
nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,
úgy a szerelmi kábultság, elbűvöltség, kvázi vakság
átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,
így hamar elsimulnak az egyenetlenségek, érdességek –
– ágálva, haragosdit játszva nem lehet szeretkezni –
hogy ne csináljanak a bolhából elefántot…
Megbabonázva
Ha egy bűbájos boszorka
vagy egy gonosz tündér megigéz,
és Szent Iván éjén még egy szamárba
is fülig és vakon szerelmes leszel,
és süket leszel a baráti intelemre,
az orrodnál-farkadnál fogva vezet….
A kijózanító hangokat ellenségesnek tartod,
és mire már te is kijózanodsz, már túl késő…
Híd terhelés-próba
Mondhatom a nagy
szerelmemnek: Ő a mindenem,
amiben van egy kisebb-nagyobb költői túlzás,
amit nem is vehet zokon, nem is kérhet számon –
mert túl nagy terheket raknánk erre a kapcsolatra,
ha mindent az élettársunktól várnánk:
mintha csak ketten lennénk a világon
legyen ő pótanyám, póttestvérem s barátom is:
nem erre van hitelesítve, rendeltetve ez a „híd”!
Két nyertesből két vesztes
Hány házasság lenne még
jókor, időben megmenthető,
ha nem zárulnának be,
ha nem zápulnának be,
s a szakadékká mélyülni
akaró eltávolodásokkor
akárcsak egy külső segítség,
egy bizalmas jóbarát
mint beavatott közvetítő, mediátor
hidat verne, veretne:
amikor még lehet,
az „örök harag” előtt,
amikor már csak életvesztesek
maradnak a csatatéren…
Szűk családi kör
Az összeházasodás,
a gyermekszületés,
a lakásszerzés stb. –
ez mind olyan tényező,
mely egy kapcsolat bezáródását,
a már meglevő egyéb kapcsolatok
leépítését, elhanyagolását,
s az újak nem keresését katalizálhatja,
ráadásul egyre kevesebb a „nagycsalád”,
ritka a többgenerációs együttélés,
s így a nagyon beszűkült világba
a nő „belebutulhat”, leépülhet,
a pénzkereső férj meg kalandokat
vagy szesztestvéreket keres…
Érlelődések
Meg kell a búzának érni,
Ha mindennap megérik.
Meg kell szívemnek hasadni,
Ha mindennap bánat éri.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Bújj ki bánat a szívemből
Elég vót már keservemből.
De nem úgy van az, mint vót régen,
Nem az a nap süt az égen,
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretőm, ki volt.
S aki vót már, s aki vót már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok.
Kétarcú
Utcán angyal, otthon ördög.
Mindig az idegen nála az első.
A munkában alattvaló, otthon zsarnok.
Minden sérelméért pofozóbábú szeretteit üti
Megkövezés
Ki dobja az első követ
a parázna asszonyra?
Hát az, aki még sohasem vétkezett –
ha lehet egyáltalán ilyen bűntelen ember…
De a megszégyenített, társadalmi rosszallást kapó,
halálbüntetés helyett kegyelemben részesülő asszony
sem ott fogja folytatni, ahol lebukása előtt abbahagyta
Bemagoló
Sablon szövegek szajkózásával
próbálnál udvarolni, szépet tenni,
pláne, ha ez egyszer véletlenül bejött
(pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)
Nemi élettelenül
Vagy a potencia hiányzik,
vagy a vágy már nincs meg,
vagy nem egyszerre van meg,
vagy a lehetőség, a partner várat magára,
Így nem jöhet létre a beteljesedés, az aktus
(vagy fizetett, megerőszakolt nő: szex nyomor)
Projekció –
Álmodik a nyomor
Terápián képeket mutogat a pszichológus a betegnek.
Először egy kört ábrázoló képet mutat.
– Erről mi jut eszébe?
– Pina.
A pszichológus rajzol egy négyzetet.
– Erről mi jut eszébe?
– Pina.
A pszichológus rajzol egy háromszöget.
– Na és erről mi jut eszébe?
– Pina.
– Hát azt hiszem a probléma egyértelmű.
Maga túlságosan sokat gondol a nemi életre.
– Én? Hiszen maga rajzol folyton pinát.
Alábbadó
Legyen okos, csinos és gazdag nő
Legyen csak gazdag, de korban hozzám illő
Legyen csak nagyon gazdag, a többi nem számít
Legyen csak nő – sötétben minden tehén fekete
Legyen bárki, mindenkin van valami luk
Legyen bármilyen emlős élőlény…
Kollektív felelőtlenség
1.
Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,
de az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,
ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,
s így – vonakodva/begerjedve – te is beállsz a sorba,
hogy imigyen enyhíts szexuális nyomorodon..
2.
Parancsra tettem!
Mindenki ezt tette – tette volna az én helyemben!
És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,
s lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét…
A 8. a 12 közül
Cseh Tamás – Bereményi Géza
Csavargók voltunk egykoron,
kerestünk szállást Siófokon,
s mert van szállás, hogyha az ember keresi,
megtudtuk, Jutkának nincsenek épp ott a szülei.
Megszálltuk házát, egy tucat,
s ha tizenkét fiú jól mulat,
hát összetör bútort, poharat és ablakot,
és mindent kidobál, míg csak Jutka marad végül ott.
S mert Jutka maradt végül ott,
Tizenkét fiú sorsot húzott,
ki légyen első és ki légyen utolsó,
ki légyen első, ki légyen utolsó.
Tucatból voltam nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
bárhogyan fél is, ott van a többi közt.
Csak egyet nem értek azóta se,
csak egyet nem értek azóta se,
láttam az arcát, nem sírt és nem nevetett,
láttam azóta azt az arcot eleget.
Azóta lett egy Moszkvicsom,
jó kocsi, nincs vele sok bajom,
múlt héten munkába menet a piros lámpánál,
igen, múlt héten munkába menet a piros lámpánál
kinézek jobbra, egy busz megáll,
mellette ő, nyakán valami sál,
hogy ismert volna fel egyet a tizenkettő közül,
éppen a nyolcadikat a tizenkettő közül.
Este feleségem kérdezett,
bolond vagy, miért bántod a gyereket,
erre valamit mondtam, hogy
ebben a lakásban már nem lehet élni se,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se.
Tucatból vagyok nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
-hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
bárhogyan fél is, ott van a többi közt.
Hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se.
https://www.youtube.com/watch?v=MKInyguXZ_g
ppppppppppppppppppppppppppp
p.s.:
Nagy Jenciklopédia
Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
*
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
(József Attila: Ars poetica)

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznot is húzok belőlük
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
(Mekk mesterek, protokoll orvosok stb.), az (áruló) írástudók,
jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők, és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondjad aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga és gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játékossága, humora, munkája-hivatása,
otthona, gyermeke, kutyája, társasága, mulatsága, műélvezete, hazája stb.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
A mese nem másról, de pont terólad szól –
ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
intenzív-extenzív teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p.s.:
A teljes-boldog élet mindenki lehetősége, így „joga”, sőt kötelessége!?
De hát nem kész, szellemileg-morálisan érett felnőttként születünk, de
magzatként, csecsemőként, kisgyerekként kiszolgáltatva szüleinknek…!
A halmozottan hátrányos helyzetű gyerek esélyesebb, mint a kényeztetett,
az utolsóból lett első intő-követendő példái: Hamupipőke, Kukorica Jancsi…
ppppppppppppppppppppppppppppp
