kb. 5 perc olvasás

ÍRÁS A BIBLIÁBA.
– Az ujszövetség könyve elé. –
Ez a könyv a könyvek könyve.
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak.
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
boldog aki rátalál!
Szomjas lelkek forráskútja,
hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény.
Királyon láncz. Rabon napfény.
Tévelygőnek hivó harang.
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galamb-búgás
Viharvertnek ereszet.
Haldoklónak angyal-súgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”…
Gyermeknek is: „Mily szép rege!”
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élőhangok.
Köd, – s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik.
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek rongygyá mállnak.
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba.
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szive dobog benne.
EGY KATEKÉTÁNAK.
Mondd: minek teremtett volna
Ő, kiből az ész fakadt,
szent-olvasós dicsérőket,
miatyánkos könyörgőket,
fölhizelgő ajkakat?
Mért rendelné, hogy szeressük,
s ezt szóval is emlegessük?
A szeretet ősforrása
kiárad és szétömöl,
s vissza nem tér önmagába:
meleg tűz az éjszakába, –
önfényében tündököl.
S mért volna, hogy kezdet óta
ez a lét csak izompróba,
s évmilliók földtábláin
azért kélnek, mulnak népek,
hogy fölülről kaján szemmel
leshessék: ki mennyit vétett?
s mikor lelke fölkerül,
elverjék ott emberül!?
ZSOLTÁROK.
I.
Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.
Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.
(1904. V. 1.)
II.
A HÉT FŐKINCSRŐL.
Boldog ember, kinek az inge tiszta, –
mind reggelén, mind estjén életének.
Szinek között az ő színe: fehér.
Csak a fehér szólhat a Magassággal:
a bérc orma, a tömjénfüst, a felhő,
a liliom, s az agg ember feje.
A hattyu mikor a tóból kilép,
a sáros víz a tolláról leperdül.
A farkasok világát messze-hagyta:
galamboknak szánt-vet és boronál.
Azokkal él, akiknek szeme édes.
S gondolkodásuk: elandalodás
egy-egy boldog szón, egy-egy dal során.
Mindenki szép, ahol mindenki jó.
A fáradt szárnyú angyal messziről
az ő házára mutat: – Ott pihenjünk.
Csinálhatod a kalitkát aranyból,
nem mondja rá a madár: Óh be szép!
Mit ér a bársony, ha térden poros?
Osztrigáért nem ülök gályapadra.
Órám: az ég, és éjjel a kakas.
Naptáram: fű, fa és ezer virág.
Parancs-szókat nem ismer a fülem.
Sajnálom olykor a királyokat.
Nem aszfaltból gyúrta az Úr az embert,
s a mellébe nem skorpió-tüdőt tett.
A kőhöz láncolt szívnek nincs dala.
Kunyhóm fölött rigó szól, nem klavír,
Lábig látom a szivárványt az égen.
Enyém a tavasz fűlehelete,
a nyár árnyéka, tél fehér pompája.
Síromon is mezők virága nyíljon.
Kincses pincéi a dús Indiának…
Keréknyi aranytálnál többel ér
egy tenyérnyi kis festett gondolat,
vagy Karcarának kővé vált havából
fenyőfák közt egy mélázó Apolló.
„Sugárzó gyémánt…” Sugárzóbb a könyv,
amelyben költők s bölcsek lelke él.
Furulya szól. – Pattints leány és táncolj!
Ásitva néz a lajhár a hangyára,
s a napja hosszu, étele izetlen.
Siess az iskolába gyermekem!
Asszony terítsd a napra vásznadat,
s öleléssel várj majd a küszöbön.
Legszebb látvány a hazatért munkásnak
a párolgó tányér az asztalon.
És üdvösség a szimpla szalma-ágy is.
Bölcsőnél állsz, és mondod: – Itt az A.
Sír szélén állsz és mondod: – Itt az O.
Én is jártam a damaszkusi úton,
rám is nyilalt az Ég világossága
a végtelenség kitárt kapuján.
Megismertem a fényben kerengő port:
a csillagok kerengő sokaságát, –
s a szivet a kis pacsirta mellében.
Föld-e az ember? Föld: nemes opál.
De élő láng ég ebben az opálban.
Ha majd a szent est rámkövetkezik,
két szárnynak árnyéka terül fölém,
s egy láthatatlan könnyü kéz megérint,
Földdé fakul akkor a vén opál.
S mint nyári éjen a jánosbogárka,
kioldott lángja a Magasba száll.
(1910.)
*
Gárdonyi Géza
Április
Fűzfalevél nyárfalevél…
December
Költemények
DANTE KIADÁS, BUDAPEST
A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu
TARTALOM