kb. 10 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva
SZILVIÁRÓL
Azt mondod gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske hibás!
Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell
ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?
Haj! Pedig, életem, én, addig vágynál ölelni,
míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;
s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már a
kagyló kagylóját önmaga hagyja oda.
Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,
PANASZKODIK,
HOGY TÁRSAI
BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK
Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.
Más ház állhat-e itten, messze túl a
Szent gyümölcsösök és tanyák határán,
Telve ennyi silány szobával, ággyal?
Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
Gőgösen meredő magas hajéket
S vállukon lebegő lepelt viselnek,
Érett mellüket el se rejtve abban,
Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
Más ölelkezik, ott meg csókolóznak,
Ismét mások amott szobára mennek.
El innét a pokolba, el, paráznák!
Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra
Visztek? Mert ide – jönni sem kivántam.
Ezt megtudja ma még Guarinó tőlem.
JANUS PANNONIUS
*
Úgy
esel át
az életen,
mint egy kellemetlen,
letudandó formaságon…
*
Nem
tudja,
hogy nem,
vagy ami még rosszabb,
hogy nagyon rosszul tud,
és épp eszerint tesz
valami létfontosat…
*
Azt hiszi,
hogy van jóbarátja,
ezért már nem is keresi azt,
s csak a bajban döbben rá az igazságra…
*
Vegetálásod
önfelmentő
ideológiai mankói
a halál közelében
kihullnak a remegő-
reszkető kezedből…
*
Curriculum vitae –
a gyakran változó
elvárásokhoz igazodva
új önéletet rajzol és betanulva
szép lassan, de biztosan hozzá is hasonul,
így sajátja helyett más, fiktív ember életét éli…
*
Ünnepre
kirittyented magad –
a munkaruhád-cipőd
viszont ócska, kényelmetlen!
*
Időt-
energiát
pazarolva
ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
*
Fogamzásgátló –
te úgy védekezel,
hogy csak gyermeknemzés céljából,
évente egyszer-kétszer élsz házas életet…
*
Úgy teszel,
mintha számodra
teljesen közömbös
lenne az elismerés,
de közben majd belehalsz,
ha nem kapsz egy „plecsnit”…
*
Úgy
teszel,
mintha
a férjed még élne,
ill. örökgyászod lenne:
a lakásodból múzeum,
emlékház, panoptikum.
halottasház, kripta stb. lesz…
*
Úgy
komponálod
az egész életed,
hogy egy nagy eszme
tankönyvi példája legyen…
*
Úgy beszél,
játszik és udvarol,
hogy közben ezeket
agyonelemezgeti –
minden egészet
szétszed fejben,
s úgy is hagy…
*
Úgy
élsz,
mint aki
labda nélkül „teniszezik”,
és csak imitálja a játékot…
*
Úgy él,
mint egy halott,
akinek halálát titkolnák,
és ezért áléletjeleket „ad”…
*
Úgy él,
mint akinek
már puszta lét is bűn:
ezért egyfolytában, non stop
bocsánatot kér azért, hogy él…
*
Úgy
élsz
félszegen,
feszengve stb.
a társadalomban,
mint egy megtűrt,
ún. szegény rokon,
aki folyton engedélyt kér
meghunyászkodni?
*
Túl
sokat tudsz,
mert akartál tudni,
az ún. kulisszatitkokról,
így mindörökre elveszik
számodra az illúzió!
*
Túl sok
idegen kereszt
nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz,
eltörpülsz, összemész…
*
Túl
sok
életedben
az ún. holt idő –
és a holt pontok
holt vágánnyá nyúlnak…
*
Túl
komolyan
veszed magad –
– nincs öniróniád -,
s éppen ettől válhatsz
tartósan nevetségessé…!
*
Homok-
várépítő:
tiszteletreméltó,
mily hévvel építi a házát –
„csak” az az egy kár van,
hogy homokból és homokra!
*
Tiszta
az udvarod,
rendes a házad –
csak éppen a dög-
unalomtól bűzlik kívül-belül…
*
Te
inkább
rongyokban jársz,
csakhogy a gyereknek
majd mindene meglegyen?
(pedig nem is hálás érte,
csak egyre követelőzőbb…)
*
Távoli
egzotikus útra gyűjtve
nem marad elegendő idő
fűben hasalva rácsodálkozni
a csodálatos mikrokozmoszra…
*
Talonban maradt
mint az élesben soha
be nem vetett tartalékos katona,
aki sosem tudja meg,
mire lett volna képes…
*
Több
sebből vérzel,
de a fodrásznál ülsz,
hogy frizurád csinosítsad…?
*
Taszítóan
piszkos, büdös –
vagy túlillatosított,
cicomázott piperkőc?
*
Születésétől
csökkent értékű lényként,
fogyatékosként viszonyulnak hozzá:
eszmélve ő is belemegy – rááll erre,
és élvezi e „szerep” másodlagos előnyeit…!
*
Szobornak
szép lennél,
de ahogy feléledsz,
elcsúful az összkép…
*
Testcsúnyítás –
szeretnél megszépülni,
ezért sminkeled agyon
idegen mintára arcodat…
*
Szép,
jó és igaz
dolgokat mondasz,
csak egy baj van velük:
éppen nagyon nem
illik a helyzethez,
irrelevánsak…
*
Származási-
családi adottságaidat
a Rendszer változásától függően
születési hibaként radíroznád ki…!?
*
Sohasem
cserélhetett
a királyfival,
egész életében
csak ezután sóvárog –
képzelőtehetségét pedig
nem veszi igénybe/erőlteti…
*
Ha
egyszer
már valaki
tolakodónak ítélte,
kézráütéssel „büntette”
simogatási próbálkozásod,
onnantól megtiltod magadnak,
lemondasz e testi kontaktusról…
*
Soha
semmiben
nem vállal
szóló szerepet,
inkább a kórusban,
vagy a tömegben búvik el…
*
Soha
nem vagy
ott a Tetthelyen,
mindig valami jó,
gyenge alibit gyártasz…!
*
Soha
nem táborozgat,
ahol kísérletezgethetne
a nomád/önellátó életformával
(nem mozdul ki a panel-komfortból)
*
Soha nem
engedsz okosan
a te „igazadból” –
így azután oktalan
szamárként szenvedhetsz…
*
Senkit
nem akarván
magadra haragítani,
minden eddig ismert
és a még eddig ismeretlen
istent is egyaránt tisztelsz…?
*
Senki,
de senki
elöl nem tér ki:
se úr, se csőcselék,
se részeg, se bolond,
se ámokfutó, se rokkant,
se menekülő rabló elöl…!?
*
Semmitől
sem fél annyira,
mint a jó-rossz szomszédok
megszólásától, emberszólásától,
pletykás ráfogásától/rágalmazásától
(ezért pl. szóba sem áll idegen fiúval…)
*
Sehol
nem lóg
ki a sorból:
a templomban szépen imádkozik,
a Mindenhatót dicsőíti és imádja –
az utcán meg kocsisként káromkodik!?
(átkozódva a Jóistent káromolja, alacsonyítja…)
*
„Szimuláns”-
röstelli, hogy
neki is baja lehet,
ezért egészségesnek
szimulálja/tetteti magát?!
*
Rengeteg
energiát pazarol:
mindenkit az ő új,
egyedül üdvözítőnek tartott
kis/nagy gyülekezetébe terelne…
*
Pörgeti ,
csúcsra járatja magát,
mint aki mindig vizsgázik,
vagy állandó vészhelyzetben van!
*
Piócaként
tapadtál a Mesterre,
de te csak a különcségeit,
hóbortjaid, heppjeit vetted át tőle…
*
* .
Fantom
Példaképei
vonzó életéből
nagy műgonddal
mazsolázza össze az övét:
ami a legjobb esetben is
csak egy fantomkép lesz…
*
Pátoszod
olyan hamis,
mint a diri bácsié
a tanévnyitó ünnepségeken…
*
Páni
félelemmel
„várod” az öregkorod,
mert gyűlölnél egyszer is
bárkire, másra szorulni…?
*
Össze.
kevernek
valaki mással,
s te belemész
a veszélyes „játékba”…
(hallgatásod beleegyezés)
*
Örömöd
megsokszorozná,
bánatod megosztaná,
ha éppenséggel lenne
azt most kivel megosztani…
*
Öregen,
sőt vénen,
aggastyánként
sem kész a halálra:
hisz ő még csak most
kezdene istenigazából élni,
mert annyi mindent kihagyott,
amit még a hátralevő időben pótolna…
*
A
legszívesebben
ő is otthon szülne,
és otthon halna meg,
mint ősei sok ezer évig,
de az orvos és a Hivatal ijesztgeti,
és így félelemből meghunyászkodik,
és átadja magát a kórházi gépezetnek…
*
„Anarchista”
ő semmilyen
államhatalmat
nem ismer el legitimnek,
fittyet hány a jogszabályokra,
a saját istene törvényei szerint él…
*
Hiper-
lojális lény:
ő soha nem
kerül összeütközésbe
az éppen akkor érvényes,
ill. annak deklarált földi törvényekkel
(szemében a polgári engedetlen bűnöző…)
*
Ő
nem
teregeti ki
a „családi szennyest”,
ő csak a saját szemében
próbálná látni önön magát…
*
Ő
nem ölt,
nem lopott, nem csalt,
munkát nem lógott el:
akkor meg mi a bűne,
mi lehet a baj vele,
miért nem boldog…?
*
Ő
nem akar
személyválogató lenni:
még bizalmas barátait
sem nagyon válogatja meg!
*
Olyan
világraszóló
lakodalommal vág fel,
hogy tényleg attól koldul…
*
Olyan
jó állampolgár:
még anyjára is önként
tesz terhelő vallomást…!
*
Carpe diem –
olyan fiatalon
kiéled-kiégeted magad,
mintha holnap már világvége lenne!!
*
Olyan
észrevétlenül
élsz itt közöttünk
és távozol e Földről,
mint egy profi besurranó tolvaj…
*
Olyan
kacifántosan,
nyakatekerten fogalmaz,
hogy nehéz kibogozni az értelmét…
*
Olyan
diplomatikusan,
finomkodva fogalmaz,
hogy ebből nehéz kihámozni,
hogy tulajdonképpen mit kíván,
vagy mit nem visel el a másiktól…
*
Olyan
biztonságos
bunker a lakóházad,
hogy az börtönnek se lenne utolsó…
*
Olyan
„illedelmesen”,
visszafogottan táncol,
hogy még csak el sem fárad,
át sem hevül, meg se izzad bele…
*
Oly
görcsösen akar
bizonyítani vagy győzni,
hogy csak nyögés lehet a vége…
*
Oly
„alaposan”
fontolgatod/latolgatod
és így persze halogatod,
hova ültesd el magad-magod,
amíg már túl késő nem lesz…
*
Nemesítő
szellemi feladat
egy létproblémán gondolkodni –
de mennyire hiábavaló, ha igazából
az csak egy kiagyalt álprobléma/gumicsont…!
*
Finnyás
a táplálék-
válogatásban –
bezzeg a tévéből,
a bulvársajtóból stb.
még a moslékot is falja!
*
Pont,
éppen azzal
rontja el az ételét,
amivel még javítani akarta:
vagyis a túl sok(féle) fűszerrel:
a kevesebb itt is több lett volna…
*
Aki
mindig csak
készételeket fogyaszt,
amit ismeretlen emberek készítenek,
mert az ő szeretett kicsi asszonykája
fel van mentve a konyhai munka alól…
*
Az
egészségmániás,
aki „tudományosan” táplálkozik,
naprakész a legújabb eredményekből,
patikamérlegen adagolja a hozzávalókat
(vagy nem eszik tojást, vagy csak azt stb.)
*
Akinek
a hasa a mindene,
az ebédlő a temploma,
az evés az istentisztelete
liturgikus ceremóniákkal…
*
Nem
válogat –
neki mindegy!
Mindenevő: moslékzabáló:
ha ízlik az étel, ha nem…
*
Nem
tudván
a lényeget,
egy vesszőt sem
enged el szentírásából!
(s annak is egy bizonyos
fordításából, kiadásából stb.)
*
Nem
tudsz hazudni:
az ostromló ellenségnek
is elmondod a gyenge pontjaid!
*
Nem
tudva-merve
kifejezve kimutatni érzéseid,
azok szép lassan,
de igen biztosan
elsorvadnak…
*
Annyira
nem akar
pótolhatatlan lenni,
hogy a végén felesleges marad…
*
Annyira
„szelíd” teremtés ő,
hogy minden „harc” nélkül
lemond nőről és állásról,
ha több a pályázó…
*
Annyira szerény,
hogy még azt is titkolja,
ha csak ő egyedül tudja a választ!
*
Annyira
vigyázol magadra,
hogy ne használd el magad,
hogy a legmegkíméltebb állapotban halsz…
*
Kirakat-
politika csapda:
annyit gürizett csicsás kirakatán:
hogy végül már ő maga is elhiszi,
hogy tényleg ez van a boltjában is…
*
Arra
vagy büszke,
sőt: a legbüszkébb,
hogy a gyereked a barátod (is)?
*
Átengedi
a kiválasztottnak
a kis és nagy csoda művelését:
ő beéri a magyarázat-kísérletekkel…
*
Átmeneti
mesterséges
paradicsomodnak
tartósan pokoli kín az ára…
*
A
permanens
rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön „valaki”…
*
A
falra festi
az ördögöt,
és az meg is jelenik…
*
A
szeretet-
pótlónak használt
édességhegyektől lesz
cukorbeteg, kövér stb.,
diabetikus stb. diétán…
*
A
házi
szexben
semmi újítgatás,
semmi „perverzió”,
semmi „extra”/„kurvás” dolog…
*
A
szexuális
és a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély…
*
KIKACAGJA
A RÓMAI BÚCSÚSOKAT
Egyezer és négyszáz esztendő telt el azóta
És tíz olimpiaszi év az arany nap alatt,
Hogy szűztől született szeplőtlen s emberi formát
Vett fel az égi örök Gondviselő fia itt,
Most közelebb van az idv, és fényes nagy kapu nyílik
Földi silány rögön át fényteli éterekig.
S lám kelet és észak, nyugat és dél messze vidékén
A Tajo meg a Don partjai közt lakozók
Róma felé tódulnak, a föld elözönli a várost
És az ezernyi utas már az utakra se fér…
Nem tudom én azt, vajjon e vakhitből van-e hasznuk?
Ám hogy a pápának haszna van, én tudom azt.
UGYANARRÓL
Szlávok, hiszpánok, gallok, hunnok, teutónok,
Mennyire ellepitek Péter aranyküszöbét!
Mért töritek magatok gazdaggá tenni a taljánt?
Hát a hazájában senki sem üdvözül-e?
UGYANARRÓL
Már minden piacot, kocsmát megtölt ez a népség,
Ugy gyűl az idegen sűrü tömegben ide.
Hogyha jövőre is így megy majd a csaposnak a boltja,
Oly dúsgazdag lesz, mint Cosimo Medici.
KIGÚNYOLJA GALEOTTO ZARÁNDOKLÁSÁT
Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy
Parnasszus magasát elhagyva, immár
Bottal – ó, Galeotto – és iszákkal
Mégy Rómába te is zarándokútra?
Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke
És kísértetek-űzte balga népség
És álszent sokaság csinálja mindezt!
Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú
Euathlos nagyeszű tanára tartott,
S istenek tagadója, Theodórosz,
És az élvezeteknek atyja is, ki
Legfőbb rossznak a szenvedést találta.
Ám ha elragadott az ájtatosság
S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,
És ha mind hiszed azt, amit naponta
Szószékről prédikál recsegve páter
Alberto s az a szókelep Roberto,
Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,
Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,
Törd szét lantod, Apolló énekét meg
Vesd a sánta kovács-istennek akkor,
Mert hívő soha nem lehet poéta.
*
Boldogtalanok
Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek
Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:
Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,
közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,
Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.
Amit én árthatok magamnak/másoknak:
elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak
Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,
(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…
A gyógyulás kezdete a baj felismerése:
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön
Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…
