kb. 11 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva
József Attila
ESZMÉLET
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ – ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad –
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
Fülelt a csend – egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot –
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt –
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
1933-1934 tele

*
Nem
is tudhat
önfeledten
mulatni/ünnepelni,
hisz ő csak az árlapra,
a holnapi felkelésre stb. gondol…
*
Nem tud
nemet mondani:
de fél szívvel megy
az obligát programra,
ami így azután annál inkább
olyan, sőt még olyanabb is lesz…
*
Nem
te vagy az
a stréber eminens diák,
aki csak a tanárának tanult,
de ennek ellenére/épp ezért
végül az „életben” semmire se vitte?
*
Nem
jól keresed,
nem találod meg
a tél sokszínű örömeit:
vagy depresszióban töltöd,
vagy medveként átaluszod!
*
Nem szereti
a nyitott kérdést –
a nem használt agy
pedig lassacskán elsorvad…
*
Nem mersz
lelked mélyén
nehéz-búvárkodni:
szisztematikusan elkerülöd,
kicselezed, elblicceled/vicceled
a komolyabb tartalmú beszélgetést…
(így az elfedéssel magad növelve a bajt)
*
Nem meri
isten kezébe tenni,
de görcsösen markolja,
és éppen ezért veszti el
oly féltett, oly becses javait…
*
Nem
mer/akar
bekopogni
a cigányputriba –
így egy pótolhatatlan
élet-tanítómestertől esik el…
*
Szimplifikáló –
aki túlságosan
nem komplikálja az életét –
ő se megy sehova vendégként,
és őhozzá se jöjjön senki!
(így szűkül és zápul be…)
*
Jelenlegi
meddőséged
„meggyógyítását”
kínzó-megalázó kezelésektől,
és nem – társas – lelki életed
zűrjeinek rendbetételétől várod…
(pl.: szülésfóbia, torz anyaságkép,
labilis párkapcsolat, jövőkép stb.)
*
Nem
gátolod
a szabad fogantatást:
ezt nem isten adta kezedbe,
csak azt a 10-20 gyermeket?
*
Érdem-
rendes ember:
nem fogadja el a talált pénzt –
mindenért keményen akar dolgozni!
*
Nem
eszel ugyan
a tiltott gyümölcsből,
de mégiscsak oly keserű
a szád és a csókod íze…
*
Katarzistalanul –
nem éled bele magad
a tragikus hős szerepébe:
így azután nem is tisztulsz meg…
*
Nem
él együtt
az életjátékkal,
bambán, késve reagál,
csak fut az események után…
*
Nem
akarván
túl otthonosan mozogni,
így folytonos kéréseivel
túlterheli, macerálja vendéglátóját…
*
Nem
akarod
magad sajnáltatni,
inkább erőn felüli
lakomákat rendezel
(és az oda sereglők
láttán azt hiszed,
hogy neked számos-
számtalan a barátod…)
*
„Karthauzi”
ő nem akar
senkit megbántani:
így meg se szólal –
ez nem bánthat senkit…!?
*
Nincs
kivel megosztania
lelki gyötrődéseit, vívódásait,
így magának teszi szabaddá az utat
a negatív testi-szervi elváltozások felé…
*
Nem
akarsz
tudomást venni „rákodról”:
ez is a kegyes öncsalás egy változata?
*
Nem
akar mást
betegségével,
alkoholfüggőségével terhelni:
így önsegítő csoportba se jut el!
*
Neki
imponál
„vadember” mivolta –
úgy is közlekedik a társaságban,
mint egy elefánt a porcelánboltban…
*
Neked
a jónál is jobb
helyzet kell/kellene:
így nem is csoda, hogy
nem, vagy ritkán lősz „gólt”…
*
Neked
a fájdalom hiánya
már maga az élvezet,
a betegség hiánya pedig
maga a teljes egészség?
*
Nálatok
nincs Mikulás
nincs Jézuska:
tudva tudván tőled kapja
a már „felvilágosult” gyerek,
amit erre az alkalomra kér…!
*
Nagyon
beleélte magát
a kényszerből játszott
alkoholista apa szerepbe,
és azután már végleg úgy maradt…
*
Nagy-
lelkűségi
rohamaidból
már röstellsz visszakozni:
csak tűrsz és ráfanyalodsz
a kedvezményezettek alamizsnáira…
*
Mozgásban
hiszi magát:
noha a világ halad,
ő meg holtvágányon áll,
vagy éppen hátrafelé tolat…
*
Mióta
egy ideig éhezett,
vagy olykor éhes maradt,
azóta már csak az evésre gondol:
mindig valamit eszik, ha éhes, ha nem,
és aggodalmasan vásárol, spájzol, raktároz…
*
Mintha
színpadon élnél
a nézőkre figyelve:
átjön-e az alakításod?
*
Mintha
szándékosan
le lenne nyugtatózva,
kvázi éber kómában,
életreakciói lelassítva…
*
Mintha
sose józanodna ki:
keblére ölel mindenkit,
jöttment idegent, ismeretlent…
*
Mintha
rendőr hallgatna ki,
mindig annyira vigyázol,
nehogy véletlenül elszóld magad?
*
Mintha
mindig csak
arra figyelnél
a legesleginkább,
hogy a hátad mögött
valakik nem nevetnek-e ki…
*
Mintha
mindig csak
a sötét bábukkal sakkoznál –
soha nem te kezdeményezel,
csak reagálsz a mások lépéseire?
*
Mintha
minden új
megszólalás
egy premier lenne:
leblokkol a lámpaláz…
*
Mintha
életfogytiglani
büntetésben lenne
e földi siralomvölgyben,
és alig várja, hogy leteljen…
*
Mintha
egész életedben
más ember szívességéből
laktál és lakomáztál volna…
*
Élet-
vészhelyzet –
mintha az egész életed
valahogy ki kellene bírni,
meg kellene úszni, át kell vészelni?
*
Mint
egy profi
életjátékos,
aki csak annyit
ad ki önmagából,
ami még éppen elég…
*
Mint
az elásott pénzed,
úgy konzervált életed
értéke is gyorsan inflálódik…
*
Mint
amikor a fiúk
az elfojtott vágy parazsát
körbeállva versenyben lepisilik…
*
Mint
az egyszeri
hályogkovács:
nem mersz élni,
mióta túl sokat tudsz…
*
Mint
egy katona:
mereven áll a díszszemlén,
és izgul: csak bele ne kössenek…
*
Hulla-
mereven:
mint aki szobor-
pózokba merevedik,
amíg egy turista tesz a kalapba…
*
Mint
a meszelt sírok:
kívül vakító fehér –
belül bomlás és rothadás…
*
Mint
a kompjuter,
a számító-gép:
ugyan beszél,
– pontosan és
mechanikusan -,
de nem énekel
örömében-bánatában!
*
Mint
a kis Valentino:
egy nap dolce vita,
ahogy ő elképzeli azt,
ami egy csóró ábrándképe,
cserébe a börtönévekért…!?
*

József Attila
GYÖNYÖRŰT LÁTTAM
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.
Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.
A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.
1937. július
*
Langyos,
rózsaszín illúziókba
ringatod el magadat,
amíg rád nem zuhan,
mint nagy, kemény kő:
a valóság…
*
Mindig
más szemével
rak lakásában rendet:
akit épp vendégként vár!
*
Mindent
fényűzésnek ítélsz,
minden luxus szerinted,
amit bárki ezen a Földön
nem engedhet meg magának…
*
Minden
újszülött
kismacskát
szelíden életben hagysz,
és ha nem sikerül elsózni,
akkor inkább előbb, mint utóbb
kitúrnak állatmenhely-otthonodból…
*
Minden
nagy terved
nagydobra vered,
frissen szétkürtölöd:
így lenyúlják, elhappolják,
vagy csírájában elfojtják…!
*
Minden
orvosra hallgatsz –
finom ételek helyett
keserű orvosságokat nyelsz,
amik amúgy egymás hatását gyengítik,
rosszabb esetben méreggé elegyednek…
*
Még
a saját gyermeke
halálát sem gyászolja meg –
koccint a mennyországi születésére…
*
Gyászmánia –
nemcsak minden
közeli, de távoli ismerőseit is
mélyen és hosszan meggyászolja…
*
Mindent kiselejtez,
semmihez nem ragaszkodva –
vagy mindent, de mindent őriz,
hátha egyszer még jó lesz valamire?!
*
Minden
jóízűen lenyelt
falatnál bűntudatos:
hisz Etiópiában stb. stb.
ma is százezrek éheznek…!
*
Milyen
életed lehet odahaza,
ha a „nyaraláson” így
„kell” kitombolnod magad?
*
Ne nézz hátra –
míg az imént bekapott
potyagólért ostorozod magad,
máris egy újat kaptál…
*
Mielőtt
„megszólalna”,
előbb megfogalmazza,
majd leírja s a végén felolvassa…
*
Nem sejti,
mi minden
veszik el életéből,
ha nem tudja/tudta
jól felfogott, valódi
érdekeit érvényesíteni?
*
Messziről
a hűséges ember példája,
közelről csak befogadott kutya,
aki már hálás, ha nem rúgnak bele…
*
Mert
tegnap jót főztél,
ezért ma is ugyanazt
és pont ugyanúgy főznéd?
*
Még
akkor
sem tudod
magad másnak tettetni,
vagy a hátérbe beolvadni,
amikor ez életmentő lenne?
*
Még
a fizetés-
napon sem
engedsz meg
magadnak egy
kis költekezést…
*
Még
– titokban vagy sem –
felettébb büszke is rá,
hogy ő sosem elégedett magával…
*
Másból
sem áll az élete,
mint próba-szerencse
jellegű kísérletezgetésből…
(mint aki mindig újra úgy
szeretne bejutnia lakásába,
hogy ezer kulcsból találomra
próbálgat ki egyet-egyet…)
*
Isten
adta a diót,
de ha nem töröd fel,
akkor úgy kell neked,
akkor csak gurigázhatsz vele!
*
Akinek
sosem jók
az adott körülmények –
azok mindig csak az ő
boldogulását akadályozók
(és „persze” nem is/hogy is
változtatná ő meg ezeket…)
*
Százhúsz
éves lett ugyan, –
de életéről szóló
élménybeszámolója
mindössze 12 perc…
*
Az
elrévedésből
többé nem akar
nemsokára visszaevezni
az innenső partra?
*
Hiszel
a vadidegen jósnőnek,
bármennyire dodonai is a jóslata,
vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl…
*
Meghalt
mielőtt még
épített volna egy házat,
felnevelt volna pár gyereket,.
vagy írt volna egy jó könyvet…
*
Úgy beszél,
játszik és udvarol,
hogy közben ezeket
agyonelemezgeti
*
Annyira
második természetévé
lettek a megszokásai,
hogy meg is vakultak,
nem tud róluk…
*
Ő
csak mondja
és teszi a magáét:
totál érzéketlenül
a baráti körei reakcióira…
*
Úgy
érzi magát
modern embernek,
ha szakértőktől kap életcélokat…
*
Mint aki
szoborpózokba merevedik,
amíg egy turista tesz a kalapba…
*
Ő
olyan
tökéletes mint
egy földönjáró Angyal –
és éppolyan kegyetlen is…
*
Élete
csalódott háborgás:
hát nem egy giccses
forgatókönyv az alap?
*
Szellemi
önvédelemből
teljesen bezárkózik:
így azt szívja be,
amit kilehel és
a saját levében fő…
*
Túl sok
mástól átvett,
mástól rád sózott
kereszt nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz,
összemész, eltörpülsz…
*
Azt hiszi,
akkor repül szabadon,
ha minden kötelesség terhét ledobja
(ez a lét elviselhetetlen könnyűsége)
*
József Attila
ELÉGIA
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.
Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj –
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?
Itt pihensz, itt, hol e falánk
erkölcsi rendet a sánta palánk
rikácsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá… s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít.
Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.
1933 tavasza

*

Boldogtalanok
Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek
Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:
Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,
közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,
Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.
Amit én árthatok magamnak/másoknak:
elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak
Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,
(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…
A gyógyulás kezdete a baj felismerése:
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön
Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…
