kb. 31 perc olvasás
A sün, akit meg lehetett simogatni
2014. április 5., szombat, Kiscimbora
Magyar népmesék 3. sorozat Rendezte: Jankovics Marcell, Haui József Mesemondó: Szabó Gyula Zene …
A sündisznó

*
*
Sün
(?)
*

Csukás István: Sünbalázs
*

*
Magyar népmesék: A mezeinyúl és a sündisznó – YouTube
2012. okt. 1. – Feltöltötte: Kecskemetfilm Kids
Magyar népmesék 4. sorozat Rendezte: Horváth Mária, Gyapai Tamás Mesemondó: Szabó Gyula Zene: Kaláka …
Magyar népmesék 4. sorozat Rendezte: Horváth Mária, Gyapai Tamás Mesemondó: Szabó Gyula Zene: Kaláka …
A mezei nyúl és a sündisznó (népmese)
– Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni?
A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval:
– Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel!
Azt mondja a nyúl:
– Én azt nem hiszem.
– Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le.
Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól:
– Na, mikor futunk?
Azt mondja a sündisznó:
– Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy.
Azt mondja a nyúl:
– Miért nem most?
– Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten.
Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt:
-Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő.
Azt mondja a felesége neki:
– Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl?
– Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk!
Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett, hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki:
– Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts: „Én már itt vagyok!”

– Szervusz, nyúl koma!
– Szervusz, sündisznó koma!
– Eljöttél?
– Eljöttem!
– Na, hát futunk?
– Futunk.
– Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? – kérdezte a mezei nyúl.
Azt mondta a sündisznó:
– Én futok az egyik barázdában s te a másikban. hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban.
– Helyes, jól van.
A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban.
Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak:
– Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom.
S a sündisznó olvasott:
– Egy, kettő, három!
Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába. De a másik sündisznó ott volt a másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott:
– Én már itt vagyok!
Akkor azt mondja a nyúl:
– Nem volt jó, még egyszer futunk!
Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafelé futni, de az a sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy, hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik sündisznó azt kiáltja:
– Én már itt vagyok!
– Nincs jól, még egyszer futunk!
Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl pedog futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik sündisznó szintén kiáltja:
– Én már itt vagyok!
– Nincs jól – mondja a nyúl -, még egyszer futunk, negyedszer.
Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók peidg lekacagták a nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg nem haltak.
*
Három süni és a jó tündér
– Teljesítem három kívánságotokat, mivel hárman vagytok, mindegyikőtöknek egyet.
Az első azt kéri a tündértől, hogy juttassa haza.
A második is azt kéri:
– Nagyon fázom, juttass haza.
A harmadik azt mondja:
– Nagyon fázom, ráadásul egyedül vagyok. Bárcsak itt lennének velem a testvéreim!

Beck Andrea: A bátor sün
2012. április 09.
Egy tavaszi reggelen verőfényes napsütésre ébredt Kerekerdő összes lakója. A fák telis-tele voltak rügyekkel, nyílni kezdtek a virágok, és vidám madárcsicsergés hallatszott mindenütt. Mindenki jókedvűen gondolt az előtte álló napra, sürögtek-forogtak az állatok kis házacskáikban: a felnőttek munkába indultak, a gyerekek pedig óvodába és iskolába készültek.
Az óvoda bejáratánál tárt karokkal és nagy mosollyal várta az érkezőket Mackó Anyó, az óvó néni. Beterelte őket a csoportjukba, és máris kezdődött a reggeli torna. Vidáman bukfencezett és ugrándozott a gyereksereg, csak Sün Sebők sóhajtozott titokban nagyokat, miközben erre gondolt:
– Biztos ma sem fognak játszani velem a többiek! Senki sem barátkozik velem, mert azt mondják, szúrós vagyok. Nagyon várom már, hogy jöjjön értem az Anyukám, és hazavigyen! Otthon mindnyájan egyformák vagyunk, és senki sem csúfolódik a tüskéinken. Jaj, de sokára lesz még délután!
Torna után reggeli, majd szabad játék következett az udvaron, és Sebőknek sajnos igaza lett. Pedig ő mindent megpróbált, ma is végigkérdezte az összes pajtását, vajon játszanának-e vele.
Először Nyuszi Gyuszihoz fordult, aki éppen ott állt mellette egy piros autóval a kezében:
– Kedves Gyuszi, van kedved velem játszani? Szívesen autóznék veled!
De Nyuszi Gyuszi elutasította:
– Nem, én nem játszom veled. Tüskéid vannak, félek, hogy megszúrsz játék közben. Inkább mással játszom, akinek ugyanolyan selymes bundája van, mint nekem!
Sün Sebők tovább ballagott. Most Mókus Marcival találkozott össze, hát őt is megkérdezte:
– Szervusz, Marci! Szívesen labdáznék veled, van hozzá kedved?
De Marci felháborodottan kiáltott fel:
– Még mit nem! Hiszen te tüskés vagy! Ha rád esik a labda, kipukkan!
Sün Sebők bánatosan ismét továbbállt. Szembejött vele Kacsa Kata, akivel már sokszor beszélgettek, így a süni arca végre felderült:
– Jaj, de jó! Itt van Kata, ő biztosan játszik majd velem!
De sajnos csalódnia kellett megint. Kacsa Kata épp Borz Bogival és Lepke Lilivel készült fogócskázni.
– Beállhatnék én is a játékba? – érdeklődött Sebők reménykedve.
– Nem, te nem jöhetsz! – felelték a lányok kórusban – Nagyon szúrósak a tüskéid, biztosan megszúrnád a kezünket, mikor elkapunk! – azzal hátat fordítottak és nevetve elszaladtak.
Sebők nagyon elszomorodott.
– Megint nem játszik velem senki! Csak tudnám, miért gondolják, hogy megszúrom őket a tüskéimmel? Hiszen még sosem szúrtam meg senkit! Ha kipróbálnák, rájönnének, hogy igazából nem is szúrok olyan nagyon, csak akkor, ha én is úgy akarom!
Egy darabig egy helyben topogott, nem tudta, mit csináljon, merre induljon játszótársak nélkül. Akármerre nézett, mindenütt vidám arcokat látott, ő azonban hiába állt ott köztük, egyedül érezte magát, és ettől nagyon szomorú volt.
– Legszívesebben hazamennék, nem jó nekem itt lenni! Messziről nézhetem, ahogy mások játszanak, de velem nem játszik senki sem! Pedig én is szeretnék olyan selymes bundát vagy tollakat, mint nekik van, de mit tegyek?! Süninek születtem, hát persze, hogy tüskéim vannak! – kesergett magában, közben pedig észrevette, hogy Mackó Anyó egy pillanatra beszaladt valamiért a házba.
– Még Mackó Anyó is itt hagyott! – sóhajtotta – Pedig ő mindig labdázik velem egy kicsit, ha épp ráér.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a kapu felé indult.
– Itt az alkalom, hogy hazamenjek, most nem veszi észre senki! – azzal vett egy nagy levegőt és nekiindult. Megállt még egy pillanatra és visszanézett – hiszen tudta, hogy rosszat csinál –, de a következő lépéssel már kint is volt a kerítésen kívül!
Búsan bandukolt hazafelé, mikor egyszer csak furcsa hangot hallott a háta mögül.
– Seííííéééé! – ennyi jutott el hozzá csupán, de nem értette, mi lehet ez.
– Mintha Kacsa Kata hangját hallottam volna – gondolta. Aztán, mivel újból csend lett, tovább mendegélt.
Megint hallott valamit, ezúttal azonban tisztán értette, hogy valaki segítségért kiált. Megállt, és figyelmesen fülelt.
– Ez egészen biztosan Kata volt! Segítség, ezt mondta, most már értem! Hűha, ez meg mintha Gyuszi lett volna! – ijedt meg Sebők. – Segítenem kell nekik, valami nagy bajba kerülhettek! – futott apró lábacskáival az óvoda irányába.
Mikor odaért, látta, hogy a gyerekek valóban nagy pácban vannak!
Míg Mackó Anyó odabent volt a házban, besomfordált a róka, és rázárta az ajtót, hogy ne tudjon kijönni! Most pedig a kicsik körül szaglászik, és azon morfondírozik, melyiküket tudná hamarabb elkapni. Az ijedt kis állatkák pedig egy kupacba verődve sírdogáltak, és Mackó Anyóért kiáltoztak, de ő most nem tudott a segítségükre sietni. Az ablakon keresztül kiabált ki nekik:
– Gyorsan, gyorsan! Szaladjatok be a sátor alá! Ott elbújhattok, míg valahogy kijutok innen! – sürgette a rémült kis csapatot. – Maradjatok szorosan együtt, és vigyázzatok egymásra!
Így is tettek, és összebújva sírdogáltak a sátor legtávolabbi zugában, miközben a róka egyre közelebb és közelebb jutott hozzájuk.
Már csak néhány lépés választotta el attól, hogy elérje őket, mikor Sün Sebők bátor tettre szánta el magát. Összegömbölyödött, kimeresztette a tüskéit, és mint egy labda, a róka elé gurult! A ravaszdi nagyon meglepődött, hogy került ez a szúrós kis jószág oda, és megpróbálta az orrával arrébb lökdösni.
De nem járt szerencsével, mert a süni tüskéi jól összeszurkálták a nóziját, egy-kettő még bele is ragadt! Másodszorra a tappancsával próbálta arrébb gurítani, de ekkor meg a talpába fúródtak bele a tüskék, és onnan álltak ki a kis hegyes darabok.
Most már nagyon fájt az orra is és a tappancsa is, ráadásul bárhogyan is próbálta kihúzni a tüskéket, sehogy sem járt sikerrel. Ha az orrához nyúlt, csak még jobban megszúrta a lábában lévő tüskékkel. Ha pedig az orrával akarta kipiszkálni a mellső lábaiból a tüskéket, ugyanígy járt!
Végül belátta, jobb, ha gyorsan továbbáll, mert így bizony sosem érheti el a sátorba menekült állatkákat. Nyüszítve sántikált el, amilyen gyorsan a sérült lábaival csak tudott!
Mikor a róka messze járt már, Sebők a talpára állt és kiengedte Mackó Anyót a házból, majd mindketten a többiekhez siettek.
– Nem kell félni, már előbújhattok – szólt nekik szelíden az óvó néni. – Sebők elkergette a gonosz rókát! Egyhamar biztosan nem mer még a közelünkbe se jönni!
A kis állatok nagyon boldogok voltak, hogy megmenekültek, sorra köszönték meg a süninek hősies tettét. Mindenki adott neki egy nagy puszit, Mókus Marci még át is ölelte, mert már egyáltalán nem érdekelte őt, hogy megszúrja-e, vagy sem.
– Látjátok, gyerekek – szólalt meg végül Mackó Anyó –, éppen azok a tüskék mentettek meg titeket, amelyek miatt kiközösítettétek Sebőköt! Nem játszottatok vele, mert nincs bundája vagy tolla, mint nektek. Most pedig pont annak köszönhetjük, hogy nem lett nagyobb baj, hogy Sebők egy kicsit más, mint mi.
Az óvodások elszégyellték magukat. Senki sem mert megszólalni, vagy Sebőkre nézni. Már nagyon bánták, hogy olyan undokok voltak és nem játszottak vele.
– No, elég a szomorkodásból – törte meg a csendet végül Mackó Anyó –, inkább süssünk egy finom tortát, amivel megünnepelhetjük a mi kis hősünket! Gyertek ti is segíteni, különben nem készülök el vele!
Azzal az egész csoport bevonult együtt a konyhába tojást törni, lisztet szitálni, krémet keverni. Pörögtek a habverők, suhogtak a fakanalak, mindenki egyformán kivette részét a munkából. Uzsonnára együtt megették a finom süteményt, Sün Sebők pedig nagyon boldog volt, hiszen reggel még álmodni sem mert volna róla, hogy ilyen szép véget ér majd ez a nap!
Attól a naptól kezdve mindenki szívesen játszott Sün Sebőkkel, és idővel azt is megszokták, hogy a tüskék néha bizony szúrnak, de ha elfogadjuk őket, és megtanulunk velük óvatosan együtt élni, akkor egyáltalán nem okoznak fájdalmat.
A mese megjelent a Mesélj minden nap! c. kötetben (Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012), a Médiaunió Alapítvány 2011-es társadalmi célú kampányának nagy mesekönyvében.
Rendezte: Richly Zsolt A sündisznó elindul világot látni. Maga-magát … MESE TV – dalok, mesék …

Mesék a süniről
Köszönjük a sok-sok mesecímet, amit a felhívásunkra küldtetek! Ezekre a mesékre gondoltatok, jó hosszú lista lett. Köszönjük!
Ajándékunkat, a virágos vászontáskát Boros Panna nyerte! Gratulálunk!
Sünis mesék
Csukás István: Sün Balázs
Csukás István: Sünmese
Csukás István: A legkisebb ugrifüles
Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról
Halász Judit: Sündisznó
Fésűs Éva: A sündisznócska
Móra Ferenc: Sündisznócska lovagol
Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska
Muskát Zsuzsa: A sün
Cser Kovács Gábor: Süni bolyongása
K. László Szilvia: Süni Sára
Krúdy Gyula: A sündisznó
Müller Péter: Süni csoport
Gryllus Vilmos: Süni induló
Varga Katalin: Téli mese
Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
Berg Judit: Tündérváros – Orvos
Erwin Moser: Világjáró jóéjtmesék
Marék Veronika: Boribon autózik
Marék Veronika: A csúnya kislány
Marék Veronika: Kippkopp és Tipptopp – Októberi szüretelős mese
Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Sün Soma születésnapja
Mészöly Ágnes: Sünimanó
Kepes Ágnes: Sün Peti és barátai
Kocsis Virág: Az eltévedt süni
Fekete István: Vuk
Lev Tolsztoj: A sündisznó és a nyúl
Pljackovszkj: A sün, akit meglehetett simogatni
Szutyejev: Az okoska botocska
Grimm testvérek: A nyúl meg a sün
Zdenek Miller: A kisvakond
Zdenek Miler: Vakond a városban
Annie M.G.Schmidt: Manci és a sünik
Isolde Stark: Mese a sünről, aki nem akart már sün lenni
A mezei nyúl és a sündisznó, népmese
Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák, orosz népmese
A süni és a pillangó
Mese a sündisznóról, tanmese
A sakál meg a sün (afrikai népmese)
A süni és a tündér
Sün Samu kalandjai a sötétben
Izgalmas tavaszi ébredés
A sündisznó, magyar népmese
Süni Dini barátot keres
Sünöcske sétál (régi, kemény lapos mesekönyv a saját gyerekkorunkból, de ma is nagyon szeretik a gyerekeink
A Titokzatos sün-történetek című kötetből, amelyben 6-11 éves gyerkőcök meséi vannak:
Virág csoport, Mezőkeresztes: Izgalmas tavaszi ébredés
Kulcsár Debóra: Sün Samu kalandjai a sötétben
Kiss Dorottya Sára: Süni mese
Jakab Boglárka: Síró kövem, és a Titokzatos Sün
Kovács Bálint: Sün Balázs kalandja
Émiás Fanni: Süntesók
Doszpoth Piroska: Tiltott szünidő
Molnár István: Keleti Sün Pál

Czingula Anna: A süni vadalmakalandja
Nuszpl Sára: Határtalan barátság
Nemes Tekla: Az öreg fügefa titka
Tóth Julietta: Barátom, Tüskés
Zakinszky Regina: Őszi sünmalac
Várady Lilla: Kerítés és a kukacok
Pintér Lili: A kicsi süni és a kincs
Juhász Krisztina: Süni segít
Tüskeböki és barátai (német rajzfilm)
Süni és barátai, bábfilmsorozat
Néhány angol nyelvű:
Beatrix Potter: The Tale of Mrs. Tiggy-Winkle
Amy Sparkles: Hodge the Hedgehog
Lucy Tapper and Steve Wilson: Hedgehugs
Molly Brett: The untidy little hedgehog
Jennie Poh: Herbie’s big adventure
M. Christina Butler: One Snowy Night, One Winter’s Day, One Christmas Night
Jan Brett: Hedgie’s Surprise
Rosie Wellesley: The Very Helpful Hedgehog
Marcus Pfister: The Happy Hedgehog
Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- A vadember és családja V.2019.01.17.
- Életminőség-vizsgálódás – III.2019.01.16.
- Özvegy dr. Szőke Bertalanné, született paszerényi Szilágyi Edith2019.01.16.