Életminőség-vizsgálódás – III.

Írta: Nagy Jenő · 2019. január 16.

kb. 6 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”

Életminőség-vizsgálódás – XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Édenkertek helyett a földi poklok

Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”

Petrőczi Kata Szidónia

III. (XXXIX.) 

Más Nótája. 

Mi lelkünk világossága 
Juhaidnak jó pásztora 
Tekincz kegyes szemmel alá 
Jusson hozzád néped szava 

Melyet te hozzád bocsátunk 
És könyves szemmel kiáltunk 
Jől el mencz meg segétségünk 
Látod mely szörnyű inségünk 

Kit bününkért érdemlettünk 
Az te haragodban estünk 
Idegen nemzet van rajtunk 
Jaj igen sanyargattatunk. 

Ránk jöve mint az Sidókra 
Szörnyű Egyiptomi iga 
Nints életünknek oltalma 
Mert ingerlettünk haragra. 

Pusztítják édes hazánkat 
Elvonják mi javainkat 
Nevetvén mi siralminkat 
Czikorgatják ránk fogokat. 

Még lelkünkbe is gyötrenek 
Az igaz hitért gyűlölnek 
Egy helybűl másra üldöznek 
Templomidbul kiűztenek. 

Ez kis helyre szorult néped 
Hogy tisztán tiszteljen téged 
De ha nem oltalmaz kezed 
S meg nem esik rajtunk szíved 

Föltötték hogy háborgatnak 
És hitünkbe meg nem hagynak 
Fegyverrel arrahajtanak 
Az mit magok gondoltanak. 

Avagy bujdosókká tesznek 
Az kik állunk ő ellenek 
Minket koldulni kiűznek 
Hazánkbul avagy megölnek 

Szent kezedbe vagyon szívek 
Tudod mi igyekezetek 
Romlásunkra mit szerzettek 
És czéljokat kit feltöttek. 

Tedd semmivé tanácsokat 
Verd az földhöz hatalmokat 
Czúfold meg találmányokat 
Szánd meg az mi siralminkat. 

Álicz helybe szent nevedért 
Tiszteletedet fiadért 
Tarcz meg a te jó voltodért 
Szánj meg fiad erdemiért. 

Evangeliomod kérünk 
Hogy predikáltassek nekünk 
Tisztán megmaradván köztünk 
Virágozzék hittel szívünk. 

Hogy kisdedink is láthassák 
Mi az lelki világosság 
Igazán megtanulhassák 
És szívekbe megtarthassák. 

Te szent igédet szeressék 
Az mit hattal azt megértzek 
És tiszta szívvel kövessék 
Szent nevedet diczőiczék. 

Holtok után penig menybe 
Adjad hívek seregébe 
Velünk egyött nagy örömbe 
Diczérjenek uram menybe.

*

Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”

*

  1. Pont fordítva minősít: mi bagatell, mi dráma
  2. Kontraszelektált, pályatévesztett pap, tanár, orvos
  3. Vak tyúk is talál szemet alapon keresgéli kincsét
  4. Elvetemült úri fiúk pofozó bábuja (Az apostol)
  5. Örök aggodalmaskodó – raktárra aggódó
  6. Mindig a legeslegrosszabb eshetőségre készül
  7. Akibe már csak hálni jár a lélek
  8. Aki nem lopott, csak az „bukik le” (Tűz van babám)
  9. A  kolbászból újra disznót csináló – az élet játék…!?
  10. Egyszeri alkalom: a három kívánság mesék
  11. Az egyik betömi fülét, a másik szirénfogoly
  12. Elefántokat engedsz be szíved porcelánboltjába  
  13. Ha virág nő szívében, csordanép lelegeli
  14. Mindenütt aszfalt, csak cserépben nő virág
  15. A sajátod kilökő kakukkfiókát táplálod
  16. Előszeretettel a saját fészkébe rondít be
  17. A bizalmasod álbarát: közhírré teszi titkodat
  18. Kiteregeted a köztérre a családi szennyest
  19. Az ön- és idegenkezű sebfeltépés/vájkálás
  20. Akasztott ember házában kötelet emlegetsz
  21. Azt sem tudod, hol áll a fejed/fiú vagy-e vagy lány…
  22. Mindig mindent csak tessék-lássék, ímmel-ámmal
  23. Nem hallgatsz vers-szavalatot, csak csacska slágert
  24. Nem olvasol verseket, így ők sem olvasnak benned
  25. Nem tudod pontosan, egyértelműen kifejezni magad
  26. Olyan az ünneped, mint te: langyos, akit kiköp az Úr
  27. Úgy adsz, hogy többet már ne szívesen kérjen tőled
  28. Eszed köszörülése közben befagy a meleg szíved
  29. Amilyen szőrös és hideg kívül, épp olyan belül is
  30. Nem gyakorlod a szeretetet, el is sorvad a szíved
  31. Ágyúval lő verébre – kis haszon helyett nagy kár
  32. Addig kényezteted csemetéd, míg fejedre nő
  33. Akkor ütöd a vasat, amikor már kihűlt
  34. Halat adsz, a hálót megtartod magadnak
  35. Kalács helyett csak jótanácsot adsz
  36. Elvész a pásztor, szétszéled a nyáj
  37. Fél igazat mond(ani) – a teljeset elhallgatja
  38. Önbeteljesítő jóslat – a hipochonder sírköve
  39. Részegen hetvenkedő, józanul szégyenülő
  40. Rosszat vetsz, hetvenszeresen terem
  41. Alkoholba fojtott bánatod új erőre kap
  42. A potyautas, akit a tengerbe dobnak
  43. Pékműhelynél ténfereg: ingyen illatszippantó
  44. Bagatell műtét/posztabortusz szindróma-dráma
  45. Megöleti magzatát – vízbe fojt kismacskát
  46. Önveszélyes eufemizmus: abortusz, kaparás
  47. Az egykét nemigen lehet nem elkényeztetni
  48. Jószándék-kövek: gyerekút a pokolba
  49. A bűntudatos elvált anyák kompenzálásai…
  50. Amennyit, sokat segíthetne: annyit árt
  51. Okos telefonon hallgat patakcsobogást
  52. Egy bajára oly büszke munkamániás
Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”
  1. Koravén torz, gnóm lelki törpe
  2. Elherdálod, eltékozlod életajándékod
  3. Minek felkelni, ha úgyis meghalsz…
  4. Mindig üres a zsebed: lepisál a kutya
  5. Nem tudsz szabadulni a bumerángtól
  6. Az Ég felé nagyot köpsz és aláállsz
  7. Nem forgatod, elásod talentumod
  8. Simogatod a veszett szelíd rókát
  9. Kiadó, kibérelhető a lelkiismereted
  10. Csak tested árulod, lelked addig mélyhűtve?
  11. Csak hátsó szándékaid vannak
  12. Késő bánatod eb gondolat
  13. A szennyárral sodródsz a pöcegödörbe
  14. Demagóg ígéretekkel teli padlása
  15. A babárjain csücsül – múltját éli fel
  16. Sohasem hallhatod a szirénéneket
  17. Holtig a szirénsziget foglya maradsz
  18. Egy pofon után bármit bevallasz
  19. A vádalkud: feladod anyád, kedvesed
  20. Elefánt – fölös/káros ötödik kerék
  21. Hibbant – nincs ki a négy kereke
  22. Eszméletlen/rögeszmés, téveszmés
  23. Hipnotikus álomban – nem ocsúdik
  24. Magad kitakarod, sebed elvakarod
  25. Nincs, aki csókoljon, s ápolgasson
  26. Megtalálod a szarva közt a tőgyit
  27. Meddő: későn akar nagyon gyereket
  28. Nagy akarásodnak nyögés a vége
  29. Felnőve „előrelátóan” sterilizáltatta” magát
  30. A házaspárnak mindene van/gyümölcs nincs
  31. A beled és a nyelved, fütyid is kilóg
  32. A végbeled oldalt kivezetve – sztóma
  33. Gúzsbakötve táncolsz/szerelmeskedsz
  34. Csak a kályhától tudsz elindulni „táncolni”
  35. Ha elrepül a papír, oda a tudományod
  36. Botfülű és botlábú – rálépsz a lábamra
  37. Folyton kiesel a ritmusból – kizökkensz
  38. Egyszer kinevettek, azóta nem táncolsz
  39. A becsületed elvesztését is túléled: minő élet ez? 
  40. Olajat öntesz a tűzre
  41. Te kiabálsz, pedig a te házad ég
  42. Mindig csak a más háza előtt sepernél
  43. Szememben szálkát is, magadéban gerendát sem!?
  44. Pletykálva kifecseged a rád bízott nagy titkokat is…
  45. Magadat dicséred, és a saját ügyedben ítélkezel
  46. Semmit sem bízol másra: öngyóntató és önfeloldozó
  47. Jól játszott szerepedbe beleszeretsz, s úgy maradsz
  48. Nem hallgatsz vers-szavalatot, csak csacska slágert
  49. Nem olvasol verseket, így ők sem olvasnak benned
  50. Nem tudod pontosan, egyértelműen kifejezni magad
  51. Olyan az ünneped, mint te: langyos, akit kiköp az Úr
  52. Úgy adsz, hogy többet már ne szívesen kérjen tőled

*

Képtalálat a következőre: „bérczy margit petrőczy kata szidónia”

*

Vörösmarty Mihály

ELŐSZÓ 

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.

Zöld ág virított a föld ormain. 
Munkában élt az ember mint a hangya: 
Küzdött a kéz, a szellem működött, 
Lángolt a gondos ész, a szív remélt, 
S a béke izzadt homlokát törölvén 
Meghozni készült a legszebb jutalmat, 
Az emberüdvöt, melyért fáradott. 
Ünnepre fordúlt a természet, ami 
Szép és jeles volt benne, megjelent. 

Öröm – s reménytől reszketett a lég,

Megszülni vágyván a szent szózatot, 
Mely által a világot mint egy új, egy 
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.

Hallottuk a szót. Mélység és magasság

Viszhangozák azt. S a nagy egyetem 
Megszünt forogni egy pillantatig. 
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. 
A vész kitört. Vérfagylaló keze 
Emberfejekkel lapdázott az égre, 
Emberszivekben dúltak lábai. 
Lélekzetétől meghervadt az élet, 
A szellemek világa kialutt, 
S az elsötétült égnek arcain 
Vad fénnyel a villámok rajzolák le 
Az ellenséges istenek haragját. 
És folyton-folyvást ordított a vész, 
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. 
Amerre járt, irtóztató nyomában 
Szétszaggatott népeknek átkai 
Sohajtanak fel csonthalmok közől; 
És a nyomor gyámoltalan fejét 
Elhamvadt várasokra fekteti. 
Most tél van és csend és hó és halál. 
A föld megőszült; 
Nem hajszálanként, mint a boldog ember, 
Egyszerre őszült az meg, mint az isten, 
Ki megteremtvén a világot, embert, 
E félig istent, félig állatot, 
Elborzadott a zordon mű felett 
És bánatában ősz lett és öreg. 

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen, 
Virágok bársonyába öltözik. 
Üvegszemén a fagy fölengedend, 
S illattal elkendőzött arcain 
Jókedvet és ifjuságot hazud: 
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, 
Hová tevé boldogtalan fiait? 

Baracska, 1850 – 1851 telén, télutóján

*

Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”

A kis-nagy világ- és emberrontás/romlás

magyar nyelvű, lelkű-szellemű példatára

Életminőség őrzés, javítás

helyett csak rontás-romlás!?

Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!?

Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló

A mese, a példabeszéd pont rólad szól!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak azután jó  időben/helyen keresd a terápiát!

Ismerd meg balga magad, s változtass silány élteden!

Értékeld az „aranyad”, s ami szar, azt ne tartsd annak,

de próbálj „alkimistaként” hátrányból előnyt kovácsolni

Bölcs lélekbátorság nélkül biztos nincs teljes, boldog élet…

Képtalálat a következőre: „petrőczy kata szidónia”

ÖRÖK ÚTITÁRSAK – PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA: „Sebes árvizeknek, kegyetlen szeleknek érzem kemény zúgását„. 2011. január. 27. – 00:35.