kb. 6 perc olvasás

Életminőség-vizsgálódás – XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Édenkertek helyett a földi poklok
III. (XXXIX.)
Más Nótája.
Mi lelkünk világossága
Juhaidnak jó pásztora
Tekincz kegyes szemmel alá
Jusson hozzád néped szava
Melyet te hozzád bocsátunk
És könyves szemmel kiáltunk
Jől el mencz meg segétségünk
Látod mely szörnyű inségünk
Kit bününkért érdemlettünk
Az te haragodban estünk
Idegen nemzet van rajtunk
Jaj igen sanyargattatunk.
Ránk jöve mint az Sidókra
Szörnyű Egyiptomi iga
Nints életünknek oltalma
Mert ingerlettünk haragra.
Pusztítják édes hazánkat
Elvonják mi javainkat
Nevetvén mi siralminkat
Czikorgatják ránk fogokat.
Még lelkünkbe is gyötrenek
Az igaz hitért gyűlölnek
Egy helybűl másra üldöznek
Templomidbul kiűztenek.
Ez kis helyre szorult néped
Hogy tisztán tiszteljen téged
De ha nem oltalmaz kezed
S meg nem esik rajtunk szíved
Föltötték hogy háborgatnak
És hitünkbe meg nem hagynak
Fegyverrel arrahajtanak
Az mit magok gondoltanak.
Avagy bujdosókká tesznek
Az kik állunk ő ellenek
Minket koldulni kiűznek
Hazánkbul avagy megölnek
Szent kezedbe vagyon szívek
Tudod mi igyekezetek
Romlásunkra mit szerzettek
És czéljokat kit feltöttek.
Tedd semmivé tanácsokat
Verd az földhöz hatalmokat
Czúfold meg találmányokat
Szánd meg az mi siralminkat.
Álicz helybe szent nevedért
Tiszteletedet fiadért
Tarcz meg a te jó voltodért
Szánj meg fiad erdemiért.
Evangeliomod kérünk
Hogy predikáltassek nekünk
Tisztán megmaradván köztünk
Virágozzék hittel szívünk.
Hogy kisdedink is láthassák
Mi az lelki világosság
Igazán megtanulhassák
És szívekbe megtarthassák.
Te szent igédet szeressék
Az mit hattal azt megértzek
És tiszta szívvel kövessék
Szent nevedet diczőiczék.
Holtok után penig menybe
Adjad hívek seregébe
Velünk egyött nagy örömbe
Diczérjenek uram menybe.
*

*
- Pont fordítva minősít: mi bagatell, mi dráma
- Kontraszelektált, pályatévesztett pap, tanár, orvos
- Vak tyúk is talál szemet alapon keresgéli kincsét
- Elvetemült úri fiúk pofozó bábuja (Az apostol)
- Örök aggodalmaskodó – raktárra aggódó
- Mindig a legeslegrosszabb eshetőségre készül
- Akibe már csak hálni jár a lélek
- Aki nem lopott, csak az „bukik le” (Tűz van babám)
- A kolbászból újra disznót csináló – az élet játék…!?
- Egyszeri alkalom: a három kívánság mesék
- Az egyik betömi fülét, a másik szirénfogoly
- Elefántokat engedsz be szíved porcelánboltjába
- Ha virág nő szívében, csordanép lelegeli
- Mindenütt aszfalt, csak cserépben nő virág
- A sajátod kilökő kakukkfiókát táplálod
- Előszeretettel a saját fészkébe rondít be
- A bizalmasod álbarát: közhírré teszi titkodat
- Kiteregeted a köztérre a családi szennyest
- Az ön- és idegenkezű sebfeltépés/vájkálás
- Akasztott ember házában kötelet emlegetsz
- Azt sem tudod, hol áll a fejed/fiú vagy-e vagy lány…
- Mindig mindent csak tessék-lássék, ímmel-ámmal
- Nem hallgatsz vers-szavalatot, csak csacska slágert
- Nem olvasol verseket, így ők sem olvasnak benned
- Nem tudod pontosan, egyértelműen kifejezni magad
- Olyan az ünneped, mint te: langyos, akit kiköp az Úr
- Úgy adsz, hogy többet már ne szívesen kérjen tőled
- Eszed köszörülése közben befagy a meleg szíved
- Amilyen szőrös és hideg kívül, épp olyan belül is
- Nem gyakorlod a szeretetet, el is sorvad a szíved
- Ágyúval lő verébre – kis haszon helyett nagy kár
- Addig kényezteted csemetéd, míg fejedre nő
- Akkor ütöd a vasat, amikor már kihűlt
- Halat adsz, a hálót megtartod magadnak
- Kalács helyett csak jótanácsot adsz
- Elvész a pásztor, szétszéled a nyáj
- Fél igazat mond(ani) – a teljeset elhallgatja
- Önbeteljesítő jóslat – a hipochonder sírköve
- Részegen hetvenkedő, józanul szégyenülő
- Rosszat vetsz, hetvenszeresen terem
- Alkoholba fojtott bánatod új erőre kap
- A potyautas, akit a tengerbe dobnak
- Pékműhelynél ténfereg: ingyen illatszippantó
- Bagatell műtét/posztabortusz szindróma-dráma
- Megöleti magzatát – vízbe fojt kismacskát
- Önveszélyes eufemizmus: abortusz, kaparás
- Az egykét nemigen lehet nem elkényeztetni
- Jószándék-kövek: gyerekút a pokolba
- A bűntudatos elvált anyák kompenzálásai…
- Amennyit, sokat segíthetne: annyit árt
- Okos telefonon hallgat patakcsobogást
- Egy bajára oly büszke munkamániás

- Koravén torz, gnóm lelki törpe
- Elherdálod, eltékozlod életajándékod
- Minek felkelni, ha úgyis meghalsz…
- Mindig üres a zsebed: lepisál a kutya
- Nem tudsz szabadulni a bumerángtól
- Az Ég felé nagyot köpsz és aláállsz
- Nem forgatod, elásod talentumod
- Simogatod a veszett szelíd rókát
- Kiadó, kibérelhető a lelkiismereted
- Csak tested árulod, lelked addig mélyhűtve?
- Csak hátsó szándékaid vannak
- Késő bánatod eb gondolat
- A szennyárral sodródsz a pöcegödörbe
- Demagóg ígéretekkel teli padlása
- A babárjain csücsül – múltját éli fel
- Sohasem hallhatod a szirénéneket
- Holtig a szirénsziget foglya maradsz
- Egy pofon után bármit bevallasz
- A vádalkud: feladod anyád, kedvesed
- Elefánt – fölös/káros ötödik kerék
- Hibbant – nincs ki a négy kereke
- Eszméletlen/rögeszmés, téveszmés
- Hipnotikus álomban – nem ocsúdik
- Magad kitakarod, sebed elvakarod
- Nincs, aki csókoljon, s ápolgasson
- Megtalálod a szarva közt a tőgyit
- Meddő: későn akar nagyon gyereket
- Nagy akarásodnak nyögés a vége
- Felnőve „előrelátóan” sterilizáltatta” magát
- A házaspárnak mindene van/gyümölcs nincs
- A beled és a nyelved, fütyid is kilóg
- A végbeled oldalt kivezetve – sztóma
- Gúzsbakötve táncolsz/szerelmeskedsz
- Csak a kályhától tudsz elindulni „táncolni”
- Ha elrepül a papír, oda a tudományod
- Botfülű és botlábú – rálépsz a lábamra
- Folyton kiesel a ritmusból – kizökkensz
- Egyszer kinevettek, azóta nem táncolsz
- A becsületed elvesztését is túléled: minő élet ez?
- Olajat öntesz a tűzre
- Te kiabálsz, pedig a te házad ég
- Mindig csak a más háza előtt sepernél
- Szememben szálkát is, magadéban gerendát sem!?
- Pletykálva kifecseged a rád bízott nagy titkokat is…
- Magadat dicséred, és a saját ügyedben ítélkezel
- Semmit sem bízol másra: öngyóntató és önfeloldozó
- Jól játszott szerepedbe beleszeretsz, s úgy maradsz
- Nem hallgatsz vers-szavalatot, csak csacska slágert
- Nem olvasol verseket, így ők sem olvasnak benned
- Nem tudod pontosan, egyértelműen kifejezni magad
- Olyan az ünneped, mint te: langyos, akit kiköp az Úr
- Úgy adsz, hogy többet már ne szívesen kérjen tőled
*

*
Vörösmarty Mihály
ELŐSZÓ
|
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. |
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
|
Öröm – s reménytől reszketett a lég, |
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
|
Hallottuk a szót. Mélység és magasság |
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
|
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, |
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
Baracska, 1850 – 1851 telén, télutóján
*

A kis-nagy világ- és emberrontás/romlás
magyar nyelvű, lelkű-szellemű példatára
Életminőség őrzés, javítás
helyett csak rontás-romlás!?
Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!?
Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló
A mese, a példabeszéd pont rólad szól!
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –
csak azután jó időben/helyen keresd a terápiát!
Ismerd meg balga magad, s változtass silány élteden!
Értékeld az „aranyad”, s ami szar, azt ne tartsd annak,
de próbálj „alkimistaként” hátrányból előnyt kovácsolni
Bölcs lélekbátorság nélkül biztos nincs teljes, boldog élet…
