kb. 8 perc olvasás
|
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 17.
Vörösmarty Mint az érett gyümölcs, S erény vagy bűn, öröm De mint dúlt lant után Hiába volt dicső Hiába volt gyönyör, Míg más kincset sovárg: Önzetlen áldozat S ha lelke húrjait Hiába! mennie De aki ennyit élt, Emléke oltva van S midőn magasra nőtt, S idő és a világ 1854.
* Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy * Matek zsenidet nem önhibádból csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod… * Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható… * Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok… * Neked is betömték a füled, s így nem hallottál semmit, vagy: nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s így ott is ragadtál a szirének szigetén * Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással… (Berzsenyi Dániel) * Mindenki rajtad röhög – mint a bibliai Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját… * Vannak idők, amikor te nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is… * Pál- fordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása… * Nem tér ki a hitéből, ott áll és nem tehet másként, így prédikátorként nem lelkipásztor, de egy hadigálya rabevezője lesz… * Napi betevődért huzatos aluljárókban szemérmesen koldulsz egy szál gitárral vagy mással… *. Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled- ellenséged” nem válogat… * Egy mindenkiért és majdnem mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a nem fair „játék” vár… * Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával oly megalázóan előszobázott, te mire számíthatsz? * Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan, de biztosan éhenhalsz: na, ebből a kettőből tessék „választani”! * A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag, – de még az elszemtelenedett suszterinas is – beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba… * Mert tüzet hoztál az emberiségnek, hogy javíts életminőségén, örökre leláncolt és kínzott Prométheuszként szenvedsz… * Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással * Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást * Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett ún. „könnyű műfajban” * Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül, csak ül az aranyán… * Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz.. * A háborús hisztériában nehéz legalább egy emberként, egyedül pacifista maradni – kikiáltanak nemzetietlennek, hazaárulónak stb.! És akkor jaj neked! * Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán, pedig majd megszakadt a szíved zsivajukra.. * Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom, az „alvilág” se oly romantikus belülről egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban… * Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputáljad-e a beteg lábat? * A király bolondjaként feszegeted a határokat – és az ostor rajtad csattan! * Szinte lehetetlen, de mégis: zsarolhatatlannak kell lenned és maradnod, nem lehet semmilyen titkolt „disznóságod”… * Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek idegenbe akár életfogytiglan is? * A magad útját kell járnod – nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni… Mintha egyedül vágnál át a sötétben a mocsáron vagy a taposóaknás réten… * Olykor odalehet minden igyekezet, egy csapat többhavi megfeszített munkája, ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent, s nem akarva a tragikus komikussá válik… * Nem feltétlenül, de drágán, gyakran koldusbottal fizeted meg függetlenséged árát * Hiába van az, hogy te csak a népzenét, nép- táncot gyűjtöd, ezt a Hivatal akkor is államellenesnek minősíti, ha te pl. egy kisebbségi magyar vagy * Aki próbált már csak egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni, annak lehet némi fogalma a szellemi pályán futásról… * A nálunk mindig aktuális magyar közmondás szerint: mondd meg az igazat és betörik a fejed * „Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila) * A modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa a börtönben az úgynevezett politikai foglyoknak van… * S ha még mártírt se csinálnak belőled? – Diliházba zárva hospitalizáció a sorsod – szépen leépülsz, bedilizel… És akkor már nem zseni, de szimpla őrült leszel! * A művészetért hozott áldozatnak jelképes drámai példája Farinelli, a fiatalkorában kasztrált énekes… * Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél… (ez is benne van a pakliban…) * Érzékenyíteni kell magad, szinte hiper szenzibilis szeizmográffá – de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj… * Kívülállók „homokosnak” gondolnak – belül állók meg el akarnak csábítani… (s ha nem sikerül, akkor kiebrudalni) * Mint Cassandra: meg vagy verve a jóstehetséggel, ráadásul még nem is hisznek neked… * Ha nem zengsz dicshimnuszt az aktuális zsarnokról, akkor biztosan vár rád a walesi bárdok máglyahalála * Egy íratlan, de érvényesített „szilenciummal”, ill. feketelistával könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek” (és nincs hova fellebezni) * Vagy a víz alá nyomnak – vagy egy üres medencében lehetsz „szabadúszó”… * Folyton ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot… * Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita, élősködő figura vagy! * Vagy apokriffá stigmatizálják, indexre teszik, netán bezúzzák könyved, vagy unt- utált kanonizált kötelező olvasmány lesz * Mivel folyton az Eget kémleled, megbotlasz minden kis földi akadályban – becsapnak, kinevetnek, lenéznek, kihasználnak… * Kiközösítik a kollegák, mert neki a betege fontosabb mint „a mundér becsülete”… * Túl jól sikerült a kulcsregény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megsértődik, megutál – vagy még bosszút is áll rajtad, családodon… * Csak az biztos, hogy kétes, bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod, egy életre társad? * Te vagy az a naiv bolond lány, aki más súlyos bűnét is magára vállalja? * Nem tehetsz róla, csak irtózatosan szenvedsz tőle, hogy stréber epigonok követnek és próbálják felfalni a mesterüket… * Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban viszont annál hathatósabban betartanak! * Pont azok a pályatársak lesznek leg- hangosabb ellendrukkerek, akik értik, felfogják a műved jelentőségét… * Üres papírral és tollal, tényleg szinte a semmiből kellene egy új világot teremtened… * Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek – könyvre, színházra stb. már nem! * Lincs hangulatú csőcselékkel szemben egyedül fogod egy tetten ért cigány pártját… * Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak hánykolódó palack- posta a végtelen óceánon… * Ingyen kísérleti alany vagy: vajon meddig bírod visszhangtalanságban, társadalmi súlytalanságban? * Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást, s még abba se lehetsz biztos, hogy tényleg beérik-e a gyümölcs? * Szelíd paternalista erőszakkal nevel: akkor csak dacos ellenkezést stb. kap – a kései köszönet esetleg el se jut el hozzá… * |
 |
 |
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –
Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[*]
(1857 jún.)
[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát,
hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277)
után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső
múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom
lerázására. – ARANY JÁNOS
