Életminőség-tesztmondatok- 38.

Írta: Nagy Jenő · 2015. április 5.

kb. 5 perc olvasás

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

38.

*

népdal

Húsvét másodnapján az jutott eszembe:

Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.

Elindultam véle hímes tojást szedni.

Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok!

Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:

Ablakidon betartom, nyoszolyádra zúdítom.

népdal

Én kis kertészlegény vagyok:

Virágokat locsolgatok.

Azt hallottam, hogy egy rózsa

El akar hervadni.

Szabad megöntözni?

*

Telis tele vagy jó szándékkal,

és tetteidnek mégis rosszak a következményei!?

Vagy mindent egyszerre akarsz csinálni,

Vagy rossz – esetleg pont fordított – sorrendben

*

Látni vágysz, s ezért a Napba tekintesz

Egy fenékkel két lovon ülő – két szék között a pad alá eső

Minden, ami van, másként is lehetne:

egész életed egy merő esetlegesség

*

Ünnepre – mint Szaros Pista – kirittyented magad,

a napestig hordott munkaruha-cipő ócska, kényelmetlen

Mintha mindig a sötét bábukkal sakkoznál –

nem kezdeményezel, te csak reagálsz a másikra?

*

Úgy viselkedsz „illemtudásból” a vendégségben,

mintha egy magatehetetlen, rokkant kripli lennél?

Nem akarván túl otthonosan mozogni,

nem találva fel magát, túlterheli vendéglátóját

*

Belátva: nem lehet tökéletesen jó,

nem éri be félmegoldással: inkább teljesen rossz lesz?

Ami nem volt kötelező házi feladat,

azt öndicsőítő magánszorgalommal végzi…

*

Ne akadékoskodj, hisz egyértelmű az eset,

s a 12 dühös ember is sietne halaszthatatlan dolgára!

Szándékában talán amúgy tiszteletreméltó,

mégis erőszakmentességre terrorizált család…

*

Nem tudod bevenni, hogy az evangélium egyik főhőse,

a bűnbánó Magdolna, aki előbb tér meg, mint a jó Mária

Ha már egyszer kibírta tested-lelked a csúcsterhelést,

akkor ezután soha alább már nem is adja, soha nem ég takarékon?

*

Nem akar mást betegségével terhelni:

így még egy önsegítő csoportba se jut el!

Ő a legjobb a kisegítő osztályban, így ebből nem váltana jövőre se…

Inkább eltitkolt betegség – mert nem bírja ki, ha másra is rászorul

*

Sok jó bába között is elveszhet gyerek,

pedig nincs egyetlen boszorka sem  köztük

Lelki görcsöket okozó pénisz komplexusodat

bazi nagy luxusautó üzemeltetésével kompenzálod?

*

Te minden akarsz lenni: egyszerre férfi és nő, gyerek és felnőtt?

Az a jószívű kontár vagy, aki minél lelkesebb, annál több kárt okoz…

Ha élete nem foglalható 8 éven felül ajánlott pöttyös leányregénybe,

nem biztos a rózsaszínű happy end, akkor mérget rá: öngyilkos lesz!

*

Hiányzik a férfiasság: arc, mozgás, kiállás, az egész lényed, jellemed

Annyira fölülemelkedsz az emberek napi ügyén-baján,

hogy csak elvont általánosságok eseteit látod bennük

Nemcsak kifelé áll ki gyerekéért, de aztán még otthon se veszi őt elő

*

Te még az ostromállapotban is mindent újra és újra megvitatnál…

Nemes hivatás egy komoly létproblémán gondolkodni –

hiábavaló parazita mesterség egy kiagyalttal tenni ugyanezt

Nemlétező dolgok kutatására áldozod fel saját és családod életét…

Önleleplező, ha egy egész napra kiborít,

hogy egyvalaki eléd furakodott a sorban…

Páni félelemmel „várod” az öregkorod,

mondván, hogy „nem akarsz másra szorulni”!?

*

Az egy ideig használt, majd dobott kapcsolat

valójában nem egy önkezű lelki öncsonkítás?

Miután egyszer lebuktál, milyen az a bevásárlás,

ahol tüntetően kell jelezni: te most biztosan nem lopsz…!?

*

Életfogytig titkolnod vagy magyaráznod kell:

mi a munkád/foglalkozásod –  kétes az egzisztenciád?

Elveszett ember vagy, ha elérik: szégyelld tisztes szegénységedet…

Ha már dől a ház, a munka hőse – de hol volt előtte sok éven át…!?

*

Elvetettségedben mindig új társaságba mész,

hogy ott ismét premieren debütálva előadd magad

A bűvész tud(at)ja: „csal” és így a közönsége is:

de az miért van, hogy téged (senki)ki (sem) figyel(meztet)?

*

Oly terepre vonul – „avantgarde” költészet, festészet -,

ahol nehéz mérni, megítélni a teljesítményt – könnyű a blöff?

Lakásod már készen vetted, a feleséged rendezi be –

te meg naphosszat/este-éjszaka úgy teszel, mintha  élnél benne?

*

Egy álruhás rendőr, ellenőr, próbavásárló, besúgó stb.

tartós szakmai-foglalkozási ártalmainak milyen hosszú a listája

A nomád vándorlást dicsőíti, pedig de szívesen verne már gyökeret

A sok-sok kudarc nem tört meg, de a váratlan siker a romlásba dönt

*

Pusztán már attól bűntudatos, ha azon kapja magát,

hogy éppen most valamit bűntudat nélkül, önfeledten élvez?

Nem tud elengedve mulatni – árlapra, holnapi felkelésre gondol

Csak semmi erős színdinamika, csak semmi vadító-pörgető zene

*

Hogy ne ábrándítsd ki rajongóidat, öregedve bujkálsz a világ elöl?

Állandó ügyeletes jópofaként te csinálsz magadból pojácát…!

Taszítóan piszkos, büdös – vagy túlillatosított, cicomázott piperkőc

Származási-családi adottságaidat születési hibaként radíroznád ki?

*

Rengeteg energiát pazarol: mindenkit az ő gyülekezetébe terelne

Minden fényűzés, amit ezen a Földön nem mindenki engedhet meg

Idő előtt végelgyengül, mert minden, de minden ellen bevédőoltatik

Ha csak autóstoppal utazhatna, akkor inkább más világjárását nézi

*

Ihlet helyett szorgalom – vagy pont megfordítva: tertium datur?

Botránykőként nyom agyon a bal lator kegyelmi példázata!

Vagy a haza nem térő tékozló fiú, vagy a méltatlankodó „jó testvér”?

Nem eszel a tiltott gyümölcsből, de keserű a szád és a csókod íze…

*

Azt hiszed, megvan a tuti életrecept,

hogy üdvözülésed biztos útja, ha mindig rosszul jársz?

Tiszteletreméltó, milyen hévvel és szorgosan építi a házát –

nagy kár, hogy csak homokból és épp homok fundamentumra!

*

Példaképei – messziről, mediatizálva – vonzó életéből

mazsolázza össze az övét: ami csak egy felskiccelt fantomkép…

Sosem késik el a prédikációról, ha egy-két lelki sebesültön átugrik is

Nem komplikálja az életét – ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki

*

Tóth Árpád

HÚSVÉTI VERSIKE

Alászolgája!
A Ludas Matyi-pálya,
Isten bizony nehéz e’ –
Erre nézve
Nem lehet senkinek aggálya,
A legaggabb gáncsolók agg mája
Se irigyelheti eztet
A szomorú keresztet.
Például kérem,
Most is meg kell őrizni
A hidegvérem,
Mikor e szép áprilisi télbe
Arra vagyok itélve,
Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve
Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,
Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,
S részint ott maradjak megfagyottan,
Mint az ismeretes megfagyott gyermek,
Ahelyett a sors azzal ver meg,
Hogy húsvéti verseket ontsak,
Holott jó alkalmi verset,
Zápot s fanyarat s nyerset
Gyan Thula versírója ont csak.
Hát itt a husvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szivében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom
– És a többi, satöbbi, satöbbi,
Amit már nem szokás
Senkinek az orrára kötni.
Persze, persze,
Így kéne tenni,
Jaj, de így tenni
Kinek van mersze?
Az ember akárhová gukkerez föl,
Az égen viharfelhő feketél,
És minden házereszből
Jégcsapot csapol a tavaszi szél,
Jaj bizony,
A tavasznak kámpec!
Fordított világ ez,
Baj s iszony,
Kámpec a húsvétnak
És a randevúnak,
Szívünket albérletbe
Ki kell adni
A randa búnak.