Zenei evangelizáció gitárral

KERESZTÉNY KÖNNYŰZENE
Zenei evangelizáció gitárral

A hatvanas évek végétől kezdve a templomba járók egyre gyakrabban találkozhatnak a könnyűzene egyik különleges változatával, a keresztény beattel. A gitáros zenének óriási a közösségteremtő, lelki életet alakító ereje, még ha ezt sokan vitatják is az egyházban. A műfaj hazai megteremtője Sillye Jenő és barátai. Az általuk kitaposott ösvényen egyre több keresztény beategyüttes jelentkezett az elmúlt évtizedben. Jelenleg csaknem 150 zenekar játszik ilyenfajta zenét, de közülük mindössze néhányukat ismerik szélesebb körökben: Sillye Jenőék mellett elsősorban a Signumot, a Boanergészt és a Testvéreket. Ez a négy együttes ad ki rendszeresen CD-ket és kazettákat, s lép fel a legtöbbször, immáron nemcsak templomokban, hanem kultúrházakban, iskolákban is, rendszerint zsúfolt nézőtér előtt, ami ezer-ezerötszáz embert jelent.

Ha meghallgatjuk az említett együttesek dalait, azonnal feltűnik, hogy mennyire sokszínűen lehet szólni Jézusról, az evangéliumról, magáról a kereszténységről. Vonatkozik ez a dallamra és a szövegre egyaránt. Sillye Jenő szívből jövő hittel tudja felvidítani a csüggedőt, reménységgel eltölteni a kishitűt, szuggesztív erővel, mindenki számára érthető egyszerűséggel énekli dalait. A Signum hamis mennyország uralta világról énekel, elmagányosodásról, eltömegesedésről, arc nélküli emberekről, akiket a média világa kedvére irányíthat, s ezekkel állítja szemben a jézusi lelkiséget. A Boanergész dalainak többsége nem általában szól valamiről, hanem kimondottan imádság. A legújabb generációt képviselő Testvérek a fiatalok őszinteségével fordul Istenhez, zenéjük többnyire lendületes, hagyományos értelemben rockos, néha elégikus. Ami közös ezekben a dalokban, hogy bár szerzőiknek nincsenek illúzióik a világ állapota felől, mindig felmutatják a reménysugarat, Krisztus személyében. Ezen a síkos terepen sem csúsznak azonban el, a szövegek csak nagyon ritkán didaktikusak, többnyire mélyen megélt, hiteles vallomások szólnak Jézusról, a keresztény hit erejéről. Talán az sem véletlen, hogy sokan származnak közülük nagycsaládból, és a legismertebb zenészek közül Sillye Jenőnek, vagy a Boanergész együttes vezetőjének, Varga Attilának öt-öt gyermeke van. Figyelemre méltó tény az is, hogy a nagy ismertségre szert tett együttesek tagjainak többsége katolikus. Az utóbbi évtizedekben nagy fejlődésnek indult karizmatikus mozgalmak, így a taizéi vagy a Focoláre, szívesen alkalmazza a keresztény könnyűzene dallam-világát.

Az 54 éves Sillye Jenő neve fogalom a keresztény könnyűzenében. Együttesével a műfajban ugyanazt az úttörő szerepet tölti be, mint a hagyományos, világi beat-zenében az Illés vagy az Omega. Több mint harmincéves pályafutása során eddig kétszáz dalt írt, és három nagyobb lélegzetű oratóriumot: Kristályóriás, Jézus anyja, Mária, Jöjj, Lángoló! Dalait, Keresztútját országszerte játsszák a templomokban, egyházi iskolák ünnepségein. A Signum együttessel közösen kiadott millenniumi CD-jük és kazettájuk tavaly jelent meg, Krisztus a jövőnk címmel. Jenő hosszú évekig dolgozott anyagbeszerzőként, és csak 1996. decemberétől főállású zenész, előadó. Néha együttesével, de legtöbbször egyedül járja az országot, és a határon túli területeket. A gitáros éneklést kezdettől fogva zenei evangelizációnak tekintette. A keresztény könnyűzenészek közül ő az egyetlen, aki meg tud élni ebből. A kiadási, terjesztési lehetőségekről elmondta: e célból alakított egy kis családi vállalkozást, kazettáit, CD-it a fellépésein is árusítja. A Ferenciek terén lévő egyházi könyvesboltok is felvállalták, hogy rendszeresen árusítják a keresztény együttesek CD-éit, kazettáit. Örömteli fejlemény, hogy a Bencés Kiadó Énekelj, az Úrnak! címmel kiadta a dalok kottáit és szövegeit, a Szent István Társulat pedig Sillye Jenő és barátai legszebb dalait bocsátotta közre A fény gyermekei címmel.

Jenő a dalok kiadása körül a legnagyobb gondot abban látja, hogy a szerzőknek maguknak kell támogatók után rohangálniuk, rengeteg idő megy el a szervezéssel, ami az alkotástól veszi el az időt. Megoldást jelenthetne egy olyan kiadó létrehozása, amely felvállalná a kiadással kapcsolatos dolgokat, de ehhez többmillió forint kellene, s jelenleg ennek előteremtése az illúziók birodalmába tartozik.

Az evangélium szerint Jézus Simont Péternek, azaz Kősziklának, Jakabot és Jánost pedig Boanergésznek, a Mennydörgés fiainak nevezte el (Márk, 3.,17.). Boanergész a neve a Margit körúti Ferences Plébánia Ifjúsági Ének-és Zenekarának, amely 15 éve zenél a templomban vasárnaponként este, a fél nyolcas szentmisén, hatalmas hívősereg előtt. A Boanergész hangzásvilága leginkább egy szimfonikus zenekaréhoz hasonlít. A 25-40 fős kórus vezetője, Varga Attila, aki civilben hitoktató és a Városmajori Jézus Szíve templom irodavezetője, úgy véli: ez az összetett hangzásvilág jobban szolgálja a liturgiát, mint a hagyományos popfelállás. A Boanergész egyébként, szemben a keresztény könnyűzene többi képviselőivel, általában templomokban szolgál, havonta egyszer vidéki szereplést is vállalnak, ún. missziós utakat. Varga Attila II. János Pál pápára hivatkozva sacro songnak hívja az általuk játszott zenét. A közelmúltban jelent meg nyolcadik kazettájuk, A győztes címmel. A Boanergész vezetője szerint a keresztény könnyűzenénél nem az az elsődleges, hogy az előadók ebből éljenek meg, a legfontosabb, hogy a lelkükből, szívükből szóljon a dal. A belső élménynek kell alárendelni mindent. Szakmailag természetesen a legjobbra kell törekedni, a kórus tagjai között zeneakadémiát végzett előadók is vannak. Varga Attila úgy látja: a kezdeti időkhöz képest egyre nagyobb a keresztény könnyűzene elfogadottsága az egyház köreiben. A Boanergész vezetője nem szereti a gitáros zene kifejezést, itt emberek örülnek Istennek, dallal, szöveggel, közösen megélve a hit erejét, szépségét. Ez a zene önmagában nem minden esetben képvisel maradandó értéket, legfőbb erénye, hogy az örökkévalóságnak szól, amennyiben képes megérinteni az emberek lelkét, szívét.

A Sillye Jenő utáni nemzedék egyik legtehetségesebb zenekara a Signum, amely 1995-ben alakult. Vezetője, Kindelmann Győző a Szent István Társulat főszerkesztője. Arra a gyakran hangoztatott véleményre, hogy keresztény és rock egymástól távol álló fogalmak, szinte kizárják egymást, határozottan tiltakozik. Aki ilyesmit állít, annak vagy nagyon rosszak a tapasztalatai, vagy pedig soha életében nem járt még rockkoncerten, hiszen rögtön világossá válna számára, hogy a keresztény rockot játszó zenekarokat fényévnyi távolság választja el egyes sátánista együttesektől, akiknek a fellépésein a rockerek lefejezett kacsákat dobálnak a közönség közé, akik közül sokan pengével vágják fel az ereiket. „Megjegyzem: a nem keresztény rock művelőinek döntő többsége semmilyen formában nem kötődik a sátánizmushoz, ez csak a rockzene legszélsőségesebb irányzatára jellemző. Én azt vallom, amit Szent Pál is mond egy helyen: görögöknek a görögök nyelvén, rabszolgákhoz a rabszolgák nyelvén, szabadokhoz a szabadok nyelvén, fiatalokhoz a fiatalok nyelvén fogok szólni. S ha valaki a rock nyelvén tud szólni, ne akadályozza meg azt senki, legyen a mi jogunk, hogy milyen nyelven szólunk az emberekhez, milyen csatornát választunk. A keresztény rock egyértelműen az evangelizálás egyik formája” fogalmaz a Signum vezetője. Kindelmann egyébként tapasztalt könyvkiadóként úgy látja: egy keresztény könnyűzenére specializálódott kiadó, ha szerényen is, de meg tudna élni, hiszen a CD-k és kazetták ma már három-ötezer példányban fogynak el. A Signum vezetője nagyobb lélegzetű műben is gondolkozik: évek óta dédelgetett terve, hogy rockoperát ír A tékozló fiú történetéből, Sillye Jenővel és Borka Zsolttal, Jenő zenésztársával együtt, napjainkra áttéve az evangéliumi példázatot.

S hogy a keresztény könnyűzenében mekkora tartalékok rejlenek, s hogy a Sillye Jenő által elvetett mag milyen jó termőtalajba hullott, bizonyítja a legfiatalabb nemzedék színrelépése: a Testvérek 1997-ben alakult, középiskolás és egyetemista diákokból. Azóta már egy CD-válogatásuk és több kazettájuk is megjelent. (szeptember 15-én pedig legújabb CD-jüknek, a Szeretet-himnusznak lesz a bemutató koncertjük a Tabánban a szerk.) Gável András zenekarvezető szerint a keresztény könnyűzene kényszerű elnevezés: az tény, hogy az általuk is művelt műfaj könnyűzene, de az, hogy mitől lesz keresztény, attól függ, mennyire szólnak hitelesen a dalok. Ők éppúgy megéneklik Istenhez való viszonyukat, hitüket, hangot adnak kételyeiknek, ahogyan a hagyományos beatzene képviselői is a másfajta érzéseiket, vágyaikat. A Sillye Jenő dalain felnövő Gável András óriási dolognak tartja, hogy ez a fajta zene meghonosodott Magyarországon, ami elsősorban Jenőnek és az őt legnehezebb időszakokban is támogató egyházi személyeknek köszönhető. Nem szabad ugyanis elfelejtkeznünk arról, hogy a jobb híján keresztény könnyűzenének nevezett műfaj itthoni megszületése és elterjedése a szocializmus évtizedeire esett, s műveléséhez a zenészek, előadók és lelkipásztori támogatóik bátorságára is szükség volt. Ami a jövőt illetően roppant biztató, hogy a műfaj zenei gyökerei együtt élnek az új hajtásokkal, és ez színes sokféleséget ad ennek a zenének. A harmincéves múlt is arra kötelez, hogy a dalok egyre igényesebbek legyenek, mind zeneileg, mind pedig szövegileg.

A Testvérek vezetőjének vágya, hogy a jövőben a keresztény könnyűzene az eddigieknél nagyobb egyházi támogatást kapjon. Ez a szakmailag és emberileg is kiváló zenekarok anyagi támogatását jelentené: ezeknek az együtteseknek fellépéseit, szerzeményeiknek kiadását az egyház egy bizonyos, erre a célra létrehozott keretből támogathatná.

Az említett zenekarok egyébként gyakran léphetnek fel hivatalos egyházi rendezvényeken, ami rendkívül örvendetes, és az is, hogy a papok, püspökök jelentős része lelkes támogatója a keresztény könnyűzenének, mások viszont határozottan elutasítják azt. Ma még a legtöbb együttes kénytelen saját erőforrásait is igénybe venni a működéséhez, ez pedig nagy teher a többnyire családos zenészek számára.

Az bizonyított tény: sok fiatalt köszönhetnek ennek a mozgalomnak mind a papság, mind a szerzetesközösségek, nem beszélve az egyszerű hívők közösségéről, akiket ez a mozgalom indított el a hit útján. S az is egyértelmű, hogy ez a zene erősen hat az ifjúságra. Bizonyára nem véletlen, hogy a világszerte terjedő szekták vezetői felismerték az ebben a zenében rejlő erőt, amivel megnyerhetik a fiatalságot, és fel is használják ezt céljaikra. S az is figyelemre méltó, hogy egy olyan nagytudású, világot járt jezsuita szerzetes, mint Nemeshegyi Péter nyilatkozta egyszer: az ifjúság körében divatos dalok némelyike teológiailag pontosabb, mint egyes népénekeké.

MK

http://www.katolikus.hu/