Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – XXXII.

Írta: Nagy Jenő · 2026. január 22.

kb. 19 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – XXXI.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Reviczky Gyula:

Miatyánk

Urunk, atyánk, az ég lakója;

A csillagoknak alkotója,

Ki fentartod mindenütt a rendet;

Dicsőség a te nagy nevednek!

Az igazak, jók, a kik élnek,

Mindenha csak benned remélnek.

Te vagy az ő buzgó imájok:

Óh, jőjjön el a te országod!

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;

Belátásod mindent igazgat.

Adsz örömet, csapást, kegyelmet:

A te akaratod legyen meg!

Panasz sosem jön ajakunkra;

Csak te ne hagyj soha magunkra.

S ki élni engedsz, add nekünk meg

Ma s mindennap a kenyerünket.

S ha bűntől (hisz’ gyöngék vagyunk mi!)

Nem bírunk néha szabadulni;

Bár a fenyítés téged illet:

Bocsásd meg a mi vétkeinket!

S mivel gyöngék vagyunk a jóra:

Legyen hát vétkeink adója,

Hogy a midőn felebarátunk

Bánt, neki szívből megbocsátunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek

Vakon megy itt a test s a lélek.

De mi fogjuk kerülni mindet,

Csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! büntess, hogyha kell, de

Taníts imára, türelemre.

S ki örök, égi dicsben állsz fenn:

Óh, ments meg a gonosztul. Ámen!

Komjáthy Jenő: NAZARÉNUS DAL

Ki vélem küzd, az vért nem ont,
Testvért nem üld, embert nem öl;
Vad szenvedély ha féket old,
Csak önkeblét szaggatja föl.
.

Kitárja nagy, nemes szivét:
Ha áldozat kell, itt van ő,
Bár vad harag tiporja szét,
Remélni, hinni nem szünő.
.

Remélni, hinni szüntelen,
S szenvedni a külső csapást;
A lélek úr! Ó, győzelem!
Tegyünk mi róla vallomást.
.

Szeretni, tudni a gyönyör,
Ismerni, látni hatalom!
Minket a vérvágy nem gyötör,
Bosszúra nem gyújt bántalom.
.

Sértetlenek s tiszták vagyunk,
Nem üt sebet rajtunk a kés.
S amit teremt ihlett agyunk,
Az halhatatlan ép, egész.
.

Mienk, mienk a győzelem!
A gyűlölet csak árnyat öl.
Nem úr, nem úr a szellemen,
Isten fiát, ki égbe tör.
.

Nem, nem leszünk mi gyilkosok,
Fegyvert kezünkbe nem fogunk;
A gonosz úgyis bukni fog,
Ha szellemkarddal harcolunk.
.

Tanítni, szórni az igét,
Lángnyelven zengni a tavaszt,
Világot hintni szerteszét,
Mely örök életet fakaszt:
.

Ez lesz, ez lesz a fegyverünk,
S mienk a legfőbb diadal!
Isten jár mindenütt velünk
Naplelke órjás szárnyival.
.

Ha áldozat kell, itt vagyunk!
Szelíd szivünkben nincs harag.
Rossz ellen föl nem lázadunk,
A rossz muló, a jó marad.
.

A jó örök! Ó, mily vigasz
Annak, kit a gonosz gyötör!
Ó, halhatatlan, ősigaz,
Lélekvidító, szent gyönyör!
.

Tanítsunk, hintsük az igét,
Lángnyelven zengjük a tavaszt!
Világot szórjunk szerteszét,
Mely élő életet fakaszt!
.

Ki vélem küzd, az lelket önt,
Mindenbe szent hitet lehel,
S ha napszerelme szárnyat ölt,
Magával mindent fölemel.

[1894. július]

p 1

p Aki

p a szutyok, mocskos

p mosdóvízzel a gyerekét,

p vagy a rossz pappal még

p magát a Jóistent is kiöntő…

p Aki

p a nagyvárosban

p naivan a becsületkasszába

p gyűjti a termékei tisztes hasznú árát

p Az

p örök

p ráérő, halogató:

p még a tűzoltómunkát is

p a körmére égető Pató Pál

p Az

p igen

p gyorsan felbuzduló,

p de pont ilyen nagyon

p hamar feladó szalmaláng lélek

p Az

p önfelmentő/

p önbűneit ajnározó

p ádáz bűnbakkereső,

p notórius felelősséghárító

p A

p csalárd

p róka-gólya vendégség

p bús, mert éhesen maradt

p mindkét kárvallottjai…

p Akivel

p a parazitája

p sikeresen elhitetheti,

p hogy neki ő legjobb,

p ő a kebelbarátja…

p Akinek

p a „jóbarátai”

p csak rajta élősködő

p kocsmai szesztestvérek,

p akikre a bajban nem számíthat…

p Aki

p hízelgőkkel

p veszi magát körül,

p ezért téveszt életpályát is,

p és majd holtáig ettől koldul

p Aki

p kígyót

p melenget a keblén,

p akinek egy Tartuffe

p a vendégbarátja/papja stb.

p Aki

p nem is kezd

p bele a munkába,

p így persze soha nem is

p jöhet meg a munkakedve

p Aki

p egy korán

p (ön)beskatulyázott:

p ebbe a fekete dobozba

p végleg be is rendezkedő

p A

p gyors tempós,

p de rossz irányú –

p a jó céltól egyre csak

p távolodó, messzebb kerülő „haladó”

p Aki

p sűrűbben

p cserélgeti az elveit,

p mint az alsónadrágját:

p aki egy hiteltelen szélkakas

p Aki

p az Élet-

p könyvből nem leső:

p figyelem-tapintathiányos

p otromba elefánt a porcelánboltban

p Aki

p valahogy

p mindig benne van

p abban az egyszázban,

p akit az az egy bolond csinál

p A

p tökéletes

p angyalra váró:

p ha netán megkapná,

p holtig az Ő kegyetlenségét szenvedné

p Akinél

p előírt a havonta

p sikeres feleségvizsga –

p különben szabadlistás,

p vagy jöhet a kitoloncolás

p Aki

p a maga,

p maximálisra értékelt

p képmására formálná át

p az élettársát, a gyerekeit

p Aki

p hagyja elvenni

p fiatalsága, kívülállósága stb.

p ún. hályogkovács bátorságát

p Aki

p amit egyszer

p már a fejébe vett,

p azt ő, ha törik, ha szakad,

p meg is teszi – mi több: erre büszke…

p Aki

p a rozzant gebébe

p a táltosparipát nem,

p még az istennek se belelátó:

p akinek nincs szellemi szeme,

p aki ezért vak a csodára…

p Aki

p a mérvadóéra

p egyáltalán nem adó,

p inkább a sok-sok laikus

p véleménye után hiába futkosó

p Aki

p az egy bajára

p száz embertől kér tanácsot,

p és mindent ki is próbálja, hátha…

p Aki

p nap mint nap

p jószándékkal kövezi

p saját és előszerettei útját a pokolba

p Nem képes előrelátni tettei következményeit…

p Aki

p naponta

p a gyerek fejéhez vágja:

p ő egy nemkívánt ingyenélő

p (aki nem dolgozik, az ne is egyék)

p Aki

p életfogytig

p bizonyítási kényszerben van:

p egyáltalán megérdemli ő a létét…!?

p Aki

p a napjait

p azzal tölti,

p hogy naphosszat

p fejti, hüvelyezi az éjszakai álmait

p Aki

p egyáltalán

p nem törődik azzal, hogy

p Isten mit üzenhet neki az álomban,

p amikor erre oly alkalmas állapotban van

p Aki

p rejtett,

p nem őszinte alkoholista:

p ő itt-most absztinensként

p olyan büszkén veri a mellét

p Óvatlan:

p már csak

p a lejtőn lefelé derül ki,

p hogy gyenge, rossz az autó/bringafék

p Aki

p úgy él és hal,

p mintha tényleg

p szigorú szobafogságban,

p vagy házi őrizetben lenne

p Aki

p biztosra megy,

p ő ma sokat akar nyerni:

p ezért jó nagy tétben ki más,

p mint saját önmaga ellen fogad…

p Aki

p ügyvédzsebet

p töm degeszre:

p a tyúkért perelő,

p akinek így ezek után

p már nincsen malaca se

p Aki

p súlyosan

p látáshibás:

p más szemében

p kis szálkát is észrevesz,

p magáéban még a gerendát sem

p Aki

p annyira messzire

p kerülné az „örökölt” prüdériát,

p hogy a trágárság karjába esik bele

p Aki

p szereplési

p viszketegségből stb.

p addig-addig hülyéskedő,

p míg végleg ő úgy is marad

p Akinek

p a sok haragvó,

p utálkozó, kaján,

p kárörvendő arckifejezése

p öncsúfító: árt a szépségének

p Aki

p mindenáron

p élni akaró, a mindent túlélő,

p még a becsületvesztés gyalázatát is

p Aki

p stresszeli magát –

p egyre nehezebb a feladata,

p de aki mégis egyre kevesebb

p gondolkodási időt ad magának

p Aki

p a fanatikus

p kemény magba keveredve

p nem önleplező, sőt még fitogtata,

p hogy ő éppen az ellenfélnek szurkoló

p Aki

p „Szabadiskola” preferáló:

p itt nincs komoly követelmény,

p itt nincs lecke/számonkérés stb.

p Birkaiskola – aki oda se ballagott,

p az még dicséretet is kapott…

p Aki

p olya, mint

p az egyre jobban

p blöffölő, felfuvalkodó,

p majd hirtelen halállal kipukkanó béka…

p Akinek

p a tücsök és hangya

p mese egy hazugság,

p a gaz-dögöket látva

p ő nem szorgalom-hívő

p Ako

p azt hiszi:

p minden csak

p és kizárólag az igyekezeten múlik,

p és nincs antennája az isteni kegyelemre

p Akinek

p a jelmondata:

p Sors bona, nihil aluit:

p minden jószerencsén múlik,

p semmi más nem számít?

p Élethazárdjátékos…

p Aki

p egyre fokozott

p öngyötréssel pótolná

p az alapadottságainak a súlyos hiányait

p Pl. dongalábakkal akar versenytornász lenni…

p (és nem a paraolimián akar indulni)

p Aki

p csak

p a rossz

p orvosra hallgat,

p és nem veszi le

p magáról a járgépet,

p és nem kezd focizni stb.,

p mint pl. Wichman Tamás,

p és élsportoló helyett rokkant marad…

p x

Gárdonyi Géza:

Írás a Bibliába

– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve,

Szegény ember drágagyöngye.

Égi harmat lankadtaknak,

Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek arany útja:

Boldog, aki rátalál!

Szomjas lelkek forrás-kútja,

Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,

Királyon lánc, rabon napfény,

Tévelygőnek hívó harang,

Roskadónak testvéri hang.

Elhagyottnak galambbúgás,

Viharvertnek ereszet,

Haldoklónak angyalsúgás:

„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,

Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”

Fal, – s túl rajta élő hangok,

Köd, s benn zengő hárfák, lantok.

Templomok közt legszebb templom:

Csak megnyitom s benn vagyok.

Ablakán a Paradicsom

Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá málnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!…

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne.

Gárdonyi Géza:

Isten keresése.

Elindultam Istent megkeresni…..
.
Barangoltam hegyen,völgyön,hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők,mezők, de bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban:minden ingóságom,
szívemben a remény,hogy egyszer megtalálom.
.
Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján,
elém állt az ördög és így kiáltott rám,
hallom földönfutó a jó Istent keresed!
de én a pokolra vetlek,mert az ő szavát hiszed.
.
Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott.
Szabadságom vissza nyerve indultam az úrhoz,
nem sokára oda értem egy feneketlen kúthoz.
.
A víz azúr tükre rám csodálkozott,
ha Istent látni jöttél, fordulj csak a Naphoz!
Bámultam a felhőket,a fénylő messzeséget,
rám nevetett a Nap s adott újra reménységet.
.
Aranysárga sugarával mutatta az utat,
ha mégis eltévednél, kérdezd meg a Holdat.
Az éj sötétje már közeledett,vakon botorkáltam,
egyszer csak a tejúton csillagokat láttam.
.
Csillagok, szép csillagok,mondjátok, hol vagyok?
-keresem az Istent,de a Hold cserben hagyott!
De ők csak csüngtek ragyogva az égre felrakottan,
néha sziporkáztak egyet, ők sem tudták hol van.
.
Bandukoltam tovább, Ó micsoda közöny !
Belém botlik a hajnal, még csak nem is köszön.
Sűrű sötét felhők fölém telepednek,
zöld mohaágyakra esőcseppek gyűlnek.
.
Mókusok odvában tölgyfalevél párna,
integetnek álmosan, vándor – Isten áldja !
Felszólok hozzájuk láttátok az Istent ?
Rázzák kis fejüket ide fent nincsen!
.
Tanácstalan állok fázva,bőrig ázva,
tovább kéne mennem,de az ördög újra utam állja.
Én vagyok az Úr! ne kutass tovább,
sorsod magam vezérlem,nekem mondj imát.
.
Te nem lehetsz az Isten, mert a rosszat képviseled!
Jézus keresztjével feléje legyintek.
Nem is láttam többé annyira megijedt,
az eső is elállt hamar reggel lett.
.
Egyre fáradtabban kerestem az utat,
fölöttem a varjú kárál,s a Nap megint rajtam mulat.
Mosolyogva így szólt csodás ragyogással:
nincs messze az Isten, csak gondolj rá hálával!
.
Nézz előre bátran és fordulj most hátra,
ne bolyongj tovább, ne keresd hiába,
mert itt van velünk: bennem él és benned,
nem kell mást tenned,csak szeretned és hinned.

p 2

p Ami

p nem megy elsőre,

p azt ne is erőltesd –

p mondj le erről végleg,

p egyszer s mindenkorra…!?

p Te

p csak

p nyugodtan

p tombold ki magad,

p csak a papok találtáki ki a bűnt,

p illetve ha mégsem, akkor meg majd

p már az életed vége felé megtérsz…!?

p Életed végén

p szorgosan gyűjtött

p napi jó piros pontjaidat

p majd mind beválthatod

p a Paradicsomba lépéshez

p Aki

p buzgó volt

p a karitatív jótettekben,

p „csak” éppen Ő nem volt

p az Isten rendelte helyén…

p Isten

p nem ver bottal –

p az egész bűnös életed

p ki van rajzolva a rossz,

p csúf, eltorzult stb. arcodra…

p Akinek

p nincs eszménye,

p és nincs jó példaképe,

p aki így nem is törekszik

p a létrán fel a magas Égbe,

p csak a porban, sárban fetreng…

p Legyen

p egy Példaképed

p és kövesd őt, még akkor is,

p ha ő éppen balgán a kútba ugrik

p Aki

p ilyen bölcs:

p a legeslegjobb

p meg sem születni,

p de ha ez már késő,

p akkor meg halj meg mielőbb…!?

p Akit

p Isten szeret,

p az fiatalon halhat meg,

p mert ugye a csúcson kell abbahagyni…

p Akinek az öregedés csak folyamatos leépülés…

p Miért is

p olvasnál

p figyelemmel végig

p egy önismereti tükröt,

p ami nem lektűr/ponyvaregény?

p Orzott,

p meglopott,

p kifecsegett,

p elszólt, kiderült

p bűnös titkaiddal

p zsarolható vagy –

p te örökre rab maradsz,

p akit így további, akár még

p súlyosbb bűnökre vesznek rá!?

p Aki

p a kínos,

p a fájdalmas,

p de csak egyszeri

p nyílt bűnvallását

p messzire elkerülve

p aljas dolgokra lett rávehető…

p Aki

p megtanult

p a játékban vagy

p az ellenfél előtt

p póker arcot vágni,

p de a vesztére így is maradt,

p és így végleg el is sorvadnak

p a kifejezéstelenül maradt érzelmei…

p Ő

p csak

p a másik ember

p rovására akar, szeret

p nyerni, győzni, „diadalt aratni”,

p és nem önmagát meghaladni –

p saját kudarcélményeit gyarapítja…

p Aki

p nagyon nem

p rendeltetésszerűen

p használja testét-lelkét:

p ezért ő folyton dögrováson van

p Mint

p süketnémák

p „pár-beszéde”

p a vaksötét éjben:

p ők szinte pont így

p „kommunikálnak” …

p Aki

p mindig

p valami „nagy”,

p álfontos ügyben

p odakint nyüzsög,

p mert nem várja békés otthon

p Aki

p mögött

p ott állt az Isten:

p de ő érte még a Földet is

p megkerülő „heroikus” pótcselekvő

p Aki

p a nagy,

p de nyers,

p irgalmatlanul

p dorongolt igazságaival

p „agyonveri” és elüldözi

p még a hűséges jóbarátait is

p Örülsz,

p ha ellenséged

p „nagylelkűen, gálánsan”

p trójai falovat hagy neked ajándékba,

p és be is cipeled szigorúan őrzött otthonodba

p Aki

p nem úgy él:

p pedig minden,

p pl. éppen a mai

p napja is lehet a legutolsó

p (vagyis: a legeslegutolsó…)

p Aki,

p ha úgy tudja,

p kevés van hátra,

p akkor kezd úgy élni,

p ahogy eddig kellett volna

p (az ún. bakancslista készítő…)

p Aki

p addig halogatja

p a bűnei rendezését,

p hogy azok feltorlódnak,

p és majd halálosan ráomolnak

p Aki

p olyan léha,

p olyan könnyelmű,

p mintha csak egyetlen

p egy nap lenne a világ…

p Aki

p nm észleli,

p hogy álnokul

p dicsérik szembe,

p csak hogy az önkárára

p túlságosan elbízza magát

p A

p csak

p a „javadat akaró”

p tukmálhat rád drága

p fölös-káros szert, szirszart/mérget

p Akiknél

p majd minden

p presztízskérdés:

p és egyikük sem enged,

p mind szamárként szenved

p Aki

p egy rafinált,

p profi (ön)áltató:

p trükkösen kikerül(tet)i

p az igazi megmérettetést

p Sok

p hűhó semmiért:

p nagy hegyek vajúdnak,

p de csak kisegérke születik

p Aki

p kény-

p uralkodna

p a természeten:

p ki is irtja, pusztítja

p a saját éltető közegét

p Aki

p a jó és

p a rossz szellemiség

p örök nagy világharcában

p az örök semleges akar maradni,

p és az ő közönyös passzivitásával

p így feneklik, reked meg a rossz oldalon…

p Aki

p nem kér/

p nem fogad el

p külső beavatkozást

p a válsághelyzetben:

p így ebbe bele is pusztul

p Aki

p a krízisben

p egy szellemi-lelki vak:

p nem látja meg az esélyt,

p a jobb minőségű kivezető utat

p Az

p ún. szórakozás

p tetszetős címszó alatt

p csak alaposan szétszórt leszel:

p „diabolikusan” táncikálsz a szakadékba…

p A

p ritka,

p sőt olykor/sokszor

p egyszeri (!) kivételes,

p jó alkalom lazán elszórakozója

p Már

p teljesen

p megelégedett,

p ha még megmarad neki

p a morgás elidegeníthetetlen joga

p Aki

p médiás

p tömeghipnózisban

p átprogramozva válik

p a paraziták jó balekjává

p Aki

p a napjait jóízű

p nevetés nélkül töltő –

p magán ugyan sohase,

p de kínjában sokszor röhög…

p Amikor

p másokat

p megnevettetni akarna,

p akkor is csak őrajta röhögnek

p Aki

p az aktképet látva

p egyből az erkölcs-

p rendészetre rohanó,

p amúgy kormos fülű szentfazék

p A

p „Kinek

p van igaza” kérdést

p még jó esetben nem verekedve,

p de kar-birkózva eldöntő (szkander)

p Aki

p egy választani

p annyira nem tudó,

p hogy a két tele tál között

p így végül éhen is haló

p ún. Buridán-szamár…

p Aki

p egy soha

p ki nem fáradó

p egy haszontalan

p önkímélő-művész,

p így a pihenést soha nem élvezi,

p mert az csak a munka után lenne édes…

p Aki

p dafke mindent

p pont fordítva csináló

p örök dacos ellenkező

p (lásd pl.: Szusza mese)

p Aki

p a patkószöget

p nem jól beverő,

p ezért a lóról leeső,

p így csata/országvesztő trehány

p Aki

p csak pirrüszi,

p vereséggel felérő

p kis győzelmet arató,

p de így a nagy háborút vesztő

p Aki

p az ún. körülmények

p általa még fel is nagyított

p hatalma előtt feltétlen kapituláló

p A

p mindent

p megszokó,

p soha meg nem szökő,

p az alázást stb. holtáig kibíró…

p Az

p élete

p komoly kihívásai

p elől menhelyre, dili/

p rendházba dezertáló, elbújó

p A

p kukkolásban

p és az önkielégítésben

p végleg meg is rekedő

p nyomorszintű „nemi életű”

p Aki

p előbb

p egy jó nagyot vágó,

p és majd csak azután

p méricskélni kezdő ostoba

p A

p magának

p csak női praktikával,

p netán a teherbeeséssel férjet fogó,

p de azt már megtartani nemigen tudó…

p x

Juhász Gyula:

A „NAZARÉNUS”

A nazarénus nem ment katonának,
Megtiltja ezt az Úr parancsolatja.
Ő olvas a nagy, ósdi bibliából
És vétkeit bűnbánattal siratja.
.

Mert hisz’ szegény, ő bűnös földi ember,
Nagy vétke van, súlyos és veszedelmes,
Ember szemébe nézni is alig mer.

Elérkezett az aratás idője,
Korán hajnalban dolgozott a népség,
A gabonát hosszú keresztbe rakta
És keveselte egyre, egyre bérét.
.

„Kevés a bér, a munka oly keserves”
Rimánkodának ők, majd dühbe jőve
Reárohantak a földbirtokosra,
A ház fölgyújtva, az ajtó betörve.
.

Egy ember ront be a földbirtokoshoz,
Izmos kezében gyilkoló szekerce,
A bosszúszomj ég gyilkoló kezében,
Úgy ront be ő, bosszút, átkot lehelve.

.
A birtokost, a remegő aggastyánt
Szekercéjével ádázul lecsapja,
Aztán rohanva száguld a vetésbe’,
Lecsillapul, eltűnik bősz haragja.
.

A nazarénus, ő az Úr szolgája,
Ki fegyvert nem fog a hon védelmére,
De ha a szenvedélye elragadja,
Baltát emel egy aggastyán fejére.

1898

Juhász Gyula:

A tápai Krisztus

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.
.

A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.
.

Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,
.

Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.
.

A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.
.

Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.
.

Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,
.

Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei
.

Nem a magyarság sorsát hirdetik?
És ki segít már, ha ő sem segit?

Weöres Sándor:

Zsoltár

Kínok árnyékaiból;

kínok árnyékaiból

szólok hozzád Istenem.

Kín mar, sújt, temet,

józan eszemet

vak veszélyben,

láncos mélyben

ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,

senki sem tör káromra,

bensőm fordul ellenem.

Örök vihar ront,

nincs egy biztos pont

se mögöttem,

se fölöttem,

dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,

törd meg kevélységemet,

mély megbánást adj nekem.

Nyársat nyeltem én,

derekam kemény:

mért nem szabad

súlyod alatt

meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor,

száraz zokogás tipor

és a szemem könnytelen.

Utam hajlatán

ördög les reám,

vár nehezen:

a két kezem

tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,

legyen meg akaratod,

ha vesznem kell, jól legyen:

tán kárhozásom

áldás lesz máson –

de ha énrám

kincset bíztál,

ments meg immár, Istenem.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp