Vajda Péter (Vanyola (Veszprém vármegye), 1808. január 20. – Szarvas (Békés vármegye), 1846. február 10.) magyar költő, drámaíró, pedagógus, evangélikus gimnáziumi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja.

PETŐFI SÁNDOR

VAJDA PÉTER HALÁLÁRA

Oh természet, midőn alunni mentél,
Alunni a múlt ősznek végivel:
Elbúcsuzál-e kedves gyermekedtől,
Elbúcsuzál-e leghivebb fiadtól,
Őtőle?… és ha elbucsúztatok:
Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? –
Alszod, természet, téli álmadat…
Alszol… vajon megálmodád-e már,
Megálmodád-e azt a bánatot,
Mely ébredésed reggelén megüt?
Föl fogsz ébredni, fölkelt a tavasz,
S a csalogány mond legszebb éneket
Föltámadásod hangos ünnepén;
Pedig volt egykor, aki érkezésed
A csalogánynál szebben üdvezelte.
Te széttekintesz, s kérdeni fogod:
Hol van legelső dalnokom? hol ő?…
Egy sírhalom lesz rá a felelet.
Oh, természet, viseld gondját e sírnak,
Melynek lakója leghivebb fiad,
Viseld gondját… ültesd áldás gyanánt
Virágaid legszebbjeit reá;
Ugysincs e honnak, nincs hálás keze,
Hogy megtegye, ha elmulasztanád.
Oh e hazában olyan sok jeles
Sírján ingatja vándor fuvalom
A feledésnek tüskebokrait! –
Vagy modd, hazám, hogy multad illeti,
Csak multadat s nem a jelent, e vád;
Mondd, hogy szivedben lesz egy kis helye
Maradni-méltó emlékezetének.
Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza
Szivében hordja annak emlékét,
Ki a hazát szivében hordozá?…
Emlékezést, emlékezést neki!
S ha sírhalmához mentek: ejtsetek
Reá egy könnyet, mert megérdemel
Egy könnyet az, ki annyit szárított föl
Meleg lelkének hő sugárival! – –
És míg ti benne dalnokot sirattok:
Az én könyűim hadd omoljanak
A függetlenség bajnok férfiáért,
Ki e hajlongó, görnyedő időkben
Meg nem tanúla térdet hajtani,
Ki sokkal inkább hajtá le fejét a
Szabad szegénység kőszikláira,
Semmint a függés bársony pamlagára. – –
Sirassa benned, elhunyt férfiú,
A természet leghívebb gyermekét,
Sirassa benned dalnokát a hon…
Legkeserűbb az én könyűm, ki benned
A függetlenség hősét siratom!

Pest, 1846. február 10. után

*

78. VAJDA PÉTER (1808–1846)

FEJEZETEK

Irodalmunk demokratikus tájékozódásának egyik első képviselője, Petőfi plebejus törekvéseinek egyik legfőbb előkészítője Vajda Péter volt. 1808. január 20-án született Vanyolán, Veszprém megyében. Szülei féltelkes jobbágyok voltak, s a későbbi természetrajongó költő a Bakony-széli faluban már gyermeksége idején a természetet vallotta legjobb barátjának. 1819-ben apja a soproni iskolába adta, innen két év múlva – egyik tanárával támadt összeütközése miatt – a győri akadémiára lépett át. 1828-ban mint nevelő egyik tanítványával Felső-Itáliában járt, majd Pesten az orvosi szakra iratkozott be, de nem fejezhette be tanulmányait: az önérzetes ifjút egyik professzora innen is kiüldözte, nem utolsósorban azért, mert Vajdának szerepe volt a pesti diákok 1831. július 17-i megmozdulásában. Az írói pályát választotta: 1833-tól a Hasznos Mulatságok segédszerkesztője lett. Ugyanez évben bejárta Nyugat-Európát, s Lipcsében Garasos Tár címmel képes ismeretterjesztő népművelő lapot adott ki. Hazatérte után a folyóiratoknak ír, fordít, almanachot szerkeszt, tankönyveket ad ki, az Athenaeum segédszerkesztője: az {594.} irodalomból él. 1841-ben egy induló új lap, a Világ szerkesztését bízza rá a kiadó, Borsos Márton; Vajda Péter kezén a lap radikális politikai orgánummá lesz, de éppen ezért hamarosan meg kell válnia a szerkesztéstől. Érdeklődése a pedagógia felé fordul, s 1843 őszén tanári állást vállal a szarvasi gimnáziumban. Vasárnaponként tartott úgynevezett erkölcsi beszédeiért a cenzor feljelenti: vizsgálat közben éri a halál 1846. február 10-én. Petőfi szép versben (Vajda Péter halálára) búcsúzott el tőle: a függetlenség hősét, a ritka erkölcsi nagyságot, a meggyőződés szilárdságát értékelte nemes alakjában.

A publicista és a pedagógus

Vajda Péter mint publicista volt a legjelentékenyebb. Első nagyobb enemű írása, a Nemzetiség című tanulmány, a Tudományos Gyűjteményben jelent meg (1832). Már itt szakít a nemesi nemzetfogalommal, az egyenlőség alapján kívánja felépíteni a nemzetet: „Ember és ember között nem tőn határfalat a természet.” Társadalomátalakító terveit, gyökeres reformjavaslatait Vajda Péter a Világ politikai cikkeiben fejtette ki a legélesebben. Az iskolákban, a népnevelésben látta az átalakulás alapját. Megpendíti a jövő általános iskoláinak tervét, a népoktatás széleskörű és rendszeres programját, az aufkläristákra emlékeztető felvilágosítói hivatástudattal. Társadalmi egyenlőséget követel, közteherviselést, a kiváltságok eltörlését, az osztályok közt levő kínai fal lerontását, az ősiség, úrbér, céhek eltörlését, a hadsereg polgárosítását, hazát mindenkinek! A nemesség parazitizmusáról, társadalmi értéktelenségéről már egy új osztály morálját hirdetve nyilatkozik: „Nemes az, ki önszorgalmából akar élni s a mások izzadásából élősködést megveti.” A föld népe és a földmívelés mindennél előbbre való Vajda Péter számára, aki az alsóbb osztályok nézőpontjából ítéli meg az ország előhaladásának lehetőségeit és követelményeit. Cikkeiben a Pesti Hirlap kossuthi agitációjának – nem egy {597.} tekintetben demokratikusabb – mellékszólama csendül fel. A lírájában, prózai költeményeiben ömledező, szentimentális-romantikus Vajda Péter e cikkeiben racionális, logikus, gyakorlati: kertelés nélkül, rendkívül határozottan fejteget, nem ritkán gúnyos hangon, a plebejus osztálytudat sugárzó biztonságával. Tanító célzata nem teszi szárazzá. A személyes meggyőződés pátosza, a történelem parancsoló, időszerű ihlete árad publicisztikai műveiből.

A negyvenes években fellépő új reformnemzedék számára Vajda Péter határozta meg (a Világ, az Athenaeum és az Életképek hasábjain) a haza újtípusú fogalmát. A haza alapja nála a jogokban részesítendő nép, mely a társadalmi átalakulás, a polgárosodás letéteményese, mozgatóereje. Haza és haladás az ő felfogásában teljes egységben van; Vajda Péter csak azt az országot ismeri el hazának, ahol a népnek jogai vannak: elsőnek kapcsolja össze a haza fogalmát az osztályok közti egyenlőtlenség felszámolásával, a nép nemzetté válásával. Az ő hazafogalma nem a múlt dicsőségének őrzője, hanem a jövőalakítás záloga.

Az elfoglalásokról a XIX. században (1840) című társadalomfilozófiai tanulmány Vajda Péter dialektikus világszemléletéről tanúskodik. A történelemben az ellentétek harcát látja: „minden szolga a kényúr ellen törekszik.” A 19. század fő tendenciájának a feudalizmus visszavonhatatlan elmúlását, a társadalom nivellálódását jelöli meg. Főképpen a földművelő lakosság életére vonatkoztatja ezt; „a föld azé, aki míveli” – olvassuk tanulmányában a nagyjövőjű, mozgósító mondatot.

Vajda Péter a magyar táj irodalmi birtokbavételével is Petőfi közvetlen elődje volt. Utazás a hazában (Magyar Életképek, 1843) és Uti philosophia (Életképek, 1845) című írásait ugyanaz a belső indíték hatja át, mint Petőfi tájleíró verseit. Úgy tekint végig az Alföld rónáin, a Kárpátok bércein, mint később Petőfi: a nép képviselőjeként tulajdonába veszi a haza tájait. S ilyen politikai megjegyzéseket fűz szemlélődéséhez, úti élményeihez: „Reméljük, hogy mit a magyar nemzet mint kiváltságos osztály nem tőn meg, végrehajtandja a magyar nemzet mint magyar nép, vagy még inkább a magyar nép mint magyar nemzet.”

Az egyes ember és a nemzet felszabadításáért indított harcban Vajda döntő jelentőséget tulajdonított a nevelésnek. Az iskolák oktató, felvilágosító, nemzetnevelő munkájában látta a jövő formálóját. Úttörő szerepe volt a pedagógiában is: részben a pesti protestáns főiskola pályázatára kidolgozott tanügyi programjával, részben szarvasi gyakorlati tevékenységével. Pedagógiai koncepcióját – melyet A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendét tervező pályamunkák (Kecskemét, 1843) című gyűjteményben fejtett ki – a nevelés demokratikus átalakításának szándéka jellemzi: korszerű nevelést akart a nemzet minden tagja számára, hogy a tanulással kapcsolatos előjogok megszüntetésével a műveltséget az osztályok között általánossá tegye.

Az iskolaügyek intézésében nyilvánosságra törekedett, kormányzásukban a diákoknak is képviseletet kívánt juttatni. Az élet és az iskola közötti válaszfal lebontása érdekében célszerűnek tartotta, ha az iskolákban megtanítják a gyakorlati munkák alapjait, és fokozott figyelemben részesítik a termeléssel kapcsolatos reáltudományokat.

{598.} Az emberi méltóság tisztelete szabta meg Vajda Péter pedagógiai módszereit. Elítélte a testi fenyítést, a tanulók megfélemlítését, a meggyőző szót és a célszerű jutalmazást eredményesebbnek tartotta mindenfajta tekintélyelvnél; hangoztatta a nőnevelés fontosságát. Első pedagógusaink egyike volt, kinek elveiben nyomát sem találjuk vallásos elemnek: a nevelés célja nála az ember belső értékeinek, képességeinek, testi-lelki adottságainak, a sokoldalú személyiségnek módszeres kifejtése.

Ugyanezeket az eszméket fejtegette, a nagy nemzetnevelők javító szenvedélyével, Erkölcsi beszédeiben, melyeket Szarvason mondott 1843 őszétől 1844 tavaszáig. A huszonöt beszéd jelentősége túlnőtt az iskola falain; a város lakosságának nagy része meghallgatta őket. Vajda kiváló szónok volt: lélek izzott beszédeiben. Igazság, jog és erkölcs hármasságát hirdette, az ember, a dolgozók, a nép tiszteletét. A társadalom átalakításának szükségességére irányította rá tanítványai és hallgatói figyelmét, s kimutatta előttük az előjogok eltörlésének, a jobbágyok felszabadításának időszerűségét. Életre, cselekvésre kívánt nevelni, növendékeinek a tevékeny élet parancsát adta útravalóul: „Élni kell és az életet használni: mozogni, minél jobban lehet és munkálkodni a jövendőség épületén.”

Vajda Péter a felvilágosodás nagy eszméinek kései hazai képviselője volt, s egyszersmind a demokratikus szellemnek, a nép nemzetté válásának előharcosa. Célját fáradhatatlan felvilágosító munkával akarta elérni, de nem idegenkedett a forradalom lehetőségétől sem: „Valamikor uj valamit hoza elő a természet, mindannyiszor lázon és forradalmon ment keresztül s gyulladás nélkül egy nyomorult kettétört csontot sem lehet összeforrasztani …”

*

Ez a szócikk a költő-íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Vajda Péter (egyértelműsítő lap).

Vajda Péter
Született	1808. január 20. Vanyola
Elhunyt	1846. február 10. (38 évesen) Szarvas
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő, drámaíró, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Péter témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vajda Péter (Vanyola (Veszprém vármegye), 1808. január 20. – Szarvas (Békés vármegye), 1846. február 10.) magyar költő, drámaíró, pedagógus, evangélikus gimnáziumi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Vajda János költő nagybátyja.

Vajda Péter és Kovács Judith szegény jobbágyszülők fia volt, gyermekévei szülőhelyének megragadó vidékén, a természet ölén teltek. Innen későbbi nagy természetszeretete. 1819-ben a soproni evangélikus főiskolába adták, ahol kitűnően tanult, de egy tanárával történt összeütközése miatt 1826-ban Győrbe költözött és ott végezte a bölcsészetet. 1828-ban Pestre ment, hogy az orvosi pályára készüljön. Nagy sikerrel haladt, de az 1831. évi kolerajárvány alkalmával ártatlanul gyanúba keveredett, hogy a Stáhly egyetemi orvostanár ellen intézett utcai tüntetést ő rendezte. Midőn az orvosi kar e miatt vizsgálatra jelentkezésekor mindig azt követelte tőle, hogy tisztázza magát, ártatlansága tudatában, büszke dacból vonakodott a magyarázkodástól és 1833-ban lemondott az orvosi pályáról. (Nem szegénysége volt ennek oka.)

Az Akadémia 1837-ben, a Kisfaludy Társaság 1841-ben tagjául választotta. Nagy része volt a Természettudományi Társulat megalakulásában, amelynek 1842-ben titkára lett. 1843-ban a szarvasi evangélikus gimnáziumba hívták meg tanárnak, s ez intézetet Ballagi Mórral együtt országos hírűvé emelte. Itt tartotta Erkölcsi beszédeit (kézirata az országos levéltárban), amelyeket kiadásra is összegyűjtött, de szabad szellemük miatt a cenzor feljelentette, mire a kormány Vajda Péter elmozdítását követelte. A vizsgálat lassan haladt, Vajda időközben váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt.

Az írói pályára lépett és egy évtizedig csak az irodalomnak élt. Első, még színtelenebb dolgozatai 1831–1833 jelentek meg a Tudományos Gyüjtemény mellékletében, a Koszorúban, Úzdi Gyula név alatt (Széchy Károly megállapítása szerint), már ekkor is a természet képletes költészetéhez hajolva. 1833-ban a Hasznos Mulatságok alszerkesztője volt. 1833 vége felé külföldi útra ment természettudományi tanulmányok végett, járt Németországban (Lipcsében). 1834 január elején a Garasos Tár című ismeretterjesztő képes hetilapot szerkesztette, volt Hollandiában és Angliában s 1833 őszén tért haza.

Ekkor teljes erejével az irodalomra adta magát s hírlapirással kereste kenyerét. Részt vett az Athenaeum szerkesztésében. 1838-ban újra átvette a Hasznos Mulatságokat s egyik legszorgalmasabb irója volt az Aurora, Hajnal, Emlény című zsebkönyveknek. Sokat írt, és sokfélét, ami csak zavarta írói egyéniségének kiforrását.

Írt társadalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, történelmi és természettudományi dolgozatokat s ezek mellett költeményeket versben és prózában, anélkül, hogy a tudós és a költő tisztán elkülönült volna benne egymástól. Tudományos dolgozataiba is költői színt vegyít, és költői képzeletét is megkötik tudományos szemléletei. A legnevezetesebbek voltak költői munkái, melyekben a természet, az emberi méltóság és szabadság ihletik. Erős hatása volt rá a német filozófusoknak és romantikus költőknek. Verseket is irt, de leginkább elemében érezte magát bizonyos fél-költői nemben, költői érzéseket prózában fejezni ki. Ide tartoznak az ő prózai himnuszai, melyekben a természetet festi és dicsőíti s az emberiség természetadta jogát ünnepli. Rajongó lendülete és panteisztikus természetérzése, élénk és ragyogó szemlélete új hangot olvasztott a magyar költészetbe s kivált szépprózánkba, melyet ritmikailag is hangzatosabbá, kifejezésekben költőibbé törekedett alakítani, gyakran merész újításokkal is.

Az 1830-as évek elején eredetiből, elsőként fordította le Shakespeare Othelloját, aminek színházi szövege hitelességét 1842-ben Bajza József megbírálta.

Bogárdy (a Bajza Aurórájában 1837) és Darázsy (két első társadalmi czikkénél, Pesti Divatlap 1844.).

• A tanácsadó orvos mint hű barát, oktatás az egészség megtartására, a betegségek gyógyítására egyszerű házi szerek által. Voigt György szerint Padavértei. Lipcse, 1834. (2. kiadás. Pest, 1835.)
• A legszebb leány. Tréfás elbeszélés. Pest, 1834.
• A szépítés mestersége. Útmutatás a kellemetességek megszerzésére s kifejtésére, a bőr, az arcz, kezek, nyak, mell sat., a hajak, bajusz, szemek, fogak sat. épen tartására, szépítésére s hibáknak elhárítására. Egy toldalékkal különbféle ékességszerek készítés módjárúl. Kassa, 1835.
• A férfiasság. Oktatás, mint kell a hímerőt vagyis férfiúi tehetséget kifejteni, gyakorolni s visszaszerezni. Uo. 1835.
• Magyar nyelvtudomány. Magában foglaló a szónyomozást, szókötést, helyesírást és hangmértéket. Uo. 1885.
• A tapasztalt méhészgazda. Oktatások a méhészet körül, az egész esztendőben előjövő minden foglalatosságokrúl. Útmutatásul azoknak, kik a mezei gazdaság ezen szintoly nevezetes mint hasznos ágában örömmel, okosan és szerencsével akarnak foglalatoskodni. Magyarország különbféle égaljához alkalmaztatta Uzdi Péter. Egy term tábla 14 ábrázolattal. Uo. 1835.
• Pesti levelek[1] 1. füzet: Szép szavak; 2. füzet: Őszinte beszédek. Uo. 1835., 1837.
• Természet história gyermekek számára. Írta Raff György Keresztély, ford. 14. színezett táblával egy egy czímképpel. Uo. 1835.
• Tárcsai Bende. Román. Pest, 1836. Három kötet. (Névtelenül).
• Joguz, vagy a honkeresők, színmű 5 felv. Uo. 1836.
• Növénytudomány. Magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme. Orvosok, gyógyszerészek, kertészek s kiváltképen a füvészetet tanító nélkül tanulni akarók számára. 368 ábrával, 8 táblán. Uo. 1836.
• A nap szakaszai. Költeményes festések a természet után. Uo. 1837.
• Dalhon. Uo. 1839-43. Négy füzet.
• Vajda Péter Magyar nyelvtana. Buda, 1840. Két füzet. (Magyarul és németül. I. szónyomozás. II. szókötés).
• Magyar-német olvasótár V. P. nyelvtudományához. Uo. 1840-41. Két füzet. (Magyar és német czímmel és szöveggel. I. Szónyomozási gyakorlatok. II. Fordítási gyakorlatok).
• Nemzeti ábéczé. Olvasó és mulattató könyv, magyar szorgalmas fiúk és leányok számára. Nálunk eddig egészen új módszer szerint írta. Pest, év n.
• Az állatország, fölosztva alkotása szerint, alapul szolgálandó az állatok természetleírásához és bevezetésül az összehasonlító boncztanhoz. Írta Cuvier György, ford. I. kötet. Buda, 1841. (Az Akadémia által nyomtatás végett elfogadott II. kötete, kézikönyveivel együtt, kéziratban maradtak).
• Ismerettárcza a két nembeli ifjúság számára. Benne foglaltatik: különböző népek erkölcse s öltözete, a lovagság, a bécsi sz. István temploma, s a milanói dóm leírása. Írta Chimani Lipót. Magyarra tette. 24 színezett aczélmetszettel. Bécs, 1842.
• Éj és korány. Írta Bulwer, ford. Pest, 1843. Három kötet. (Külföldi regénytár XIII-XV).
• Scribe, Láncz. Vígj. 5 felv. ford. Uo. 1843. (Nagy Ignáczczal. Színműtár III. köt. 33. füzet. Előadták először 1842. márcz. 5. Pesten a Nemzeti Színházban).
• Robinson Crusoe története. Foë és Geiger szerint kivonatban adja. Négy színezett képpel. Uo. 1844. (2. kiadás. Uo. 1859).
• Buda halála. Szomorújáték 5 felv. Közrebocsátja Zsilinszky Mihály, bevezetéssel. Uo. 1867.
• Dalhon. Szemelvények. Kiadta és bevezetéssel ellátta. Nemes Béla. Gyoma, 1906. (V. életrajzával).

Caligula, szomj. 5 felv. (Dumas); Hamlet, szomj. 5 felv. Shakespeare után (előadták Pesten 1843. ápr. 1.; Lear király, Shakespeare után ford. Egressy Gáborral (előadták Pesten 1857. jan. 1.).

Halála után a tanuló ifjúság kegyeletből fogadalmat tett, hogy egy esztendeig semminemű zajos mulatságban nem vesz részt. A gyász még mélyen élt az emberek szívében, amikor már megkezdődött a síremlék létesítésére az adakozás, amely a szabadságharc éveiben szünetelt. Majd az alkotmányos élet sarjadzásával 1860–1861 években, Tatay igazgató karolta fel a gyűjtést és a szép gránit síremlék elkészült és a mester a költő iránti tiszteletből a síremlék tetejébe tette a lantot is a következő szöveggel: „Vajda Péter emlékének emelte a honfi kegyelet”, további felirat: „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanság villámokat hord kebelében”.

• Rövid itt-tartózkodása során Petőfi Sándor is lerótta kegyeletét kedves barátja, Vajda Péter sírjánál (1846 február).
• Nevét utca őrzi Budapest VIII. kerületében, a Tisztviselőtelep határán.
• Vajda Péter Ének-zenei Általános és sportiskola. Budapest, VIII. kerület
• Szobra a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola előtt áll.
• Vajda Péter Intézmény. Szarvas.
• SZÁMK Vajda Péter Művelődési Központ. Szarvas.

• Vajda Péter. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.

• Hegedüs Géza. VAJDA PÉTER (1808-1846), A magyar irodalom arcképcsarnoka. Trezor (1995). ISBN 963 7685 55 3. Hozzáférés ideje: 2010. február 9.
• 78. VAJDA PÉTER (1808–1846), A magyar irodalom története. Budapest: Akadémiai K.. MEK-02228 (1964-1966). ISBN 963 05 1639 X. Hozzáférés ideje: 2010. február 9.
• Hegedüs Géza. VAJDA PÉTER, A magyar irodalom arcképcsarnoka. Szentendre: Interpopulart Könyvkiadó (1991). Hozzáférés ideje: 2010. február 9.
• Szilvássy László: Szarvas története – Vajda Péter emlékére, phoenix.szarvas.hu (Szarvasi Általános Informatikai Kft.)
• Dr. Kutas Ferenc: Szarvasi Ki Kikcsoda 2000-2010, phoenix.szarvas.hu
• Vajda Péter: Madarászati kirándulás a Tiszához, Athenaeum, 1840., kosakaroly.hu
• Vajda Péter: Dalhon, 1-3. kötet, 1839., books.google.hu

• Széchy Károly: Vajda Péter élete és művei (Eggenberg, Budapest, 1892)
• Beöthy-féle Képes irodalomtörténet 2. kötet (Athenaeum, Budapest, 1896)
• Toldy Ferenc:Toldy Ferenc irodalmi beszédei (Ráth Mór, Pest, 1872)
• Garay János emlékbeszéde
• Bloch Móricz: Emlékbeszéd Vajda Péter koporsója felett (Pesti Divatlap, 1846, 9. sz.)
• Karacs Teréz: Adatok Vajda Péter családi életéhez (Abafi Figyelőjében)
• Petőfi Sándor: Vajda Péter halálára (Pest, 1846. február, online a MEK-en: [1])

*