kb. 1 perc olvasás
Esterházy Péter – Utazás a tizenhatos mélyére
Digitális Irodalmi Akadémia
(c) Petőfi Irodalmi Múzeum * Budapest * 2011
Utazás a tizenhatos mélyére
1.
Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem, ez a futball sine
qua nonja, de nem mindenki futballista. Én az voltam. Negyedosztályú
futballista. Amikor ezt mondom (egyébként: inkább ötöd; hol negyed,
hol ötöd), a legtöbben elnevetik magukat, mintha tréfát hallanának,
mintha önironikusan rögtön vissza is vonnám az állításomat, mintha a
„negyedosztályú” jelző nevetségessé tenné a főnevet, mintha önkritikát
gyakorolnék.
Ó, nem.
Mintha a negyedosztályúval azt mondanám, rossz voltam, vacak,
ügyetlen, egy eltévedt kézilabdás, szóra sem érdemes. De a
negyedosztályú futballista az nem egy elfuserált első osztályú, nem
egy tehetségtelen másodosztályú vagy egy fegyelmezetlen, frusztrált
harmadosztályú. Minden szintnek megvan a nívója, ez egy jól
hierarchizált szakma, egy jó negyedosztályú játékos az egy jó játékos
a negyedosztályban. – Amúgy ősi, futballista családból származom. Ha a
Habsburgok alatt még nem is (elképzelem miniszterelnök nagyapámat,
ahogy elviharzik a szélen, háromszögel Ferenc József császárral, majd
a kifutó II. Vilmos fölött a hálóba emel, a gonosz Clemenceau persze
lest ítél, lefújja az egész világháborút, és megkötik a rémes Párizs
melletti békediktátumokat), de az apám már
futballozott (én és testvéreim szakszerű, alig ödipális föltételezése
szerint: katasztrofálisan), és azután mindegyik testvérem is, nem csak
úgy, szórakozásból a ház előtt vagy a réten (úgyis, minden nap, minden
áldott nap), hanem rendesen, csapatban, egyesületben. Sőt, a kicsi
testvéremnek, a legkisebbnek azután pályafutása is lett, amely
fölívelt (Fradi, Honvéd, válogatott, AEK Athén).
folytatás: