kb. 4 perc olvasás
UDVARI BOLOND
Hogy is képzelünk el egy udvari bolondot? Akárcsak egy bohócot! Egy kicsit gyagyás, nem túl értelmes, de jó humorérzéke van, és állandó poénjaival, vicces történeteivel remekül tudja szórakoztatni a hivatalos ügyekben megfáradt királyt, de akár az egész udvartartást is. Mindenképpen egy naiv, kedves figura, akit szeretni kell!
Az udvari bolond a királyi, fejedelmi udvartartások jellegzetes alakja volt. Többnyire púpos, törpe testalkatú embert kerestek erre a pozícióra. Elmaradhatatlan ruhadarabja a csörgősapka volt, amely a középkori férfiruha vállrésszel egybeszabott fejfödőjéből alakult ki.
A látszat (azaz a külső bohókás megjelenés) azonban – mint tudjuk – néha csal… Az udvari bolond ugyanis az elképzelésekkel ellentétben nagyon tekintélyes foglalkozásnak, sőt igazából hivatásnak számított.
Olyan udvari bolondról nem tud a történelem, aki valóban bolond lett volna. Sőt! Többnyire éppen ő volt az udvar megbecsült, nagyra tartott, egyszóval legnépszerűbb embere. Furcsa öltözékében ugrándozott, hülyéskedett ugyan, de képzett, művelt, szellemes, nagyon okos ember volt, akinek nagyon adtak a szavára, és az uralkodó körül forgolódók közül talán ő volt a legbefolyásosabb. Hivatása számos kiváltsággal járt, amelyek közül a legfontosabb volt a szabadszájúság, a szókimondás és a szabad véleménynyilvánítás.
A mulattatás, szórakoztatás leple alatt a főúri társaságban a király színe előtt olyan ügyekről, dolgokról beszélt, amikről más pisszeni sem mert, ő pedig jókedvre hangolva az urát, ügyes fordulattal helyes irányba terelve figyelmét, nemegyszer eredményesen intézkedett. Ezért természetesen a legrangosabb főurak is igyekeztek megnyerni az udvari bolond jóindulatát és rajta keresztül hatni a királyra. És ő sem volt bolond, hogy ezt a pozícióját ne használja ki!
A furfangos udvari bolond a fizetett besúgók egész hálózatát építette ki, és a politikai ügyek kusza szálai leggyakrabban az ő kezében futottak össze. Nagy tekintélye volt, és ha olykor-olykor csörgősapkásan betévedt egy fogadóba, mindenki levett kalappal köszöntötte és mindenben a szolgálatára állt.
Voltak az udvari bolondok között nagy és híres egyéniségek, akiknek a neve a mai napig fennmaradt. Híres bolond volt például a francia I. Ferencet szolgáló Triboulet, Bölcs Frigyes szász választófejedelem Claus nevű mulattatója és a mi Mátyás királyunk két udvari bolondja, Beckó és Mujkó is.
Egyszóval bolondság lenne azt hinni, hogy az udvari bolondok valóban, vagyis a szó szoros értelmében bolondok voltak! Inkább éppen ellenkezőleg: a félkegyelmű álarc mögött egy agyafúrt személy lapult. És az ilyenek a legveszélyesebbek! Vigyázz te is a mai kor „udvari bolondjaival”
WWW.SULINET
*
SHAKESPEARE: HAMLET
ÖTÖDIK FELVONÁS
1. SZÍN
Temető.
(RÉSZLET)
HAMLET
Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával. Uttartson, Horatio, három év óta, úgy veszem észre, oly elménc lett a világ, hogy a paraszt lábujjhegye az udvaronc sarkára tapos. – Mióta vagy sírásó?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast.
HAMLET
Mennyi ideje annak?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték.
HAMLET
Vagy úgy! Aztán mért küldték Angliába?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj.
HAMLET
Miért?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő.
HAMLET
Aztán hogy bolondult meg?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nagyon furcsán, aszondják.
HAMLET
Furcsán? Hogyhogy?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát csak úgy biz’a, hogy elment neki az esze.
HAMLET
A gutába!
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.
HAMLET
Meddig áll el az ember rothadás nélkül a földben?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva (mert mai napság annyi francu ette test kerül ide, aki temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy kilenc esztendeig; cserző-varga eláll kilencig.
HAMLET
Miért tovább az, mint más?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Mert hát, uram, annak bőre úgy kicserződik a mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet; márpedig a víz a leggonoszabb pusztítója ennek a mi kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát; huszonhárom esztendeje fekszik a földben.
HAMLET
Kié volt az?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hej, kurafi bolond egy fickóé volt ez; mit gondol, kié?
HAMLET
Nem tudom.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nyavalya essék a gaz bolondjába! Egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé.
HAMLET
Ez? (Elveszi a koponyát)
ELSŐ SÍRÁSÓ
Éppen ez
HAMLET
Hadd lám. Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! A gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásid, dalaid? Villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg most esett le az állad! No, eredj őasszonysága öltözőjébe, s mondjad neki: fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele. – Valamit kérdek tőled Horatio.
HORATIO
Mi lesz az, fönség?
HAMLET
Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben?
HORATIO
Éppen.
HAMLET
S ilyen szaga volt? Phű! (Leteszi a koponyát)
HORATIO
Éppen, fönség.
HAMLET
Minő aljas célokra használhatnak még bennünket, Horatio! Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát, míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg?
HORATIO
Nagyon tűhegyre vennők, ha így vennők.
HAMLET
Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők őt oda, s valószínűség vezérelne; ilyenformán: Sándor meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért ne dughatnák be a söröshordót?
Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,
Lyukat töm, hogy kizárja a szelet;
Ó, hogy ki a világ félelme volt,
E sár, most egy repedt falon a folt!