Testkultusz és erotikaipar

Minden kornak megvan a maga nő és férfiideálja. A nagy éhínségek idején például előtérbe kerülnek a teltebb idomok az adott ideálokat illetően. Észrevettük, hogy manapság a férfi és nőideál megjelenítése szinte kizárólag a külsőségekre szorítkozik? Ugrásszerűen elszaporodtak a konditermek, a táplálékkiegészítőket forgalmazó üzletek és azok a „fittnesszguruk”, akik szeme előtt (természetesen a profitot leszámítva) kizárólag a formás test ideálja lebeg. Azt mondják „ép testben ép lélek”. Így szól a gondolatbálvány, ami elindította a 21. század testkultuszát. Ebben észrevehetünk egy jelentős csapdát. A buktató a sorrendben van. Azt gondolhatnánk, hogy ha kitartó munka árán elérjük, hogy testünk megfeleljen a kor elvárásainak, akkor az ép lelket eredményezhet. Ilyen egyszerűen működik, tehát nincs is más dolgunk mint megfelelő táplálkozás, személyi edző stb… Hányan gondolják, hogy ha kigyúrom magam milyen könnyen tudok majd csajozni vagy a formás popsi, a plasztika és a sebészkések által összemetélt szilikonmellek hatására egy „varázsütéssel” szembe jön majd az álompasi. Így van ugye? Szembe jönnek az utcán a „kétajtós szekrények”, de a hálószoba ajtaján be is kell férni, továbbá teljesíteni sem árt, már ha engedik a porok és tabletták…

Azt mondják, hogy minden a szex körül forog. A szexualitás hangsúlyozása mára beteges méreteket ölt. Megnyilvánul az érzelmi intelligencia híján lévő húshegyekben, a lenge öltözetű, párzást imitáló (a gyengébbek kedvéért: ők ezt táncnak hívják) előadókkal teletömött videoklipekben. A színes magazinok lapjain köszönnek vissza azok a képek, amik megmutatják, hogy milyennek kell lennie napjaink férfijainak és nőinek. A belsőről szó sem esik. Természetességnek nyoma nincs. Hogy tarthatunk követendő példának valamit, ha az nem természetes? A bevásárlóközpontokban vegyük szemügyre a gyermekruhákat. Főleg az egészen pici gyermekeknek szánt holmikat! Már a 6-7 éves gyermekeket is szexi ruhákba öltöztetik. A média is tonna számra dönti a néző, olvasó, hallgató elé az erotikát. Hogy miért? Egyszerűen jól jövedelmez.

Az egyik legjövedelmezőbb iparág az erotikaipar. Mindez a testkultuszból nőtte ki magát az internet csatornáin keresztül. Az apák és anyák gyakran teljesen megfeledkeznek a szexuális felvilágosításról. Még csak a „méhecske és a virág” sztorijáig sem jutnak el. Mi marad a fiataloknak végül? A videoklipek és a pornó. Csoda ezek után, hogy nem képesek udvarolni, nem tudnak bókolni és gyors, felületes kapcsolatokat bonyolítanak? (túl finomra sikeredett a megfogalmazás – a szerk.)

Képzeljük csak el azt, hogy máról holnapra a média azt sugározza, hogy a nagy orr szexi. Ahogy szokott lenni fölröppen néhány hír, hogy „brit tudósok bebizonyították” hogy a nagyorrú emberek sikeresebbek, okosabbak és jobbak az ágyban és jobb párkapcsolatot képesek kialakítani. A nagyorrúak boldogok lesznek. Páran el is mondják, hogy „igen én ezt eddig is tudtam és lám nekem mégnagyobb az orrom…”. Viszont a „kisorrúak csapatának” egy jelentős része el is fogja hinni(!), hogy igen ezek a problémáim abból adódnak, hogy sajnos nekem kicsi az orrom. De van egy remek plasztikai sebész, majd orvosoljuk… Ezzel meg is valósul gyakorlatilag egy kirekesztés, aminek hatására rengeteg ember érzi magát rosszul a bőrében.

Valahogy elkezdtük jobban tisztelni az anyagot és a húst. Nem gondolom, hogy gyermekeink úgy fognak emlékezni ránk, hogy apunak milyen szép, kidolgozott felsőteste volt, vagy anyu milyen szépen tudott sminkelni. Rengeteg ember él abban a tudatban, hogy kevesebbet ér, mint a címlapsztárok. Fáj nekik, hogy nem fordulnak meg utánuk az utcán. Eszükbe sem jut, hogy az illető csak egy pazar aktust és húst lát bennük, mivel nem ismeri őket. Viszont ezek az élmények sajnos mélyen elraktározódhatnak. A legnagyobb probléma sok esetben az, hogy az ilyen elvárások beindítják a szorongást és a kudarcélmények száma fokozatosan nőni kezd mert az önbizalom a béka feneke alá süllyed. Mindez azért mert esetleg eltérünk attól, amit a címlapokon keresztül ránkzúdítanak. Kétség sem fér hozzá, hogy az ép lélek idővel ép testet teremt, de egy percig se higgyük, hogy kevesebbek vagyunk, mert nem felelünk meg a külsőnkre irányuló elvárásoknak. A kulcskérdés az, hogy mennyire dőlünk be annak, hogy mi az úgynevezett „ideál” és mennyire tartjuk ezeket követendő mintának. Mennyire tudjuk elfogadni saját magunkat? Ép testben ép lélek. Kívülről Gandhi sem volt nehézsúlyú birkózó. Belülről viszont annál inkább…