Közélet és társadalom ROSSZKOR - OLY ROSSZ KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN

Telepatikus csodafegyver

Írta: Nagy Jenő · 2014. február 5.

kb. 6 perc olvasás

Szovjet kecskebűvölők

Telepatikus csodafegyverre vágyott Moszkva a másik kifejezetten támogatja.

Több mint egymilliárd dollárt költöttek a szovjetek

a pszichológiai hadviselés kutatására 1917 és 2003 között –

állítja egy nemrégiben megjelent tanulmány.

A cikk szerzője szerint a pszichikai hadviselés lehetőségeinek tanulmányozásával

nemcsak sarlatánok és okkultisták foglalkoztak,

hanem a neurológia, pszichológia és a biofizika szakterületek művelői is,

akik például olyan eszközök kifejlesztését tűzték ki célul,

amellyekkel az emberek mentális állapotát befolyásolni lehet.

Bár Serge Kernbach – a stuttgarti Robotikai és Környezeti Tanulmányok Intézetének munkatársa – tanulmánya saját bevallása szerint az összes nyilvánosságra került forrást áttekintette, a nagy leleplezés elmaradt. Ugyan sikerült bizonyítania, hogy a szovjet tudományos élet és ennek megfelelően a kommunista vezetés is érdeklődött iránta, és komolyan finanszírozta a pszichológiai hadviselés kutatásait, de ez eddig is nagyon valószínű volt. A tanulmány legnagyobb hiányossága az, hogy nagyon kevés tényről számol be, a kutatások konkrét eredményeiről, illetve ezek alkalmazásairól továbbra sem tudunk sokat. A szerző azt állítja, hogy ezek a kutatások egészen a közelmúltig, legalább 2003-ig zajlottak, ennek ellenére lényegesen kevesebb információt tudunk ezek jellegéről, mint a hetvenes években leállított MKULTRA nevű, hasonló orientációjú amerikai programról.

Kernbach írásából kiderül, hogy az elektromágneses sugárzások, elsősorban a rádióhullámok egyre mélyebb ismeretéből a szovjet tudósok számára is magától értetődően következett az a kérdés, hogy vajon milyen hatással vannak ezek a sugárzások az emberi szervezetre, egyáltalán a biológiai rendszerekre. Az ilyen jellegű kutatások nem tekinthetőek áltudományosnak, hasonló kísérletek a mai napig folynak. Tekintettel arra, hogy egy napjainkban élő embert sokkal több elektromágneses sugárzás ér – a wifi, a mobiltelefon és megannyi elektronikus eszköz révén – mint a harmincas években, ezek létjogosultsága nehezen kérdőjelezhető meg. Az elektromágneses hullámokkal végzett kísérletek a szovjet kutatókat arra inspirálták, hogy kipróbálják, vajon az emberek képesek-e elektromágneses hullámokat kibocsátani magukból, lehetséges-e a gondolatátvitel, és ha igen, akkor ez szintén elektromágneses hullámoknak köszönhető-e.

Serge Kernbach, a tanulmány szerzője.

Az idézett tanulmány szerint a terület egyik úttörője a tudományos akadémia moszkvai biofizikai intézetének professzora, Szergej Turligin volt, akinek szűkebb szakterülete a telepátia vizsgálata volt. Turligin előfeltevése az volt, hogy a telepátia vagy gondolatátvitel mögött elektromágneses hullámok állnak. Ennek bizonyítására egy igen egyszerű kísérleti elrendezést alkalmazott: a hipnotizőr és a tesztalany közé egy csövet rakott, amelyet egy adott ponton ólomlemezzel lezárt. A beszámolók szerint a gondolatátvitel sikertelen volt abban az esetben, amikor az ólomlemez a kísérletben részt vevők közé került. Turligin arra a következtetésre jutott, hogy a „gondolathullámok” teljesen hasonlóak az elektromágneses hullámokhoz, például a fényhez, így például tükrökkel eltéríthetőek. A szovjet professzor egészen odáig ment, hogy megbecsülte a gondolathullámok hullámhosszát is, amely szerinte 1,8–2,1 mm. Ezzel ellenkező eredményre jutott a harmincas évek közepén Leonyid Vaszilijev, aki a szentpétervári (akkor Leningrád) Agykutató Intézet munkatársa volt, egyben a híres neurológus Vladimir Behtyerev tanítványa. (Behterev kutatásának egyik területe a hipnózis volt, amelyre a belügy tisztjeit is oktatta.) Vaszilijev kísérlete során arra jutott, hogy a telepátia még 1700 kilométeres távolságban is működik, de a rádióhullámoktól eltérően fémárnyékolással nem lehet megakadályozni. A kísérletet állítólag amerikai kutatók is megismételték 1958-ban, akik arra jutottak, hogy a jeladó személy képes volt az információk 70 százalékát átadni a több ezer kilométerre levő USS Nautilus tengeralattjárón tartózkodó „vevőnek”.

V. Perov a hatvanas években nyulakon végzett telepatikus kísérleteket. A jeladó nyulak agyát elektródákkal ingerelte, majd mintegy 7 kilométerrel távolabb levő nyulak viselkedését vizsgálta. Perov állítása szerint jóval több, mint az esetek felénél a „kapcsolat” megvalósult, és a jelet érzékelő nyulakat sikerült a távolból stimulálni.

Kernbach beszámolója szerint a szovjeteket rendkívüli módon érdekelte az elektromágneses hullámoknak a pszichére gyakorolt befolyása, ezért a legegzotikusabb frekvenciákkal kínozták kísérleti alanyaikat. Több szerzőt idéz, akik szerint a hetvenes évek elején a szovjetek áttörést értek el a pszichológiai hadviselés területén. A tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható beszámolók szerint – amelyeknek hitelességét egyelőre nehéz bizonyítani – 1973-ban Novoszibirszkben kísérleteket hajtottak végre a Radioson nevű berendezéssel. A Radioson – amelynek működése egyelőre nem világos – állítólag képes volt egy város lakosságát mély álomba taszítani a készülék antennáitól 55 kilométer távolságra.

A kísérleti alanyok legtöbbször nem tudták, miben vesznek részt.

Az Egyesült Államok hasonló jellegű tevékenységéről jóval több információ áll rendelkezésünkre, annak ellenére, hogy 1973-ban az akkori CIA-igazgató, Richard Helms, a Watergate-ügy miatt kiváltott általános pánikban utasítást adott az adatok nagy részének megsemmisítésére. A CIA MKULTRA nevű programja egy néhány évvel ezelőtt bemutatott film következtében került újra az érdeklődés középpontjába. A Kecskebűvölők humorosnak szánt formában mutatja be az amerikai pszichikai hadviselés okkultizmussal kevert programját. A valóság azonban a filmnél is meghökkentőbb: a CIA – kis túlzással – a belekből való jóslást leszámítva az okkultizmus majdnem minden formáját alkalmazta a program során. A filmben bemutatott látnokképzés is a program része volt, ennek segítségével kívántak embereket megtalálni, illetve szándékaikat megismerni. A program keretében egy kanadai kutató – Donald Ewen Cameron, a Pszichiátriai Világszövetség első elnöke – azt tanulmányozta például, hogy hogyan lehet az agy memóriáját törölni és újraprogramozni. A kísérleteibe bevont személyeknél sikerült emlékezetkiesést, beszédvesztést, inkontinenciát okozni. Cameron állítólag nem tudta, hogy kutatásait – amelyeket ártatlan és kisebb problémákkal hozzá forduló embere­ken hajtott végre – a CIA finanszírozta. Egyes szerzők szerint az általa kidolgozott módszerek szolgáltak a CIA pszichológiai kínvallató módszereinek alapjául.

Patkányoknál működik

A gondolatátvitel vagy gondolatvezérlés témakörének vágya persze nem szűnt meg a Szovjetunióval, sőt az utóbbi években jóval több ilyen irányú kísérlet zajlik, mint korábban. A kísérletek között vannak állat- és emberkísérletek egyaránt. A közös pont, hogy ezeket úgynevezett agy-számítógép interfész segítségével hajtják végre. Ezeknek az eszközöknek a lényege, hogy az agy elektromos aktivitását fordítják le elektromos jelekké. Tavaly februárban az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói értek el áttörést ilyen agy-számítógép interfészekkel. Az említett implantátumokat patkányok agyába ültetve megfigyelték, hogy a patkányok képesek voltak „gondolatátvitelre”. A kísérlet során egy csoport patkány előzetesen megtanulta, hogy akkor tud inni, ha azt az ajtót nyitja ki, amely fölött egy LED lámpa ég. A velük párban „dolgozó” patkány nem látta a LED-et égni, mégis a jó ajtót nyitotta ki, ami arra volt bizonyíték, hogy a „jeladó” patkány agyában létrejövő elektromos mintázat a „jelvevő” patkányban a megfelelő döntéshez vezetett. Egy hasonlóan érdekes kísérletet végeztek szintén a tavalyi év során a Harvard Egyetem kutatói, akik szintén agy-számítógép interfész segítségével érték el, hogy a kísérleti alanyok a gondolataikkal megemeljék egy másik szobában levő, elaltatott patkány farkát. A kísérletben részt vevő alanyok nem jedi lovagok voltak, a patkány farkának megemeléséhez szükség volt egy ultrahanggal működő stimulátorra, amelyet az agyból kijövő elektromos mintázat vezérelt. A kísérlet érdekessége, hogy 94 százalékban működött, ezért a kutatók nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy hasonló módon, egyszerűen gondolatok segítségével lehet majd bionikus testrészeket mozgatni.

Sötét segítők

1974-ben világbajnok-jelölti mérkőzésen csapott össze egymással a kor két legnagyobb sakkozója: Anatolij Karpov és Viktor Korncsoj. A legendás mérkőzésről szóló beszámolók szerint a KGB parafenoménokat ültetett a nézők közé, akik igyekeztek lerontani Korncsoj teljesítményét – a cél ugyanis az volt, hogy a rendszerhű Karpov nyerjen. Ez sikerült is, a 24 partis csatában Karpov kerekedett felül egyetlen ponttal.
A visszavágóra 1978-ban került sor, ám Korcsnoj akkor is alulmaradt egy hajszálnyival. Utóbb arra panaszkodott, hogy ellenfele parapszichológusok segítségével zavarta meg a koncentrálásban. 1981-ben szintén szembekerültek egymással: akkor már Korcsnoj is hat parafenoménnal érkezett – ám veszített az állítólag 70 KGB-mentalista támo­gatását élvező Karpovval szemben.
Érdekes, hogy a világháló egyik legkeresettebb pornóoldalát üzemeltető magyar milliárdos, Gattyán György is egy orosz parafenoméntól, Borisz Zolotovtól tanulta a személyi­ségépítést. Az úgynevezett Expert-Operator System technológiát a hírek szerint a Gattyán-birodalom munkatársainak is el kell sajátítaniuk, benne többek között auratisztítással, szexuális jellegű performanszokkal és egyéb ezoterikus tartalmakkal. Ezek után talán az sem véletlen, hogy a pornóoldal mellett Gattyánék egy hasonló elven működő okkult honlapot is beindítottak az elmúlt években: az Oranum nevű oldalon egyenes adásban jósoltathat magának, aki erre vágyik.