kb. 3 perc olvasás
Megjelent a Betekintő 2022/3. száma!
BETEKINTŐ HÍRLEVÉL 54.
Megjelent a Betekintő 2022/3. száma!
Ízelítő a tartalomból:
Megjelent a Betekintő idei tematikus száma, amely ezúttal a film és a színház világába nyújt bepillantást. A filmes írások felvezetőjeként Nagy Róbert a Budapest Filmstúdió motorjának számító és Aczél György támogatását élvező dramaturg-rendező páros, Nemeskürty István és Várkonyi Zoltán felemelkedését elemzi. Varga Zoltán tanulmánya a Rófusz Ferenc és Orosz István animációs filmjeiben megbúvó, sajátos kelet-európai mimikri olvasatait vizsgálja, míg az oral history eszközével dolgozó Ring Orsolya egy különös művészsors hátterét ismerteti meg velünk. A befolyásos pártkáder apától származó Szirtes András villanyszerelőből kapaszkodott fel a rendezői székig, s ez a tapasztalat komolyan befolyásolta abban, hogy a saját neoavantgárd megközelítéseit – a nyugati mintáktól eltérően – a szocializmussal, illetve a rendszer dogmáival szemben fejezze ki. A magyar mozgókép aranykorának tartott 1960-as évek utáni ún. esztétizáló éráról Mravik Patrik tanulmánya tudósít. A közéleti és politikai motívumokkal átszőtt „sorsfilmekkel” szemben Lugossy László Azonosítás című alkotása már annak a közegnek készült, amelyik ritkábban látogatta a mozikat és a mindennapjait sem annyira a politikai harc, mint inkább a konszolidált élet törvényei vezérelték. Ennek a konszolidációnak a végnapjairól szól Elbert Márta és Révész Béla írása, amely a rendszerváltást megörökítő Fekete Doboz nevű filmes közösséget mutatja be, illetve közöl néhány hozzájuk kapcsolódó forrást is.
A teátrumok világát tárgyaló fejezet Heltai Gyöngyi írásával indul, amely fontos adalékokat közöl a pesti bulvár- és kabarészínház 1945 utáni történethez. Kellér Dezső és Kertész Sándor levelezése szemléletesen tárja fel e mára jelentőségét vesztett műfaj hazai és tengerentúli megítélését. György Andrea egy erdélyi színházelméleti vitába vezeti be az olvasót. A kolozsvári Útunk folyóirat hasábjain folyt disputa felvillantotta annak az esélyét, hogy a színpadon folyó eseményeket ne csak az addig uralkodó „ideológiaorientált termelés”-ként értelmezze a szakmai kritikus közeg. Ezt követően két forrásközlés olvasható, egyrészt a mindössze két előadást megélt alternatív, pécsi Zsebszínházról, másrészt az 1970-es évekbeli tevékenysége következtében szankcionált Szegedi Egyetemi Színpadról. Tematikus számunkat Gajdó Tamás Herczog Noémi, KUSS! Feljelentő színikritika a Kádár-korban című könyvéről írt recenziója zárja.