kb. 8 perc olvasás

Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24.

|
Írjak? ne írjak? egyre számolom Nincs szebb dolog, mint az őszinteség; A nagy Simon (ki nem isméri őt!) No, mások ezt más útakon teszik, II Hogyan? nem írni most? letenni tollamat, Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká III Írjak? ne írjak?… Egy istencsapás: „Vitatkozás az elmét növeli”, Való, hogy a személyes galibát (1856) |

*
Atom-
hulladékot
szállító vonat-
szerelvény elé
a sínekhez, a mozdony elé
te is odaláncolnád magad?
*
Kiragadnak
versedből egy mondatot:
meghurcolnak, bíróság elé állítanak…
*
Nem elég,
hogy politikai
nyomás alatt vagy,
de még műveid is ócsárolják…
*
Mintha egy
versenyparipának
a lelátóról kéne
végignéznie a nagy derbit…
*
Oly sokáig
voltál tartalékban,
hogy mire éles bevetés jön,
bajban vagy…
*
Ha
előre tudnád,
hogy mennyi keserű kenyeret
fogsz megenni a hosszú száműzetésben…
*
Mint
aki a törpék
országába tévedt
és először ők szörnyetegként,
ellenségként bánnak el vele…
*
Úgy is
győznöd
kellene,
ha a riválisok
doppingolnak
és durván csalnak…
*
Leteszi
a szerzetesi fogadalmat:
pl. önként vállalja az örök szegénységet!
*
Az
aranyifjú
szociológushallgatók
kinézik maguk közül
a szegényekkel sors-
közösséget vállaló
ex proli-gyereket?
*
A
mély vízen
kell járnod:
ha gyengül a hited,
akkor rögtön süllyedsz is el…
*
Te
nem
lehetsz
zsarolható,
semmi nyíltan
vállalhatatlant nem tehetsz…
*
A
szellemi
kiskorúak
a paternalista
tanítómestert
mumusnak nézhetik…
*
Hogy
egy kicsiről
mindent tudjál,
ahhoz mindenről
egy kicsit tudnod kellene…
*
Ha
nem kell
a póráz s
a szájkosár,
akkor maradj
olykor éhező
vad farkas?!
*
A
„kibeszélő” pacifista
orosz, zsidó atomtudósokat
bebörtönzik vagy elteszik láb alól,
ugye?
*
Ha
lebombázzák
fél életeden át gyűjtögetett,
és sokáig megkoplalt, féltve őrzött
szent könyvtáradat, a királyságodat…
*
Ha
tudásának
katonai jelentősége is van,
könnyen emberrablás áldozata is lehet!
*
Te vagy
Cassius is
és Brutus is,
akinek meg kellene ölnie
a „zsarnokot „…!
*
Nem
minden
álomfejtő József,
sokan ott rohadnak
meg a tömlöcben…
*
Isten
nem ver Bobbal:
pánikbetege betör
magánéletébe s rombol…
*
Kutatási
eredményeid
nemzetbiztonsági
okokra hivatkozva titkosítják…
*
Amit
kutatni
szeretnél,
az most
de jure
vagy de facto
nem hozzáférhető…
*
Ha
nem
kollaborálsz
a megszálló idegen erőkkel,
akkor egy Ben Hur sorsa vár!
*
Jóhiszemű,
hithű kommunista értelmiségi
aki egyszer csak rádöbben,
milyen népirtáshoz asszisztált…
*
Amikor
éppen neked kell
működtetni, szervezni
illegális kiadót, rádiót, terjesztőhálózatot…
*
Hiába vagy
jó tolmács,
életveszélyes
rosszkor és
rossz helyen lenned…
*
Megélhet
olyan
értelmiség-
ellenes kurzust,
hogy örökre átkozza
pályaválasztását…
*
Olyan
magas-
feszültségben él,
hogy nehéz italhoz,
droghoz nem nyúlnia…
*
Dürer
Melankólia c.
grafikája nem
földművelőt vagy
kovácsot ábrázol…
*
Te
álmodban is
tovább dolgozol,
ahogyan álmodban
is tovább üldöznek…
*
Amikor
már végre
szabadon szólhatnál,
annál kínosabb akkor,
ha már nincs mit…
*
Nem
kaptál
fajsúlyos
megbízatást,
Feladatot,
amihez
felnőhettél volna…
*
Nem
vették észre,
nem fedezték fel
vagy nem gondozták a tehetségét…
(ami így belerohadt, átoksúly lett)
*
Nemegyszer
szellemi épülete
fundamentumát is
lerombolja és nulláról
mínuszról kezd újra
ősz fejjel, megkopaszodva
*
A
szépség
erotikus
dimenzióját tárod fel,
mégis pornográfiával vádolnak…
*
Pályád delén
túl megszokni:
nincs bérelt hely,
minden szerepért verseny…
*
Még
a jó tréfa-
mestereknek is
sok az ellensége,
hát még a rosszaknak…
*
A
lehetetlen
elvárják tőle betegeik,
de még a csodatételedben is bíznak –
bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,
s pláne nem avatnak be az életproblémáikba…
*
Büszke
lehetsz rá,
hogy vezéregyéniség vagy,
de a mesterlövész is rád lő…
*
Otthoni
mindennapjait
folyamatosan mérgezi,
hogy ha gyermeke
totál hülyének,
élhetetlennek nézi…
*
Ha
nem vagy
elég harsány
vagy nem botrányhősködsz,
észrevétlen maradhat műved
*
Korán fog
őszülni, megvénülni,
ha értelmi fogyatékosok
színházát segíti
s dotáltatná is..
*
A
közönség
érdekében is
ki kell bírni
direktorod-
rendeződ
magalázásait…
*
Kiadják
ugyan könyvét,
de ahogy terjesztik:
sose tudja meg,
mi lett volna…
*
Nézd meg:
a választott pályádon
átlagban miben, s főleg
mikor, milyen korán
halnak meg
*
Ha
egy színész-
házaspár veszekszik-
verekszik, biztos, hogy
csak a közelgő premierre próbálnak?
*
Ép lélekkel
túlélhetők az iskolák,
ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?
*
Jó
esélye
van rá, hogy
felesége nem
sokáig bírja,
s ezek után
hátország nélkül
csatázhat a fronton…
*
Fizikumánál
fogva is védtelen,
ha a megbírált naiva
verőlegényt küld rá…
*
A
szélhámos
leleplezésével
mindenkit szolgált,
ő viszont rajta áll bosszút
*
Túl sok
a szem a láncban:
slágert szerezni,
jó előadót és
jó kiadót is találni
*
Rendszeresen
egyedül marad
különvéleményével,
s így sokszor teljesen
elbizonytalanodhat
*
Egész
életen át
ott sugdos
a kisördög:
csak rögeszméd
oltárán áldoztál
*
Amit
vesztettél
s amit ártottál,
az kézzelfogható –
az ellenkezője ködös,
megfoghatatlan
és távolba vesző…
*

Arany János
TAMBURÁS ÖREG ÚR
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.
Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel; –
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
Nyers, vad riadás… mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel…
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.
Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő
– Tiszta remekké magába’ szülemlő –
Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.
Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szűlte még azt:
Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.
Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul – csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.
De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed –
Szövege cikornyás, dallama német.
Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? – tünődik.
Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.
Gyakorold is, amit valaha tudtál,
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
(1877. július 12.)

Kapcsolódó írások – TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
- Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23.2016.09.25.
- Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22.2016.09.24.
- Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 12.2016.09.10.