kb. 24 perc olvasás
Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan
Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek
Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica
Szabad idézetek jegyzéke -5
Ezt is elviszem magammal…
Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet,
ezt is elviszem magammal,viszem magammal, ha lehet…
viszem a régen kihízott nacim
viszem a kelet-német származású macim
ezernyi véglet közül a köztest
viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam ahova fekszem
elviszem alvókának egy-két régi ex-em
viszem a barnát viszem a szőkét
viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét
Ezt is elviszem magammal…
viszem a tutit viszem a gagyit
viszem az otthonkában utcára tett nagyit
megannyi némán átbliccelt évet
elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
viszem a bölcsit viszem a temetőt
viszem a csokoládébarna bőrű szeretőm
kicsit a nyarat kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret
Ezt is elviszem magammal…
apuka titkát anyuka aranyát
elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát
viszem a Marcsit viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit
viszek egy búval bevetett földet
viszem a pirosat a fehéret a zöldet
elviszem ezt is elviszem azt is
viszem a jófiút de elviszem a faszt is
Ezt is elviszem magammal…
viszem a bankot viszem a pálmát
elviszem minden igaz magyar ember álmát
viszek egy csontig lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ
Ezt is elviszem magammal…
Előadó:Kistehén
Album:Elviszlek magammal
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/
81056/kistehen/ezt-is-elviszem-magammal-zeneszoveg.html
*
A NEMZETI LELKIISMERET KÓMÁJA
2007-ben Horn Gyula kómába esett. Az akkori vezetők lélekszakadva siettek biztosítani a számára egy nyugodt, elszeparált helyet. És… várták, hogy meghaljon.
Nem tudtunk róla szinte semmit. Csak azt, hogy néha felébred, aztán újra kómába esik.
2010-ben orbán viktor ugyanúgy folytatta a luxus „gyógykezelést”. És megint nem tudtunk semmit.
De vajon miért?
Mert gyurcsány és orbán rettegve féltek.
Hogy mitől?
Nem nehéz kitalálni: hogy Horn beszélni kezd. Súlyos dolgokról, kontrollálatlanul. Ahogyan például Kádár is tette anno, az utolsó napjaiban, ha még emlékeztek rá.
Hogy mik lehettek ezek a dolgok? Nos, 56 bűnei eltörpülnek ezek mellett. Például az energiaszektor privatizációjának levezénylése. Vagy a függőben lévő kárpótlások elmutyizása. Nemzeti kincseink idegen kézbe juttatása. A cigányság problémás helyzetének, s az ebből adódó, nem is annyira hosszú távú következmények modellezésének a szőnyeg alá söprése. Az MSZMP vagyonátmentése, s mindezekben az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ szerepe, jobban mondva bűnrészessége. Meg még sok más dolog.
Jól tudom sajnos, hogy milyen egy agonizáló beteg. A gondolatait egyszerűen nem lehet irányítani. A narkotikumokkal ugyan el lehet kenni a mondandó lényegét, de elég egy közepesen felkészült politológus, és máris ki lehet hámozni a lényeget a zagyvalékból.
Horn Gyulával meghalt a ma felelősségre vonható legnagyobb bűnös. Sokan élnek még ugyan, de egyre jelentéktelenebbek. És ez a mostani politikai elitnek kedvez. Múltbéli tetteikre így borul örök szemfedő. A sírba szállnak a titkok, az árulások.
És így kerül nemzetünk lelkiismerete is kómába. Már nem merünk, de ami a legszomorúbb: nem is akarunk kérdezni. Hibás döntéseinkért nem vállalunk felelősséget. Sem itt, a nemzeti radikális oldalon, sem a jobb-középnek csúfolt olvasztótégelyben, sem a balliberális oldalon.
És ha néha-néha felbukkan egy Ángyán, vagy egy Lenhardt, nemes egyszerűséggel hazaárulónak, ostobának, bajkeverőnek tituláljuk.
Nagy a mi bűnünk: önként vállaltuk a kómát. Mert az olyan nyugodt… mert az olyan problémamentes…
() Varga B. Tamás ()
*
„Milyen nehéz valójában egy pohár víz?
Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott „félig üres vagy félig teli?” kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!”
(Böjte Csaba)
*
*
BÖLCS
MOTTÓ: A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrzite meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle. De a közös eredet lépten-nyomon kimutatható.
A bölcs szó l hangja csak kiejtési dísz. Különböző magánhangzókkal: bacs, bács, böcs, bőcs, becs.
Bács, vagy bácsa jelentése: számadó, de alapjelentése: okos, másoknál többet tudó, az érték és a mérték tudója (pl. becses: értékes, azaz nagyra becsült). A bács szó a székelyeknél bácsa is, palócoknál bacsa. Tisza mellett bacsó. Tehát összességében nagy tudású ember megnevezése. Így értendő a bács, bacs bővítményei: a bácsi (palócosan bacsi), és a batya, bátya szó, mint ahogy az Ormánságban bácsám: bátyám. Báty, bátyuska, bátya (ennek átvétele a szláv batykó, batyuskó); batya b vesztéssel (mint pl. bomol-omol, bámul-ámul): atya; baty b>p módosulattal, keményen ejtve: pat, melyből a páter, ue. az ógörög patrosz. Páter r vendéghanggal (mint pl. tücsök-trücsök): práter, ez p>f módosulattal: fráter.
Bács magas hangon ejtve bőcs, ebből l vendéghanggal a bölcs szó. (Semmi köze a bölcső szóhoz.)
Böcs, bács áttételes jelentésekkel: becs, becses, becsület, becsüs, becsül, becsmérel, becstelen.
Megjegyzés: mivel pl. a práter szóból nem alakulhat ki a bács, bőcs szó (a szavak történetében nincs visszaút), s e hatalmas szócsalád legegyszerűbb tagja a bács, böcs stb., ezért kijelenthető, hogy e múlt végtelenjébe vesző szó kezdeti állapota máig fennmaradt a magyar nyelvben. Ráadásul épp ebben a nyelvben a legnagyobb ez a szócsalád, ami a forrás biztos jele.
Varga Csaba
*
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
– Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
– Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
– Nekem nincs egyetlen ellenségem sem – mondta kedvesen mosolyogva
az apró hölgy.
– Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
– Kilencvennyolc múltam – felelte az ősz matróna.
– Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé,
s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem
százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a
gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
– Túléltem a rohadékokat!
*
Sport rovat / Csík Tibor
(Jászberény, 1927. szeptember 2. – Sydney, 1976. június 22.)
olimpiai bajnok ökölvívó.
1927. szeptember 2-án látta meg a napvilágot, egy szegény jászberényi családban. Annak ellenére, hogy pehelysúlyban kezdett el öklözni, sikereit egy súlycsoporttal lejjebb, harmatsúlyban aratta. A harcos, „verekedős” stílus képviselője volt, a védekezésre nem sok gondot fordított. Szakvezetői mondták róla: minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe, hogy vagy kiüti vetélytársát, vagy őt ütik ki. „Piszokul tudott küzdeni a srác – mesélte egyszer róla Papp László. – Sosem adta fel, bárki is volt az ellenfele. Mivel meglehetősen alacsonyra nőtt, ellenfelei többnyire fölé magasodtak. Ő azonban közel ment azokhoz a nagydarab srácokhoz, elbújt előlük, majd megsorozta őket…”1946-ben és 1948-ban országos bajnokságot nyert, majd az 1948-as olimpián könnyedén menetelt a döntőig, ahol az olasz Giovanni Zuddas-t verte pontozással. Egy történet szerint azonban nem sokon múlt az olimpiai győzelme, ugyanis Belgiumban egy Afrikába induló hajóra szállt az Angliába tartó helyett. Szerencsére Kárpáti Rudolf vívónk észrevette a „hiányt” és az ő segítségével sikerült Csíknak a megfelelő hajót megtalálni. Így végül Londonból két aranyéremmel térhettek haza a magyar ökölvívók (a másikat természetesen Papp Laci szerezte). Győzelme jutalmaként Jászberény díszpolgárává választották. 1949-ben még megnyert egy főiskolai világbajnokságot, majd 1956-ban disszidálni kényszerült, mert a forradalom alatt ő is fegyvert fogott a Széna téren. Ausztráliában, Sydneyben telepedett le, ahol szakmája nem lévén alkalmi munkákból és munkanélküli segélyből volt kénytelen fenntartani magát. Sajnos ő is fiatalon, 49 évesen távozott közülünk, 1976-ban egy rövid betegség után. Sydney-ben temették el.
*
Hajdú Péter: Abszolút felkészült, és szakmailag a csúcson van, nem vezethetne tévéműsort különben. Te miért nem ülsz az ő helyén? Na ugye. Azért utálod, mert jobb nője van, mint neked. Amíg te egy hájas csajt vagy kénytelen elviselni, ő egy intelligens, szép, bombázó nővel osztja meg az ágyát. És sportos is a Peti, mert ad magára. Izmos. Láttam róla félmeztelen képet, hát, nem vagyok buzi, de viszont irigyeltem a felsőtestét. Olyan ő, mint egy vérbeli politikus, úgy megosztja a nézőket, de olyan jókat, olyan mélyeket senki sem tud kérdezni, mint ő. Együtt érez a riportalanyával, ez a titka, meg a sármja. És ne gyere a parkolásaival, mert tőled kitelik, hogy előhozakodj ilyennel.
Kiszel Tünde: Okos, mert így manipulálni senki sem tud. Ki tud még? Senki. Fineszes a csaj. És igenis letett az asztalra valamit, azt, hogy ő egy intézmény lett a médiában. Ez nem elég? Téged ki ismer, már bocsi. Kiszel Tünde Művek, kérlek alássan. Ível felfelé folyamatosan. Természetesen kedves, természetesen nőies és szép. Láttam egyszer egy naptárját, a kezembe került. Hát, na az igényes kiadvány. Ott lenne a helye minden otthonban a falon. A lánya előtt is nagy jövő áll, bárcsak minden anya így egyengetné gyermeke sorsát, bemutatva mindenféle minőségi tévéműsorokban.
Csernus Imre: Ha valakinek, akkor neki igaza van. Minden emberi kapcsolatot átlát, és világosan fogalmaz, úgy, hogy a háziasszony, fakanállal a kezében mosva is megértse. Ő mondta azt is, ha jól tévedek, hogy „a konfliktusokat meg kell oldani.” Igen, mennyire igaza van. Mi lenne velünk, ha a problémáink nem jönnének rendbe? A férfi-nő kapcsolatok ásza ő, igaz, hogy a saját életében vannak problémák, de meg fogja oldani. Idővel. A cipésznek is lyukas a cipője, azt mondják. Azért nem tudja rögtön rendezni a párkapcsolatát a párjával, mert a TE problémáddal van elfoglalva. Nem önző lény az Imre, hanem önfeláldozó. Egy lélekmártír.
Stohl András: Persze, börtön. Rögtön ezzel jössz, te kis szent bárányka. És kinek nincsenek bűnei? Ki ne vezetett volna már kicsit ittasan? Ő nem tehet arról, hogy egyes napokon nem volt jó a csillagok állása. Kicsit elengedte magát két fantasztikus szerep között és belément valami lúzer öreg, aki aztán rács mögé juttatta. Művész ő, aki vívódik, ehhez kell néha a lazító. Tudod te, mekkora tehetség az András? Nem, nem csak a filmek, szerepek miatt, hanem megszerettette velem a Való Világot is például. Művészetet vitt egy valóságsóba. Ez a nem semmi, ez a valami. Volt alkalmam egyszer látni élőben. Ragyogott. Úgy, mint egy, nem is tudom, vibrált. Mert tehetség. Esendő.
Fásy Ádám: Az a bajod vele, hogy szórakoztat? Igenis van rá igény, kell az embereknek a vidám perc az életükben. Mulatni mindenki szeret. Miért, te Mozartra bulizol? Kedves kis emberke, és biztos vagyok benne, hogy sokat dolgozott életében, amiért ennyit elért. A Mesterhármas című szám pedig nagyon össze van rakva. Olyan átvezetések vannak ott, hogy mindvégig fenntartja az érdeklődést és a hangulatot. Na, arra lehet bulizni. Jó, nem egy egyetemi tanár, nem egy professzor az Ádám, de miért kéne annak lennie? Őszintén kiáll és szereti a nézőit. És hány szép nő veszi körül, a versenyekre gondolok, csak jelzem. A lánya pedig egész jó. Fenntartásokkal kezeltem, hogy na, apuci kedvence, de egyéni, van stílusa. Színpadra termett az egész család.
Csepregi Éva: Nem, nem azzal a bíborossal járt, rosszul tudod, ő Erdős Péterrel volt jóba, akiről anyázva énekelt a CPG, amikor csirkét daráltak egy Beatrice koncerten. Éva, mert ilyen néven is szólózott, nekem ő Éva. Japánban tudod mekkora sztárok voltak? Valami vagy Yamaha, vagy Kawasaki fesztiválon szerepeltek elsöprő sikerrel, de biztos hogy nem Honda. És Erdős Péter a popcézár szerelme nélkül is megállta volna a helyét a zenéjük. Nekem volt lemezünk tőlük, anyuék szerették, mi is. Kék korszak, ha jól emlékszem. Vagy zöld? Nem, kék. Ezerből felismerem az Éva hangját. Nagy Feró pedig jobban tenné, ha magába mélyedne, mert haragszik Évára, irigyli a japán sikereit. Nem csirkét kellett volna darálni, hanem többet próbálni, meg eljárni énektanárhoz, ott lakozik a siker. Tudod, mire vágyok még? Egyszer beletúrni Éva göndör, szőke loboncába.
Geszti Péter: Tudod, mennyit köszönhet neki a magyar rap úgy am blokk cuzammen? Sokat, és nem túlzok. Jó, lehet, hogy komolytalannak gondolod a Rapülőket, de már a név mekkora ötlet, érted, rap-ülők. Ejtsd: repülők. Beszartam rajtuk. Kívülről fújtuk a suliban. Miattuk lett menő a repp, amit aztán Gangszxsta Zoliék bemocskoltak káromkodással, ötlet híján. Hogy szerettem volna Unlimited kabit én is, de csak piaci farmerjakó jutott nekünk, mindegy. Péter egy zenész, egy verbális zsonglőr. Egy vállalkozó, egy álomgyáros, egy magyar csoda. Tudtad, hogy Mézga Aladárnak is ő volt a hangja? Esküszöm. Keresd ki a Jutubon. És mindig előjön valami eredeti ötlettel, formációval, szójátékkal. Ezt figyeld, régen kérdezték tőle, hogy van-e valami újévi fogadalom. Erre ő: az, hogy remélem, fog a dalom szerepelni a slágerlistákon. Ez mekkora már. Már az Ász című műsorban is megvillantotta ezt az oldalát a fogainak. „Ágy alá gyaláz a láz.” József Attila elbújhat, és akkor még finom voltam és nőies.
(A MGYH felkérésére írta: Hartay Csaba költő, újságíró,
blogger.http://hartay.blog.beol.hu/)
*
http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20130621_
Mohacsi_Viktoria_tundoklese_es_bukasa
*
Szabad Pszichoanalitikus Egyesület
Amit igazán különösnek találok ebben az albumban az az, hogy nincs benne egyetlen kép sem, ami ne lealjasodott figurákat mutatna. A jogszolgáltatás sablonos – mechanisztikus módon működő rendszere tényleg ilyen hatásfokkal szelektálja egy helyre a söpredéket? Biztos, hogy senki egészségesebb jellemű nem kerül közéjük mondjuk azért, mert folyamatos megaláztatások után megölte azt, aki tönkretette az életét? Vagy aki így kerül közéjük az ott szükségképpen hozzájuk hasonlóvá válik? A fényképész a megfelelő beállítással és a megfelelő alanyok lefényképezésével manipulálta a börtönvilág bemutatását? Esetleg éppen azok nem mertek szerepelni ezeken a fényképeken, akiknek már a megjelenésén is látszik, mennyire nem ebbe a környezetbe valók? Nincs kifogásom az ocsmány alakok elszigetelése ellen, de nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy alkalomadtán érzékeny és intellektuális embereket is odavetnek ennek a csőcseléknek. —
Váci fegyház 2006 (36 fénykép)
*
Evangélium:
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
Mt 6,19-23
*
Változóban az emberiség történelme
http://www.costadelsolmagazin.com/content/
valtozoban-az-emberiseg-tortenelme
*
Kétkeréken határtalanul
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/
szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/91857
*
Két rendőr biciklizik.
Az egyik leszáll,
leengedi a hátsó kereket.
– Miért engedted le? – kérdezi a társa.
– Túl magas volt a nyereg.
– Te hülye, ezért engedted le? – szól a
másik. Fogja magát, leszereli a nyerget és a
kormányt. A kormányt felszereli a nyereg
helyére, a nyerget pedig a kormány helyére.
– Ezt miért csináltad? – kérdi az első.
– Én ilyen hülyével nem megyek tovább, inkább visszafordulok.
*
Asszonyok vonattal mennek a szentgyörgyi piacra.
Beszélgetnek:
– Milyen volt a termés maguk felé?
Az asszony összeteszi két kujakját, s mutatja:
– Ekkora pityókák lettek… Maguknál?
A másik kinyújtva mutatja alkarját:
– Ekkora uborkáim nőttek.
A harmadik, nagyothalló asszony kérdezi:
– S ugyanbiza hovavaló az az ember?
*
10 éve halt meg szegény Knézy Jenő,
aki annyira együttélt a játékkal,
hogy egyszer,
amikor a magyar csapat ellenfele egy veszélyes támadást vezetett,
ijedtében írt egy verset.
– Elnézést, kedves nézőink – mondta Jenő -,
de úgy megijedtem, hogy írtam egy verset.
És el is szavalta büszkén:
„A védelem, a védelem…
a szívemen a félelem.”
Előtte tisztelgek ezzel, a még életében írt költeménnyel.
Varró Dániel
HA SZÍVEMEN A FÉLELEM
„a védelem a védelem
a szívemen a félelem”
(Knézy Jenő)
ez van jenő mi volna más
hiába volt a szurkolás
egy árva kontra passzra tett
megint kikaptunk basszameg
román-magyar magyar-szlovák
hogyan tovább hogyan tovább
s a sok csatár a sok csatár
a szívemen a borzadály
ó jaj a józsi jaj a pisti
hogy mit hagyott a béla is ki
s egy percre rá saját kapunk
előtt a vész hogy gólt kapunk
a rettegés e régi zsemle
vajas felével hull ölembe
király gabi király gabi
hiába is kiáltani
mert jaj ki gondol énvelem
ha szívemen a félelem
ki látja sajgó lelkemet
a sóhajom ki hallja meg
jaj mért nem lettem sportriporter
kit hallanak ha gólt rikolt el
kinek egy nemzet csügg szaván
ha verset is szaval talán
szebb volna sóhajtozni könnyebb
egy nép szemébe csalna könnyet
s egy nép ringatná szívein
a rímeim a rímeim
de lásd jenő a sors kemény
(nincsen remény nincsen remény)
én nézem bár a meccseket
kommentátor sosem leszek
s habár a csend vizéből innál
te sem leszel poéta immár
mert lásd jenő a múzsa vak
s eszembe jut hogy láttalak
a száztizenkettes buszon
jenő ősz voltál ősz bizony
már megcsapott egy őszi szellet
s a magyar futball sírja mellett
hol eddig oly vígan toroztál
lassan felvált egy új korosztály
a szívük már nem úgy dobol
a futball nem menny és pokol
nem ősi dráma már nekik
legtöbbször meg se verselik
emészt e mondd a harag ó
hogy nem rímel a faragó
s a hajdu bé a hajdu bé
riadt szived följajdul-é
hogy hová lett a kéj a kín
hová a futballból a rím
hová a vers hová a líra
a lét gyepén e lenge bíra
jenő elébed térdelek
saját rímeddel kérdelek
ha szíveden a félelem
mi óv miféle védelem
nem a metrum e szaladó team
a félelemből fakadó rím
nem e megtartó vastraverz
a vers jenő csupán a vers?
*
Moldován Szeredai Noémi
Kincsem, aranyvirágom…
Az özvegy lehuppant a hokedlire, a kezében tartott mobiltelefon kicsusszant kezéből, tompán ütődött a konyhapadló rongyszőnyegéhez. A televízió nagy hangerővel szólt, kint gyönyörűen sütött a nap, szárítva a viharverte kertet. A szomszédból hancúrozó gyermekek kiabálása szűrődött át, de a körülötte levő hangzavar nem ért el tudatáig. Csak a fülében lüktető szívdobogását hallotta, s a szavakat, melyeket a telefonba hallott:
„Fia öngyilkos lett. Egyelőre nincs amiért kijöjjenek, majd értesítjük, mikor jöjjenek.”
Kincsem, aranyvirágom, aranybogaram, drága fiacskám.
Szkafander és pillangó című megrázó filmdráma jutott eszébe, melyet azelőtt való nap látott. Egy férfi története, aki 42 éves korában, súlyos agyvérzés után, teljesen lebénul, csak bal szemhéját tudja mozgatni, s azzal tanul meg kommunikálni a külvilággal. Bezártság szindrómában szenved, tökéletesen gondolkodik, az emlékei és képzelete szárnyal, s érzéseiről könyvet „ír”. Betűnként pislogja le élettörténetét, bezártságát, s a haszontalan köröket, melyeket futott, amíg egészséges volt.
A különbség közte és a filmszereplő között, hogy ő még pislogni sem tud, érezni sem tud semmit − csak az üres kétségbeesés van lelkében. Mégis, emlékfoszlányok jelennek meg, majd egy idézet: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, …,mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Mt 6,19.21.
Édes kincsem, aranyvirágom, aranybogaram, drága fiam, hova vitted a szívemet?!
*
Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!”
Az apja elmosolyodott.
Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.
Ismét kiáltás…
„Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!”
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
„Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” –kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.”
Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük!
*
Willi Münzenberg
(Lenin közeli barátja és munkatársa, akit Sztálin 1940-ben meggyilkoltatott) Alinsky európai alteregójának tekinthető. Leninista forradalmárként javaslatokat dolgozott ki a kulturális marxizmus sikerre-vitele érdekében. Münzenberg 1917-ben nem kísérte el Lenint, amikor Svájcból visszatért Oroszországba, hanem Nyugat-Európában maradt és megszervezte a kulturális marxizmus terjesztését. Nagyrészt Moszkvából kapott pénzből szerteágazó sajtóbirodalmat épített fel és nemcsak tekintélyes kommunista politikus, de sikeres médiavállalkozó is lett. A kompromisszumok emberének tartották, mégis a következőket javasolta a kulturális marxizmus sikerre vitele érdekében:
„Meg kell szervezni az értelmiségieket és aztán arra kell használni őket, hogy a nyugati civilizáció rothadó bűzt árasszon. A Nyugatra csak azután tudjuk rákényszeríteni a proletariátus diktatúráját, amikor a nyugati civilizáció valamennyi értékét megrohasztottuk és ezzelműködésképtelenné tettük.”
Miért kellett a Frankfurti Iskola tagjainak a keresztény civilizáció elpusztítására szövetkezniük? Marcuse, Horkheimer, Adorno, Fromm, Lowenthal, Walter Benjamin, Habermas és társaik, meg voltak arról győződve, hogy amíg az egyes embernek szilárd hite van, vagy csak reménykedik abban, hogy Isten ajándékaként rendelkezik azokkal a szellemi képességekkel, amelyekkel meg tudja oldani a társadalmi létezés problémáit, addig nem kerül olyan reménytelen helyzetbe, hogy megoldásként a szocialista forradalmat válassza.
A teljes reménytelenség elérése érdekében a legdestruktívabb kritikát gyakorolták az európai civilizáció minden hagyományos értéke felett, hogy lerombolják a fennálló társadalmi rendet, amelyet ők elnyomónak tartottak. Azért, hogy a kulturális marxizmus által meghirdetett civilizációs forradalom sikeres legyen, részletes programot dolgoztak ki:
1. Szítani kell a faji konfliktusokat;
2. A zavarodottság érdekében folyamatosan változásokat kell kikényszeríteni;
3. A gyerekeknek oktatni kell a szexet és a homoszexualitást;
4. Alá kell ásni a tanárok tekintélyét az iskolában;
5. Erőltetni kell a más-fajúak bevándorlását az euroatlanti térségbe;
6. Propagálni kell az alkoholizmust és a drogok használatát;
7. Csökkenteni kell a templomba járók számát;
8. Az igazságszolgáltatást elfogulttá kell tenni az áldozatok javára;
9. Növelni kell azoknak a számát, akik az államtól, illetve az állam által juttatott segélyektől függnek;
10. Ellenőrzés alá kell venni és el kell butítani a tömegtájékoztatást;
11. Bátorítani kell a családi struktúra felbomlasztását (…)
http://www.scribd.com/doc/148936975/
Saul-Alinsky-oroksege-es-a-magyar-valasztasok
*
A SZEGÉNY VADÁSZ, MEG A TEK
(Igaz népmese)
No, az meg úgy volt, hogy élt, éldegélt egy szegény öreg vadász, valahol a Cserhát töviben, igen nagy békeségben, s egyedül, mint az ujjam. Nem is volt annak mása, csak egy öreg IZS puskája, meg egy haragosa, akivel rendre összeszólalkozott a helyi vendéglátó-ipari egység arra rendszeresített pultjánál.
Hát, egyszer, amikor a vadász nyolcvan megért nyarának minden bölcsességével iszogatott a korcsmában, azt mondja neki a haragosa:
– Jóska bácsi, magának meg a kurva anyját!
Tyű a jebezeusát, ekkora káromlás hallatára Jóska bácsi se volt rest, s iziben válaszolt is neki, amúgy jó hetykén, palócosan:
– Én meg tégedet, fiam, egyszer úgy fültövön lőlek, még a magasságos Jóisten se mondja meg, hogy neked fejed is vót valaha!
Nosza, a haragos szaladt nagy haragosan a körzeti megbízotthoz, s addig unszolta, míg a megbízott a városi kapitányságra nem telefonált, hogy hát fennforgás van, itt egy öreg vadász, és biza lőni akar. Mégpedig fültövön!
Szaladt a hír a drótpostán, egészen a kapitányságig, s a kapitányságtól – mivel fegyver volt a dologban – a székesfővárosig! Ott is a TEK bevetési csoportja ügyeletesének asztaláig.
De bizony a TEK se tétlenkedett! Azon minutában seregni-forogni kezdett, pakolt, mórékázott, s mire egyet is számolhatott volna odahaza a mit sem sejtő Józsi bácsi, már úton is voltak az országszélre.
Maga, a vitézlő Hajdú János vezette őket, hiszen híre ment, hogy a helyi rádió is tudósít az elfogásról, s Hajdúnak éppen hogy meglehetésen szép rádiós arca volt.
Hát, ahogy a faluba értek, keresik ám az öreg házát, s nagy sokára meg is találják. Indulnának az egységek, mikor a körzeti megbízott lép oda Hajdúhoz, s mondá nékije:
– Aztán kelmetek mit csinálnak?
– Mi bizony nem mást, uramöcsém, mint semlegesítjük a célpontot. – válaszolta neki Hajdú János nagy tudálékkal.
De mire a körzetis megtette vóna az elenvetésit, már meg is indultak a rendnek az ő vitézlő őrei! Majdhogy az öreg mind a nyolcvan évére jutott belőlük egy darab pajzsos, uzis feneség.
Ám, amikor az üvegezett hambit, vagy más néven veranda ajtaját betörték, olyan csudát láttak, aminőt annak előtte még sose nem: ott ült bent az öreg vadász egy hokedlin, nyugodtan cigarettázva, ajakán egy jóféle bajuszcirógató mosollyal. S tudjátok-e, mi volt az öreg lába mellett, pont a keze ügyibe? De bizony egy propán-bután gázpalack!
És amint az atyafiak berontottak, az öreg meglehetős nyugalommal fogta a palackot, csavarintott a tetejin egyet, s a gáz sisteregve nyűvedt ki belőle. Ekkor az öreg kivette szájábul a cigarettát, és a palack felé közelített vele.
No, a legénykék úgy dobáltak el pajzsot, uzit, pisztolyt, mindent, hogy öröm volt nézni! Csak úgy szaladtak kifele a verandáról, mint feredő rókábul a bolhák!
Odakint pediglen a körzeti megbízott ezt látván eltaposta csikkjét, kifújta az utolsó slukkot, megigazította fegyverövét, majd komótosan a kapuhoz ballagott.
– Józsi bácsi! Ki kéne gyünni! Pestről keresik! – kiabálta be az öregnek.
– Ménem ezzel kezdtétek, fiam? Mindjár’ megyek, csak felkapok valami ünneplőbbet! – válaszolta neki bentről az öreg, s öt perc se tellett bele, már a kapunál volt.
Így volt, régen volt, talán igaz se volt. Vagy mégis?
() Varga B. Tamás ()
*
Na, ki mondja ki hibátlanul elsőre?
A sóbányász sokszor szokott túl sok sót szórni a sóletre.
A kövér kuvik a vak kivi kovakövére kíváncsi.
Nem bírta a bort a birka, bambán bámult jobbra-balra.
Három hordó portói bortól a portugál portás a pult alatt horkol.
Peckes cickány-fickó picike kocka-vacka.
Farkaséhes sherpasereg sürög serényen a sistergő serpenyő körül.
Ma jön a mulya maja mamája, hogy mulya fia haját a majálisra levágja.
Színes szárnyú, szép szurukuk szállnak a széllel észak felé.
Rájár a rájára a rúd: rút arája jó pár órája vár rája.
*
Faludy mulatságos történetet mesélt el Karinthy Frigyesről. Karinthy második feleségét, Arankát az első világháború idején ismerte meg, kinek férje orvosként a fronton harcolt, ám 1918-ban nem érkezett haza. Egy év múlva a magyar parlament a férjet holtnak nyilvánította, így nem volt akadálya, hogy az író feleségül vegye a nőt. Mit tesz Isten, a férj egy évre rá, Japánon keresztül, fél lábát elveszítve hazaérkezett a szibériai hadifogságból. A kellemetlen helyzetben roppant gáláns módon viselkedett, ugyanis lemondott Karinthy javára Arankáról. Ennek ellenére Karinthy roppant módon szégyellte a történteket, és éveken keresztül kerülte az orvos társaságát. Ám egyszer a végzet mégis karjaiba sodorta: már belépett a New York Kávéház egyirányú forgóajtajába, amikor észrevette, hogy az orvos odakint vár rá. A nyomorék férfi mankóját eldobva átkarolta, megölelte, megcsókolta, és hálásan ezt rebegte a fülébe: „Fricikém, drágám, a másik lábamról is lemondtam volna, hogy megszabadulhassak Arankától!”
Aranka házasságuk során meglehetősen bővérű teremtésnek mutatkozott. Kedvencei a bolti segédek, festőlegények és cselédlányainak szeretői voltak – akkortájt éppen egy nyakigláb, s szinte még kamasz szépség. Karinthy csupán annyit kért tőlük, hogy maradék jó hírét ne tegyék kockára, s akármit is csinálnak, diszkréten csinálják. Ezt mindketten megígérték néki, s ennek szellemében minden délután három órakor felszálltak a 4-es villamosra az Oktogonnál, amelynek hátsó, nyitott peronján – amely olyan volt, mint egy mozgó terasz – egészen a Margitszigetig csókolóztak. Bemenvén a szigetre, kiválasztották a leggyérebb lombozatú bokrot, ott hemperegtek, és még pont sötétedés előtt, nehogy a természetes világítás elhalványuljon, visszaszálltak a mozgó teraszra, már ott belekezdve a búcsúcsókokba. Karinthy fortyogva tűrte a gyalázatot.
Néhány héttel később az írót nagyobb előadásra hívták meg egy előkelő pesti klubba, ahol sok száz ember előtt a nemi élet időskori vidámságairól beszélt, mely szerint mennyivel izgalmasabb most a szeretkezés, ugyanis fiatal korában mindég sikerült, most meg hol sikerül, hol nem. Amikor ezeket a mondatokat kimondta, Aranka – ki az első sorban ült, kéz-a-kézben a szőkeséggel – kivette a kezét a fiatalember kezéből, tölcsért formált a szája elé, és odakiáltott Karinthynak: „Azért a potens sem kutya, Frici!” A pillanat leforrázó volt Karinthynak. Néhány másodpercig csöndben állt, s a közönség azt gondolta, már nem is folytatja az előadást. De aztán újra belekezdett, s már-már úgy tűnt, hogy adós marad a visszavágóval. Az előadás utolsó perceiben azonban – mikor már ismét kiült a kamaszos vigyor az arcára –, így szólt hallgatóságához: „Búcsúzóul szeretném egy minapi álmomat elmesélni önöknek, mikoris testileg fölvitettem a mennyországba, s ott álltam az Úristen trónja előtt, kitől jobbra Jézus Krisztus, balra pedig a Szentlélek ült.
– Ki vagy te? – kérdezte az Jóisten.
– Karinthy Frigyesnek hívnak.
– És mivel foglalkozol?
– Magyar író vagyok.
A Jóisten sopánkodva a szájához emelte kezét:
– Ó, te szegény Karinthy Frigyes! És melyik újsághoz írsz?
– Az Est munkatársa vagyok.
A Jóisten még hangosabban sopánkodott:
– Ó, ó, te szegény Karinthy Frigyes! És ki a feleséged?
– Hát…Aranka.
Mire a Jóisten odafordult Jézus Krisztushoz és így szólt:
– Te jampec, tűnsz innen a fenébe! Karinthy, ülj a helyére!”
