kb. 1 perc olvasás
Rosszul megöregedni
Elhagyod magad és elhanyagolod öltözéked, lakásod
Engeded leépülni a kapcsolataidat és a programjaidat
Beszűkül a világod – szinte már csak a betegségről beszélsz
Nem találsz fel vagy ki magadnak új szerepet, feladatot
Feleslegesnek, sőt terhesnek, károsnak érzed magad,
Aki már nem érdemli meg, amit eszik, iszik, melegszik,
S csak a helyet, a lakást foglalja el a fiatal generáció elől
Magad is egyre antiszociálisabb leszel,
nagyon unalmas, vagy időmilliomos intrikus, szarkeverő…
Csodákat vártál a nyugdíjas szabad évektől,
De amit addig leépítettél, az elsorvadt, s így nagy a csalódás!
Minek így élni, ha már csak egyre rosszabb, csúnyább leszel?
Inkább kimennél a jégre, vagy a hegyre, csakhogy elkerüld:
Hozzátartozóid kínos kötelességből, szánalomból látogassanak
Mert elviselhetetlen számodra a mai kor álszentsége?!