Romantika

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán

Kedves,	elviszlek oda, hol senki sem ismer, de	értem a szót,

	Hol	esténként ringató tengerről dalolnak	altatót.

Az	álmok	szerények,

A	hálók	erősek,

Ott	ritka	szó a ro	mantika.

A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
A vágynak kiégnek,
És porráhamvad a romantika

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények,
Az árnyak elégnek,
És éjjel éled a romantika.

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
És hidd el, jó lesz,
Mert néha kell a romantika.