Űrkutatás viccek

Írta: Nagy Jenő · 2014. március 7.

kb. 3 perc olvasás

Űrkutatás viccek
1. A Marsra leszálló urhajóból kilépő asztronauták megdöbbenve veszik észre hogy a leszállóhely közelében egy marsbéli asszony áll és egy edényben hevesen kavargat valamit. Megkérdik tőle, hogy mit csinál. 
– Gyereket. 
– Érdekes, nálunk a Földön ezt másképp csináljuk. 
– Hogyan? – kérdi az asszony. 
Az egyik urhajós vállalkozik a gyakorlati bemutatóra. Elvonulnak egy homokdune mögé, majd egy jó negyedóra múlva visszatérnek. A no kiváncsian néz a jövevényekre.
– Na és hol a gyerek? 
– Ez nálunk földi embereknél kilenc hónapig tart! 
– Igen? Akkor miért hagyta olyan hamar abba?
2. Két asztronauta áll a Mars bolygón s felváltva bámul a Földre, az űrrakétára, a Marsra, egymásra, megint a Földre, a rakétára…
Az egyikük nem bírja tovább és felkiált:
– Ne rám bámulj, bazzeg, nem én vágtam rá a kulcsra az ajtót!
3. Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott arról, hogy a Szovjet tudománynak túl kell szárnyalnia az amerikait, ha az amik a Holdra szálltak, a Szojuz űrhajónak le kell szállnia a Napon. A vezérűrhajós azt mondta a főtitkárnak:
– De Brezsnyev elvtárs, ez fizikai képtelenség, hiszen minden űrhajósunk szénné ég!!!
Brezsnyev azonban eloszlatta a kételyeket:
Csak nyugalom, elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága e kérdésben is kijelölte a helyes utat: a leszállást éjszaka kell végrehajtani, amikor nem süt a Nap!
4. Fellövik az első magyar űrhajót. Legénysége két disznó és egy rendőr. Beállnak a föld-körüli pályára. A pesti irányítóállomásról megy a jel felfelé, beleszól egy tiszt: – Egyes számú legénységet kérném a mikrofonhoz!
– Röf-röf-röf, egyes számú disznó vagyok.
– Mondja el, mi a feladata!
Megszólal a disznó:
– Jelentem, van előttem negyven gomb, azoknak a kezelése, s a Jupiter bolygó megfigyelése.
– Rendben, küldje ide a kettes számú legénységet!
– Röf-röf-röf, kettes számú disznó vagyok.
– Mondja el, mi a feladata!
– Jelentem, van előttem ötven gomb, azoknak a kezelése, s a Mars bolygó megfigyelése.
– Köszönöm, küldje ide a következőt!
– Halló, Kovács kettő tizedes vagyok.
– Mondja el, mi a feladata!
– Jelentem, gombokhoz nem nyúlni, disznókat etetni.
5. A hosszú útról visszatért űrhajóst kitünteti az SZKP főtitkára, majd négyszemközt megkérdi tőle:
– Te csakugyan fent voltál az égben?
– Igen.
– És láttad az Istent?
– Láttam.
– Hm… sejtettem, hogy mégis van. De kérlek, ne mondd el senkinek.
Fogadja a hős űrhajóst a pápa is, s ő is megkérdi, látta-e Istent.
– Nem láttam én, nincs ott senki.
– Sejtettem, de ne mondd el senkinek.
Végül az Egyesült Államok elnöke is fogadja az űrhajóst, s ugyanezt a kérdést teszi fel.
– Igen – feleli az űrhajós -, láttam az Istent. – Na, ez megnyugtat – mondja az elnök.
– Semmi oka rá, mert az Isten néger.
6. Megkérdezik a magyart, az oroszt és az amerikait, mennyiért lövetnék ki magukat az űrbe.
– Én harmincezer dollárért!
– És mit kezdesz harmincezer dollárral?
– Először is adnék tízezret a gyereknek, tízet a feleségemnek, tízet pedig megtartanék.
– És te, amerikai, mennyiért lövetnéd ki magad az űrbe?
– Hatvanezer dollárért.
– És mit kezdenél hatvanezer dollárral?
– Először is adnék húszat a gyereknek, húszat a feleségemnek, húszat pedig megtartanék.
– Hát te, magyar, mennyiért lövetnéd ki magad az űrbe?
– Kilencvenezer dollárért!
– És mit kezdesz kilencvenezer dollárral?
– Adnék neked harmincat, mert te szerezted az üzletet, harmincat megtartanék, harmincért meg kilőnénk a Vologyát!
7. A bajkonuri rádiós lázasan keresi az éteren át a Vosztok űrhajó legénységét.
– Halló, Vosztok? Vosztok?
– Nem, még csak ágyazunk.
8. A Marson járt űrhajós élménybeszámolót tart a barátainak. Egyikük azt kérdezi:
– Találkoztál marslakókkal?
– Hogyne, egy hónapot eltöltöttem közöttük.
– És milyenek ott a nők?
– Pont olyanok, mint a földiek, csak éppen hátul van a mellük.
– De hiszen ez borzasztó!
– Borzasztó? Ugyan már! Tánc közben kifejezetten kellemes.
9. Robika vágyakozva néz egy űrhajót a játékboltban.
– Mennyibe kerül?
– Tízezer forint.
Robika tudja, hogy ez nagyon sok, ennyit nem adnának a szülei. Megkérdi hát:
– Tessék mondani, félre lehetne tenni addig, amíg beteg leszek?