kb. 7 perc olvasás
REST/LUSTA
mondások, szólások, hasonlatok
(Margalits Ede gyűjtése, 1896-ból)
Légy szorgalmatos.
Magyar közmondásokban. –
Eszed bunkójára adnám mostan szavam,
Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,
S te hátad mögé nem hányod beszédemet;
A hallgatás ugysem töri be a fejed.
Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,
Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;
Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.
Idejében fogd meg fülét a dolognak,
Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,
Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,
A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.
Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,
Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,
Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,
Amit a réven nyer, elveszti a vámon.
Akinek minden nap: szent Heverdel napja,
Restelni is restel, a falat támasztja;
Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,
S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.
Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,
Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!
Mer különben ugyan téli lészsz üressel,
Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.
Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,
Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,
De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,
Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.
Törd meg a diót, ha belére van vágyad,
Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,
Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,
Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.
Légy magadnak bátyja! s okosan előre.
Kinek bő az idő, még kifogy belőle,
Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,
A sült galambra meg szád hiába tátod.
Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,
Embernél a munka, Istennél az áldás,
Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,
Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.
Mindszenthy Gedeon
p Rest
p A restnek a közel faluban sincsen ismerőse.
p A restnek még szája se gyors.
p Arra is rest, hogy ágyát megvesse.
p Álmos mint a rest szolga.
p Ebédre is hatszor hivják a restet.
p Egész nap jár a rest, lába után még sem lát az ember semmit.
p Erős a szamár, ha rest is.
p Fösvény duplán fizet, rest duplán fárad.
p Fösvény többet költ, rest többet jár. Sz. (Fárad.)
p Ha igyekszik is a rest, kevésre megy napjában.
p Ha rest a szolga, ösztövér a marha.
p Házi ellenség a test, friss a rosszra, jóra rest.
p Lusta Kati rest anyának lánya.
p Lusta Kati rest Ferkóval, sürög-forog egy korsóval.
p Megjöttek az atyafiak Restéről.
p (Reste, abauji falu. Szójáték: Megjöttek a restek.)
p Megrestül a ló is, ha nem abrakolják.
p Mindenkor ünnepe vagyon a rest embernek.
p Mondja a rest: eleget dolgoztam,
p de nem mondja: eleget ettem.
p Napra panaszkodik a rest, hogy restül jár.
p Nincs a tudománynak rest ágyban fekvése.
p Nincs oly rest ló, ki előbb ne járna farkánál.
p Rest a jóra, friss a nem jóra.
p Rest a mennyországba sem iparkodik.
p Rest a tollfosztásban is megszakad.
p Rest béres gyakran nézi a napot.
p Rest béresnek henyélés az ebédje.
p Rest ember még a pihenésben is elfárad.
p Rest embernek sok ünnepe van.
p Rest jobban szereti a napot nyugtán mint felköltében.
p Rest kétszer fárad.
p Rest kétszer jár.
p Rest kéz meg nem izzasztja az eke szarvát.
p Rest ló kövérebb. D. (A serénynél. D.)
p Rest ló jobban hízik.
p Rest ló mellett romlik a serény.
p Rest ló sarkantyuval jó.
p Röst lovon nem fog a szó.
p Rest kétszer jár, fösvény kétszer költ.
p Rest mint a herélt bika.
p Rest mint a kolompos.
p Rest mint a papok szolgája.
p Rest mint a Rőt szamara.
p (Sót vitt s vizen átkeltében lefeküdt, a só elolvadt.
p Haragos gazdája máskor taplóval és szivacscsal rakta meg,
p s midőn ezzel is lehasalt a vizben, belefuladt.)
p Rest mint az ördög a jóra.
p Rest ökör is nyerget kiván.
p Rest szolgának bot a bére.
p Rest szolgának legfrissebb tagja a nyelv.
p Restebb a lajhárnál.
p Restnek későn kel kovásza.
p Restnek mindennap ünnepe van.
p Restnek sok az ünnepe.
p Serény ló jobban megérdemli az abrakot,
p mint a rest kocsis a kenyeret.
p Szükség megtanitja a restet dolgozni.
p Test, jóra rest.
p Rest nem szereti az iskolázást.
*
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni,
Hej, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni.
Csütörtökön írni,
Pénteken számolni,
Hej, szombaton kérdezni:
Mit fogunk dolgozni?
Bár mindig úgy volna,
Hogy vasárnap volna,
Hej, minden szegény legény
Kedvére mulatna!
Haragszik a gazda,
Készül a vásárra.
Hej, haragszik a gazda,
Hogy nincs kész munkája.
Haragszik, nem bánom,
Nem félek én tőle,
Hej, megjön Szent György napja,
Majd elmegyek tőle!
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni;
Hej, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni;
Csütörtökön írni,
Pénteken számolni,
Hej, szombaton kérdezni:
– Mit fogunk dolgozni?
https://www.youtube.com/watch?v=K248RuELmT4
*
p Lusta.
p Ha nem csinos a szoba, lusta a gazdasszony.
p Hol kedvére él a gazda, lusta a szolga.
p Leglustább ló is farka előtt jár.
p Lusta asszony kárt vall mindenben.
p Lusta bivalynak vasvilla a korbácsa.
p Lusta gazdasszonynak éjféli munkája. (Nem sokat ér.)
p Lusta gazdasszonynak lusta szolgálója.
p Lusta Kati rest anyának lánya.
p Lusta Kati rest Ferkóval sürög-forog a korsóval.
p Lusta kutya istállót keres.
p Lusta ló meginditja ugyan a kocsit, de ismét abbahagyja.
p Lusta lónak korbács az abrakja.
p Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.
p Lustább a disznónál, mert ez megveti alomját.
p Lustának sokszor csikorog a hasa.
p Megszokta mint lusta béres a henyélést.
p Nehéz a bér, ha a szolga lusta.
p Őszszel minden lusta asszonynak hideg az itala.
p Üstökön vezetik, mint a lusta lovat.
p x
*
Czuczor Gergely
A rossz gazdálkodók
Istenem, beh lusta, ki a dologtul fél,
Be nem lát orrán túl, ki csak potomra él,
Ma könyökig vájkál s úszik a bőségben,
Holnap már csak fogát piszkálja éhében.
Okos gazdálkodás, ez is szép dolog ám,
Csakhogy ilyen alma nem terem minden fán.
Rövid a takaród? nagyot ne nyujtózzál,
Előre a róka bőrére ne igyál.
Házadban mindennek rende, módja legyen,
Gondatlan gazdaság veszendőbe megyen.
Vedd hasznát, míg éred, a drága időnek,
Az elrepült napok mert vissza nem jőnek.
De hiába beszélsz a lusta fülének,
A biztatás neki bucsúztató ének,
Amit dolgozik is, teszi kelletlenül,
Ásó, kapa majd kifordul a kezébül.
Kár, hogy ily madárfaj mindenfelé fészkel,
Tisza, Duna mellett, hegyen, sikon kikel.
De hogy ismerd őket, olvasó barátom,
A szép madarakat elődbe bocsátom.
Fordulj meg alföldön a száraz malmokban,
Ősszel és kiváltkép a téli napokban,
Ott ülnek ő kelmék, s naphosszant pipáznak,
Ásítoznak, isznak, néha el is áznak.
Kovács-, borbélyműhely néhutt a tanyahely,
Sok a faluházán, s kocsmában üldögel,
S ha a helység boltját zsidó, görög birja,
Ott foly el az idő, és a falu zsírja.
Halottad-e hirét a medve mackónak,
Barlangjában egész télen aluvónak?
Ők is amúgy medve módjára henyélnek,
Csakhogy naponkint a teli tálhoz ülnek.
Összebujik a sok asszony, s deredarál,
A suhanc az utcán leánnyal álldogál,
Akolban a szolga barmait ellátná,
Ha elébb valaki álmábul fölhajtná.
Dunai városok hajós partjainál,
A legerősb ember százankint hévizál,
Szólíts fel csak egyet, s igérj jó napszámot,
„Huszasért, mond, le sem teszem a pipámat.”
Délig ott ácsorog, s ha nincs ebéd otthon,
Egy kötéldarabot szurdékból elővon,
Szegény feleségén kiönti bosszúját,
S mond: este is így jársz, ha nem adsz vacsorát.
Szőlős vidékeken ott van még az élet,
Ha kivált az új bor immár csipőssé lett,
Vasárnap délután mennek kóstolóra,
S elkóstolják három, négy, öt virradóra.
Fogy a füstölt kolbász, és sódar mellette,
Aztán a kutyára fogják, hogy megette,
S a kaszásoknak nem marad, csak a leve,
Mi csobolyójokban lesz is, víz a neve.
Nézd a csikós, gulyás, kanász, juhász hadat,
Oly erős mindenik, megrágná a vasat,
S hasalva nézi az istenadta napot,
Egész nyáron csak egy szeget nem faragott.
Rossz lábon áll biz ott a házi gazdaság,
Ahol fészket ver az ásító lomhaság,
Hol gazda, gazdasszony behunyja a szemét,
A cseléd tátogat, térdig ér a szemét.
Mit ér a jó szüret és gazdag aratás,
Ha nem járul hozzá okos takarítás?
Ha télen pogácsát és kalácsot eszünk,
S tavaszkor kenyérnek valót pénzen veszünk?
Valahány disznótor, annyi lakodalom,
Torkig esznek, majd kidűl a két oldalon,
Felejtik, hogy nem lesz mindenkor Jakabnap,
S hogy az esztendőben van tizenkét hónap.
Gyümölcsfát nem nevel a sikföldi telke,
Pedig a gyümölcsért majd elvész a lelke,
De szemes az asszony, teremt ő magának,
Javát adja érte a tiszta buzának.
Téj, iró kenyérrel nincs többé inyére,
Szája ize vágyik édesb csemegére,
Reggelenkint már ő kávécskát iddogál,
Tanulta kántorné komaasszonyánál.
Leányon, menyecskén kendő és viganó,
Nem is becses már, ha nem selyembül való;
De mondd csak, neveljen selyembogarakat,
Szemed, szád teli lesz, oly szitkokra fakad.
Falun is már ujnál ujabb módin kapnak,
Ha nincs a zsidónál, városba szaladnak,
A sok vitorlának oly cifra a neve,
A nyelvök is majd kificamodik bele.
De ki tudná a sok hibát elszámlálni?
Könyveket lehetne felőle irkálni.
Isten hozzád tehát, olvasó barátom,
Úgy is álmos lettél, szemeidbül látom.
1845
