Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – X.

Írta: Nagy Jenő · 2026. január 5.

kb. 18 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – X.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki – majmot alkotott.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. –

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég…

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

p 1

p Aki

p életgazdagító,

p lélektisztító szép,

p remek műalkotás

p értése és élvezete helyett

p csak lélekölő moslékot, szennyet,

p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt

p Aki

p olyan, mint

p egy farizeus:

p kívül illatosított,

p és fehérre meszelt,

p de belül büdös, rothadó…

p Aki

p a szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p egy önáltató kormos fülű álszent,

p de aki így legalább közvetve

p buzgón hódol az erény előtt…

p Akik

p nem együtt-,

p de csak békés

p egymás mellett élők, (el)táncolók –

p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…

p Aki

p nem tudja,

p hogy ezt teszi:

p távolítsd, vadítsd el

p (potenciális) szövetségeseid:

p és másban soha meg ne bízz,

p csakis, kizárólag önmagadban!

p Aki

p eszerint él:

p szaporítsad,

p sőt növeszd magadban nagyobbra

p ádáz(nak vett, nem baráttá tett) ellenségeidet,

p és akkor így majd értékesebb lesz a győzelem is…!?

p Aki

p előre felnagyítja

p az ellenfelét, riválisát,

p így majd menthetőbb lesz

p a kishitűen várható vereség…

p Aki

p destruktívan rivalizáló:

p aki erőit nem önfejlesztésre fordítja,

p nem jelenlegi szintjét akarja felülmúlni,

p de ezeket a másik gáncsolására herdálja el…

p Ő

p csak rosszat

p tanult az állatoktól,

p illetve mind abból, amit

p antropomorfan vetítünk:

p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,

p ravasz róka, gerinctelen, kaméleon stb.

p Akinek

p a kölcsönösen

p előnyös, hasznos

p állat-barátok, sőt

p tanítómesterek helyett

p se kutyája, se macskája,

p vagy épp egy mizantróp állatbolond,

p aki a gyerekét vagy az unokáját pótolná…

p Aki

p soha nem

p akar kilógni a sorból,

p hagyja magát uniformizálni,

p átlag nyájbirkává idomítani,

p konformista nyárspolgárrá tenni…

p Aki

p kétségbe esik,

p ha valamiben is

p eltér a véleménye/életformája

p a vélt/látható nagy többségétől,

p ekkor pánikszerűen visszaigazodik…

p Aki

p oly hiú

p és hasonlítani akaró, hogy

p az őt ezért kínzó bajuszhiánya miatt

p a vagyona szélhámosok martaléka lesz…

p (lásd Arany János: A bajusz című művét)

p Aki

p öncélú különcködő,

p (különbözz mindenáron),

p vagy aki úgy kompenzál,

p hogy nappal nyárspolgár,

p de éjjel meg egy csodabogár!

p Aki

p már akkor

p nem élt hiába,

p ha pár percig/napig

p híres, értsd: hírhedt lehet:

p ő például a feltűnősködő botrányhős

p Aki

p mintha

p tetszhalott lenne –

p annyira nem ad életjeleket…

p Ami pl. egy medvetámadáskor

p a túlélését segítő taktika lehet,

p de életstratégiaként önpusztító…

p Aki

p teljesen

p beolvad környezetébe:

p folyamatos a mimikri,

p mintha ő itt sem lenne…

p (ez szklerózis multiplex vészjel:

p de ő nem érti – ő csak eltűnik

p a háttérben, nem ér a neve…)

p Aki

p véges lelki erőit

p önépítés, önjavítás helyett

p pont a legrosszabbra fordítja:

p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p Aki

p a tanmese,

p példabeszéd,

p fabula hallatán

p másokon felettébb

p szörnyülködik vagy nevet,

p de hogy saját balgaságán derüljön?

p Aki

p egy dolgos-

p szorgos suszter,

p kinek lukas a cipője

p Sőt, aki másnak orvosa,

p de maga mindenhol fekélyes…

p Ha

p neki

p van/lenne

p is ellenvéleménye,

p azt mindig megtartja magának,

p és e hallgatástól bölcsnek hiszi magát

p (ezekből neki már óriási gyűjteménye van)

p Aki

p csak egy

p mást utánzó

p majomember,

p aki nemigen mer

p eredeti maradni/lenni,

p mindig a többséghez tartozna

p És aki így a gyerekmondás szerint

p meg is eszi, amit az kinyom: a kakit…

p Aki

p soha

p nem pofákat,

p de inkább mindenhez

p lehetőleg jó képet vágó,

p noha épp a hátán szántanak…

p (igaz, hogy magyaros kokárdával…)

p Aki

p a saját

p gyávaságát

p is megvédendő,

p úgymond magyarázatul,

p de inkább, igazából csak

p magyarázkodva még a bátrakat is

p vakmerőnek, istenkísértőnek mondja…

p Akinek

p a harag

p a rossz tanácsadója,

p pedig a másnap már

p új gondolatokat ébresztene:

p nem alszik rá egyet, nem ülepít –

p még akár egy álomüzenet is jöhetne…

p Aki

p csakis

p másokkal elnéző,

p de magával nem –

p és még büszke is arra,

p hogy ilyen ön-kíméletlen

p Aki

p másokról

p gondoskodik,

p de magáról már nem –

p annyira nem akar egoista

p lenni, hogy inkább altruista lesz

p Akinél

p csak a csere-,

p esetleg a használati érték számít,

p de a dolgok szépsége már nemigen…

p (mert ugye az érdek nélkül tetszik…)

p Ami

p ingyen van,

p azt nem becsülöd:

p isteni életajándék, kegyelem…

p A dolgok értéke arányos az árukkal!?

p Luxus bordélyban vásárol szerelem,

p aminek keserű vagy ecet az utóíze…

p Az ő

p beszédének

p se füle, se farka,

p se vége, se hossza,

p csak alja, seprője:

p egy öneláruló

p aljas lélek…

p Ő

p egy

p szeszélyes

p hangulatember,

p megengedi magának,

p hogy így antiszociális,

p és aki amúgy bérbe-

p adott lelkiismeretű:

p hangulat-jelentést ír

p a közeli munkatársairól…

p Mások

p bűne szem előtt,

p de a magunké a hátunkon –

p mások szemében a szálkát,

p a magunkéban a gerendát

p sem látjuk, ha nincs tükrünk

p (szó szerint/átvitt értelemben:

p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)

p Aki

p tornából

p örökre felmentett –

p az anyukája elintézte,

p hogy ettől is megkímélje..

p Majd még egy szobalétrára,

p vga yfára se merészkedik fel…

p Így csal önmagát sorvasztja,

p az életminőségét redukálja…

p Arca

p örökre

p olyan marad,

p mint a pókerezőé:

p teljesen kifejezéstelen,

p nem a lelke test-beszéde…

p El is sorvad az érzésvilága…

p Széna-

p kazalban tűt,

p sőt a szarva között

p keresi hiába a tőgyét

p Gyakorlati-elvi nehézség,

p sőt lehetetlenség az, amire

p ő hiábavalóan vállalkozik…

p Mert ő nem tehetetlen…!?

p Aki

p naivan

p hiszi, hogy az állam

p csak az ő javát akarja

p (és ő csodálkozik legjobban,

p ha el is veszi, padlását le is söpöri,

p vagy a magas adókkal nyomorítja meg)

p x

Juhász Gyula:

Thonuzoba

Megyek meghalni, párom, jer velem,
A német Isten nem lesz Istenem.
.

Az öreg Istent hittem eddig én,
Ki mennydörög a magas ég ivén.
.

Az öreg Istent, akinek szeme
Arany nyilával tűz e földre le.
.

A német Isten komoly és szelíd,
De vasba önti harcos híveit.
.

Keresztje kard, oltára félhomály,
Mennykő helyett a sípja orgonál.
.

A német Isten szőke idegen.
Az öreg Isten jó uram nekem.
.

Ha magyar földön híve nem marad,
Megyek pihenni magyar föld alatt.
.

Megyek meghalni, párom, jer velem,
Föld ősanyánk ölébe csendesen.

Tonuzóba sírja felett

Abádi rév táján ha jártok
Tarajos felhőrom alatt,
Mondjatok valami fohászt ott,
Hogy lenn nyugodjanak!
.

Ez a fohász oly mélyből jöjjön,
Mint ezer esztendő maga,
Lélekből, mely borong örökkön,
Mert leszállt csillaga!
.

Lélekből, amely egy velük,
Kik párosan ott alszanak,
Tonuzóba, a gőgös ük
S felesége alant.
.

Mert ősi hitükért vesztek ők,
Mely öreg, mint e kehes világ,
Vén, mint őserdők, legelők
És az örök csirák.
.

Abádi rév táján ha jártok,
Mondjátok el az ősi fohászt,
A fohászt, amely nem búg homályban,
Mint ódon orgonák.
.

A fohászt, amely lélekből buggyan,
Mely süvölt, harsog és dadog,
Melyre Kelet taníta hajdan,
Néhai magyarok!

p 2

p Aki

p még

p fitogtatja is,

p hogy ő mekkora

p műszaki antitalentum:

p még egy villanykörtecsere se megy

p fizetett szakember segítsége nélkül….

p Aki

p henceg vele:

p ő matek analfabéta

p (vesztére a kamatos

p kamatszámítást se érti –

p nem is lesz hol kamatyolnia,

p mert elárverezik a hajlékát is…)

p Egy

p életből

p ellesett

p matek példa?

p Te melyiket választanád:

p (1) minden nap kapsz 100 ezer forintot 30 napig vagy

p (2) az első nap kapsz 10 fillért, a másodikon 20 fillért,

p és így tovább 30 napig (azaz a minden napi kifizetés

p az előző napi kétszerese)?

p p.s.: A válasz: az (1) verzió végén 3 millió forintod lenne,

p a (2) esetben pedig több mint 107 millió.

p Ha

p egy zárt stadionban

p így nőne, törne be a víz,

p exponenciálisan, akkor lehet, hogy

p még mindenki nyugodtan ülne a helyén,

p ha csak félig van – de a következő pillanatban

p már az egész megtelne, és késő menekülni…

p Légy résen!

p Riasztó

p az ismert példa

p a vízben lassan főzött béka esete,

p akit sokáig nem zavar a melegedés,

p de amikor már kiugrana, túl késő…

p Ha

p ló nincs,

p akkor szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó:

p ő nem is a legeslegjobbat keresi,

p vagyis az „igazit”, aki hozzávaló,

p akit a Jóisten is neki teremtett –

p de olyat, ami még éppen megfelelő…

p Aki

p addig

p nem nősül meg,

p amíg nem ismert meg

p minden lehetséges partnert,

p mert hátha lenne egy még jobb –

p vagy olyan szekér után fut,

p ami az istennek sem veszi fel…

p Garantáltan egyedül marad…

p Aki

p férjhez megy ugyan,

p de örökké bizonytalan, hogy

p akkor tényleg jó döntött-e,

p sőt még váltig áltatja is magát,

p és építés helyett rontja házaséletüket,

p hogy jobban járt volna Hufnágel Pistivel…

p Aki,

p ha éppen

p még vagy már

p nem tudja elérni,

p amire pedig vágyik,

p akkor olcsón vigasztalódik,

p (vagy csak úgy tesz mintha)

p hogy savanyú még ez a szőlő…

p Aki

p „jó-barátként”

p csak hülyeségre biztat,

p istenkísértésbe visz/hajszol bele

p vagy „csak” rám hagyja önbecsapásom…

p Akinél

p az igaz,

p pótolhatatalan

p jó barát helyén/helyett

p még jobb esetben semmi,

p de legalább tudni: hiányzik,

p a rosszabban: lelki hadviselő,

p a legrosszabban: rejtett álbarát…

p Ő

p idegen

p istenképet,

p pl. zsidó Jehovát

p rád erőltetve vagy

p hipnotizálva stb. tesz

p holtig szellemi rabjává,

p így anyagilag kifoszthatóvá,

p és dönt testi-lelki nyomorba…

p (ha ehhez partner, jó alany vagy…)

p Őt

p a jó

p egészség

p éltető élvezése helyett

p az ún. krónikus betegségek

p és fölös szenvedések nyomorítják,

p soha sincs testi-lelki ereje teljében,

p mert nincs bölcsessége-bátorsága

p az igazi, lelkiokokat kutatni,

p és nagyot változtatni…

p Akinek

p nincs elég

p lelki ereje,

p és így mersze is

p „rákja” lelki okait keresni,

p a diagnózis sokk csak új „áttétet” indít,

p a páni félelem az egészség ellensége –

p aláveti magát az ártalmas protokollnak,

p a további hiábavaló-káros szenvedésnek…

p Egy

p bolond

p százat csinál

p Nem a vírus „fertőző”,

p de a hülyeség, a páni félelem,

p ami „betegséget” katalizálhat,

p ami után „persze” úgy tűnik,

p mintha tényleg a vírus…

p Aki

p jó időérzékű

p és időfelfogású

p és gazdálkodású helyett

p időérzéketlen, időtékozló,

p vagy időrabló, vagy annak

p az önvédtelen áldozata…

p Aki

p hiszi, hogy

p akinek egyszer

p már szerencséje volt,

p onnantól bérletes lesz!?

p Nála nem forog a szerencsekerék…

p A magasból esve nagyot koppan…

p Sors bona,

p nihil aliut

p Ez a hadvezér

p Zrínyi jelmondata,

p aki tisztában volt

p a hadiszerencse forgandóságával

p Ami túlzással fejez ki egy alapigazságot…

p Ki-ki

p a saját

p szerencséjének kovácsa!?

p De: akinek több a szerencséje,

p mint az esze és a szorgalma?

p A hülyének van szerencséje?

p Aki

p mer,

p az nyer…!?

p A bátraknak

p van szerencséje!?

p Őt

p a jó-

p szerencse

p teljesen elvakítja,

p a bal meg leveri lábáról…

p (elbukik a jellem próbáján)

p Akinek

p roppant

p nagy szerencséje

p volt a szerelemben…

p de kevés szerencséje a kártyában

p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

p Jó

p szerencsét!

p A bányászok köszöntése,

p akik tudják, hogy a föld alatt

p mennyire kiszolgáltatottak…

p Egy

p focikapus is

p érzi-tudja, hogy

p mennyire nem csak

p őrajta múlik a siker,

p ezért lesz sokszor babonás, hogy

p így próbálja előre biztosítani ezt…

p Viszi a kabaláját – placebo hatása lehet,

p de ha otthon felejti, akkor kétségbe esik….

p Amiről eddig

p ő még nem hallott,

p az holtbiztos, hogy nincs is!?

p Ha lett volna, tudnia kellett volna…

p Beképzeltségéért az életével is fizethet…

p Élelmi

p szer-etet

p Anyád, kedvesed

p finom főztje helyett

p menza, moslék, méreg a tápod…

p Vagy nem pepecselsz a főzéssel,

p és időd spórolva tablettákat eszel,

p beáldozod a mindennapi örömforrást,

p mert még azalatt is pénzt hajszolhatsz…

p Rövidlátó:

p az aranytojást

p tojó tyúkocska is

p megy bele a levesbe…

p Nincs önuralma, türelme,

p neki csak egy nap a világ,

p nem lát tovább az orránál,

p és feléli azt az értékes tőkéjét,

p ami neki életfogytiglan teremne…

p Aki

p csak

p azért

p mocskol be

p másokat, hogy ő így

p tisztábbnak látszódjon.

p Vagy belemegy a sárdobálásba,

p mert így vesz elégtételt sérelmén…

p Vagy egy kibérelt lelkiismeretű

p „hivatásos” szerecsenmosdató…

p Aki

p betegség

p játszma folytató

p szimuláns, vagy hipochonder,

p hogy átmeneti előnyökhöz jusson.

p De ez ön-gyilkos zsarolási potenciál:

p ő is belehalhat, mert ez játék a tűzzel,

p miközben előszeretteit is non stop gyötri

p Aki

p csak

p pirrüszi

p győzelmet arató,

p az egy nyertes ütközetért

p túlságosan nagy áldozatokat hozó,

p de így magát a nagy háborút elvesztő…

p A

p Nőt,

p vagy országot

p erővel-fortéllyal

p meghódító, de már

p azt megtartani így nem tudó…

p Aki az udvarlásban szélhámoskodó,

p nem a saját arcát mutató szerepjátszó,

p de a napi együttélésben lebukó, csődöt mondó…

p Aki

p egy dafke

p mindent pont fordítva csináló

p dackorszakos örök ellenkező,

p és aki ezt később nem „növi ki”,

p (A székely asszony és az ördög)

p Gonosz

p varázslat

p Édes-békés családi otthonból

p családi tűzfészek, ill. dologház,

p átjáróház, kórház, bolondokháza stb.

p (lásd például.: Isten hozta, őrnagy úr!)

p Aki

p manipulál:

p szellemi és

p lelki hatással

p elérné/eléri, hogy

p magadtól magadnak

p csak rosszat, a legrosszabbat,

p neki meg „önként” csak jót tégy…

p (pl. a sajátod rovására kakukkfiókát táplálj)

p Stockholm szindróma

p Először kézzel-lábbal tiltakozol,

p amikor terroristák túsznak elrabolnak,

p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.

p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján,

p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkuszol,

p egyre inkább azonosulsz emberrablóid eszméivel,

p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!?

p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…)

p x

Kaffka Margit

POGÁNY IMÁDSÁG

Nagy Istenek! Elég, elég a csendből!

A béke megfullaszt, – beteg vagyok.

Hát nincs viharszél, hogy szembekacagjam?

Itt minden hallgat, minden mosolyog.

Vitorlatépetten, tajtékos árban

Hogy szállnak a boldog, szabad hajók!

Szörnyű, – hogy itt zátonyra jutva várjam,

Míg rámfut a repkény, besző a pók.

Nagy Istenek! Szedjétek össze nékem

A csillogó s a gyilkos napokat, –

Abbul szűrjétek az életek éltét,

Szikrázzon, égjen minden pillanat!

A sok, közönytül terhes, lomha évet

Vegyétek vissza! Másnak engedem.

Csak egy napot! De gyönyörbe temetve,

Vagy villámfényes ünnepet nekem!

1902

Pogányos hitvallás magyarul

Hol vagy erős pogány sereg,
Hős Vata, bálványos berek?
Hol alszol bátor Bocskay?
Kossuth dicső csapatjai?!

A bősz magyar vér nem buzog?
Mint gyáva, hitvány koldusok
Könyörgünk már az életér’?
Hadúr öszvérként mendegél?

Ó nem, ilyet ne higgyetek –
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

Szegődjünk hát nyomába mi
A gyávaságot irtani,
Álljuk helyünket emberül –
Ki kűzd megél, más elmerül.

Megáll Isten meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar.

József Attila – 1922. júl.

POGÁNY KÖSZÖNTŐ

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!

Radnóti Miklós

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp