Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – LX.

Írta: Nagy Jenő · 2026. február 5.

kb. 20 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LX.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Petőfi Sándor

MONDOM, NE INGERKEDJETEK VELEM…

Mondom, ne ingerkedjetek velem!

Nem ismeritek a természetem.

Ha föltámad haragom szélvésze,

Nem marad el fejek beverése.

Jó a tréfa, jó a maga helyén,

De boszant, ha a mértéken túlmén.

S ki megboszant, legyen az akárki,

Megtanítom kesztyűbe’ dudálni.

De te, kislyány, mit huzódol tőlem?

Hiszen ezt én nem neked beszélem;

Gyere mellém, eszem a szépséged,

A világért sem bántalak téged!

Pest, 1844. június

Krisztinkának és Fanninak

Élt egy cirkuszban két bohóc:

Nyikk volt az egyik, Nyekk a másik.

Nyikk tökfején keménykalap,

Nyekk lakkcipőt viselt s kamáslit.

Kötélen botladoztak ők:

Nyekk Nyikkre bukva földre nyekkent,

S nyafogva prünnyögött, habár

Nyikk Nyekkre bukva meg se nyikkant.

Vigyorgott, mint a holdvilág –

Sosem volt méla, búskomor Nyikk.

Pityergett, mint a házeresz –

Feszengett Nyekk, mint egy komornyik.

S azóta is csak így megy ez:

Nyikk Nyekkre, Nyekk meg Nyikkre nyekken,

Hol Nyekkre Nyikk, hol Nyikkre Nyekk,

De ketten ennyi meg se kottyan!

Holnaptól ismét két bohóc:

Nyekk lesz az egyik, Nyikk a másik.

Nyikk porba huppan hüppögőn,

Míg Nyekk a fénybe visszamászik.

Kovács András Ferenc

p 1

p Aki

p barát/ellenség tévesztő,

p a keblén pont mérges kígyót melengető,

p aki felengedve őt majd megmarja, halálra sebzi,

p de a segítő kézbe meg beleharapó, a barátait magától elvadító

p Aki

p örökre

p megalkuvó,

p aki verembe beleesve

p nem kimászni próbáló,

p nem segítségért kiáltó,

p de oda berendezkedő,

p és azt ő magának egyszer

p s mindenkorra „otthonná” varázsló…

p Aki

p kártya-

p és légvárakat

p építgető és belakó

p önáltató, önbecsapó,

p akinek a profi segítője,

p pszichiátere stb. még „szép” lakbért is kap…

p Aki

p partra vetett

p vergődő halként

p életgyáván nem a saját éltető,

p bár kihívásos, izgalmas közegébe,

p az élő vízbe lubickolni vágyó,

p csak egy kis lelki simogatást váró…

p (ne adja isten: a diliházba menekülő)

p Az

p önkisemmiző

p telhetetlen ember:

p a kevesebb jóval több lenne:

p így a sok helyett lesz nagy semmi,

p sőt mínusz: mint az a bizonyos tolvaj szarka,

p aki túl sokat akarna, de nem bírja a farka…

p Aki

p jóból

p balszerencsét csinálók:

p a papucskormány alatti

p öreg halász aranyhala, és

p az alkalmat elrontó a házisárkány,

p a telhetetlen mohó felesége, mert

p neki a vagyonból és a hatalomból

p semmi, de semmi nem volt elég…

p Aki,

p mint

p a mesében

p balgán, könnyelműen

p elszórakozza az egyszeri tündéri alkalmat –

p marad a régi állapotában, de ez most már

p rosszabb, hisz tudja, hogy jobb lehetett volna…

p A

p bajfokozó:

p tévúton időben

p nem megforduló –

p a bevallatlan kis hazugságból

p induló hatalmas lavina temeti maga alá,

p így lesz belőle egy akár véglegesen is

p hitelvesztett erkölcsi hulla

p Aki

p a szavakkal

p bűvészkedni próbáló –

p az ordas, ocsmány hazugságát

p bocsánatos/mókás kis füllentéssé,

p ártatlan/ártalmatlan lódítássá megszépítő,

p átmaszkírozó ravasz Eufémia…

p Aki

p bagatellizálja

p az ún. abortuszt:

p kaparásnak mondja,

p de majd előbb vagy utóbb,

p de jönni fog a drámai rádöbbenés:

p bűntárs, bűnsegéd volt ő egy jóvá-

p tehetetlen magzatgyilkosságban…

p Akinek

p igen olcsó,

p nem túl drága

p a pedig neki is véges,

p egyetlen egyszeri életideje:

p ő a gumicsontokon rágódó,

p a hiábavalóságok után kajtató stb.

p notórius, bűnös időtékozló…

p Aki

p notórius

p időrablóknak,

p energiavámpíroknak

p nyitva tart ajtót és

p még meg is terít nekik,

p és így még udvariasan,

p kedvesen marasztalja is őket…

p (ő egy bűnös idővesztegető)

p Aki

p tudatlanul,

p vagy pökhendi,

p krakéler módon bajkereső-találó:

p az alvó harci házőrző cerberust, vérebet piszkáló, ingerlő,

p az oroszlán bajuszát cibáló, provokáló bajkereső és találó…

p Ill. a mindenkibe belekötő, okvetetlenkedő, kötekedő, izgága…

p Akinek

p nincs barátja,

p de nem tud róla –

p csak a potyázó élősködő, a szesztestvére,

p vagy az ezer Arckönyv ismerős stb. az ő igaz „jó barátja”

p Aki

p a hízelgőt

p tartja jóbarátnak,

p aki hülyeségre biztatja,

p netán téves pályán tartja,

p de viszont a fájó igazságokat

p nyíltan, őszintén megmondót

p meg az ő ádáz ellenségnek veszi…

p Aki

p csak a bajban

p döbben rá, hogy

p neki eddig csak álbarátai voltak,

p ha pl. balszerencse nyomorítja és

p mondjuk a hitelhez kezeseket keres

p Aki

p a dolgoknak

p mindig a könnyebbik végét fogó,

p egész életében a napi betevő falatért kolduló, tarháló,

p kéregető, pumpoló örök segélyezett ön-leselejtező ember…

p Aki

p teknőcként, lajhárként,

p csigaként életműfajt-tévesztve

p futásban versenyez pont a nyúllal,

p majd azután végleg leértékeli magát…

p Mint az a hattyú, aki rossz helyre áll

p és rút kiskacsának látja magát…

p Aki

p a múltjából élő,

p a babérjain csücsülő,

p a borítékolt papírforma miatt

p az ellenfelét lekezelő, lenéző:

p önhittsége miatt vesztő…

p Aki

p már

p „jó előre”

p iszik, sőt vedel

p a medve bőrére,

p és így ittasan célt téveszt,

p összevissza lődöz és így majd

p az anyamedve falatozik belőle…

p Aki

p csak

p egy lecke-felmondó

p Ő soha nem rögtönöz, improvizál:

p nem kockáztat, a bemagolt szöveget

p örökké csak ismételgető papagáj, szajkó

p Aki

p a múltbeli

p hibázásán rágódó,

p pl. egy ön-marcangoló focikapus:

p hiszen bravúrral védhette volna a lövést –

p közben egy új, immár potyagólt kap,

p amit amúgy simán védett volna

p Aki

p úgymond

p magának való,

p aki soha nem is

p közösködik senkivel,

p ő nem oszt-szoroz,

p de így kárt vall, így veszít:

p se az örömöt nem duplázza,

p se a bánatát nem felezi meg…

p A

p tripla

p örömforrású:

p a saját plusz más öröme,

p de főleg/kizárólag a más kára –

p az ostoba kárörvendő, az így majd

p saját örömforrásait és örömérzékét is

p lenullázó, elsorvasztó balga önsorsrontó…

p Aki

p egy

p irigy kutya:

p ha már elpusztult az ő tehene,

p akkor legalább dögöljön meg a másé is:

p arra már nem gondol egy kicsit előre, hogy

p így jó eséllyel majd mindketten éhen halnak

p Aki

p balgán

p irigykedik

p mások sikereire:

p a véges szellemi-lelki erőit

p a szükséges önfejlesztése helyett

p azoknak az ócsárlására, kisebbítésére stb. vesztegető

p Aki

p a jó és a rossz

p szellemiség örök harcában

p az örök semleges akar maradni –

p „előkelő” állást nem foglalásával

p csak a rossz, sötét erőket támogatja…

p Ő

p nem

p kér/fogad el

p külső beavatkozást,

p tanácsot, más segítséget

p a fel sem fogott vagy netán

p rosszul látott válság–helyzetben:

p Bele is pusztul a szellemi-lelki vak,

p nem lát a krízist megelőző állapotnál

p még sokkal jobb minőségű kiutat…

p Pipogya

p Önálló akarat

p v. vélemény nélküli,

p könnyen befolyásolható,

p félénk, esetleg együgyű és

p gyenge v. tehetetlen <férfi>.

p Pipogya alak, férj, fráter.

p Aki

p olyan ostoba,

p hogy a tuti nyerésért

p minden (!) lottószámot

p megjátszana, vagy minél

p többet: kerül, amibe kerül…!

p (még inge és gatyája is rámegy,

p mégiscsak szerencsével nyerhetne…)

p Aki

p annyira

p néma gyerek,

p anyja sem érti szavát,

p annyira szemérmes koldus,

p hogy titokban éhezik/éhen hal

p Aki

p olyannyira

p szeretné magát

p mindenkinek megmutatni,

p hogy úgymond látva lássák:

p exhibicionista pucérkodó lesz

p Aki

p perverz disznó,

p aki a fütyije mutogatásával

p kisdedeket megbotránkoztatva

p érez sekély kéjt, szexuális élvezetet…

p Így nem csak lelki nyomorát árulja el,

p de ártatlanoknak okoz mély lelki sebet…

p Akinek

p minden dolga

p szanaszét van,

p félbe van hagyva,

p mintha egyedül és

p kizárólag csakis ő

p élne mindörökké…

p Aki

p olyannyira

p nagy bolond,

p hogy nem az örökké-

p valóságra rendezkedik be,

p csak evilági élete rövid távjára tervez…

p Aki

p állva hal meg,

p mert rangon alulinak találja,

p hogy ő fizikai munkát végezzen,

p vagy akár lehajoljon pl. az eperért

p Aki

p olyannyira

p földhözragadt,

p hogy nem látja-csodálja

p pl. Ikarosz szárnyalását.

p Vagy nem fogja fel, hogy

p mi volt ebben az ún. hübrisz,

p az öngyilkos istenkísértő gőg.

p vagy folyton csak az eget kémleli,

p és nem néz a lába elé – nyakát töri…

p Ha

p te itt-most

p még nem éred el,

p az a szőlő még savanyú –

p a kosarat adó nagylány meg

p éretlen, csúnya, sőt romlott stb.

p Aki

p legalább

p képmutató, álszent:

p az erénynek így azért

p mégiscsak hódoló „bűnöző”,

p bár lelki erőit rosszra fecsérli…

p Aki

p nemhogy

p takargatja,

p illetve szégyelli bűneit,

p de egyenesen dicsekszik velük,

p mintha a betegségére lenne büszke…

p (mint például egy büszke munkamániás…)

p x

TRÉFA

Lincoln Fitzell

Mindenkinek kell némi mentség,
gőg, ész, gyalázat is, nemes – szép,
vagy tán királyi szemtelenség,
hiába jár kabátban itt lenn,
a lelke puszta és mezítlen.
.

Ösmertem valakit, ki fázott,
mikor körötte adomázók
csapatja könyvéről vitázott
s hogy meg ne hallja az egészet,
magányt keresve földre nézett.

Kosztolányi Dezső fordítása

Tóth Árpád:

ÁPRILIS

Április, április, bolondok hónapja!

Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja

A langyos csillogó, locsogó esőket,

Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled…

Április, április, – bolondok hónapja!

Zöld füvét a csikó ropogva harapja,

Zsenge reménységnek harmatozó füvét

Harapja friss szájjal egész Emberiség.

Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,

Hajoljatok reánk, derék, új falombok,

Az legyen a divat, áprilisi fényből,

Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.

1928

Tóth Árpád:

HÁT LESZ BÉKE?

Kedves olvasóm, nyögve kérdem:
Érted te ezt a béke-dolgot?
Mert én nem értem.
Száz szónok szaval, majd belekékül,
Hogy ő szívesen, rögtön békül,
Neki békére van nyújtva karja.
Csak a másik fél is akarja!
.

Moszjő Clemenceau s Lloyd George, a mister,
A sok kövér ciril miniszter
Nem hagynak a fülemnek békét,
Hogy aszongya, ha lehet, bizisten,
Ők rögtön megkötik a békét!
Eszembe, lásd, most ez ötlött, ni,
A béke helyett, kérlek szépen,
Nem őket kellene megkötni?

1918

Kányási Sándor

Mintha csak tréfa

mintha csak tréfa tréfa

lett volna amolyan farsangi

olykor vaskos is volt talán

rusztikus mondaná az

esztéta nevettünk tiszta szívből

nagyokat és szorongtunk szivbe

markoló kegyetlenségei láttán

vagy ha éppen a bőrünkön éreztük

hogy ennek már fele se tréfa

nem babra megy nem babra ment

az életünk és csak bőgő majom

bőgő majmok voltunk aki-

ken hősiesen kuncogott

akikre titkon nyelvet öltött

akiknek a háta mögött szamár

fület mutogatott az aki nem volt

életileg is érdekelve

abban az egész micsodában

és ezt mindenki tudta az

előljárók meg kiváltképpen

mert nagy okosan kezdtek

középen lapulókká majd egészen

hátul kullogókká válni hogy aztán

amikor jött a nagy hátraarc

megint előljárókká váljanak

helyzetüknél fogva mert hát ők

tudták hogy az egész csak tréfa

tréfa volt életre szólóan sőt az

időközben elbukottak elhunytak

esetében síron túlig tartóan

és most itt vagyunk ahonnan elin-

dultunk bekötött szemmel vissza-

érkeztünk hihihi oda ahonnan

elindultunk csak éppen az

életünk telt el időközben az a hegy

nem is hegy volt hanem csak egy

felhő mert csak egy hegy megy

szembe jön egy másik hegy

ugye milyen tréfás weöres-vers

1994

p 2

p Aki

p a Vak

p jóhiszeműsége miatt

p egy emberben nagyot csalódóból

p lesz egyszer és mindekorra akár

p s az egész emberiséget is megvető

p (emberkerülő-gyűlölő mizantróp)

p Aki

p az idegen,

p sőt ellenségtől kapott,

p és sziruppal le is nyelt,

p istenképe imádása miatt

p magát örök szolgaságra ítélő…

p Aki

p éppen

p a jótevője elől

p futva, lóhalálában menekül,

p de fejvesztve pont ellenségéhez rohan,

p és tőle kér menedéket, védelmet, segítséget…

p Aki

p egy profi

p rágalmazó,

p aki jól tudja, hogy nem akármit,

p de valami elég hihetőt kell rá fogni….

p (de majd ez bumerángként visszacsap rá…!?)

p Becsület–

p sértési ügy:

p elégtételadás,

p jelképes párbaj helyett

p lapul, perel, vagy övön alul üt…

p Aki

p a földi

p igazságszolgáltatást

p ügyeskedve, vesztegetéssel,

p vagy csak szerencsével kikerülő:

p de akire a lelkiismerete örök kínpadja vár…

p Aki

p akár

p nyolc napon túl is

p nehezen gyógyuló,

p de „csak” erkölcsi lelki sértő:

p aki azért mégiscsak bűnhődik:

p mert őt az Isten nem veri bottal…

p Aki

p belemegy

p a sárdobálásba,

p felveszi a kesztyűt,

p nem tud felülemelkedni,

p de meglepődik, ha ő is szaros lesz…

p Aki

p abban

p a tévhitben él,

p hogy a jó erkölcs,

p becsületes életvitel

p már a boldogságnak

p nemcsak a szükséges,

p de elégséges feltétele is…

p A

p politikai

p pankráción

p át nem látó megosztott–

p összeugrasztott barátok –

p és az így őket leuraló, és

p rajtuk nevető harmadik…

p Aki egy,

p a teendőit

p addig-addig halagató,

p míg végül a fejére dűl a háza –

p egy mindenre ráérő Pató Pál úr

p Aki

p éppen olyan,

p mint a megtérő tékozló fiú

p királyi fogadtatását irigylő „jó gyerek”,

p aki már bánja, hogy ő eddig olyan jó volt…

p A

p vadidegent/

p más hitű kiraboltat

p közönyösen átlépő,

p az út szélén szenvedni hagyó,

p a miséjére siető, irgalmatlan pap

p Akinek

p a 2×2 néha négy, néha öt,

p ahogy a többség ma szavaz…!?

p Kevés ő ahhoz, hogy ezt megítélje…

p Ő az, aki sohasem akar kilógni a sorból…

p Így lesz ő minden zsarnokság hű alattvalója…

p Aki

p olyan

p szekér

p után futkos,

p erőt-időt pazarol,

p amelyik nem veszi fel –

p a jó meg már rég elment…

p (a hozzá való lány már elkelt…)

p Aki

p addig-addig

p fitymál, válogat,

p hogy végleg egyedül marad,

p vagy e vészhelyzetben már bárki jó lesz,

p már oly nagyon alacsonyra teszi a mércét…

p Aki

p gyönyörködik

p a rózsája illatában,

p de gyalázza, átkozza a töviseit:

p Ő sz álmai tökéletes nőjére vágyott

p (attól koldulna, ha tényleg megkapta volna…)

p Aki

p az utcán,

p munkában angyal,

p de otthon meg ördög:

p nála mindig az idegen az első,

p akivel alázatoskodóan nyájas,

p hazaérve meg goromba pokróc…

p Aki

p úgymond

p csak a családi-házi béke

p kedvéért lesz egy papucsférj,

p amivel időzített bombát helyez el –

p ha (be)telik a pohár, vagy beteg lesz,

p vagy ölelés helyett akár ölni is tudna…

p Aki

p a kocsmában

p részegen bősz hőbörgő,

p többször rendszert is dönt,

p de otthon, hivatalban kussoló,

p behódoló, meghunyászkodó stb.

p Aki

p élettársat

p is szeretne/akarna,

p de inkább egy házicselédet,

p akit mindenben ő irányíthat…

p A lényeg, hogy csak ne neki

p kelljen a máshoz alkalmazkodnia…

p Amit

p balszerencse

p vesz el, visszajön…

p De miről önként mond le,

p azt többé már igen-igen

p nehéz lesz visszaszereznie…

p Az átmeneti konc-jólétéért

p szabadságfeladó, szellemi

p kiskorúságba infantilizálódó (nép)

p Szolgalélek

p Sokáig nem bír

p segg-nyalás nélkül élni

p Rosszul érzi magát, ha ma még nem

p hunyászkodott meg gazdája/főnöke előtt…

p (létminimumért cserébe feladja szabadságát)

p A

p mama-

p hotelben beleragadó,

p kényelmét-biztonságát féltő,

p szabadságát önként feladó

p gyáva kapunyitási pánikos,

p infantilizálódó óriáscsecsemő

p Aki csak

p túl későn,

p már akkor üti,

p de akkor nagyon a vasat,

p amikor az már hideg, merev,

p (pl. kamaszkorukban kezdené el

p a gyermekei a megnevelését…)

p Aki későn

p kap észbe, hogy

p a majomszeretetével

p egy nem kis házi zsarnokot

p nevelt ki/fel a gyermekéből…

p Aki szentté

p avatja az anyját,

p szenté avatási „perében”

p ő nem az ördög ügyvédje –

p késő már döbbenet: anyja

p jó szándékkal kövezte

p útját a pokolba…

p Aki

p olyan jó anya –

p csak nem adja nőül

p egy jöttment vadidegenhez

p az ő egyszem fiú- „gyerekét” …

p Ő

p szűz-

p nemzéssel

p szaporodna, hogy

p utódja kiköpött Ő legyen,

p és majd így is neveli,

p az ő saját képére

p boldogtalannak…

p Akinek

p a gondosan

p választott élettársa

p sem nem részben hasonló,

p sem részben nem ellentétes vele:

p de mindenben teljesen más, vagy

p éppen egy idegesítő hasonmás…

p Akinél

p havonta előírt

p a sikeres feleségvizsga –

p különben szabadlistára helyezi,

p elárverezi vagy jön a kitoloncolás…

p Ők

p csakis

p az ún. előkelő

p (származású, rangú stb.)

p családjukon belül házasodnak:

p a belterjesség korcs utódot nemz

p Ön-

p vasfegyelmezett-

p önrémuralmas lény:

p aki a saját parancsszóra

p hol megrendül, hol meg kacag stb.

p Összemérhetetlen,

p összehasonlíthatatlan,

p mint az alma a körtével,

p vagy mint amikor az életed,

p egy ember értékét akarnád

p pénzben kiszámolni: például

p mennyi váltságdíjat már nem ér meg…

p Aki

p jó ügyhöz méltó

p szorgalmú-ügyességű:

p de nem tudja, hogy épp

p önmaga alatt a fát vágó…

p Aki önmaga legnagyobb,

p de titkos ellensége, és még

p a Jóistent se kéri/engedi

p megvédeni önmagától…

p Aki

p egy rejtett,

p nem őszinte,

p most épp ún. száraz alkoholista:

p absztinensként büszkén veri a mellét,

p pedig, ha mértéket tudna, gyógyult lenne…

p Óvatlanul:

p már csak a meredek

p lejtőn lefelé derül ki, hogy

p gyenge, rossz az autó/bringafék,

p hiányzik a külső, független kontroll…

p Csak tragédia állítja meg a züllés lejtőjén?

p Aki

p biztosra megy,

p ő ma sokat akar nyerni:

p ezért jó nagy tétben ki más,

p mint éppen önmaga ellen fogad…

p Aki

p úgy él

p és hal is,

p mintha tényleg

p mások által rendelt

p és erővel foganatosított

p szigorú szobafogságban,

p vagy házi őrizetben lenne

p Aki

p szereplési

p viszketegségből stb.

p addig-addig örökké hülyéskedő,

p míg azután végleg úgy is marad…

p Akinek

p a sok haragvó,

p utálkozó, kaján, kárörvendő

p arckifejezése önmagát csúfító:

p vagyis tényleg árt a szépségének

p Téged

p az Isten

p nem ver bottal –

p az egész bűnös életed

p ki van rajzolva a rossz arcodra –

p nem ezt kaptad a születésedkor,

p te magad dolgoztál keményen ezért…

p x

Szilágyi Domokos: Tréfás mese

Mondja egyszer édesapám:
– Hallod, fiam, Péter! Kifogyott már a padláson a jó kolbász, étel.
Rakj szekérre két pár ökröt, s fogj be négy zsák lisztet, eredj vélük a malomba, s hoztok, amit visztek

Én a szénahányó villát két marokra kaptam, az ökröket sürge-fürgén szekérkasba raktam.
Befogtam a négy zsák lisztet, s: – Gyí, te! Hojszra, csára!
Oly igaz, mint hogy a nevem Bokorugró Sára.

Pali molnár ül a parton, s mint a szeszgyár, úgy pipál.
Ráköszönök:
– Szép jó estét fényes délben, Senki Pál! A minap még itten láttam, hová lett a malma? Egykettőre megkerítse élve avagy halva!

Mondja erre:
– Biz a malom meghűlt a sok víztől. Reggel, este, éjjel, nappal köhécsel meg prüszköl. Láza is van, s mint egy dézsa, földagadt az orra, elment tán a korcsmába egy kis forralt borra.

Indulnék, de jön a malom szembe: hát hótt részeg!
S azt rikoltja:
– Itt se vagyok, megyek és eprészek!

Úgy elszaladt, hanyatt-homlok, kecskebuckát vetve, mintha várná az oldalban eprészni a medve.

Uccu, én se voltam lusta, a hátára szöktem. Fölzabláztam, kantároztam, aztán köd előttem, köd utánam, elnyargaltunk, s hogy megtértünk este, Pali molnár pipált még s a csillagokat leste.

Az ám, de a két pár ökör, s hol a négy zsák lisztem? Elmentek volt megfürödni lenn a patakvízben. Arra úszott épp egy apró szivárványos ökle, s bendőjében eltűnt a liszt, s apám két pár ökre.

A molnárnak fájt a foga egy kis szekérhúsra, nosza, nyomban leütötte, aztán meg is nyúzta. Nyársra húzta, megsütötte, istenesen beevett!
Mondta is, hogy nem kóstolt még ilyen finom szekeret.

Mit tehettem? Hazamentem.
Édesapám várt már:
– Hát te, fiam, ugyan biza hol a sújba jártál?

Elmeséltem, hogy volt, mint volt, Ő meg nagyot nevetett, s úgy megdicsért,
majd letépte kétfelől a fülemet.

BAKA ISTVÁN

Tréfás versek

Egy kis (éjjeli) zenetörténet

Bachhoz így szólt Telemann:
„A kisgatyám tele van.”
Bach ezt mondta néki: „Kend el!
Csak vigyázz, ne lássa Händel!”

*
Bécs utcáit járva Mozart,
meglátott egy árva lószart,
s szólt: „Ki orrát beleveri,
nem lesz más, mint Salieri.”

*
Sárgaházba jutva Schumann,
nyakig elmerült a búban:
„Látom már, a sors rám pikkel, –
mért is kezdtem Clara Wieckkel?”

*
Lányától ebédre Liszt
nem kapott csak tejbegrízt;
s kérte őt: „Cosima, vágd el!
A felét hadd falja Wagner.”

*
Nőjét hívta Mahler: „Alma,
nékem már az élet alma.
Légy okoska, árad verd fel!
S elvesz majd Kokoschka, Werfel.”

*
Feldöntve a kottatartót,
Operából ront ki Bartók:
„Nem kell ez a rusnya hodály;
Írjon zenét ide… Lehár!”

*
Ha nem tetszik Penderecki,
az ajtómon penderedsz ki!

A hat tyúk
Hódolat La Fontaine-nek

Tollát mésszel bekente hat tyúk,
és azt képzelték: ők a hattyúk,
s hattyúdaluk elzengni bátran
beugrottak a tóba hárman,
de nem mondhatták azt se: kot,
s a vízbe fulladtak legott.
A másik három kinn a parton
csak ennyit mondott erre: „Pardon!
Mély itt a víz, nem is magos,
inkább leszek kendermagos,
reumás lesz a térgye, szárnya,
akinek büdös már a trágya.
Hattyúvá nem vágyunk mi válni,
jobb lesz az ólban kotkodálni.”

Aranyosi Ervin:

Április első napjára!

Kibomlott a cipőfűződ,

meg ne botolj, el ne ess!

Á, ez csak egy tréfa volt,

hogy tiszta szívből, jót nevess!

Legyen ez a nap, a napod,

mert a törvény kimondja,

akit viccel csőbe húznak,

az április bolondja!

De ne aggódj neved miatt,

én sem azért csinálom!

Nevetés a legvidámabb

dolog, itt a világon.

Ám ne csak egy napig nevess,

váljon inkább szokássá,

és a mai kis tréfákért,

szívedből megbocsássá’!

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp