Raffaello Santi – Salamon itélete

Írta: Nagy Jenő · 2018. szeptember 4.

kb. 2 perc olvasás

Raffaello Santi -  Salamon itélete

Raffaello Santi – Salamon itélete

Királyok 1. könyve 3. fejezet 

16. Abban az időben jött a királyhoz két parázna

asszony, és megálla ő előtte.

17. És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez

az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála

abban a házban. 

18. És harmadnappal az én szülésem után, ez az

asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem

volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk

abban a házban.


19. És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia:

mert ráfeküdt. 

20. És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat

mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt

maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém

fektette.


21. Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy

megszoptassam az én fiamat: íme, megholt; de reggel

jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a

kit én szültem.

22. Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az

én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt.

Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki

meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen

versengettek a király előtt. 

23. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én

fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg

ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a

ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. 

24. És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És

mikor oda hozák a kardot a király elé, 

25. Monda a király: Vágjátok két részre az eleven

gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a

másikat pedig a másiknak. 

26. Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő

gyermek, a királynak, mert megindult szíve

gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő

gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt

mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok

ketté. 

27. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak

az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő

anyja. 

28. És mikor hallotta az egész Izrael ezt az ítéletet, a

melyet tett vala a király, félék a királynak orcáját,

mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében

az ítélettételre.