kb. 4 perc olvasás
A szellemi pálya terhei és kockázatai
Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?
Márvánnyal és a formával
de főleg a megrendelővel küszködve
szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz…
*
Hiábavaló volt?
Elkészül el a Nagy Mű –
az itt megy a zúzdába,
te meg most a süllyesztőbe…
*
Megalázóan kevés a honorárium –
méltánytalan, hogy ingyen dolgozol,
sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni…
*
Szavaid hitelének
biztos aranyfedezete van:
szenvedéstörténeted, passiód…
*
Jót és jól szólnál
és tényleg szólsz is,
csakhogy visszhangtalanul,
a pusztába kiáltod…
*
Olyannyira világítanál a sötétben,
mint két végéről égő-fogyó gyertya…
*
Szülőfölded javát akarva
igazadhoz ragaszkodva leszel
„A nép ellensége” (Ibsen)
*
A többségért „lobbizva”
nemcsak kisebbségben,
de teljesen magadra maradsz…
*
Ki más vállalná a közutált kisebbség
ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
*
A bulvársajtó szabad prédájaként
indul családod ellen a hajtóvadászat…
*
Még maga a názáreti Jézus Krisztus
sem lehetett próféta a hazájában…!?
*
A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak –
még negatív válasz, visszhang, reagálás sincsen
*
Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit,
ő – titokban – fejed veheti, vagy eltetet láb alól…
*
Naponként vakon ugrasz fejest
ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe
*
Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél
csak annak elszabotálása lenne neked nehezebb…
*
Nyílt önélveboncolásod, viviszekciód
részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…
*
Szamizdatosként
kerülnek mint a pestisest,
vagy diliház karanténba zárnak,
vagy kitoloncolnak, deportálnak…
*
Monopolhelyzetben levő állampárt-kritikusok
árgus szemekkel, nagyítóval lesnek hibáidra,
és dögkeselyűként csapnak le, ha rontasz…
*
A jog szerint fel kell mentened
egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát,
és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak…
*
Halált megvető bátorsággal
repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz –
de ez a kutyát se érdekli…
*
Füledbe forró ólmot öntenek,
s leszel az új, az énekes Vazul…
*
Egy kihalófélben levő és rokontalan
kis nép szigorú nyelvi börtönébe záródtál…
*
Zseniális szójátékaid, pesti humorod
elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak…
*
Szakmai ártalom:
addig és oly átéléssel alakította
az intrikus szerepeket, míg úgy maradt
*
Ércnél maradandóbbnak szánt műved
WC papírra kell írnod – s elhasználják…
*
Ahogyan Szókratész,
„az ifjúság megrontójaként”
ő is méregpoharat kap…
*
Mihelyst bajba kerülsz,
a legígéretesebb tanítványod
tagad meg először, háromszor…
*
Leghamarabb akkor ismernek el,
amikor már a halálos ágyadon fekszel,
s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…
*
Vagy meg sem értik, fel se fogják a műved,
vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák…
*
Hivatásodnál fogva túl sok titkot bíztak rád,
s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól…
*
Épater le bourgeois!
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt,
ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad…
*
Ha se orvos, se jogász,
de bölcsész akarsz lenni:
szüleid „kitagadhatnak”,
a diáknyomor az osztályrészed
*
Neked kell lerombolni a hamis illúziókat,
amiért bármi mást, csak köszönetet ne várj…
*
„Különc” s hopp-kopp életmódod miatt
még gyerekeid elvételével is fenyegethetnek…
*
Platón a barátod,
de esetleg elveszítheted,
mert a teljes igazságból
még az ő kedvéért se engedhetsz…
*
A világ más táján
szent dalnok lett volna
a Hortobágy elvetélt,
káromkodó-fütyörésző poétája…
*
Neki kell Antigonéként
eltemetni a halott testvért,
olykor akár élete és szerelme boldogsága árán is…
*
Könyvheti sátorban toporogsz,
és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted!
*
Non profit szellemi vállalkozása
dotáció híján csak veszteséget „termel”
*
Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni,
de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy
*
Matek zsenidet
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod…
*
Csak két utad volt értelmiségiként:
az egyik az ital, a másik nem járható…
*
Mesterséges stimuláló szerekkel
próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok…
*
Neked is betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz,
s így ott is ragadtál a szirének szigetén
*
Hiába méltánytalan a rossz kritika,
mégis örök időre felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)
*
Mindenki rajtad röhög –
mint a bibliai Noén,
aki a sivatagban építette a bárkáját…
*
Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést,
pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is…
*
Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll,
s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása…
*
Nem tér ki a hitéből,
ott áll és nem tehet másként,
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz…
*
Napi betevődért
huzatos aluljárókban
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással…
*.
Neked csak tiszta eszközeid lehetnek,
„szellemi ellenfeled-ellenséged” nem válogat…
*
Egy mindenkiért
és majdnem mindenki egy ellen:
rád nemegyszer ez a „játék” vár
*
Ha egy Defoe
a Robinson Crusoe kéziratával
oly megalázóan előszobázott,
te mire számíthatsz?
*
Az önfeladásig asszimilálódsz
vagy lassan, de biztosan éhenhalsz:
ebből a kettőből tessék „választani”!
*
A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
– de még az elszemtelenedett suszterinas is –
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…
*
Mert tüzet hoztál az emberiségnek,
örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz…
*
Nemcsak az elsőbbséged vitatják,
de még meg is vádolnak plagizálással
*
Szép dolog
a repülés úttörőjének lenni,
de ki kötne veled életbiztosítást
*
Keservesen keresed kenyered
a medvék által lenézett „könnyű műfajban”