Oszlopos Simeon avagy: lássuk uramisten, mire megyünk ketten (1960) – A nyíregyházi Waldorf Gimnázium 12. osztályának drámabemutatója 2012. június 15-én este …

„Kérem, Kis úr, a házmester azt mondta, hogy elveszik magától a lakást. Én csak mondtam, hogy az nem lehet, mert Kis úr mindenkivel jóban van, ilyen embertől ugyan el nem veszik a lakást, de hát a házmester azt mondta, hogy Kis úr nincs jóba senkivel, mert Kis úr, magyarán mondva, egy részeg disznó, és nem csinál semmit, hanem várja a sült galambot.”

Sarkadi Imre az ötvenes évek csodagyerekének számított, generációja egyik legtehetségesebb írója volt; vonzó, ugyanakkor végtelenül ellentmondásos személyiségét legendák övezik. Az 1960-ban írt Oszlopos Simeon című darabját Hegedüs Géza „irodalmunk egyik legnyomasztóbb és legriasztóbb remekművének” nevezte, és – főként amiatt, ahogy Sarkadi az illúzióvesztett értelmiség közérzeti válságát, vívódását, reményvesztettségét láttatja benne – ma is rendkívüli erővel hat. Több, mint ötven év távlatából ez az értelmiség-kép bizonyos mozzanataiban kifejezetten ironikus.