kb. 7 perc olvasás

Az önsorsrontás igaz tükre – V.
Élet-kulcsmondatok magyarán
Létjavítás, őrzés és/vagy rontás
Az oly boldog(talan) élet-halál a tét
pppppppppppppp
![]()
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
A táltos paripák vagy állatorvosi lovak
A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol
Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

Amit közvetlen/közvetve magadnak árthatsz
Szellemi, lelki, testi és társas életek s halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppppp
Petőfi Sándor
AZ EMBER
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth’ az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Koltó, 1847. szeptember
p 1
p Megúszva a felnőtt férfikort ő már huszonévesen nyugdíjas lenne
p Felebarátainak se szeri, se száma: de még egy egész sem rakható ki
p Méltatlanra pazarolja a szellemi, lelki-fizikai energiájának legjavát
p Futkosó, nyüzsgő, fontoskodó, csak mert nincsen hívó meleg otthona
p
p 2
p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni/emelni: belerokkansz
p Egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, majd: börtönévek
p A reklám tudja: mit érdemel, mire van szüksége – hiánybetegeskedő
p Egy kisebb baj elől már fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut
p
p 3
p Ő egy kis sziruppal a keserű pirulát, a békát, a mérget stb. is lenyeli
p Aránytévesztő hitelvesztő: horzsolásra jajveszékel, mintha nyúznák
p Játékos hamis riadókat fújó: ha nagy bajba kerül, se veszik komolyan
p Aki az egy jó helyett a rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz stb. jóval többet
p
p 4
p A kor szellemének a foglya: növekvő mennyiség pótolja a minőséget
p Egy nőt sem ismer-szeret meg teljesen, de nagy a sklapgyűjteménye
p Egy ideig a „teherbeeséstől” retteg, majd meg a „meddősége” gyötri
p Ő egy hirtelen fellángolással sütné meg/égeti el a mindennapi ételt
p
p 5
p A szalmaláng lelkű, akinek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése
p Ő keresés helyett egy már kihűlt szerelmet próbálgat langyosítgatni
p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina
p Három kívánság mese: az egyszeri jó alkalomból csinál balszerencsét
p
p 6
p Rátartian válogatós volt – hoppon maradt, s penészvirág vénlány lett
p Jósnőnek fizet jó sokat – noha csak ostoba ember jövője kiszámítható
p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló
p Előre nem látó: nyáron csak hegedülő, télen koplaló-kéregető tücsök
p
p 7
p A munkamániás, és erre büszke(!), mulatni sem tudó szorgos hangya
p Lélekölő hosszú munkaidő – este hülye hobbi-, ital-, tévé-kábítószeres
p Részegen ő nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes
p Ez a fő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál „családirtással”
p
p 8
p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt…!?
p Szennyesteregető: a sértett családtagok bírósági váló/örökségi pere
p A válóperben ellehetetleníti még a beszélő viszony megmaradását is
p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszítő, ügyvédzseb tömő
p
p 9
p Ő vagy nem konzekvens, vagy éppen ökörkövetkezetes (pl. nevelő)
p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, pedig szép hattyúnak született
p Rossz levegőt szív be: maszkot visel/nincs lakásszellőzés/autóban ül
p Ő is „katona”: az engedelmével betörték, és mozgatható vezényszóra
p
p 10
p Addig hencegően „bátor” (igazából vakmerő), amíg az italozása tart
p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó
p Rigorózus „könyvelő”: pontosan mennyi az adott és kapott szívesség
p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/erdő/országfelgyújtó Didergő király
p
p 11
p A szellemi/lelki könnyűbúvár, nem mer igazgyöngyért mélyre bukni
p A közös legelő csapdás önző rablógazdálkodó: termőföldből sivatag!
p Családi prüdéria ellen trágársága az ifjúkori lázadás: úgy is marad!
p Tudathasadás: te vagy az üldöző is és a – magad elől – menekülő is
p
p 12
p Egy balek analfabéta: pont az orvosának diktálja a végrendeletét
p Hiábavalóságokra pazarol drága időt, és még időrablókat is marasztal
p A háborús, vészhelyzeti spórolás már vérévé vált s már úgy is maradt
p Mindig az éppen már romló almát stb. eszi, így mindig rothadtat eszik
p
p 13
p Ha a becsületes munka=tisztes szegénység: akkor ő ferde úton kitör!
p Ő csak a testét áruló, hisz nem is csókolózó: az ő lelke így ép marad?
p Hiába drágakő, egy gyémánt ő, ha ő csak csiszolatlan, nyers maradt
p Ő mindig csak takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát
p
p x

1
Hej, vannnak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.
Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.
Feleségem, lásd, milyen jó,
Hogy minékünk nincsen pénzünk:
Nem piszkoljuk be kezünket,
S nem csorog a verítékünk.
Amazoknak a ládáik,
Minekünk szíveink telvék…
Az milyen szegény gazdagság!
Ez milyen gazdag szegénység!
2
Még csak egymagam valék
Tavaly ilyentájban,
Az idén már kettecskén
Vagyunk a szobában.
Furcsa lesz, ha már ez egy
Darabig majd így mén:
Esztendőre hármacskán,
Azután négyecskén.
3
De félre, félre a tréfával,
Hisz beteg mellett állunk;
Beteg, haldoklik az esztendő,
Ez a mi drága kedves jóbarátunk…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Ő adta össze kezeinket,
Válhatlanúl, örökre,
Ő szállitá föl lelkeinket
Nem ismert és nem sejtett örömekre…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Az a kevés bú, mit koronként
Szivünkre rácseppente,
Nem keseríté boldogságunk,
Sőt azt még sokkal édesebbé tette…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Haldoklik ő, már csak néhány halk
Szívdobbanás van hátra,
S az örök éj borúl e szemre,
Mely boldogságunk hajnalfényét látta…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
4
Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,
S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?
Csak a zsarnok s a szolgalélek,
E kettő az én ellenem,
S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
Bocsássak meg?… nem, sohasem!
Az isten ítélőszékénél,
Még ott sem mondok egyebet:
„Hogysem ezeknek megbocsássak,
Inkább elkárhozott legyek!”
Petőfi Sándor
Pest, 1847. december 31.

ppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p p.s.:
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
