kb. 4 perc olvasás
5 szatíra, ami egyszerre elgondolkodtat, és viccet csinál mindenből
A szatíra, akárcsak bármelyik másik humorfajta, nagyon szubjektív. De kétséget kizárólag az egyik legjobb szórakozást nyújtja, ha jól működik. Társadalomkritika, groteszk viccek és túltolt gúny – ebben az 5 könyvben nincs könyörület: fájni fog a hasunk a nevetéstől.
Nehéz a szatírát jól csinálni, néha túl egyértelmű, máskor kínos, de amikor működik, akkor egyszerre képes elgondolkodtató és humoros lenni. A végletekig kitekert és eltúlzott jelenetek, a maró gúny, a jól beágyazott társadalomkritika mind-mind sajátjai a műfajnak, nem csoda tehát, hogy az irodalom egyik-másik meghatározó műve pont ebbe a kategóriába esik. Ha az ember nevetni akar, de közben szeretne kritikusan gondolkodni a világról, akkor ez a legjobb választás. Az alábbi listában 5 olyan könyvet ajánlunk, ami csúcsra járatja a szatírát, és egy percig sem lesz unalmas vagy vontatott.
Sinclair Lewis: Fő utca
Keresve sem találunk jobb helyszínt egy szatírának, mint az amerikai kisváros. A polgári kivagyiság, a szőnyeg alá söpört problémák és az úton-útfélen felbukkanó társadalmi különbségek a teljesen szimmetrikus kockaházak velejárói. Sinclair Lewis 1910-ben játszódó történetének középpontjában Carol Milford, a fiatal, tanult, haladó szellemű nő áll, aki nagy terveket dédelgetve, világjobbító szándékkal vág bele az életbe (olvass bele).
Fiatal orvos férjével be is költöznek friss házukba. Gopher City-ben Carol mindent megtesz, hogy jobbá tegye a kisváros mindennapjait.
És még az sem tartja vissza, hogy a lakók folyton ellene küzdenek. Sinclair mély iróniával mutatja be a változásra képtelennek tűnő, a múltban ragadt, a haladásnak minden erővel ellenálló századeleji provinciális Amerikát.
Zdeněk Jirotka: Saturnin
Ha humorról van szó, akkor a jól ismert angol után a csehnek kell következnie. Gondoljunk csak a derék Svejkre, akinek a háború közepén is van egy-két jó története.
Nemrég megjelent magyarul Zdeněk Jirotka klasszikus regénye, a csehek egyik hamisítatlan alkotása, a Saturnin, amelyben az azonos nevű, mindenre kész inas még a terhünkre levő családtagot is képes kipenderíteni az ajtón (olvass bele).
A munkaadó, aki egyben a narrátor is, bizony sokszor kerül csávába, de szerencsére az intelligens Saturnin mindig ott van neki. Közben pedig az 1930-as évek cseh társadalma és történelmi helyzete is feltűnik a lapok között.
Lackfi János: Milyenek a magyarok?
Állítólag az a legegészségesebb, ha képesek vagyunk saját magunkon röhögni. Ha pedig magyar sztereotípiákról (és tényekről) van szó, lássuk be, nem nehéz elmosolyodni egyiken vagy másikon.
Legyen szó az alkoholizmusról, a hátrafelé nyilazásról, a búsongásról és sírva vigadásról, vagy arról akár, hogy nem erősségünk a mosolygás (józanul).
Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötete pontosan ezeket a hétköznapi megfigyeléseket gyűjtötte össze egy kötetbe, hogy bravúros nyelvezettel elénk tárja, milyenek is vagyunk valójában. A kötetet P. Szathmáry István rajzai egészítik ki, aki nem mellesleg maga is belevágott az írásba, jelenleg tárcasorozatot ír a Könyvesen.
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Joseph Heller szerint a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. Ennek hála pedig megírta az egyik legjobb háborús regényt, ami a szatírák koronázatlan királya is lehetne.
A 22-es csapdája a háború abszurditását mutatja meg, hiszen a háború őrültség, és így minden, ami akkor történik, szintén örültség.
A középpontban a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótái állnak, akikre nem az ellenség vagy a fegyverek jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a saját parancsnokuk. Nem hétköznapi háborús történet, hiszen itt a groteszk erőszak és az ellentmondások okozta humor szinte egy és ugyanaz. Csak az a kérdés, hogy vajon kijutunk-e valaha a 22-es csapdájából.
José Saramago: Káin
Mi lenne, ha a Bibliát nem a több ezer éves kultúra és a vallás lencséjén keresztül néznénk? A Nobel-díjas portugál író, José Saramago legutolsó regénye egy igen felkavaró, de nem kevésbé mulatságos könyv a bibliai Isten természetéről, döntéseiről és a kötet szerinti következetlenségeiről.
A középpontban a testvérgyilkosságért halhatatlanságra ítélt Káin áll, aki Ábel elvesztése után fellázad az ószövetségi Isten ellen és bejárja az általunk is jól ismert bibliai tájakat.
Ott van Szodoma és Gomora pusztulásánál, Bábel tornyának szétverésénél, sőt Ábrahámmal, a saját fiát feláldozni készülő apával is találkozik. Káin végig nem nyugszik meg, míg nem képes számonkérni az Istent, hogy miért bünteti azokat is, akik nem bűnösök, és milyen logika szerint méri az élet fontosságát. Saramago kötete egyszerre vicces és elgondolkodtató.