kb. 8 perc olvasás
Szeressétek az öregeket
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Amikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Óbecsei István
*
Gondolatok az öregségről
A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.
Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek…
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték…
Hibáimnak én nem kegyelmezek!
*
De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal…
És minden érdem immár elfeledve!
Várnai Zseni
*
Boldogok az öregedők
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.
Ady Endre
*
Az öregségről
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihúny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De símogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.
A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!
Juhász Gyula
*
A legszebb művészet
A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.
Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.
Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.
S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.
Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.
Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő –
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.
Kezed imára kulcsolod –
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre –
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.
Sík Sándor
*
Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni. légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot. , ne szakíts félbe., hallgass végig Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,. adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre. hogy egyél jókat, öltözködj szépen. hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát. adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges. és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne eröltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni… . nyújtsd a kezed. ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni. hogy meg akarok halni. ne légy dühös. egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek
Ismeretlen szerző
*
Intés az öregebbek tiszteletére
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.
Kosztolányi Dezső
*
Weöres Sándor: Öregek
Kodály Zoltán mesternek
Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé –
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban –
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóizüen –
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állanak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jó napot, bácsi.”
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvű, álmos leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata –
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
„No gyere, tedd le.”
*
Hatvan fölött
Kommentár W. S. Öregek című verséhez
Hatvan fölött az ember hajnali ötkor ébred, és a piszkosszürke fényben,
bombatölcsérek és csorba tűzfalak között,
egy romváros utcáin tántorog,
s kézzel kizsarolt gyönyörének mocska pecsételi ősz ágyékát…
Hatvan fölött az ember a bélpoklosok kereplőjét pörgeti
egy all star csontzenekarnak szolgáltatva ritmusalapot.
Hatvan fölött az ember nem indul lakókocsiján a mennybe üdvözülni,
s a gondoskodó államról is tudja azt, hogy kedvenc szófordulatai
a „főbelövendő” s a „helyben fölkoncoltatik”.
Hatvan fölött az idő fundamentalista szelleme
pokolgépet rejt életfontosságú szerveinkbe,
hogy így robbantsa ránk a javíthatatlan világot,
s merénylete nyomán nem is marad belőlünk más, csak élni akarásunk őrült versei
és utódainkon vigyorgó, sárga koponyáink.
Orbán Ottó
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=
0000000194&secId=0000018046&mainContent=true&mode=html
*
Öregek klubja
A bátyám valaha nagy táncos volt,
buliról bulira járt,
a rongyláb-stílust mindenütt csodálták!
Múlt szombat este azzal jött haza:
megnyílt a régi klub,
oda beszélt meg egy haverral randevút!
Ha akarom, akkor elvisz magával,
rázunk egy jó nagyot!
e szörnyű élményt megosztom veled,
elmondom, ahogy volt…
Öreg jampik, vén hobók,
kivörösödve járták a rock and rollt!
Tömény festék, szexi nők,
várták a csodát, várták – mégse jött!
Másnap reggel begyógyult szemmel,
álmosan keltem fel,
a bátyám kérdi: Baby, na milyen egy hely?!
Nyeltem egy nagyot, s azt mondtam neki:
figyelj, ez tök jó volt!
Vártam a hatást – egész nap vigyorgott!
És eljött újra a szombat este,
és újból itt vagyok!
Dübörög a zene – őrület a zene;
érzem, ez nem is rossz!
Öreg jampik, vén hobók,
Behúzott hassal járják a rock and rollt!
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem közben – a roki az én zeném!
Öreg jampik, vén hobók –
hallgatják Elvist, a Beatles-t és Elton Johnt…
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem végre: a roki az én zeném!
Öreg jampik, vén hobók –
hallgatják a Shadowst,
Chuck Berryt, s a Rolling Stonest…
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem végre: a roki az én zeném!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/23519/szinetar-dora/oregek-klubja-zeneszoveg.html
+
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/az_idosek_vilagnapja
