Önsorsjavítók vagy rontók – VII.

Eugéniusz:

Önsorsjavítók vagy rontók – VII.

Egy-egy mondatban a bölcs/balga,

a boldog vagy boldogtalan lelkekről

Ősi-örök igazságok magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

*

Tatár (Tar) Benedek:

Házasságrúl való dicséret

(1541)

1 Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik,

Hogy minden kazdagság atyátúl hagyaték,

De az jó házastárs Istentől adaték,

És minden íletök nékik megáldaték.

.

2 Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága,

Kinek házánál nincs jámbor házastársa ,

Nincsen nyugodalma és nagy nyájassága,

Nincs baráti között semmi vigassága.

.

3 Nagy dicsíretet vall, ki azt megnyerheti,

Jelesben Istentől hitből ha kérendi,

Jámborok tanácsát hogyha követendi,

Idvösséges lészen nyilván ő íleti.

.

4 Ember, házastársot ha keressz magadnak,

Kérlek, reá gondolj, alítson urának;

Ne örülj házának, se kazdagságának,

Mert ő végre téged allyét szamarának.

.

5 Dicsíretes lészen, ki hasonlót vészen,

Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen,

És véle jámborul egyezségben íljen,

Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.

.

6 Ím, jól látjuk, mostan kedves az kazdagság.

Jelesben tenálad, óh, bolond ifjúság,

Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság,

Az aggot elveszed, hogy lehess uraság.

.

7 Csuda szép íletek égi madaraknak

És vadon erdőben járó szép vadaknak,

Ki-ki mind hasonlót keres őmagának,

Publikán nem vészi baglyot ő társának.

.

8 Tudjátok, úgy illik ifjú aggal öszve,

Mint az íkes sólyom az bagoly físzkébe,

És íletek akkor lészen egyezségben,

Mikor íl báránnyal farkas békességben.

.

9 Vegyétek esztökbe, ifjak, magatokat,

És úgy tanítsátok házastársatokat,

Gyakran üsse nékik sompálca hátokat,

Hogy ők ne jargalják csak az piacokat.

.

10 Sietnek öltözni, piacra ha mennek,

Alá-fel ólálnak, ifjakat szemlélnek,

Szömhunyorgatással tűlök jegyet vesznek,

Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek.

.

11 Tireátok, ifjak, én semmit nem szólok,

Mert regulátokban, tudjátok, én vagyok,

Minden álnokságnak kútfeje ti vadtok,

Azon okoskodtok, ahol mit kaphattok.

.

12 Ha reggel felkeltök, íkesen öltöztök,

Szép öltözetekben igen dicsekedtek.

Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek,

Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek.

.

13 Abbúl igen fíltlek, hogy ti megcsalattok,

Mert nyájasságtokban tü hátra sem hadtok,

Ihagtok-vihagtok, piacra ha mentek,

Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.

.

14 Az kövér lúd ha kél ő sugár szárnyára,

Ím, az éh keselyő mely igen forogja,

És ha hamarsággal földre lerúghatja,

Fényes tollaitúl ott űtet megfosztja.

.

15 Ti meghallgassátok, menyek, regulátok:

Uratoknak nevét úgy oltalmazzátok,

Hogy az éh keselyő ne szálljon reátok,

Gyakran kezetekben forogjon rokkátok.

.

16 Azt jól látjuk mostan, nincsen tisztességek

Az jámbor fírjeknek nincsen böcsületek,

Mert az új menyeknek nincsen fejedelmek,

Ingyen majdan Simon bíró lészen bennek.

.

17 Rövid példa nekönk értelemre légyen,

Az énekszerzőnek bocsánatja légyen,

Mert jámbor személynek tisztességet tészen,

Kinek nehéz lészen, hiszem, róla tészen.

.

18 Ez éneket szerzék az Mező-Szegedön,

Szent Mihály havának legelső hetiben,

Ezerötszáznegyven és egy esztendőben,

Azki ezt szerzette, versbe nevét tötte.

p 1

p

p Akinek „öröme” káröröm, vallása kárvallás, dala károgás, sorsa kárhozat

p Aki a lokális tevékeny közélet helyett közönyös/pótcselekvő politizálgató

p Aki létfontos, elsajátított tudás helyett sok fölös-káros (ál)ismerettel bíró

p Aki többet tud a celebje hobbijáról, mint nagyszülei -megörökölt – sorsáról

p Akinél nincs jó mulatás, ének, tánc: csak semmi, vagy csak tivornya, piálás…

p Aki nem jó időérzékű, időgazdálkodású, de időérzéketlen, időtékozló stb. stb.

p Aki nem képes időben felkelni, jó ritmust felvenni és délre ebédet készíteni

p Akinek kései házasodásakor is idegen-ismeretlen hely a konyha, a kert stb.

p Aki soha nem örvend jó egészségnek: ő a krónikus betegségeket elszenvedő

p Aki nem meri kutatni a betegsége lelki okait – ő a protokoll gyáva áldozata

p Akit azért sohase gyógyul meg, mert nem akar, nem mer változtatni életén

p Akinek nincs jóbarátja, sőt, még rosszabb: van álbarátja/lelki hadviselő fele

p Aki a szerves hagyományú viselet/viselkedés helyett divat/idegenmajmoló

p

p

p 2

p

p Aki évhosszan-holtig tartó gyönyörű nemi életű helyett egy szex nyomorgó

p Aki értékes hírek-tájékozódás helyett ál-, rémhírfaló, és dezinformált stb.

p Aki élménygazdag, látókörbővítő helyett ő rémálomút, drága tor-túra választó

p Aki életigenlő gyermekáldott helyett magzatgyilkos, vagy max. egykés átkozott

p Aki a kölcsönösen hasznos állatbarátság(talan) – se kutya-macska/állatbolond

p Aki egy beképzelt mindentudó, amiről ő még nem hallott, az biztosan nincs is?

p Aki veszély láttán homokba dugja a fejét, becsukja szemét, ami így el is hárul

p Akinél a csak képzelt veszély eltereli figyelmét, elfedi a jelen levőt, halálosat

p Aki életgazdagító, lélektisztító szépművészet helyett „boldogító” giccset élvez

p Aki a borozgatás társas öröme, igazsága stb. helyett absztinens vagy részeges

p Aki emelő, ösztönző, visszajelző társasélet helyett kóros magányban kushad

p Aki nem válogatja meg társaságát: korpa közé keveredik, felfalják a disznók

p Aki anyja/kedvese szer-etető finom főztje helyett menza/moslék/méregevő

p

p x

Kis János

A HÁZAS ÉLET BOLDOGSÁGA.

Egy nőtelenhez.

Te magán evezsz csendes bárkában

Boldogság szép szigete felé:

Én feleségem társaságában

S gyermekimmel vándorlok belé:

Hiszed-e, hogy bár gondjaim nagyok,

Még is náladnál nyertesebb vagyok?

.

Hogy meglássuk, mellyikünké jobb út,

Jer, mérjük sorsodhoz sorsomat.

Ime nekem annyi zsold alig jut,

Hogy tarthassam népes házamat:

Néked sok kincs alszik szekrényedben,

Sok arany zeng cseng mindég zsebedben.

.

Félre micskét ha tudnék is tenni,

Képet, bábot s más játékot is

Kell Lízimnek s Lajoskámnak venni;

S néha nyújtni ajándékot is.

Illy díbdábra te, barátom, noha

Pénzes vagy, nem adsz egy fillért soha.

.

Kérded, millyen asztalom pompája? –

Két tál étek, a mi itt terem;

Egy pohár bor csak ritkán jő rája,

S azt is mindég vízzel keverem.

A tiéd sültet s tortát bőven ád,

S puncsot s tokaji nectárt köszön rád.

.

Hát köntösöm? Méltán cifrábban jár,

A ki asszony s gyermek nélkűl él,

Kik között melly könnyen érhetne kár –

Rost s pih, mellytől a csínosság fél.

S ha apróim tejet ozsonnáznak,

Könyveimen szűke nincs a máznak.

.

Míg nekem, ha foga jő fiamnak,

Ébren kell sok éjet tölteni,

Rád egy kegyes isten az álomnak

Édes mákját szokta hinteni,

S a míg fülem gyermekrívástól cseng,

Neked Phoebus lantja égi dalt zeng.

.

Ennyi bajom van, s bár lenne több még,

Oh, ezt melly könnyen szenvedném el!

De ha sorsod enyém volna, az ég

Nem verhetne súlyosb kereszttel. –

Hadd beszéljek egyszer, jer, lelkedre,

S csipős lúgot hadd öntsek fejedre!

.

Mit nyersz, hogy szakácsnéd hatalmában

Van szíved, erszényed, asztalod,

S ásítasz sok vendégid sorában,

Kiknek hasát ingyen hízlalod?

Százszor inkább tíz gyermekre költsek,

Mint illy mérget életemre töltsek!

.

A midőn a rossz kedv szemed szőrét

Öszvehúzza, mondd meg, remete,

Ki tépi el e rossz daemon tőrét?

Elméd vídúlást remélhet-e?

Nálam tüstént derűl az ég, hívem

Ha ezt mondja: „Mi baj ért? szólj, szívem!”

.

Hát a téli estvék – oh, valóba

Csigaháton mászhatnak veled!

Állhatsz-e szép képeiddel szóba,

Bennek bármelly kedvedet leled?

Én, míg szívem nyájasságban részt vesz,

Azt sem tudom, az idő hová lesz.

.

De, barátom, legteljesb tegzekből,

Lőnek a pajkos leányok rád,

Csúfot űzvén a vén legényekből,

Kiket vérbe márt minden kis vád:

Mi szépek közt meg merünk jelenni,

Akkor is, ha napunk le kezd menni.

.

Végre ha ver kínos verítéked,

Ki törölgeti homlokodat?

S a halál mikor sírt ásat néked,

Ki fogja bé te szemhéjadat?

Én, elhúnyván, kedvesem karjába,

Vígan lépek Charon csónakába.

*

Kis János

A JÓ FELESÉG.

Valljon szerencsésb ki lehet,

Ki méltóbb irígységre,

Mint a ki jókor szert tehet,

Jó, szép s víg feleségre;

Az hív szerelemre talál,

Melly olly erős mint a halál.

.

Férjét e szép nő dajkálja,

Számára fon, varr, süt, főz,

Kertjét gondosan munkálja,

Ezer aggságot meggyőz;

Minden gyermeke általa

Lesz férjének őrangyala.

.

Társában lel mennyországot

S viszont azt boldogítja,

Midőn lát szomorúságot

Tüstént megvidámítja,

Mosolygó tekintetével

S nyájas beszélgetésével.

.

Mindenkép szereti férje,

Ne cifrálja magát bár,

De hogy dicséret több érje,

Örömest csinosan jár;

Szép ruhát vevén magára

Mosolygóbban néz urára.

.

Melly édes illy társaságban

A nap terhét viselni,

S estve boldog nyájasságban

Szorgalma bérét lelni:

Zúgjon bár a szélvész, mit árt,

Annak, ki ölelhet illy párt?

*

Kis János

A MEGELÉGEDŐ HÁZASTÁRS.

Nincs palotám, aranyom sincs,

De szegény hajlékomban

Aranynál sokkal nagyobb kincs,

Békeség, követ nyomban.

A leghűségesb szerelem

Nyájassága vesz körül,

S a legnagyobb fejedelem

Annyit mint én nem örül.

.

A nap első súgárjával

Csókolva költ fel hívem,

Bájoló mosolygásával

Megvídámítja szívem.

Azután vídám elmével

Repűl gyors munkájára,

Frissen varr s fon szép kezével

Kis angyalink számára.

.

Estve dolgaink fogytával,

Karját karomba fűzi,

Majd énekkel, majd tréfával

A gond fellegit űzi.

S csak egy patak csendes árja,

Melly öntözi kertünket,

S csak a hold szelíd súgárja

Látja szép örömünket.

.

Melly boldog, ki vígan éli

A közép sors javait,

S irígy szemmel nem szemléli

A föld pompás nagyait!

Egek, nékem fényességet

S nagy kincset ne adjatok.

Adtatok vígszívűséget –

Attól meg ne foszszatok!

p 3

p

p Aki építő-alkotó, értékteremtő munkás helyett lélekölő pénzkeresgélő robot

p Aki mögé és fölé már nem kell már hajcsár – ő profin zsákmányolja ki magát

p Akinek a „sorsközösség” az irigysége vigasza: dögöljön a szomszéd tehene is

p Aki nem örül mások sikerének, annak drukkol, hogy ő is kudarcot szenvedjen

p Aki aktív része annak a középszernek, amelyik magához lehúzná a kitűnőt

p Akinek „otthona” demarkációs vonalas: lak-elválasztó szögesdrótkerítéses

p Akinél presztízskérdés, hogy semmiből nem enged, így szamárként szenved

p Akinek az édes-békés családi otthonból családi tűzfészek, dologház stb. lesz

p Aki akkor már nem dolgozik pontosan, szépen, ha az ő munkáján más keres

p Aki semmiben sem keres/talál örömet; kedvetlen, rossz kedélyű, savanyú…

p Aki még a halaszthatatlan dolgába se fog bele, ha még nincs kedve hozzá…

p Aki nem talál örömet a tanulásban. gyakorlásban: egyből zongoraművész lenne

p Aki, ha nem képes elérni azt, amire vágyik, akkor savanyúnak mondja a szőlőt…

p

p

p 4

p

p Aki ugyan jót ehet, ihat, alhat, ölelhet, de soha nem a mindenséggel méri magát

p Aki egy rafinált (ön)áltató, aki ezért trükkösen ki is kerülgeti a megmérettetését

p Aki megtanult póker arcot vágni, és a vesztére ő végleg így maradt: ráfagyott

p Aki azt hitte: büntetlenül lehet kifejezéstelen az arca – elsorvadnak az érzelmei

p Akinek a jeligéje: Legyen igazság, ha bele is pusztul akár a családja is (Kohlhaas)

p Aki már azt is erénynek gondolja, ha ő nem hazudik, ha ő nem spicliskedik stb.

p Aki betartja a törvényeket és nem erkölcstelen, de jó eszmé(ny)ért nem áldoz

p Aki egy képmutató-hipokrita – de legalább ő közvetve még hódol az erénynek

p Aki nem alakos: cinikus nyíltsággal a bűneivel, mint erénnyel dicsekszik, tüntet

p Aki az a rest, aki ezért nem restelkedik, sőt! – de majd legalább kétszer fárad…

p Aki egy igen hiú holló, az ő szájából a ravasz róka könnyen kiénekli a sajtot

p Aki akaratlan is kiadja a mélyen szégyellt titkát – ez az ún. freudi elszólás

p Akinek, ha ló nincs, a szamár is jó: a holtáig hivatásbeli/házassági megalkuvó

p

p x

Péczeli József

Vén legény, vén és ifjú asszony.

Egy ősz ifjú legény magánosan lenni

Hogy megúnt, kivána feleséget venni.

Könnyű volt tölteni ebben kivánságát;

Mert az egész város tudta gazdagságát.

De a választás volt nehéz a legénynek;

Minden szép és ifjú, mert tetszett szegénynek.

Két özvegy legjobban szívét meghatotta,

Kettőjük közt magát tehát megosztotta,

Egyik húsz esztendős, a más több hatvannál,

Csinos volt eléggé, de rútabb amannál.

A vénnek magukat ketten kedveltették,

Gyakran őszes fejét öleikbe tették.

Ottan fésülgették s gyengén csinozgatták,

Ha mi élőt leltek, azt benne nem hagyták.

Barna haját lopva az öreg kiszedte,

Más felől az ifjú az őszt félretette.

Mindenik magához férjét hasonlóvá

Míg akarja tenni, ugyan tették lóvá;

Mert kevés nap mulva kopasz lett a feje,

Fésülné a haját, hát csak a hült helye.

Köszönöm – mond a vén – szerelmes jegyesek,

Hogy a hajtépésben lettetek egyesek.

Látom, hogy mind ketten ti azt akarjátok,

Hogy ínyetek szerint éljen vén mátkátok.

Nem akarok én úgy feleséget venni,

Ha járom alá kell aggot vállam tenni.

Így a kopasz fején a vén megtanulta

Hogy a házasságnak idejét elmulta…

Házasuló vének! Ifjat ne vegyetek,

Ti pedig asszonyok, csak azok legyetek.

*

Csokonai Vitéz Mihály:

Egy fiatal házosúlandónak habozása

Szeme nem sír, mégis nedves;

Képe ráncos; foga redves;

Horgas lába tittyen-tottyan;

Sovány fara egyet lottyan.

.

Mégis, noha hidegvette,

Legényes a szedtevette:

Óh, Uram! őrizz meg ettől

A vasorrú kísértettől! –

.

Vén ugyan, vén a kurvanyja:

De van ezüstje, aranyja,

Amelybe ha markolhatnék,

Hozzá jobb kedvet mutatnék.

.

Csak pénzében lennék vice;

Megölelném histórice,

Férje lennék az erszénynek,

E’ kén a szegény legénynek!

*

Fáy András:

A’ hóld.

Egy szegény legény

gazdag feleséget vett magának.

Az illy házasságba

már az indító ok el hintvén

az egyenetlenség’ magvát,

gyakran öszve kotzódtak;

‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének

mindég szemére hányta szegénységét.

Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával

a’ férjfi az ablakba megy,

mellyen a’ hóld tisztán bé világított.

Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,

‘s egy darabig tartó halgatása után:

Angyalom! így szóll,

ugyan miért olly halavány a’ hóld?

A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,

felel sóhajtva a’ férjfi.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

.

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

.

?

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp