kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-rontás/javítás ABC – XIX.
pppppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szócikk-csíra/vázlat gyűjtésem:
A létjavítás/rontás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
KIS JÁNOS VERSEI
*
HYMNUS A BÖLCSESÉGHEZ.
Szívemnek legfelségesb bálványa,
Szűz bölcseség, hol van lakhelyed?
Világoknak roppant, alkotványa,
Hol rejti őt titkos kebeled?
Oh, rég már, rég, hogy e szépek szépét
Nyomozom, mert istenség keze
Lelkembe metszette ő szent képét,
Hogy lélekké neveze.
.
A hol te, ég felséges magzatja,
Szórod fényed ragyogványait,
Ott örökös tavasz osztogatja
Elysium drága javait.
Legtisztább ég világos kristálya
Folyja körül boldog vidéked,
Égi karok szent melodiája
Zeng idvezletet néked.
.
Az igazság s a virtus karjain
Jársz szép testvér szép testvériddel,
Ártatlanság virágos halmain
Vígan játszván víg kedvesiddel;
Orcáidon ragyognak rózsái
Hervadni nem tudó szépségnek,
Kezeidben virítnak pálmái
A tökéletességnek.
.
Benned érzés, vágyás, gondolatok
Zengnek felséges harmoniát;
Szívet tépő dühös indúlatok
Nem táplálnak ezer fúriát;
Homálytalan szemeidnek éli
A dolgoknak hatja velejét;
A holt bálványt istennek nem véli,
Lepje gyémánt bár fejét.
.
Néked örök rend arany láncai
Fűzik egybe a világokat,
Mellyek mint szép egyesség lyányai
Ölelkezve járják táncokat.
Irígy daemon néhánynak kebelét
Nem marcongja mérges dárdával,
Hogy a sereg másik kedvesb felét
Hízlalja prédájával.
.
Előtted a mindent-alkotónak
Nyitva vagyon rejtett műhelye,
Látd, az célja, hogy a legfőbb jónak
Ízlésére mívét emelje.
S azt ezerkép csak azért próbálja
Tisztításnak kemencéjében,
Hogy ragyogjon, lehullván homálya,
Istenek szép fényében.
.
Égi lakos, egek származatja,
Mindent szemlélsz égi formában,
Füled égi szent muzsika hatja
A világok vándorlásában.
Gyönyörűség legtisztább forrását
Szűnet nélkül meríti szived,
S jótételben leli csak nyugvását;
Boldogság minden mived.
.
Oh! szivemnek szentséges bálványa,
Hol van, hol van örökös helyed?
Mért hogy lelkem, úgy a mint kivánja,
Nem mulathat itt alant veled?
Ah! eltűntél, eltüntél mitőlünk
Felsőbb lelkek társaságába,
S téged vélvén lelni, hányszor dőlünk
Csalárd árnyék karjába.
.
De ha szívem legszebb lángozatja
Feléd lobog hajnal jöttével,
Ha lelkem legtitkosb mozdulatja
Téged sóhajt nap lementével.
Jőj Kegyes, oh jőj Zephyrszárnyakon
Néked szentelt rejtekhelyembe,
Nagy leckéid mennyei hangokon
Éjfelenként sugalld fülembe!
*
A MAGÁNOSSÁGHOZ.
Idvez légy, bölcsek sajátja,
Minden jó szívek barátja,
Magánosság! szép istenség,
Ki kábáknak vagy ellenség.
.
Oh melly öröm veled lenni,
S szádból bölcs leckédet venni.
Melly áld igaz s tiszta szívvel,
Meglágyit s minden jót mível!
.
Ezer formát tudsz venni rád,
S mindenik új szépséget ád.
Most feszegetsz mély titkokat,
Bölcs vagy, s kedvelsz tudósokat.
Majd hegyről völgyre gyorsan futsz,
Vagy szárnyadon az égbe jutsz.
Egyszer, mint pásztor, sípot vészsz,
S a tájnak Orpheusa lészsz:
Másszor szeretőnek látszol,
S mindent bájolsz mikor játszol.
Néha benned a szerelem
Barátsággá válik, s velem
Sétálván Dóris képében,
Egy elrejtett völgy mentében,
A néma erdőt éleszted,
S vetélkedésre gerjeszted
Szóddal a fülemiléket,
S vídámítod a vidéket.
.
Tiéd a reggel harmatja,
Melly az új rózsát itatja;
S mikor süt a dél ereje,
Tiéd az erdők ernyeje.
Kivált mikor a nap lemegy,
S elenyész az erdő, völgy, hegy,
Tiéd a szép alkonyodás,
Kit szeret a gondolkodás.
.
Mennyből az arany időnek
Angyali hozzád lejőnek;
Az ártatlanság, ritka bár,
Líliomszínben veled jár;
A vallás égi sugárként
Setét szobádba hint szép fényt;
Téged a szabadság kedvel,
S Urania zeng víg kedvvel.
.
Oh, hagyj engem is bémenni
Rejtekedbe, s veled lenni!
Taníts, mint kell víg elmével
S Socrates szeretetével,
Fenyvesem magas halmáról,
Csendes andalgás karjáról,
Bécsnek kevély tornyaira
Nézni, s ezer bajaira
S bűneire emlékezni,
S viszont erdőmbe rejtezni!
Papucs
Akinek nagyon jó
egy rémeset álmodni,
így is jöhet isteni segítség,
mint ahogyan Kabos Gyula,
aki majdnem öngyilkos lesz
a Papucshős című filmben,
amikor fájón kikosarazzák őt…
…de elalszik, és boldogan ébred:
hála Istennek, hogy nem ez a némber
lett életfogytiglan az ő házisárkánya,
aki már az esküvőn letiltotta volna a cigiről…
Ultimátum
Két barátnő beszélget.
– Az én férjem borzalmas – panaszkodik az egyik.
– Szenvedélyes dohányos, két csomaggal szív naponta,
telefüstöli a szobát, szétszórja a csikkeket mindenütt…
– Csinálj úgy, mint én. Én már az első nap megmondtam a férjemnek:
– Herbert, válassz, vagy én, vagy a cigaretta!
– S leszokott?
– Nem tudom. Azóta nem láttam Herbertet.
A’ hóld.
Egy szegény legény
gazdag feleséget vett magának.
Az illy házasságba
már az indító ok el hintvén
az egyenetlenség’ magvát,
gyakran öszve kotzódtak;
‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének
mindég szemére hányta szegénységét.
Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával
a’ férjfi az ablakba megy,
mellyen a’ hóld tisztán bé világított.
Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,
‘s egy darabig tartó halgatása után:
Angyalom! így szóll,
ugyan miért olly halavány a’ hóld?
A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,
felel sóhajtva a’ férjfi.
Fáy András: Mesék
Diszkrepancia
Nem egyezés, eltérés
Egy nagy/sok kis megalkuvás
miatt egyre csak nő a távolság –
és szemében szakadékká mélyül:
Most mi vagy, és mi szerettél lenni,
hogy becsüld egykori talentumos magad.
És sűrűbben nyúlsz az egyre nagyobb pohár után…
Aki
nagyobb
kockázat nélkül
akarna, illetve szeretne
nagy, sőt óriási üzletet kötni.
Így lesz szélhámosok prédája…
A „szabad piacon” ez esélytelen,
de ha a kormánypárt-állam segíti,
akkor monopolhelyzetből diktálhat…
Ennek azután másként fizeti meg az árát,
ha kiesik a kegyenc pozícióból, mélyre zuhan…
Nagylábon
Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
s önként dugod fejed a hurokba,
ugrasz fejest az adósságcsapdába
(nevetve veszed fel, sírva fizeted vissza)
Élettársad/korszellem által manipulálva
hamis vágyakat akarsz kielégíteni,
fölös-káros dolgokat elérni…
Imponálni
Kinek akarsz ezzel tetszeni?
Miért halnak meg a középkorú férfiak?
Őrült hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás…
Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…
Púp és ballaszt
Hogyan repülhetnél (magasabbra),
illetve úsznád meg a végzetes lezuhanást,
ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,
vagy társad éj leple alatt nyírbálja szárnyaid.
Vagy a földhöz-röghöz tapadsz, sárba ragadsz
vagy mint Phaeton, Ikarusz, a Napba repülsz,
szénné égsz, vagy leolvadnak szárnyaid…
Az önhittség ára
Mások, légáramok vittek fel magasra,
de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,
így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
mert ezek után meg teljesen-végleg elveszíted az önbizalmad…
Az oroszlán
és a kisegér meséje:
avagy a kicsi pótolhatatlan segítsége
Az állatok királya megkönyörül
az útjába kerülő incifincin,
aki nem győz hálálkodni,
s megígéri: meghálálja még ezt,
amin az oroszlán csak kacag…
De: mikor hálóba gabalyodik,
éppen a kisegér éles kis fogai
mentik ki a vészes csávából…
(Ahogy nincs az a kicsi lény,
aki nagyot ne árthatna neked –
pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)
Különb –
feljebbvaló
Hogy magadat másoknál különbnek tekinted
az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,
hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,
így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –
maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,
és így lelki fejlődésed minimum megreked, sőt…
Alávalóbb
Ha magadat eleve
és módszeresen leértékeled,
és nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból
akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,
munkával/hivatással: szobrász helyett széklábfaragás,
belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe
és jöhetnek és jönnek is csőstül a „testi” nyavalyák is…
Skatulya
Életed abban
a fekete dobozban „éled”,
ahova gyerekként szüleid-
tanáraid beskatulyáztak
Engedelmes, jó fiúként elfogadod,
és már soha nem is törsz ki belőle…
Született vesztes
Önbeskatulyázó
ön-beteljesítő jós
Egy csődtömeg vagy
Egy peches/lúzer ember,
aki mindig a jégre megy,
aki az eszkimóknak jeget árul,
de a sivatagban szomjanhaló nem vesz tőle vizet…
Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége
rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek
Nem is látod meg az állatorvosi lóból lett táltos paripákat…
Túlélő
Minden egy nap reggelén
próbálsz felkapni egy gondolatod,
amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot –
s ha sikerült, akkor másnap megint így tovább.
Mint aki szilárd mag, szent meggyőződés nélkül
hagymaemberként próbál túlélni egy lágerben…
Alacsony sorba
„A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
nem az, hogy szolgaságba süllyed,
és hatalmasabb, nagyobb számú,
erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.
Szolganépek lehetnek nagyok,
a szegénység, a munka,
a megalázás ellenére
élhetnek magas sorsot.
A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
hogy primitívvé válik,
hogy eldobja magától
a tudatos gondolkozást,
és a tudatos gondolkozót,
s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.
Így válik csőcselékké, söpredékké,
züllik és oszlik fel…
Hamvas Béla
Maga-
mentő/vesztő
Semmit nem kockáztat,
és nem ülteti el a magot:
hetvenszeres termés helyett
így még az az egy is elpusztul…
Aki menteni akarja éltét, elveszíti azt…
Esetleg csak a halálos ágyán döbben rá,
hogy addig-addig kímélte magát, míg
semmit sem használva fog elporladni…
Önkezű
Ha már az életed
nevetséges(nek látod),
vagy bolhákból elefántot csinálva
magad számára elviselhetetlenné tetted,
ill. Istent kihagyva reménytelennek tűnik,
akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,
ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…
Ora
et labora
Imádkozás helyett is
csak ihlet/lélek nélkül dolgozol, vagy
munkálkodás idején meg imádkozol,
nem tartod szárazon a puskaport,
nem segítesz magadon,
várod a sültgalambot…
Alkudozó
A nagy szerelmedet
te úgymond imádod,
az Istent viszont csak
feltételesen szereted:
ha pl. teljesíti „imába
foglalt” kívánságlistádat,
mert te – még nála is –
jobban tudod, mi jó neked…
La Fontaine
A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ
Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut,
nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, –
az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel.
Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut,
hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg,
de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála!
Meghallják. S ujra fel! Fut. Űzi a sereg.
Majd visszatér, halálra válva.
«Megérdemeltem, szól, – ezért lakolni kell:
hálátlanság, okulj!» Lerogy s végsőt lehell.
Elpusztul a kopók vicsorgató körében,
s a jókor érkező sok gyors vadász között.
Ki menedékhelyét rombolta hálaképen, –
volt már íly üldözött.
Hálatlanok
Legalább kétszer,
kétféleképpen is vét a hálátlan –
Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,
akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.
Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,
akinek esetleg épp miatta már nem adnak
kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat…
Hála és hálátlanság
Aki csak akkor tesz jót,
ha rögtön kiplakátolt hálát kap.
És aki hálátlan a jótevőjével –
esetleg a jóért még rosszal is fizet?
Így többi segítségre rászoruló
embertársával is rosszat tesz,
Mert ez jó eséllyel csökkenti
az illetőben az adakozási kedvet…
Egyirányú
Megharagszol arra,
aki rendszeresen támogat,
mert olyannyira egyoldalú,
aszimmetrikus ez a kapcsolat,
S a másik nem ad lehetőséget,
vagy te nem keresed-találod,
hogy ezt valahogy viszonozhasd
(és neked folyton hálálkodni kell
az uraságtól levetett cuccokért…)
Nem gyanakodtál,
nem óvakodtál a görögök ajándékára,
és magad vitted be a védett váradba/házadba
a hamar, vagy lassan, de biztosan veszted okozó
ellenséges katonákat vagy szellemi műveket stb.
Hálapénz
Erős szervezet
Doktor a betegéhez:
– Barátom,
maga csak az erős
szervezetének köszönheti,
hogy végül meggyógyult.
– Jó, hogy mondani tetszik.
Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!
Aki
magának a legszebb
efemer, lakhatatlan lakot:
a lég/jég/kártyavárat építi fel
és ezért még magas lakbért is fizet
az orvosának, ill. pszichiáterének…
A vergődő még hálapénzt is ad
az őt simogató, babusgató segítőnek,
aki ezért sem segíti vissza a partra-
vetett halat éltető közegébe…
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor is csak magad kárhoztathatod…
Aki
semmit
nem tud ingyen,
kegyelemből elfogadni –
mindenért azonnal fizetni akar,
és mindig annak, akitől kapott valamit,
szigorúan számon-tartva az egyenlegét…
Elviselhetetlen kín például a számára,
ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja
az elveszett pénztárcáját, iratait…
Mindenhol
csak azt nézi,
hogy neki mi jár,
s hogyan járhatna legjobban,
akár mindenki más rovására is:
nem bízik az isteni gondviselésben,
és így még az is lecsökken, amije volt,
ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,
mert annyira beszűkül a világlátása…
Mindenért
hálát adjatok?
Nemcsak a veled tett jóért –
ez szinte magától értetődő!?
De a neked tett/veled történt,
akár legnagyobb rosszakért is –
hiszen ez is a javadra válhat,
ha kielemzed, megérted a tanulságát,
és okulva bölcsebben kerülsz ki belőle…
A
rossz
jó oldala
A sztoikusok,
és Jézus nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár meg is ölhetnek engem,
de ártani nem, mégsem tudnak a lelkemnek!
Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!
A SZERELEM.
Édesb a szerelemnél
Semmi a földön nincs;
Minden szerelemben él
Akarmerre tekints;
A gerlice párjában
Leli boldogságát,
S elvesztvén, bús nótában
Nyögi árvaságát.
.
A virág nyílt kebellel
Vár Zephyr csókjára;
A repkény részvétellel
Foly fel a szilfára;
Egyik patak sebesen
Fut a másik felé,
Habjait szerelmesen
Hogy vegyítse belé.
.
A madarak lángjokat
Zengik az erdőnek,
S szeretői hangokat
Hallván tűzbe jőnek,
Epednek s szemérmesen
Rejteznek bokrokba,
A hol mesterségesen
Ér párjok nyomokba.
.
Életünk is szerelem
Nélkűl kit bájolna?
Akármelly fejedelem
Szerencsétlen volna;
Csak az hint meg virággal
Kopasz kősziklákat,
Az boldogít vígsággal
Kunyhót s palotákat.
.
Hogy hát érezz éltedben
Édes gerjedelmet,
Ártatlan légy szívedben,
S úgy érezz szerelmet;
Széppé csak ez teheti
Itt bujdosásodat,
S mosolyogva vezeti
Styxen csónakodat.
*
AZ ELJEGYZETTHEZ.
Te, ki által vad ösvényem
Kies kertet nevele,
Mit mivelsz most, szép reményem,
Mit mivelsz lelkem fele?
Kertedben virágocskákat
Szedegetsz-e, kegyes szűz,
Hogy örömnek bokrétákat
Kedves áldozatúl fűzz?
Vagy talán könnyű láboddal
Gyors rokkádat pergeted,
S csókra termett ajakoddal
Énekedet zengteted?
Avagy édes sóhajtások
Emelik szép mellyedet,
Mig szerelmes álmodások
Szemleltetik hívedet?
Én pedig, óh drága lélek,
Tudod-e mit mivelek?
Esküszöm, hogy néked élek,
Valamig csak lehelek;
Esküszöm, s lángolva nézem
Jövendőm szép mezejét,
Mellyen majd karodban érzem
Istenek szerencséjét.
*
A HÁZAS ÉLET BOLDOGSÁGA.
Egy nőtelenhez.
Te magán evezsz csendes bárkában
Boldogság szép szigete felé:
Én feleségem társaságában
S gyermekimmel vándorlok belé:
Hiszed-e, hogy bár gondjaim nagyok,
Még is náladnál nyertesebb vagyok?
.
Hogy meglássuk, mellyikünké jobb út,
Jer, mérjük sorsodhoz sorsomat.
Ime nekem annyi zsold alig jut,
Hogy tarthassam népes házamat:
Néked sok kincs alszik szekrényedben,
Sok arany zeng cseng mindég zsebedben.
.
Félre micskét ha tudnék is tenni,
Képet, bábot s más játékot is
Kell Lízimnek s Lajoskámnak venni;
S néha nyújtni ajándékot is.
Illy díbdábra te, barátom, noha
Pénzes vagy, nem adsz egy fillért soha.
.
Kérded, millyen asztalom pompája? –
Két tál étek, a mi itt terem;
Egy pohár bor csak ritkán jő rája,
S azt is mindég vízzel keverem.
A tiéd sültet s tortát bőven ád,
S puncsot s tokaji nectárt köszön rád.
.
Hát köntösöm? Méltán cifrábban jár,
A ki asszony s gyermek nélkűl él,
Kik között melly könnyen érhetne kár –
Rost s pih, mellytől a csínosság fél.
S ha apróim tejet ozsonnáznak,
Könyveimen szűke nincs a máznak.
.
Míg nekem, ha foga jő fiamnak,
Ébren kell sok éjet tölteni,
Rád egy kegyes isten az álomnak
Édes mákját szokta hinteni,
S a míg fülem gyermekrívástól cseng,
Neked Phoebus lantja égi dalt zeng.
.
Ennyi bajom van, s bár lenne több még,
Oh, ezt melly könnyen szenvedném el!
De ha sorsod enyém volna, az ég
Nem verhetne súlyosb kereszttel. –
Hadd beszéljek egyszer, jer, lelkedre,
S csipős lúgot hadd öntsek fejedre!
.
Mit nyersz, hogy szakácsnéd hatalmában
Van szíved, erszényed, asztalod,
S ásítasz sok vendégid sorában,
Kiknek hasát ingyen hízlalod?
Százszor inkább tíz gyermekre költsek,
Mint illy mérget életemre töltsek!
.
A midőn a rossz kedv szemed szőrét
Öszvehúzza, mondd meg, remete,
Ki tépi el e rossz daemon tőrét?
Elméd vídúlást remélhet-e?
Nálam tüstént derűl az ég, hívem
Ha ezt mondja: „Mi baj ért? szólj, szívem!”
.
Hát a téli estvék – oh, valóba
Csigaháton mászhatnak veled!
Állhatsz-e szép képeiddel szóba,
Bennek bármelly kedvedet leled?
Én, míg szívem nyájasságban részt vesz,
Azt sem tudom, az idő hová lesz.
.
De, barátom, legteljesb tegzekből,
Lőnek a pajkos leányok rád,
Csúfot űzvén a vén legényekből,
Kiket vérbe márt minden kis vád:
Mi szépek közt meg merünk jelenni,
Akkor is, ha napunk le kezd menni.
.
Végre ha ver kínos verítéked,
Ki törölgeti homlokodat?
S a halál mikor sírt ásat néked,
Ki fogja bé te szemhéjadat?
Én, elhúnyván, kedvesem karjába,
Vígan lépek Charon csónakába.
Aki
valami
nemes üggyel
próbálná elmaszatolni,
sőt felmagasztosítani azt,
hogy önmagát árulja a szexpiacon,
vagy züllesztő kuplerájokat üzemeltet –
például egyedülálló „hős anyaként”
szerinte csak így tudja felnevelni gyerekét,
hogy legalább már neki mindene meglegyen…
Fájdalmas pillanat lesz, amikor rádöbben,
hogy ezért pont ő egyáltalán nem lesz hálás…
(lásd pl.: Warrené mestersége – G. B. Shaw)
Nincsenek
feltétlen értékeid –
az erkölcsi kérdésben
is gond nélkül alkudozol –
ha kevés a kosztpénzetek,
akkor lányod kiállhat a sarokra…
(amit árul, elad, az meg is marad,
teste is, lelke is szinte érintetlenül…!?)
Amikor
és ahol
a faludból
elég jól eladható
turisztikai látványosság,
a hamvas szende szűz
lányodból kurva lesz
a fizető vendég
szolgálatára…
A
házasságotok
kimondva-kimondatlanul
egy megfontolt érdekházasság,
ahol a feleség elnézi a férjének,
hogy nemi örömért bordélyba járjon,
hisz ott nem lesz érzelmi bonyolódás…
Nyitott házasságban,
„őszintén” akarsz élni,
kerülve a hazudozást stb.,
de csak magadra vonatkozóan.
Bár elvben társadnak is nyitott,
de ő – ki tudja, miért – nem él vele…
Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…
Úgynevezett
nyitott házasságban éltetek,
és még máig sem értitek, hogy
az időközben felnőtt gyermekeitek
miért is nem élnek semmilyen,
se nyitott, se zárt házasságban,
saját gyermekkel új családban…
Sok minden
tetszik a párodban,
de ami meg – nagyon – nem,
azt te majd megváltoztatod…!?
A Másikat akarod ideálképre formálni…
Ez egy biztos út a házasélet mennyországa
helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…
Udvarlásod,
lánykérésed,
és házaséleted
is meghatározza,
hogy először arra figyelsz:
vajon mit is gondolnak róla(d),
és mit szólnak majd hozzá
az ún. jóbarátok, jó szülők,
a szomszédok és a rokonok?
Vagy senkire nem hallgatsz:
pedig minden jó barátod
nyíltan ellenzi a házasságod,
de te senkire sem figyelsz,
mert te tudod, mi a jó neked -,
és így elvakulva kitöröd a nyakad…
Mit ér
a hozomány,
amit sikerült
levadásznod, és
a fényes esküvő?
Elmegy a hozomány,
de megmarad a csúnya
és buta, unalmas, lusta nő…!
Akitől csak úgy válhatsz, ha
ingbe-gatyába menekülsz el…
A
gazdag lány,
aki sosem tudhatja,
hogy nem csak a pénzéért
hanem a szépségéért és
más belbecséért, erényéért
udvarolnak neki, kérik kezét,
és egyszer majdnem elhiszi,
amikor inkognitóban mulat…
(A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.
A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)
Felszarvazva
Egy jó partival akarsz
kitörni a szegénységből,
vagy bekerülni úri körbe,
mint az úrhatnán polgár –
és így szinte vakká válsz
a mégoly gyanús jelekre is,
pedig drága nejed fűvel-fával csal…
És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…
Érdekházas
Csak a lakásmegoldás,
adósságtörlesztés stb.
miatt kellett házasodni?
A szerelem majd megjön?
Ha megismered, megszereted!?
Ez is előfordulhat: Ida regénye…
Vagy annyira sem becsülöd
a nyíltan érdekből elvett nőt,
hogy társaságba magaddal vidd,
és így csinálsz belőle egy zugivót…
Az
elhagyott,
vagy csalódott feleség
bosszút áll a híres emberen:
megírja revans-vágy-kielégítő
szennyeskiteregető, kitálaló stb.
(nagyrészt kitalált) emlékiratait…
Így járt például Vajda János is,
aki a fiatal Bartos Rózát vette el…
Lakva
ismerni meg
a másik embert –
de így mindig csak
már a házasság után,
az összeköltözés során, sőt
ne adja isten: gyerek után derülhet ki,
hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?
Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,
de inkább kizárólag már csak anya…
Amiből
nem lehet,
foganhat gyerek:
pl. az ún. petting,
a közös onanizálás,
a páros önkielégítés,
és az ún. orális szex,
óvszer, tabletták vagy
coitus interruptus stb.,
mint fogamzásgátlás…
Csak ne legyen ennek
a „szerelmi” kapcsolatnak
semmilyen édes gyümölcse…
Csak
az első
aktusból
lehet gyerek,
hiába csinálod
nagy büszkén te
még háromszor, vagy
négyszer egymás után…
De azután hetekig semmi,
és rohangáltok az orvoshoz,
hogy vajon mi a „meddőség” oka…
Az
ún. meddő párok
tortúráknak vetik alá magukat,
kínos vizsgálatok, lombikbébi program…
Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,
akkor örökbe fogadnak egy árvát…
Ezután nem ritka, hogy a feleség
áldott állapotba kerül és szül is,
és akkor jönnek rá a lelki okra…
Nincs
hova költözni:
éveken át szülőknél,
kényszertársbérletben,
a nagyokos, kotnyeles
rossz anyós közelében…
Ami rossz ómen, előjel
a házasság jövőjét illetően…
Nem véletlenül vannak itt,
Magyarországon oly durva
ún. anyósviccek…
Barátai
vagy testvérei
sem voltak soha:
hol-hogy is tudta volna
empatikusan begyakorolni
az egyenrangú alkalmazkodást
és a szimmetrikus kapcsolattartást?
Ő igazából csak akkor van elemében,
ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…
Csak
az utódok,
az embergyerekek
mára direkt ki is tolt,
túl hosszú felnevelési ideje
miatt kellene egy házaspárnak
családi békében együtt maradni?
Utána meg csak a szokás hatalma,
vagy a megszokott kényelem vonzása…
Hisz – jaj – a szerelemnek múlnia kell…!?
De hát nem is örök szerelemre szerződtek…
A
boldogtalanság
egyik tuti receptje,
ha valaki csak egy nőt szeret,
azt, akit fiatalon és csinosan látott,
és később is ezt az arcot/alakot keresi,
és nem látja, hogy másként lett/marad szép,
mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…
Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,
és egy ravasz csapdában érzi magát,
ahol egyre rosszabb lenni, de még
rosszabb lehet másikba menekülni…
A
házasság-
törő asszonyt
a zsidók megkövezik?
Ki dobja rá az első követ?
kérdezte a nem zsidó Jézus…
Mert csak az az ember ily irgalmatlan,
aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.
Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,
de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:
Asszony menj, de többé ne vétkezz…!
Egy,
vagy két
családot dúlsz fel
a házasságtöréssel:
lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?
S mindezt azért, mert nem elégít ki
se a napi munkád, se házaséleted,
és azok bátor, bölcs és türelmes
változtatása, rendezése helyett
és ilyen pótcselekvő-kalandban
akarod önértékelésed feljavítani?
Férjével
féltékenységi
jeleneteket rendez,
akár már ott és akkor,
ingyen-cirkuszt produkál,
ha hosszabban elbeszélget
mondjuk a bolti eladónővel,
vagy diszkréten pillantásra
méltat egy elhaladó szép nőt…
Mindezzel csak magát adja ki,
saját önleértékelését árulja el…
Kóbor
numera
és hamarosan
az apasági kereset…
Biztos, hogy akarod
egy oly nem kívánt
és ráadásul később
még ellened is nevelt
gyerek tartását fizetni,
ami egyéjszakás, italtól
vagy „szerelemtől” részeg
meggondolatlan kalandod
torz, szörny szüleménye…!?
Egy
férfinak
több vagy más
van megengedve,
mint egy nőnek?
Elnézett a férfinak
a poligámia, ha ezt ő
azt diszkréten intézi?
Akár még a felesége
is falazhat neki, hisz
tudja, hogy otthon
nem kap „enni” …
Elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe
szeretett bele a hozzád
képest még túl fiatal arád!?
De azért mégis rettegsz tőle,
hogy ennek próbája legyen –
mesterségesen meg nincs
képed/bátorságod tesztelni…
És azt már nem tudod vissza-
csinálni, hogy álruhában kérd meg…
Házasságkép
Minden mai nő
csak azt akarja,
hogy mihamarabb elvedd,
és némi szex-szolgáltatásért
a holta napjáig jól el is tartsad,
tejben-vajban fürösszed stb. stb.,
amiért te kiloholod a lelked-tested,
esetleg közben unalmában flörtöl
Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…
első vagy
egy nagyobb
csalódásod után
végleg nőgyűlölő leszel:
minden nő hazug és számító!
Nem is keresed magadban a hibát,
és nem is akarsz/mersz változtatni
(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,
hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy…)
Örök
és őrjítő
bizonytalanságban
tartasz, hogy nehogy
egyszer/végleg úgymond
nagyon elbízzam, nehogy
nyeregben érezzem magam?
Te „nem adod ki magad”:
és nem mondod ki, hogy
legalább már egy kicsit
szeretsz engem…még
a házasságkötéskor se
a boldogító igent,
csak egy talán-t…
Ha
szeretlek is,
mi közöd hozzá?
Én a szerelembe
vagyok szerelmes,
Te ebben majdnem
esetleges valaki vagy…
Vagy pedig eljátszod:
mintha nem, illetve,
vagy jobban mondva
nem engem szeretnél,
csak azt, amit képzeltél,
amit rám vetítettél stb. –
és a végén úgy is maradsz…
A JÓ FELESÉG.
Valljon szerencsésb ki lehet,
Ki méltóbb irígységre,
Mint a ki jókor szert tehet,
Jó, szép s víg feleségre;
Az hív szerelemre talál,
Melly olly erős mint a halál.
.
Férjét e szép nő dajkálja,
Számára fon, varr, süt, főz,
Kertjét gondosan munkálja,
Ezer aggságot meggyőz;
Minden gyermeke általa
Lesz férjének őrangyala.
.
Társában lel mennyországot
S viszont azt boldogítja,
Midőn lát szomorúságot
Tüstént megvidámítja,
Mosolygó tekintetével
S nyájas beszélgetésével.
.
Mindenkép szereti férje,
Ne cifrálja magát bár,
De hogy dicséret több érje,
Örömest csinosan jár;
Szép ruhát vevén magára
Mosolygóbban néz urára.
.
Melly édes illy társaságban
A nap terhét viselni,
S estve boldog nyájasságban
Szorgalma bérét lelni:
Zúgjon bár a szélvész, mit árt,
Annak, ki ölelhet illy párt?
*
A MEGELÉGEDŐ HÁZASTÁRS.
Nincs palotám, aranyom sincs,
De szegény hajlékomban
Aranynál sokkal nagyobb kincs,
Békeség, követ nyomban.
A leghűségesb szerelem
Nyájassága vesz körül,
S a legnagyobb fejedelem
Annyit mint én nem örül.
.
A nap első súgárjával
Csókolva költ fel hívem,
Bájoló mosolygásával
Megvídámítja szívem.
Azután vídám elmével
Repűl gyors munkájára,
Frissen varr s fon szép kezével
Kis angyalink számára.
.
Estve dolgaink fogytával,
Karját karomba fűzi,
Majd énekkel, majd tréfával
A gond fellegit űzi.
S csak egy patak csendes árja,
Melly öntözi kertünket,
S csak a hold szelíd súgárja
Látja szép örömünket.
.
Melly boldog, ki vígan éli
A közép sors javait,
S irígy szemmel nem szemléli
A föld pompás nagyait!
Egek, nékem fényességet
S nagy kincset ne adjatok.
Adtatok vígszívűséget –
Attól meg ne foszszatok!
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
