kb. 15 perc olvasás
BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 13.rész
A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) –
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
– Semmi kétség –
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
„Istenem, uram
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!„
„Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a…”
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
„Hát kié – pattogja Pál –
Mikor az én fámra száll?”
„De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!”
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordít: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyba, –
Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,
S melyet a vérszenny tanúsit
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja.
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, – elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per.
Hisz azt látja Isten, ember! –
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a birói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghuzódik a legszebben.
Felderüle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül…
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja:
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?
(1854)
*
Rossz szomszéd, török átok
Azt se tudod ki ő, s nem is akar ismerkedni
Folyamatosan feljelent a különféle hatóságoknál
Szeret pereskedni – pl. vitatni a telekhatárt
Van pénze ügyvédre és fülemile perekre
Nappal alszik, éjszakai nagy életet él – bulizik
Úgy építkezik, hogy teljesen rád lát és megfigyel
Feléd fújj a szél a büdös füstjét – gumival fűt stb.
A kert végébe engedi ki a pöcegödör tartalmát
Nem tartja tisztán az állatai ketrecét, óljait, istállóját
Egy falevélre is beélesedik a hangos és tartós riasztója
Gyűlöli az embereket, ezért mérgezi a kedvenc állataidat
Minden lében kanál és hozza-viszi a negatív pletykákat
Suttogó propagandával terjeszt hazugságokat, rágalmakat
Nem tart be a csendrendeletet, nagy zajt csapva dolgozik
„Véletlenül” megrongálja, nem adja vissza a szerszámaidat
Világgá kürtöli a tudomására jutott bizalmas információt
Hallgatózik és leskelődik – és átkutatja a postaládádat
Nem értesít, ha idegeneket lát matatni a portádon
Valami büdös mindig jön felőle, amit nehéz kivédeni
Még vészhelyzetben sem szívesen segít, hát még máskor
Elhallgatja előled a fontos helyi híreket – vagy eltorzítja
Vele semmiben nem lehet megegyezni, összefogni
Ő szabotál és megfúr minden közös kezdeményezést
Ő nap mint nap nem köszön, elfordítja a fejét…
Stb
*
Boldogtalan
Panaszkodik a fiatal feleség az anyjának:
– Anyu, én nagyon boldogtalan vagyok,
a férjem már nem szeret.
– Ez lehetetlen, kislányom! Mégis miből gondolod ezt?
– Ha szeretne, már régen észrevette volna, hogy megcsalom.
*
Mise
Ite missa est
(lat. ‘menjetek, elbocsátás van’)
Mintha mise történt volna – úgy mész, ahogy jöttél
(vagy még úgyse, hisz hiszed, Istennel volt kapcsolatod)
*
Negatív feltétel
(Szükséges, de nem elégséges)
Ő nem ölt, nem lopott, nem csalt –
Munkát, kötelességet sem lógott el:
akkor mégis mi a baj, miért boldogtalan?
*
Racionális
Csak semmi transz, extázis,
semmi önfeledtség, önkontroll-vesztés:
ez mind az ördögtől van – az ész a mi istenünk!?
*
Üllői úti fuck
A nemi életben semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog –
csak az untig ismert, megszokott menetrend…
*
Defenzív
Az életjátékokban csak arra ügyel:
ne hibázzon, ne égjen le, ne kapjon potyagólt…
*
Görcs
Oly görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Visszafogott…
Maximum egy pohár bor, evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Síró-pityogó
Férfiatlanként
szégyelli a könnyeit:
mily nehéz így megkönnyebbülnie
*
Gyerekszáj
A telefon cseng, és Móricka veszi fel a kagylót.
– Halló?
– Szervusz kisfiam, beszélhetnek az apukáddal?
Itt a főnöke beszél.
– Melyik? – kérdezi Móricka – az a piszkos patkány,
az a kövér disznó, vagy az a szemét tróger?
*
Fabula te rasa
Minden mellbevágó prédikáció,
vagy katartikus műalkotás, film, dráma
mindig a szomszédra passzol, másokról szól?
*
Sorbanálló
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban imádkozik, utcán káromkodik…
*
Fogáskereső
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
Pedig vagy van rajtad sapka, vagy nincs…
*
Rendház
A permanens rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön, ugrik/kukkant be „valaki”…
*
Személyválogató
Idegennel sem áll szóba,
– ahogy a „rangon aluliakkal” se nagyon –
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Széki keserves
fekete a holló
gyászt visel magáért
én is gyászt viselek
jegybéli mátkámért
szállj le holló szállj le
vidd el levelemet
apámnak anyámnak
jegybéli mátkámnak
s ha kérdi hogy vagyok
mondjad hogy rab vagyok
idegen országban
csak bujdosó vagyok
idegen országban
idegen emberek
járok az utcákon
senkit sem ismerek
eridj édes fiam
eridj ha menned kell
a jó isten legyen
minden lépéseddel
*
Öntükröző
Ő nem teregeti ki
a „családi szennyest” –
ő a saját szemében látná magát?
*
Házi béke
Házastársaddal
mindig egy véleményen –
az a „véleményed” mint neki…
Így nem is civódtok, nem is marakodtok…
*
Feledékenység
A házaspár már két órája autózik,
amikor a feleség a fejéhez kap, és felsikolt:
– Úristen, forduljunk vissza!
Bedugva hagytam a vasalót, le fog égni a ház!
– Á, dehogy fog leégni! – feleli a férj.
– Én meg nyitva felejtettem a kádcsapot a fürdőszobában…
*
Stika
házi pálinkafőzéskor
már aktív-passzív nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Kulimász
Szükséges és elégséges feltétel
Hiába van meg minden hozzávaló anyag,
Ha nem tudsz palacsintát készíteni,
Akkor ezek önmagukban semmit sem érnek,
Legfeljebb a gyomrod rontod el velük…
*
Utolsó csepp
Nem érted a hirtelen heves reakciót,
Pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,
És kiömlött a víz és kiborul a bili – és szétárad a padlón
*
Fogamzásgátló
Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából,
évente egyszer-kétszer élsz úgynevezett „házas életet”
*
Szaporodj, sokasodj!
Nem gátolod a természetes fogantatást:
ezt neked nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
A házastársi kötelességek
Hites feleség, mint törvényes cseléd
(és ingyen bármikor kapható házi ágyas)
*
Keresi a sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Cigány
Akire sok minden rá van írva
Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…
*
Empátia-hiány
Sohasem cserélhet a királyfival,
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
ezért egész életében csak ezután sóvárog
*
Kétéltű
Mintha skizofrén lennél:
nappal józan, könyökvédős könyvelő,
éjjel pedig mámoros, bohém mámoros poéta?
*
Munkahősnő
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
(de még a gyerekeit létét is inkább letagadta)
*
Emlékezőtehetség
– A feleségemnek van a legrosszabb memóriája a világon!
– Miért? Mindent elfelejt?
– Dehogy! Rosszabb! Mindenre emlékszik!
*
Öneláruló
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
mintha ő ettől lenne különb?
Ettől ő emberként felértékelődik?
Arra büszke, hogy ő szerencsés volt?
*
Öntömjénező
Odavagy magadtól,
Ha a felesleges, kidobandó dolgokból
adsz valami kis alamizsnát a koldulónak.
De a házadba már nem hívod be,
az ebédlőasztalhoz már nem ülteted le,
s nem kérded, mire lenne szüksége
*
Idegenszívű
Az idegenekhez is annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak már csak a maradék jut!
*
Élveboncolás
A béka elmegy a jósnőhöz,
aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:
– Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.
Mire a béka:
– És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?
– Nem! Biológiaórán.
*
Annyira szelíd vagy inkább mulya,
hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül
lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,
ha arra legalább még egyvalaki pályázik
*
Ő nem akar
személyválogató lenni:
még barátait sem válogatja meg!
A keblén melenget kígyót, varangyos békát stb.
*
Árnykép
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most már nevetséges lett…
Helyben járva mára már nagyon lemaradt.
*
Nem passzol
Illeszkedési zavarok
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Áláldozat
A kiállhatatlant kiálló
Már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Ismételgető
Sok szót sokszor
Élethazugságait addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén nemcsak elhiteti, de ő maga is elhiszi…
*
Öngólképtelen
A csatár sorozatban hagyja ki a jobbnál jobb helyzeteket.
Amikor már tizedszer lő két lépésről az üres kapu fölé,
szomorúan fordul a játékostársához:
– Úgy látszik, ma nincs szerencsém!
– Dehogy nincs, ez a mi kapunk!
*
Öntúlélő
Ahhoz is gyáva,
hogy öngyilkos legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért a heroikus pótcselekvés:
Egyszerű hátrafordulás helyett
80 nap alatti Földmegkerülés?!
*
Mindig csak futsz az események után
Mint amikor próbálod menteni a kifutott tejet
*
Mintha a Holdról figyelné a földi életet
Csak tanulmányozhatná, de be nem avatkozhatna
*
A család nemtője
Az angyali védőszellem
Ő napi feladatot nem vállal,
boltba nem megy, krumplit nem pucol,
de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor
– majd meglátjátok – annál nagyobb hős lenne!?
*
Rendtartó
Egyik ember a másiknak a tóparton:
– Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!
A másik:
– Én nem fürdök, hanem fuldoklok!
Egyik:
– Ja, elnézést, akkor nem zavarok!
*
Aggódó
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Zsugori uram
Gazdagságát leplezni akarván,
vagy csak mert magától is sajnálja,
nyomorog – majd már nem tud váltani
(ismerek én egy vént, neve sincs, azt is eladta…)
*
Túlköltekező
Olyan világraszóló lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul: dínom-dánom, szánom-bánom
*
Ímmel-ámmal
Nem tud nemet mondani:
félszívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz az utóhatása
*
Követelőző
Mindenhol azt nézi,
hogy neki itt mi jár:
így még amije valaha volt,
azt is lecsökken, elfolyik, elfogy
*
Viktimológia
A hiúsága miatt könnyen szélhámosok áldozata lesz
*
Arany János
A BAJUSZ
Volt egy falu – nem tudom, hol,
Abba’ lakott – mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szőrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szűcs György bátya;
E volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában
Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felűl, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például – hogy többet ne
Mondjak… a káromkodás!
Egyébiránt Szűcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén… a puszta helye. –
Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nőtt az minden éjjel
– Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta… hiában!
Ami pedig Szűcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:
Ládájába’ pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És – szamara volt neki.
Sőt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a birószéken,
Hasa, hája, kéknadrága…
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz, vagy húsz.
Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn a szúrós serte
Sima állotok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba’
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irígyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezőn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyülölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek
Sőt csupán ezér’ a macskát
Sem tűrhette udvarában, –
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár’ sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot,
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy’ van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előörsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinyja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyű módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Időközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte ki figyelmét
Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anélkül is mester abban:
Szőrmentibe, vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező;
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mező;
Nincsen otthon
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szűcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
„Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?
Magyar ember-é kigyelmed?”
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy’ áll a dolog mivolta.
„Szent Pilátus! minő szégyen!
Hát miér’ nem mondta régen
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!„
Megörűle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megigérve.
Nosza tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő; forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik, vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád:
Szűcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz… kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára
Szűcs uram fejét megjárja:
Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga;
„Tiktak, tiktak” foly a munka,
S egy büvös dal
Ümmög halkal:
„Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek.”
S míg a ponyvát sietősen
Jó erősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad ujra kezdi:
„Bajusza van Szűcs Györgynek,
Ne irígyeld szegénynek!”
Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynémü, fehérnémü,
A vasféle, meg a rézmű.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda – „tiktak, tiktak” –
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig űle György a kádban
Lepedővel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!
(1854)
