kb. 7 perc olvasás
ÖN– ÉS VILÁGISMERET ABC – 2.
Bölcs-balga, boldog–boldogtalan ember
Földi poklok a volt/várt aranykor helyett
Életminőség őrzés, javítás helyett rontás
Kosztolányi Dezső:
AKARSZ-E JÁTSZANI
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
*
Én öngyilkos leszek…
mondom kesergőn.
Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,
úgy felkötöm magam a városerdőn,
vagy revolverrel, mint sok más nagyember.
Akkor aztán sírhatnak miattam,
leragadt szemmel, sárgán, mélyen alszom,
rózsák között, kék fátyolokban arcom,
s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.
Az ostorom, csigám örökli öcskös,
a bélyegkönyvet valami közömbös,
a kisszínházam a kicsi hugom,
vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.
Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.
Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?
Úgy itt hagyom ezt az egész világot,
amelybe annyit, ah annyit csalódtam.
„Szegény fiú” mondják majd hangtalan,
„egy pici angyal felrepült az égbe”,
s egyszerre roppant sajnálom magam,
s én is szepegve suttogom: „Szegényke”…
*
Önveszélyes: mérget eszik
és más miatt önbüntető: mérgelődik
*
Sosem látod a napos-csillagos Eget
Lógatod az orrod, lehorgasztod a fejed
*
Visszacsinálhatatlanul
görnyedten jársz, már nem tudsz kiegyenesedni
*
Eltorzult testi-lelki alkat
Fejenagy, agyaskodó vízfejű – szívhiány beteg
*
Büszke Absztinens –
pedig csak a bor katalizálta igazságától tart
*
Kerülöd az önfeledt játékot,
Isten őrizz: nehogy kiadd magad
*
Félsz az álmoktól,
nehogy Isten legalább ilyenkor bármit is üzenjen
*
A bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű
Pont Te kiabálsz, pedig éppen a te házad ég
*
Miért nem a magad háza előtt sepregetsz?
Mindig máson segítenél, pedig épp te szorulsz rá…
*
Kevesebbet alszol, hogy többet élj –
Kótyagosan, másnaposan, lebutult üzemmódban…
*
Soha nem volt/megszépített,
múlt/leendő korba vágyó – csak el innen…
*
Nosztalgiád nem kellemes,
de nagyon fájdalmas elvágyódás
*
Utópiád nincs
kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz…
*
Passzivitásra kárhoztat
a semmire nem kötelező ábránd, fantazmagória
*
Mindenütt vagy,
de inkább sehol sem, mert soha nem jelenvaló
*
Vakon megbízol embertársaidban:
ki is írod, hogy kulcs a lábtörlő alatt…
*
Minden perccel és fillérrel elszámoltatod
drága és „feltétlenül szeretett” bizalmasod/élettársad
*
Házassági szerződés:
nem a tartós/végleges együttélésre, de válásra készülsz
*
Értékeit magánál tartva,
utánfutóval jár őrzött parkolóba
*
Aki még a kutyáját se
bízza a jószomszédra, mert ilyen nincs neki
*
Sokáig nem tesz szóvá sérelmet,
majd ha betelik a pohár dúl-fúl, tör és zúz
*
Ha egyszer kiborítja a bilit,
életfogytiglan hidegháborús állófrontot nyit…
*
Beleszeret a – képzelt – bajába,
így akar még több/odaadóbb törődést kizsarolni
*
Minél távolabb és kicsibb az ideál,
annál közelebb és nagyobb a borospohár
*
Egyszer használatos
emberszerű lény – kifacsarva eldobnak
*
Vagy önleépítő dologkerülő,
vagy hiperaktív életredukáló munkaalkoholista
*
Ő nem fogad el ajándékot!
Mindent azonnal ki akar fizetni…
*
Utánzó majomnál
több már soha nem akar lenni?
*
Mindig csak hasonmás,
epigon, gyenge utánzat, dublőr?
*
Nem ad türelmi időt:
elég egy hiba, és máris végleg feladja
*
Istenben nem, de a vadidegen szélhámosnak hisz
Aki becsszó ígéri, havonta duplázza pénzem, az viheti
*
Balhite balekja:
az ördög sokat ígér, keveset ád – és az is keserű
*
Mást se hallgatsz, eszel: kedvenc zenéd/ételed
A jóból is megárt a sok – egy életre meg is utálod…
*
Mások keményen dolgoznak helyetted,
míg te csak a meleg szobában szerepedet játszod!
*
Meghalsz, mielőtt valaha is szerelmes lettél volna
Későn jössz rá: amit annak hittél, az egész más volt
*
Kígyót melengetsz a kebleden
A te fiókád megölő kakukkot táplálod
*
Semmittevésed
az ördög párnája, melegágya
*
Melegszívű, jókedvű adakozó gyerek voltál –
de „kinőtted”, s gyermekbetegségként gondolsz rá
*
Útra engeded a jobbik részed,
s kísérletet sem teszel, hogy visszahívd
*
A téma az utcán hever,
de te röstellsz lehajolni érte
*
Nem tudja, de teszi a rosszat
(ha tudná mit tesz, elszörnyülködne…)
*
Homokosnak adtad ki magad,
Nem soroztak be, de a stigma maradt
*
A kellemetlen büntetéstől félve
belemenekülsz egy diliház védettségébe
*
Egy nagy bűnben él,
de csak a kis bűneit látja, azokkal derekasan küzd
*
Nincs központ és nincs periféria –
egyszerre mindenre figyelni akarsz?
*
Az utcán ugyan angyal,
de otthon már csak ördög
*
Levágjuk az aranytojást tojó tyúkot
Mintha csak egy nap lenne a világ, s a mai az utolsó
*
Utánad az özönvíz?!
Feléljük a jövőnket, eltékozoljuk unokáink örökségét
*
A lovak közé dobod a gyeplőt
A merev tekintélyelvű vezetésből átesik a ló másik oldalára
*
A szórakozás
neked csak diabolikus szétszórtság/szórakozottság
*
A first thing first csapda –
nem tudsz dönteni, mi lenne az első teendő
*
A bírhatót eladod álompénzen,
A demagóg ígéreteket készpénznek veszed
*
Nem vigyáztál és úgy maradtál:
Pl. az arcodra fagyott a mosoly – a vigyor
*
A meg nem választható szomszéddal
igyekszik elég vagy nagyon rossz kapcsolatot ápolni
*
Ha elpusztul a tehene, pusztuljon el a szomszédé is
(nem érdekel, hogy akkor ki fog gyerekednek tejet adni)
*
Nem nyugtalankodik,
hisz csak a szomszéd háza ég
*
Olyan szekér után fut,
amelyik nem veszi fel
*
Önként jelentkezik
a bűnbak szerepkörébe
*
Élve lenyeled a békát –
vagy engeded lenyomni a torkodon
*
Mindig új házassággal kúrálja a régit,
pedig a nagy hiba az ő készülékében van
*
A legyőzhető kis baj elől
fejvesztve menekülve rohan a nagyba, az óriásba
*
Állatidomárnak képzeled magad,
pedig csak veszett az a szelíd harci kutya…
*
Nem mászol fel a humor magaslatára,
így nem törpülnek el óriási napi gondjaid
*
Hogy semmije soha ne fájjon:
egyszer s mindenkorra érzésteleníti magát
*
Önmérgező mérgelődő,
akit nem detoxikálnak
*
Élete első felében rajongó,
a másikban kiábrándult cinikus
*
Istenkísértő –
kihívja maga ellen a sorsot
*
A barátoddal veszekszel –
ellenséged a nevető harmadik
*
Ismered az alázat meghatározását,
de még soha nem érezted át azt…!?
*
Vattaember –
vagy aki nem oszt és nem szoroz
*
Aki magát vádolja azzal, hogy mentegetőzik
Aki mentegetőzés, védekezés helyett támad
*
Szalmaláng lelkű –
alig induló, már kifulladó
*
Sokat markol és keveset fog
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
*
Se vele, se nélküle
Csak kutya-macska barátságokat teremt és ápol
*
Rövid lejáratú,
egyszer használatos szlogenekre esküvő
*
Faust kispályás utóda vagy:
Egy nagyon jó pillanatod szeretnéd hibernálni
*
Tyúkért mész perre,
de disznódat is elveszíted
*
Aki a tűzzel játszik
Ön- és közveszélyes gyújtogató
*
Ha jégeső veri el a termést,
még be is segítesz az „Úristennek”
*
A lakománál az első,
betegágynál az utolsó
*
Amit ad, folyton felemlegeti –
amit kap, csakhamar elfelejti
*
Lassú víz partot mosna –
türelem rózsát teremne
*
Kollektív balgák –
lefelé nivellálódás
*
A másét kívánod,
a magadét meg veszni hagyod
*
Bűntudatos egyke marad
Mint s féltékeny testvérontó Káin
*
Tetézed a bajt –
olajad öntesz a tűzre
*
Pszeudo tranzakció
Döglött macskát cserél döglött kutyára
*
A vakok között egy félszemű „király „
A kocsmában te vagy a legjobb filozófus
*
A legerősebb szem a zsarnokság láncában,
A leggyengébb láncszem a várvédelemben
*
A sok lúd,
akit mégis legyőz a kövér disznó(fejű Nagyúr)
*
Hiába van alattad száz párna,
Te megérzed az egy borsószemet és csak azt érzed
*
Nem látsz a szemedtől
Nem látod a fától az erdőt
*
Borúlátó „intelligencia”
Minden sötéten lát – ránőtt a fekete szemüvege
*
Kótyavetye
Egy zacskó ziziért elvesztegetett szüzesség
*
Állatfarm
Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek
*
Dackorszakos
Nem növöd ki a magatartásbeli gyerekbetegségeket
*
Kosztolányi Dezső
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
