Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Ön-sors-rontó ABC – I.

Írta: Nagy Jenő · 2022. október 27.

kb. 19 perc olvasás

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Ön-sors-rontó ABC – I.

Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Baj/tünetekð diagnózis ð terápia ð jó egészség

Megszívlelendő és megfontolandó szabad ötleteim



p Csokonai Vitéz Mihály

p Zsugori uram

p Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen:

p Régen eladta már aztat is a kincsen;

p Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,

p Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –

p Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,

p Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.

p Van két palotája a Piac-utcába,

p De azt a rácoknak adta árendába;

p Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,

p S elméjébe mindég a drágaság forog.

p Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

p Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.

p A bús gond béesett orcájában hever,

p Mérget kedveltető kincseiből kever.

p Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,

p Mint aranyára vert királyok képei:

p Mint a sírból feljött halott útálsága,

p Amelyről minden húst a párka lerága.

p Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,

p Mért nem adhatja az áert árendába.

p S öszvekalkulálván saját számadását,

p Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

p Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –

p Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget

p Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,

p Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

p Azonba mely szörnyű károm következe: –

p Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze –

p Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,

p Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –

p Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,

p Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

p x

p Csokonai Vitéz Mihály:

p A fösvény

p Esmérek én egy vént. Ki az? – neve nincsen,

p Régen eladta már eztet is a kincsen,

p Sőt míg bírt is vele, magába tartotta,

p Mert mondani másnak ingyen sajnállotta.

p Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

p Tisztelvén Mammonát örök áldozattal.

p Most is sóhajtásit azért hármoztatja,

p Bérben a levegőt hogy ki nem adhatja.

p Imádó szemekkel néz rakás pénzére,

p Neheztel, hogy tágas házába béfér e’.

p A bús gond béesett orcájába hever,

p Mérget kedveltető kincseiből kever,

p Melyeknek oly sárgák sovárgó gödrei,

p Mint az aranyra vert királyok képei,

p Mint a sírból feljött rémítő halottak,

p Melyekről minden húst Párkák lefosztottak.

p Egy homályos felhő lebeg körűlötte,

p Ezt a sóhajtások gőzi sűrítette.

p Itt űl, s hányván-vetvén saját számadását,

p Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

p „Balgatag! (így kiált, tekintvén az eget)

p Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:

p Ma csak nyolcszáz forint jött bé a kasszába,

p Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

p Azonba! mely szörnyű károm következe:

p (Itt jajgat s fejére kúlcsolódik keze)

p Mely szörnyű kár! egy szél kedvem elrablotta,

p Lantornás ablakom ketté szakasztotta.”

p Így tűnődik; s most is neheztel reátok,

p Hogy őróla ingyen verset írhatátok.

p 1

p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni/emelni: belerokkansz

p Egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, majd: börtönévek

p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut

p Ő egy kis sziruppal a keserű pirulát, a békát, a mérget stb. is lenyeli

p Aránytévesztő: kis horzsoláskor úgy jajveszékel, mint akit nyúznak

p Hamis riadókat fúj, majd, ha bajba kerül, nem veszik már komolyan

p Aki az egy jó helyett sok rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz jóval többet

p Egy ideig a teherbeeséstől retteg, majd meg a „meddősége” gyötri

p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg/égeti el a mindennapi ételt

p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése

p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni

p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina

p Három kívánság mese: az egyszeri jó alkalomból csinál balszerencsét

p 2

p Rátartian válogatós volt – hoppon maradt, penészvirág vénlány lett

p Jósnőnek fizet jó sokat – csak az ostoba ember jövője kiszámítható

p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló

p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télvízben meg koplaló tücsök

p A munkamániás, és erre oly büszke, játszani/mulatni sem tudó hangya

p A lélekölő hosszú munkaidő után hobbi-, ital-, tévé- stb. kábítószeres

p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes

p Ez a fő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás”

p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt

p Szennyesteregető: a sértett családtagok bíróságon perre mennek

p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: ügyvédzseb tömő

p Ő nem konzekvens, vagy a másik rossz véglet: ökörkövetkezetes

p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, pedig szép hattyúnak született

p 3

p Rossz, elhasznált levegőt szív: maszkot visel/nincs lakásszellőzés

p Ő is „katona”: engedelmével betörték, és mozgatható vezényszóra

p Addig hencegően „bátor” (igazából vakmerő), amíg az italozása tart

p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó

p Rigorózus „könyvelő”: pontosan mennyi az adott/kapott szívesség

p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király

p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p A közös legelő csapdás rablógazdálkodó – termőföldből sivatag!

p Családi prüdéria ellen trágárság az ifjúkori lázadás: úgy is marad

p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől – menekülő is

p Egy balek analfabéta: pont az orvosának diktálja a végrendeletét

p Hiábavalóságokra pazarol drága időt, és időrablókat is marasztal

p A háborús, vészhelyzeti spórolás már vérévé vált és úgy is maradt

p 4

p Ha a becsületes munka = tisztes szegénység: ő ferde úton kitör …

p Csak a testét áruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad?

p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond

p Mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni

p Komoly kötelességtudatos, felelős felnőtt, ezért mindig oly komor?

p Jobb esetben érti, vagy érteni véli a humort, de azt soha nem élvezi

p Keveset nevet, önmagán sem tud: így a múltja terhétől se szabadul

p Nem érti/fogja fel, hogy a halott az egyszer és mindenkorra halott

p Neki még játék az egész élet: pl. a kilőtt helyett az üvegszem is jó

p Egy ádáz létharcos robotolás az élete, hiányzik belőle a játékosság

p Előre iszik a medve bőrére – majd ittasan meg megeszi a nagy maci

p A gyilkosság a legnagyobb bűn: ő a támadó háborús érdemrendese

p A kényszerű „oltás” ellen nem tiltakozó, a Vezérben vakon megbízó

p Móra Ferenc

p A DIDERGŐ KIRÁLY

p Mese, mese, mátka, pillangós batárba:

p Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

p Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

p Csupa siralom volt éjjele, nappala.

p Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,

p Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

p – Akármit csinálok, reszketek és fázom,

p Hiába takargat aranyos palástom!

p Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

p Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

p Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

p Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:

p Ki tud orvosságot a király bajáról,

p Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

p Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,

p De együtt se ért az egy falat kalácsot.

p Didergő királynak csak nem lett melege,

p Majd megvette szegényt az Isten hidege.

p Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

p Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

p – Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

p Hívjátok elő az udvari bolondom!

p Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,

p Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,

p Mókázna a jámbor, serdűl, perdűl, fordul,

p De a király rája haragosan mordul:

p – Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

p Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.

p – Teli van énnálam ésszel a szelence:

p Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

p Gyujtass be csak, komám – nevetett a bolond,

p S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

p Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

p Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!

p – Hamar cédrusfával a kandallót tele,

p Urunk-királyunknak attól lesz melege!

p Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

p El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,

p Sergett is a király előtte, megette,

p Utoljára mégis csak azt dideregte:

p – Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

p Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

p Nyöszörög a fűtő: – Felséges királyom,

p Életem-halálom kezedbe ajánlom,

p Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

p Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

p Nekibúsul erre a didergő király.

p Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

p – Vágjátok ki kertem minden ékességét,

p A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

p A mosolygó almát, a csengő barackot,

p Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

p Széles ez országban amig erdőt láttok,

p Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.

p Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

p Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

p Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

p Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

p Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

p Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

p A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

p Aranyos kandallón mind elparazsallott.

p Didergő királynak de minden hiába,

p Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:

p – Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

p Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

p Nekeresdországban van is nagy kopogás,

p Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

p Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog –

p A király ajtaja egyszer csak csikorog.

p Betipeg egy lányka, icike-picike,

p Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

p Az ajaka kláris, a foga rizskása,

p Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

p – Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!

p Megfordul a király: – Ácsi, kislány, ácsi!

p Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.

p Mért haragszol reám? sohse bántottalak! –

p Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

p – Minek szedetted le a házunk tetejét?

p Hó is hullongázik, eső is szemezik,

p A mi padlásunkra az most mind beesik:

p Elázik a bábum kimosott ruhája,

p Vasárnap délután mit adok reája?

p Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

p A király jégszive harmatot ereszte.

p Szemében buggyan ki szivének harmatja,

p Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

p – Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

p Biborköntösömet feldaraboltatom.

p Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,

p Lesz ezüstkötője, aranycipellője! –

p Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,

p Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!

p Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

p S didergő királynak nyomban melege lett!

p A tükörablakot sarokra nyitotta,

p Városa lakóit összekurjantotta:

p – Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

p Juttatok belőle, aki fázik, annak!

p Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

p A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.

p Ki is szorult tőlük király a konyhára,

p Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

p – Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.

p Fussatok a hordót csapra ütögetni!

p Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

p Mint a saját népem – nagy meseországban…

p (1912)

p x

p 5

p Senki ne vájkáljon az ő lelkében, ha beteg, inkább bármit bevesz

p Elhiszi, tényleg az egész világ az ellensége (lásd: cigány-himnusz)

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő, ha csak csiszolatlan, nyers maradt

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát

p Mindig két végéről égeti a gyertyát, éjt nappallá tesz – egy ideig…

p Aki, mint az a korsó, addig-addig jár a kútra, amíg ripityára törik

p Mint a tök részeg, pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

p Az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól

p Addig ő nem fest, ír verset, énekel, amíg nincs ehhez diplomája

p Keblén mérges kígyót melengető, de a segítő kézbe beleharapó

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, miért kergetik el stb.

p Az örökös raktárra aggályoskodás miatt oly koravénülő/rákos

p Kakukkfiókákat anyaként tápláló, hisz az övéit már kilökdösték

p 6

p Neki a dodonai, direkt sokértelmű jóslat maga a tuti orákulum

p A teher alatt magasra nőhetne a pálma, de így csak elsatnyul

p Akinek minden arany, ami fénylik: pl. üvegszilánkokat gyűjtő

p Harmadnapra már megszokja, hogy egy büdös ketrecben „él”

p A tüzet csírájában el nem fojtó, ezért martaléka lesz lakóháza

p Kis, tagadott füllentése megállíthatatlan hazugságlavinát indít

p Mindent „tudatosan” csinál, még a járást, így a tánc is kimarad

p Magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó

p Stabil: agyaglábú óriás, kétlábú szék, és egylábú mankós ember

p A maga ura: csak akkor beszélhet, ha kérdik: „Kuss!” a neve

p Aki a cukros bácsi kedves szavait elhiszi, névértékben veszi…

p A hízelgő álbarátok miatt téves tévés pályán futó, s rekedő

p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, de abban majomutánzó

p A három lépés távolságot kikövetelő: ki simogatná így meg?

p 7

p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: pofára esik

p Szájhős, csak a szája jár, de egy leányt csókolni sem mer

p Mértéktelen: kicsiben orvossága lenne, nagyban a mérge

p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó

p Szutyok mosdóvízzel gyereket, rossz pappal Jóistent kiöntő

p Aki városban naivan becsületkasszába gyűjti terméke árát

p Az örök halogató: még a (tűzoltó)munkát is körmére égető

p Halálos betegen kezd el úgy élni, ahogy 60 éve kellett volna

p Az önfelmentő, önbűneit ajnározó, de ádáz bűnbakkereső

p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja

p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti: ő legjobb barátja

p Aki nem is kezd munkába, így nem is jöhet meg a kedve

p Hazárd vőlegény: egy zsákbamacska feleséget „vételező”

p Akinek örökké üres a zsebe: még a kóbor kutya is lepisili

p Meddig hordója teli, addig volt büszke tartású, járású deli

p 8

p Szépre is kiművelt szem/vájt fül helyett „vakság”, „süketség”

p Testi-lelki tisztaság helyett szenny, mocsok, kosz, szemét stb.

p A kertje régóta műveletlen, de még lelke is gyomos/gizgazos

p A szűk és ezért drága időt non stop bűnösen elkótyavetyélő

p Öncélú rekordmánia hajhászó: pl. az egy lábon állást kibírni

p Unos-untalan csak az egy kedvenc ételét-dalát eszi, veszi…

p Ösztönlény-vadember: ha bárkire erekciója van, meggyakná

p Nem természetszerető/járó – „erdőkerülő”, mesterséges éltű

p Egoista: mindenkit csak (ki)használó, majd eldobó ön-izoláló

p Altruista: a lakása/ „otthona” hajléktalan éjjeli-nappali menhely

p A fantazmagória kergető: áldoz mindent, akár még embert is

p Életmű hiányos: hegyek vajúdtak, de csak kisegérke született

p Az ő gyakori, majd’ mindennapi esete: a „sok hűhó semmiért”

p x

p MILNE

p János király karácsonya

p János király nem volt jó,

p Volt görbe dolga sok.

p És néha senki sem szólt hozzá,

p Így teltek a napok.

p És aki látta, nem köszönt,

p Szótlan továbbhaladt,

p Csak gőgös pillantása hullt

p Jánosra és továbbvonult,

p Ő némán állt és elpirult

p Koronája alatt.

p János király nem volt jó,

p Nem kedvelték, tehát

p Nem látogatták, hasztalan

p forralt mindig teát,

p s ha eljött a december,

p karácsony csillaga,

p polcán a sok kis cédulát,

p mely boldog ünnepet kívánt,

p soha nem írta jóbarát,

p csak mindig ő maga.

p János király nem volt jó,

p S ajándékot, noha

p Vágyott reá, nem is kapott

p Sok éven át soha.

p De karácsonykor mindig,

p Míg szépen énekelt

p A lantos és jó pénzt kapott,

p Ő harisnyával caplatott

p A kéményhez, kirakta ott

p A félő reménye kelt.

p János király nem volt jó,

p S így magányosan élt,

p Egyedül tervelt levelet,

p Míg a tetőre ért.

p Leírta és lerakta, így

p Kért fájdalmára írt:

p „E lap mindenkinek kiált,

p szent karácsonyhoz legkívált.”

p Sarkában nem „János király”-t

p Szerényen „Jancsi”-t írt.

p „Szeretnék egy kis puskát

p és egy kis édességet

p és egy kis csokoládét

p a szopogatás végett;

p a narancsot se bánom,

p a diót szeretem,

p úgy szeretnék egy zsebkést,

p mely vígan szeletel.

p És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen

p Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

p János király nem volt jó –

p A csatornacsövön

p Szobájába csúszott megint,

p És várta, hogy mi jön.

p És egész éjjel ott feküdt,

p Félt és remélt bután.

p „No, azt hiszem, ő járhat ott”

p (a homloka is izzadott)

p „biztos ajándékot hozott

p sok hosszú év után.”

p „Jaj, felejtsd el a puskát,

p felejtsd az édességet,

p és csokoládé sem kell

p a szopogatás végett,

p a diót, a narancsot

p már nem is szeretem,

p és van már egy zsebkésem,

p mely majdnem szeletel.

p De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen

p Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

p János király nem volt jó –

p Karácsony reggel

p Eljött vidáman s számtalan

p Szép ajándék vele.

p A harisnyákban játékok,

p Sok-sok kiváncsi szem

p Mindenre boldogan tekint,

p János mogorván mondja: ”Mint

p Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:

p Számomra semmi sem.”

p „Szerettem volna puskát

p és egy kis édességet

p és egy kis csokoládét

p a szopogatás végett;

p kértem diót, narancsot,

p mert nagyon szeretem,

p és minthogy nincs zsebkésem,

p hát nem is szeletel.

p És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen

p Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

p János király kinézett

p Durcásan ablakán:

p Lent nagyvidáman játszott

p Sok fiú s kisleány.

p Mind irigyelte őket,

p Állt rendületlenül…

p S hát, íme, pirosan beszáll

p Egy jó nagy labda, a király

p Fején pördül, de meg nem áll,

p S az ágyára repül.

p És, ó, Karácsony Apó,

p Háláját rebegi,

p Mert hoztál egy nagy

p Igazi

p Gumilabdát

p Neki!

p Devecseri Gábor

p x

p A. A. MILNE

p Jankó király karácsonya

p Cudar ember volt Jankó király –

p Unták hóbortjait.

p Megesett, hogy rá se köszönt kutya se

p Hétfőtől szombatig.

p S ki a városban kószálva

p A királlyal összeakadt,

p Ránézett gőgösen égbe-szegett

p Orral, s nagy garral tovasietett,

p Jankó király meg főhetett

p Rákvörösen a korona alatt.

p Cudar ember volt Jankó király,

p Barátra nem is talált …

p Bár otthon ücsörgött délután,

p És szürcsölt árva teát.

p S ha elborította a kandallót

p Karácsony kártya-hada,

p Hogy: „Boldog ünnepeket kiván…

p Vagy: „Derüs újévet, pajtikám!”

p Nem hívek s rokonok, ó, nem ám,

p Mind Jankó írta maga.

p Cudar ember volt Jankó király,

p Mégis remélt s remegett:

p Hogy ajándékot kap … ! s erre bizony

p Sok éve hiába lesett.

p De Karácsony tájt ha jártak

p A vidám házalók,

p És gyűjtve gyerek-garaskát,

p Eldaloltak pár dalocskát

p Egy szépreményű harisnyát

p Ő is kilógatott.

p Cudar ember volt Jankó király,

p No, egyedül is élt.

p Egyedül mászott a tetőre, mikor

p Kiötölt egy versikét.

p S levélnek odahelyezte

p – Hatter: kéménye lika –,

p „Olvassa közel – s távol-lakó,

p De elsősorban T. Apói”

p S nem „Első János” a feladó,

p Csak egy szégyellős „Janika”.

p „Egy kis süti jó lesz,

p Meg pár szem bonbon;

p Macskanyelv! Ó, ez

p Elkél, nem mondom.

p Narancsot szeretnék,

p Diót is véle!

p S mellé egy zsebkést —

p De legyen ÉLE!

p De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

p Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!”

p Cudar ember volt Jankó király.

p Kirakta a kis levelet,

p S az ereszcsatornán a házba

p Visszaereszkedett.

p És úgy remélt és remegett

p Azon az éjszakán!

p „Talán most… megjött… ő kopog…”

p (S arcán veríték csillogott.)

p „Egy ajándékot csak kapok

p Az elsőt évek után.”

p „Bár süti nem lesz,

p S ábránd csak a bonbon,

p S hogy macskanyelv! … ezt

p Már nem is mondom.

p Narancs — minek?

p Dió se kéne!

p S lapul már a zsebemben kés, aminek

p Majdnem van éle.

p De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

p Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!”

p Cudar ember volt Jankó király

p Hogy kisütött reggel a nap,

p S a kíváncsi földet fürdették

p Karácsonyias sugarak,

p S mindenki harisnyákhoz szaladt,

p Izgulva-pirulva: „Mi lesz?”

p S lett sok süti, játék meg cukor,

p És boldogság… De milyen komor

p Jankó király! S szól: „Mint annyiszor,

p Az enyém most is üres.”

p „Azt hittem, ó, lesz

p Süti meg bonbon;

p S macskanyelv! Ó, ezt

p Hányadszor mondom!

p A narancs csodás;

p A dió is véle.

p S a zsebkés de más,

p Ha igazi az éle!

p De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

p Hoztál volna nagy, piros gumilabdát!”

p Jankó király az ablakban áll,

p S nézi keservesen,

p Hogy játszik a víg gyerekek csapata

p Havas utcán odalenn.

p Áll ott imigyen s a szeme irigyen

p Az arcukat kutatja…

p S egyszercsak berepül az ablakon át

p — Majd leveri fejéről a kicsi koronát —

p S odapattan az ágyra (ilyen csodát!)

p Egy nagy, piros gumilabda.

p Ó, T. APÓ, JÓ TÉLAPÓ

p SZÍVBŐL HADD ÁLDJALAK HÁT,

p HOGY MÉGIS MEGHOZTAD NEKI

p A NAGY,

p PIROS

p GUMILABDÁT!

p Tandori Dezső

p x



A teljesértékű Élet

vagy a fogyatékos „haldoklás” a tét:

plusz helyett mínusz végtelen lehetőségek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat eheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…