Nyílt levél Dániel Péterhez!

Dr. Papp Lajos
Nyílt levél Dániel Péterhez!

Dániel Péter!
Ön GYÁVA ember.
Gyáva ember az, aki kockázat nélkül kiszolgáltatott embert testileg-lelkileg megöl, emberségében meggyaláz, tönkretesz, bemocskol.

Gyáva tett volt bemocskolni, összemaszatolni más munkáját, közösségi házban ketchuppel bármit is összekenni.
A gyávaságnak is vannak fokozatai. Atombiztos bunkerből lőrésen keresztül, védekezésre képtelen emberre gépfegyverrel lőni a gyávaság legfelsőbb foka.
Ön napok óta folyamatosan egy védekezésre képtelen idős hölgyre lövöldöz, aki két gyermek édesanyja és négy unoka öreganyja.
Teszi ezt annak biztos tudatában, hogy Önt semmilyen kár nem érheti, a célszemély viszont gyorsan, vagy lassan belepusztul a támadásba.

Napok óta nem alszom, mert fájdalom van a szívemben.
Nem a nemzet nem alszik. Én nem alszom.
Nem a nemzet nevében beszélek. Egyes szám első személyben beszélek és szólítom meg Önt. Mert a végső elszámolás során nekem kell Isten ítélő széke elé állni.

Napokig gyötrődtem, mert nem tudtam mit tehetnék ebben a helyzetben. Milyen lehetőségeim vannak?!
Közös levelet fogalmazni, és sok név mögé bújva számon kérni bűnét?
Nevetség tárgyává tudnak tenni minden közös nyilatkozatot.

Sötétben, hátulról leütni, megverni, megveretni!? Ilyet csak a gyávák tesznek.
Szemtől szembe leköpni, arcul ütni!? Ilyet a kocsmai verekedők tesznek.

Történelmi olvasmányaimból tudom, hogy a középkorban társaik védelmében, hogy minél kevesebb áldozat árán döntsék el az adott vitás kérdést, seregek, csapatok, kisebb közösségek bajvívókat állítottak ki. Nyilvánosan, minkét fél beleegyezésével. Eleink ezt bajvívásnak hívták.
Én Önt bajvívásra szólítom fel!
Bármikor, bárhol, bármely feltételek mellett, puszta ököllel vívott párviadalra. Ön 21 évvel fiatalabb és 30-35 kilóval súlyosabb, mint én.
Tehát az ön kockázata csekély. A gyáva kis kockázatot sem képes elviselni.
Ha Ön, e felkínált párviadalra nem kíván kiállni, akkor Ön GYÁVA, GYÁVA.

Tudom, hogy az Ön mögött állók segítségével megverethet, vagy akár meg is ölethet.
Önnek tudnia kell, hogy én nem félek. Nem félek, mert készen vagyok az útra.
Ismerem hibáimat, bűneimet, gyengeségeimet, és ismerem Krisztus urunk tanításait.

A házasságtörő asszonyt megkövezni szándékozóknak Krisztus azt mondta:
” Az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett.”
Egyetlen kő nem repült a bűnös asszonyra.

Nem tudom és nem is érdekel, hogy Wittner Mária milyen bűnöket követett el ifjú életében. Amit tudok: nem köztörvényes bűncselekményért ítélték halálra.
Egészen pontosan az 1956-os szabadságharcot követően, politikai okokból ítélték halálra. Több hónapot töltött siralomházban, 13 évet börtönben.
A halálos ítélet, a halálsoron és börtönben töltött idő, minden korábbi bűnét eltörölte. Minden 56-os nő és férfi, akik a barikádokon, akik a sortüzekben, akik a börtönökben, akik akasztófán, akik kínzókamrákban a Hazájukért a Nemzetükért meghaltak vagy szenvedtek, minden korábbi bűnüktől felmentettek.
Ön Wittner Máriával és az 56-osokkal úgy viselkedik, mintha Pál apostolt, Paulust, a damaszkuszi út előtti szauluszi élete alapján ítélnénk el. Ítélnénk meg.
Saulus többszörös gyilkos volt.
Wittner Mária talán nem.

Dániel Péter!
Ön ezen a földön senkit nem győzhet le.
Megölhet, meggyalázhat, megfélemlíthet, bemocskolhat sok embert. De legyőzni egyetlen egy embert tudunk életünkben. Önmagunkat. Önnön gyűlöletünket, gyengeségünket, hitetlenségünket, fájdalmunkat, megaláztatottságunkat, hibáinkat.

Dániel Péter!
Egyszer legyen bátor életében! Győzze le félelmét!
Győzze le gyűlöletét!
Kérjen bocsánatot Wittner Máriától!
A Magyar Nemzettől!
1956 hőseitől!
1956 mártírjaitól! A halottakat csak az élők védhetik meg.

Ha Ön nem kér bocsánatot, akkor GYÁVA! GYÁVA! GYÁVA!

Vegye tudomásul, hogy Önmaga elől nem menekülhet el! A gyávasággal szemben sem betonbunker, sem a barátai, sem a családja nem védheti meg.

A mai naptól, ha gyalogosan jár az utcákon, ha buszon, villamoson, földalattin emberekkel találkozik, bárkinek a szemébe néz, minden szempár azt üzeni majd, hogy Ön gyáva!
Ha egyedül lesz, világosban és sötétben, ébrenlétében és álmában ezek a tekintetek elkísérik. A gyávákat nem a nép haragja, hanem a nép megvetése sújtja.

Én nem nyilatkozhatom a nép nevében, de hangos szóval mondom egyes szám első személyben: én megvetem Önt, ha nem kér bocsánatot Wittner Máriától, az 56-osoktól, a Magyar Nemzettől.

Dániel Péter!
Legyen bátor!
Kérjen bocsánatot!

2011. Mindenszentek napja
Papp Lajos a szívsebész

_______________________________________________________________________

Dániel Péter írta a neten:
>
> „Tegnap este ezt találtam írni egy internetes, közösségi portálon: „Sok
> ismerős megkérdezte már tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után
> az ’56-os halálraítélt’ jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolnám.
> Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti
> megérdemelt jelzője. Nem több és nem is kevesebb. Ennyit jelent.”
>
> Erre aztán sok újság, igaz, hogy főleg az orbánista lakájmédiák és az
> új-nyilas szennyportálok azt írták, hogy én „meggyaláztam egy 56-os
> hőst”. Szerintem azonban csak a véleményemet és egyszerű tényeket írtam, de
> most azt is megpróbálom elmagyarázni, hogy miért tettem.
>
> Az 1956-os forradalom során sajnos számos, gyalázatos, embertelen és
> szörnyű túlkapás történt. A forradalmak már csak ilyenek…jó lesz
> vigyáznod, Viktor… Ez egyébként az én szememben nem von le túl sokat
> az 56-os forradalom értékéből, hiszen a magyar nép jogosan lázadt fel
> akkor (is) egy zsarnoki hatalom ellen… (Tényleg jó lesz vigyázni
> Viktor!)
>
> A pesti legenda azonban sok ilyen
> túlkapást, kegyetlenkedést megőrzött azokból az időkből. Leírom most
> részletesen az egyiket. (Melyet egy korabeli tanútól hallottam, illetve
> sok internetes fórumon is megerősítve láttam azóta.)
>
> A budapesti Köztársaság téren a feldühödött (és némi alkoholos
> befolyásoltság alatt lévő) tömeg elfogta és meglincselte Molnár Béla
> kiskatonát. Agyonverték, agyonrugdosták, majd végül a lábainál fogva
> felakasztották. Nagyjából ekkor ért oda egy nő, akit a környéken csak
> „hajtós Mariként” vagy „Mocsokként” ismertek. Mari ugyanis egy virtigli,
> „bableveses futókurva” volt. (Azaz egy olyan, lecsúszott prostituált,
> akinek nem volt saját placca vagy lakása, így aztán bárkit boldoggá tett az
> utcán, a parkban vagy egy kapualjban, akár egy bableves áráért is.)
> Az már persze megint egy másik kérdés, hogy a meglincselt Molnár Béla,
> magyar kiskatona összes bűne annyi volt, hogy éppen a sorkatonai
> szolgálatát töltötte, a hazáját szolgálta, illetve az akkori
> szabályoknak megfelelően, egyenruhában ment hazafelé.
>
> Mari, amikor a helyszínre érkezett, meglehetősen részeg volt és talán ezért,
> talán a szerencsétlen élete minden csalódása és keserve miatt, de részt
> vett ebben a gyalázatos, kegyetlen és értelmetlen lincselésben. Azt
> egyértelműen lehetett bizonyítani, hogy a lábainál felakasztott, már
> halott (vagy még haldokló) kiskatonát többször is leköpte, valamint egy
> cigaretta csikket is elnyomott a testén. Azaz jogi nyelvre fordítva, az ő
> esetében a szándékegység mindenképpen fennállt az őrjöngő tömeggel. Az
> viszont már akkor is bizonyíthatatlan volt, hogy magában a lincselésben, az
> áldozat megölésében tevőlegesen részt vett-e vagy sem.
>
> Mindenesetre „Mocskot” néhány nap múlva elfogta és letartóztatta egy fiatal
> rendőrtiszt, majd pedig halálra ítélték ezen tettéért. Később azonban a
> Magyar Népköztársaság bírósága (szerintem, mint gyakorló ügyvéd szerint
> helyesen) megkegyelmezett neki és a halálos ítéletet börtönbüntetésre
> változtatta, részben a gyilkosságban történt, tevőleges részvételének
> bizonyíthatatlansága, részben pedig egyéb okok miatt. Nevezetesen
> „hajtós Mari” állítólag igen segítőkészen működött együtt az akkori
> hatósággal és „dalolt” is rendesen, azaz több, igazi forradalmárt
> „köpött be” a kihallgatásai során.
>
> Tudomásom szerint „Mocsok” ma Wittner Mária néven szerepel a hazai
> közéletben.
>
> A fiatal rendőrtiszt pedig, aki annak idején letartóztatta, az én néhai
> nagybátyám volt.
>
> (Ezúton üzenem egyébként Wittnernek, hogy könnyű és szép halála volt, egy
> tartalmas, hosszú és szép élet után, úgyhogy itt már nem jön be a
> Horn-féle, primitív és gyűlölködő átkozódás sem…)
>
> Végzetül pedig tartozom a magyarázattal, hogy miért írom le mindezt, hiszen
> alaphelyzetben nem szokásom primitív és öreg, ex-prostikat vegzálni.
>
> Ez az eset azonban merőben más, hiszen a Wittner-félék meggyalázzák az
> 56-os forradalom és az igazi hősök emlékét. Wittner ugyanis soha nem
> volt ellenzéki vagy forradalmár, csupán egy részeg prosti, aki
> köztörvényes bűntettet követett el, minden politikai indíték nélkül. (A
> vallomásaiból kiderült például, hogy a Corvin-köz környékén előbb egy
> „Tuskólábú” gúnynevet viselő forradalmárt, majd ugyanazon a helyszínen,
> pár nappal később már egy szovjet katonát tett boldoggá. Tevékenysége
> tehát eléggé ideológiamentes volt és az orális részvétel nála nem azt
> jelentette, hogy egy lelkesítő beszédet mondott volna el…)
>
> Amiért azonban mindezt megírtam és felvállaltam, annak egyik oka Wittner
> Mária minden kritikán aluli, igénytelen és gyűlölködő közszereplése (azaz
> közszerepeltetése), a másik pedig az, hogy a fideszes „gyorsnaszádon”,
> (bár én inkább süllyedő kalózhajónak mondanám) ahol Semjén a „szellemi
> horgony”, ott Wittner a halálfejes zászló.
>
> Azaz Wittnert éppen azért emelték be Orbánék a hatalomba, hogy ismét egy
> méltatlan és gyalázatos engedményt tegyenek a szélsőjobbos szavazóknak,
> illetve hogy kifogják a szelet a jobbikos, gárdista és más, új-nyilas
> bárkák árpádsávos vitorláiból. (Ne feledjük, hogy Wittner korábban a
> jobbikos csürhe üdvöskéje, az azóta már betiltott magyar gárda
> zászlósanyája volt.)
>
> Szóval csak ezen okok
> miatt foglalkoztam ezzel a méltatlan és gusztustalan témával. Viszont
> üzenem Wittner Máriának és politikai „futtatóinak” is, hogy aki
> rosszlánynak áll, az ne sírjon, ha időnként azért dugni is kell…
>
> A saját táboromnak, az ügy miatt esetleg fanyalgó, demokrata barátaimnak
> pedig üzenem, hogy beszélnem kellett, „mert vétkesek közt cinkos, aki
> néma…”
> „Hajtós Mari” alias „Mocsok”