kb. 35 perc olvasás
 2016 január 08. |
 |
 NYÍLT FELHÍVÁS A DEVIZAHITELESEKHEZ! A bankok számtalan törvényt sértettek a deviza-alapú hitelek kapcsán: – Csaltak a szerződéskötéskor, mert tudva, hogy a hitel visszafizethetetlen, és az adósok teljes vagyonának, ingatlanának megszerzése reményében szándékosan megtévesztették ügyfeleiket. – Csaltak a referencia kamatok alkalmazása kapcsán, mert a szerződésben foglaltak ellenére sem alkalmazták a svájci jegybanki alapkamatot. – Csaltak az árfolyam kapcsán, mert nem valós árfolyam-különbözetet terheltek az adósra, mert ez egy matematikai művelet volt, amivel kiszámították az újabb és újabb törlesztő részleteket. – Csaltak a CHF árfolyamok manipulása kapcsán, ez a svájci jegybank is megállapította, hogy a bankok az egész világon manipulálták az árfolyamokat, amire ez a csalás-sorozat épült. – Csaltak a KHR rendszerben nyilvántartott adatoknál, amelyet végrehajtási törvény hiányában egyetlen hatóság, felügyelet sem ellenőriz. – Csaltak a követeléskezelésnél, mert nem valós adatokat mutatnak ki, amelyek terén olyan szakmai visszaélések vannak, amelyek a nyereség/veszteség számítása, a pénzkészletek megállapítása kapcsán alkalmas mérleg-hamisításra. – Csaltak a felszámított díjaknál, banki költségeknél, mert nem létező szolgáltatás ellenszolgáltatásaként számoltak fel minden alapot nélkülöző díjakat, költségeket, ráadásul ezt is CHF-ben számolva. – Csaltak az adóssal kapcsolatos könyvelési nyilvántartási rendszerben, fiktív tételeket alkalmazva, amivel nagy szabású mérleg és okirat-hamisítást követtek el, amivel az államot is megkárosították. – Csaltak a konverziónál is, mert az egy fiktív művelet-sorozat volt, ennek legpregnánsabb bizonyítékául szolgál az a tény, hogy erre nem adtak egymillió szerződés esetében egyetlen egy bizonylatot sem, ezzel megsértve a számviteli tv idevonatkozó részét. A bankok nyereségvágyból, előre megfontolt szándékkal, bűnszövetségben nagy értékre és érdekkörre csalás-sorozatot követtek el a deviza-hitel bevezetése, és jelenlegi alkalmazása kapcsán. Ezt a csalást a politikai-szakmai elit tudtával, és támogatásával tehették meg. Az állam cinkossága, a felügyeleti ellenőrzés hiányossága tette lehetővé, aminek következtében több százezer ember lett munkanélküli, hazáját elhagyó, 4000 öngyilkos, és legalább 1 millió ember a végső kétségbeesés állapotában bármikor kerülhet az előzőek valamelyikébe. Mert nincs olyan család, ami ebben a kifosztásban nem érintett. A kormány 5-ik éve maszatol és lebegteti a megoldást, mert a bankok a bankadón keresztül az állam pénzbehajtójává váltak, és nem hogy a megoldásban nem érdekelt, hanem éppen ellenérdekeltté vált. A rendszer tovább nem tartható fenn. Magyarország lakossága a teljes kivéreztetettség állapotában van, mert a kifosztás következtében már nincs mit elvenni. A lakosság nagy része nem azért nem fizet, mert nem akar, hanem nem tudja kifizetni a közben 3-szorosára megnövekedett törlesztő részleteket. Matematikailag bizonyított tény, hogy a devizahitel visszafizethetetlen. Ha valaki 2007-ben felvett 15 millió Ft-ot, annak a hitel teljes futamideje alatt 103,5 millió Ft-ot kellene visszafizetnie.  Nyilván ez de jure, de facto képtelenség. Nincs mire várni. Eljött az idő, hogy kézbe vegyünk sorsunkat, és térdre kényszerítsük a kormányt és a bankokat arra vonatkozóan, hogy állítsa meg a kifosztást, vezesse ki a lakosságot pénzügyi rabszolgaságban tartó devizahitelt, ami Mo. felemelkedésének, a gazdaság fellendülésének záloga is egyben. FELADATOD A BANKI KIFOSZTÁS MEGÁLLÍTÁSA! NEM FIZETNI, KÖVETELÉSKEZELŐKET ELHAJTANI! KÖVETELJÜK A DEVIZAHITELEK TISZTESSÉGES ELSZÁMOLÁSÁT AZ EREDETI FELTÉTELEK SZERINT, ÉS A BECSAPOTT LAKOSSÁG KÁRTALANÍTÁSÁT! CSATLAKOZZ A MOZGALOMHOZ. A BANK HALÁLA A PÉNZ HIÁNYA! TAGADD MEG A FIZETÉST! LEGFELJEBB AZ EREDETI TÖRLESZTÉST FIZESD, EGY FORINTTAL SEM TÖBBET! – Éva Nagy  Kapcsolódó:
Kiszabadult a szellem a palackból – a multik és a képviselők etetnek minket Decemberben az európai parlamenti képviselők többségének is leesett a tantusz, és aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Examiners – EPO) növényfajták termesztésére adott ki szabadalmi jogot. Ennek eredményeként a svájci központú vetőmag forgalmazó Syngenta, illetőleg Izrael kizárólagos jogot szerzett arra, hogy élelmiszert termesszen Európában. Az Iránytű Intézet elemzője szerint ugyanakkor nem várható pozitív változás az ügyben.  Az egyik a várható globális élelmezési válság kapcsán domborodik ki, hiszen a csökkenő termőföldterületek és a növekvő népesség komoly kihívások elé állítják a közeljövőben az emberiséget, ezért is pörgött fel ennyire az utóbbi időben a (globális) földrablás. A másik vetülete kissé földhöz ragadtabb, éppen ezért izgalmasabb, és kézzel foghatóbb is – s még csak nem is kell érte Afrikába utazni, elég ellátogatni Brüsszelbe, az Európai Unió központjába. Viszont azokon a titokzatos folyósokon könnyű eltévedni, éppen ezért mi is szakemberre bíztuk magunkat. Az európai uniós viszonyok minél hatékonyabb felvázolásában Kovács János, az Iránytű Intézet elemzője volt a segítségünkre. A kiindulási pont: Kovács János szerint félő, hogy nem: Az Iránytű Intézet elemzője kitért erre a lehetőségre is: Egyébként sokat sejtető, hogy az EPO nem is tartozik közvetlenül az EU alá: az európai szabadalmi szabályozást általánosságban a nemzetállami szabadalmi jogi szabályozások, az 1963-as Strasbourgi Konvenció, az 1973-as Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE), különböző EU-s irányelvek, illetve az ESZÉ-t ratifikáló országok szabályozásai alkotják. Az európai szabadalmi szabályozás kulcsfontosságú dokumentuma az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény), ami egy multilaterális szerződés, s ami intézményesíti az Európai Szabadalmi Hivatalt (ESZH/EPO), illetve bevezeti az európai szabadalmak megadásával kapcsolatos egységes eljárást. Ezzel kapcsolatban Kovács fontosnak tartotta megjegyezni: Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabályozás értelmében az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki jogosult felszólalni. Ez a tény abból szempontból igazán izgalmas, hogy az EP 2015. december 17-én szólította fel az Európai Bizottságot arra, hogy sürgősen egyértelműsítse a meglévő uniós szabályozást, különösen az Unió biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló irányelvét, és a pontosításról mielőbb tájékoztassa az EPO-t annak érdekében, hogy ne lehessen szabadalmaztatni a hagyományos növénynemesítési eljárásokat. Csakhogy ez az állásfoglalás is az EPO Bővített Fellebbezési Tanácsának 2015. március 25-i határozatára válaszul született (amelyben a hivatkozott szabadalmi jogot megszerezte a Syngenta és Izrael) – ezzel pedig ki is játszották a kilenc hónapos határidőt… Egyébként még 2013. május 8-án az Európai Szabadalmi Hivatal a Syngenta számára szabadalmat jegyzett be (EP 2140023) egy rovar-rezisztens csemegepaprikára is. Ezt egy jamaicai vad paprika és egy már nemesített paprika keresztezésével állították elő. A döntést a Greenpeace az Európai Bíróságon támadta meg, végleges döntés még nincs. A közösségi szabadalom megsemmisítésére az alábbi okok miatt kerülhet sor: S ha már a politikusoknál tartunk, mi a helyzet az Európai Parlamentben? „Ha politikai törésvonalakat keresünk a kérdésben, akkor egy többdimenziós képet kell vizsgálnunk. Egyrészt van egy nehezen figyelmen kívül hagyható multi- és transznacionális lobbi, aminek megvannak az érdekképviselői, érdekkijárói az európai politikai elit körében, így az EP-képviselők között is. Másrészt az erősen atlantista politikai orientációval, szoros amerikai kapcsolatokkal rendelkező politikusok adott esetben (számos példát láttunk erre) saját párttársaikkal, névleges politikai szövetségeseikkel is konfrontálódhatnak” – magyarázza az Iránytű Intézet elemzője. Kovács János az Alfahírrel megosztotta abbéli meggyőződését, hogy Nehezen megkerülhető a Fidesz a szerepe ebben az ügyben is, hiszen már több alkalommal bebizonyosodott, hogy a kormánypárt egészen más irányú politikát folytat Brüsszelben és Budapesten. Az EP-ben a szocialisták és az Európai Néppárt „nagykoalíciója” is jelzi: a main-stream álláspont – a politikai kommunikációs lózungoktól eltekintve – inkább „pro” a szabadkereskedelmi megállapodás, a multinacionális cégek ügyében, következésképp (hallgatólagosan) egyre kevésbé „kontra” a GMO-mentesség kérdésében is. Első ránézésre furcsa koalíciónak tűnhet, de ezen a területen – ha következetesek maradnak – inkább az euroszkeptikusok, a zöldek és a szélsőbal képviselői alkothatnak lazább egységfrontot – vázolta fel az európai politikai átrendeződést az Iránytű Intézet elemzője. Kapcsolódó:
Csatlakozás az Országgyűléshez intézett felhíváshoz
http://nemzetihirhalo.hu/joo/ Dokumentumok: Előre kitervelték a nők elleni tömeges erőszakot – eddig 150 sértett jelentkezett Csaknem egy héttel a nők ellen szilveszter éjjel elkövetett tömeges szexuális zaklatásokat és rablásokat követően a szerdán ismertetett legfrissebb adatok alapján Kölnben több mint 100, Hamburgban pedig 50 feljelentés tettek a hatóságoknál. A rendőrségi jelentések szerint szilveszter este mintegy ezerfős csoport gyűlt össze a kölni főpályaudvar előtti téren, majd petárdázni kezdtek. Mikor a rendőrség közbelépett, kisebb csoportok alakultak, s ezt követően kezdtek nőket körbevenni, szexuálisan zaklatni és kirabolni. Más német nagyvárosokban, így Hamburgban és – bár kisebb mértékben -, de Stuttgartban is történtek hasonló bűncselekmények.  Heiko Maas német igazságügyi miniszter szerint úgy tűnik, hogy az elkövetők előre kitervelhették a Kölnben a nők ellen elkövetett támadásokat. „Az egész (előre) megbeszélt dolognak tűnik” – mondta szerdán a miniszter ZDF német közszolgálati adó reggeli műsorában, és vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a kölni esetek összefüggésben állnak-e a hamburgi cselekményekkel, különös tekintettel azok tömeges jellegére. A hamburgi nyomozók egyelőre ugyanakkor nem látnak kapcsolatot az eltérő nagyvárosokban történt támadások között, amelyek az ottani piroslámpás negyed híres Reeperbahn nevű utcájában történtek. Azok során többek között verbálisan inzultáltak, fogdostak nőket, valamint elvették mobiltelefonjukat, okmányaikat és pénzüket csoportokba verődött támadók. Holger Vehren rendőrségi szóvivő szerint az elkövetők 20 és 40 év közöttiek lehettek, az áldozatok pedig 18 és 25 év közöttiek voltak.  Olaf Scholz, Hamburg szociáldemokrata polgármestere szégyenteljesnek nevezte a támadásokat, és azok kapcsán az hangoztatta: „Nincs becsülete annak, aki csoportokba verődik, hogy nőket zaklasson. Törvényszegően, gonoszul és gyáván cselekszik” – fogalmazott Scholz honlapján és Facebook közösségi oldalán is. Eddig több mint száz ötven áldozat jelentkezett a rendőrségen. Mintegy háromnegyedük számolt be szexuális bűncselekményről, arról, hogy a támadók megfogdosták. Két nőt pedig a sajtóértesülések szerint meg is erőszakolhattak. Az áldozatok vallomásai alapján bántalmazóik többsége arab vagy észak-afrikai származású lehet.  A német rendőrség nagy erőkkel folytat nyomozást a tettesek után, de egyelőre nem tartóztattak le senkit, csupán három embert vettek őrizetbe a düsseldorfi hatóságok szerint. Csak Düsseldorfban kétezer ember után nyomoznak A düsseldorfi rendőrség a nap folyamán tett bejelentése szerint több mint 2000 ember után nyomoznak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szervezett bűnbandákban működve kábítószerrel kereskednek, lopásokat és testisértéssel járó rablásokat követnek el Düsseldorf belvárosában, és a város pályaudvara környékén. Különösen szembetűnő a rendőrség szerint az észak-afrikai származásúak magas aránya körükben. Egyelőre azonban nem tisztázott, hogy a szóban forgó bűncselekmények kapcsolatban állnak-e a szilveszter éjjel elkövetett kölni támadásokkal, amelyekben több nőt zaklattak és megloptak. „Értesüléseinkről átfogóan tájékoztatni fogjuk kölni kollégáinkat” – mondta a düsseldorfi rendőrség szóvivője. Kapcsolódó:
Tölgyessy: A Jobbik csak mondja, Orbán meg is csinálja Az alkotmányjogász szerint az összes ellenzéki párt rendszertagadó, mégis inkább segíti a Fideszt hatalma megőrzésében.  Tölgyessy Péter úgy látja, az ellenzéki pártok azért nem jelentenek valódi kihívást Orbán Viktornak, mert csak retorikájukban támadják a rendszert, lényegét „az antikapitalista etatizmust” nem tagadják. Valójában többnyire maguk is ennek valamilyen változatát képviselik. A Figyelőnek adott interjúja második részében az alkotmányjogász úgy véli, a Fidesznek nagyon nagy szüksége van a régi baloldal embereire, ők töltik be a végre jó irányba haladó népet örökösen megkísértő sátán szerepét, (…) a múlt démonjai, akik közvetlenül okozták a haza bajait. (…) A régi baloldal emberei nélkül nem lenne teljes a hatalom világképe. A régi baloldalon nem is a Fidesz leváltása a kérdés, hanem a politikai túlélés. A baloldal támogatottsága öt év Fidesz-kormányzás után sem lényegesen nagyobb, mint 2010-ben volt, viszont elaprózódott, és a csalódott szavazóknak már a Jobbik is ott van. Tölgyessy szerint az ellenzéki oldalon jelenleg a radikális párt az egyetlen, amely hitet, küldetést sugároz a választók felé, a legfiatalabbaknál már megelőzi a Fideszt, de például Nyugat-ellenes mondanivalója túl közeli a vezető pártéhoz. A Jobbik csak mondja, a miniszterelnök viszont végre is hajtja politikáját. Naponta hangsúlyosan ütközik a magyar érdekek nevében a külvilággal. Az idősebb generáció szavazói sokszor csupa rosszat gondolnak a rendszer korrupciójáról, hatalmaskodásairól, ám ettől még nem hiszik kormányképesebbnek a Jobbik embereit. A Jobbik így valójában rendszerépítő feladatokat tölt be Orbánnak. Újszerűségével úgy tartja a jobboldalon a rezsim világába beilleszkedni bajosan beilleszkedő fiatalabbakat, hogy közben nem látszik kormányképes kihívónak. A régi baloldal közben harcol, értelmisége kiáll mellette és várja a közvélemény megvilágosodását, politikusai küzdenek megmaradásukért. Ezzel viszont maguk is éltetik a centrális erőteret. Aki rájuk szavaz, az mégsem a Jobbikot választja. A fiatalabbak nem is igen figyelnek a baloldal pártjaira. Ezek korosodó híveikkel már aligha vezetik az országot, viszont a baloldalon elállják minden esetleges új kezdeményezés útját. Miközben utolérhetetlenül alakítják a legyőzendő ellenfél szerepét.  Tölgyessy Péter szerint a hatalomnak éppen ezért annyira szüksége van a régi baloldal embereire, hogy lassan támogatottságuk túlságos meggyengülésétől kell Orbánnak tartania. Az egykori SZDSZ-elnök, Fidesz-képviselő most úgy látja, az LMP-re a Fidesz és a Jobbik is lehetséges koalíciós partnerként tekint, de a liberálisoknak nincs sok esélyük, mert ma ott tartunk, mint a két világháború között: a liberális kifejezés ismét általános szitokszóvá vált. Más szempontból ugyanakkor – az alkotmányjogász szerint – Magyarország a ’89 nyugatos közjátéka után Orbán rendszerével visszatért az első világháború utáni előtörténetéhez. A Fidesz hatalma nem csak a választók belátására van bízva, azt a közjogi szabályok tömeges átírása biztosítja. Tölgyessy ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a magyar történelem nagy kormányzó pártjai rendszerint nem is választáson buktak meg, hanem azon, hogy a zsákutcában való diadalmas előrehaladás rendszereinek idővel mindig elfogyott a felhajtó erejük. További részletek a legfrissebb Figyelőben, amelynek korábban az alkotmányjogász azt mondta, hogy a Kádár-rendszer is azért omlott össze valójában, mert a hetvenes évek derekától nem tudott lépést tartani a Nyugattal. A magyar társadalom ’89 politikai fordulatában több más térségbeli néppel ellentétben alig vett részt, a változásokat leginkább az legitimálta, hogy a bevezetett parlamenti váltógazdaság és kapitalizmus belátható időn belül majd megoldja hazánk nyugatos felzárkózását. Csakhogy az egy főre jutó bruttó hazai termékünk 2010-re jobban elmaradt Ausztriáétól, mint 1990-ben. A magyar társadalom újra polarizálódni kezdett, a középrétegek elgyengültek, reménytelenül leszakadó csoportok keletkeztek. Tölgyessy szerint az interjú első részében arról is beszélt, hogy szerinte 2010 előtt Orbán Viktor még nem is tudta pontosan, mit akar, most megkísérli az emberek régi beállítódásai szerint sikeressé tenni az országot. Ezzel bizonyos értelemben ugyanazt teszi, amit Kádár János próbált a kommunizmussal, a kapitalizmus és a joguralom rendjét igyekszik a hazai viszonyokhoz igazítani. Kapcsolódó:
Úszólegendánk állítja, elkezdődött Hosszú Katinka lejáratása Aligha jön ki sértetlenül az úszószövetséggel vívott háborújából Hosszú Katinka, aki valójában régi problémákra hívta fel a figyelmet. Már a nyolcvanas évek olimpiai bajnokai is ezekkel küzdöttek. Úgy tűnik, az úszószövetség évtizedek óta nem biztosít ideális felkészülési körülményeket a még oly sikeres versenyzőknek sem. Hosszú Katinka olyan problémákra hívta föl a figyelmet, amelyekkel 30 éve küzdenek – árulta el a -nak Szabó József korábbi olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszónk. Katka régóta tapasztalható problémákat említ, viszont ő olyan pozícióban van, hogy adnak a szavára. Ha én mondanám, akkor leintenének, hogy hagyjál már a hülyeségeiddel, Joe.” Ez is érdekelhet: Katinka támadja az úszószövetséget, de magyar marad Szabó Joe elárulta: az ő idejében rendszeresen kérdezték tőlük a külföldi versenyeken, hogy hányan vannak a csapatban, és rendre furcsán néztek rájuk.  Katinka megteheti, hogy felhívja a figyelmet a régi gondokra (Fotó: MTI fotó) „Mindig mondtuk, öten vagyunk, plusz az edző, Széchy Tamás.” Nem tudták elhinni, hogy nálunk nincs semmiféle stáb. Nincsenek mellettünk sportmasszőrök, terapeuták és biomechanikusok, akik elemzik a dolgokat. És ez a nyolcvanas években volt! Katinka amerikai férje azonban nem ezt szokta meg, náluk elképzelhetetlen például az, hogy ne segítse egy népes szakértői stáb az úszókat. 30 éves a lemaradásunk. „Ha az amerikaiak elmennek a vb-re, akkor 40 úszó mellett 40 segítő dolgozik. Ezzel szemben mi kimegyünk 25 versenyzővel, és tíz edzővel. Már a mi időnkben csodálkoztak ezen, most pedig már fantasztikumnak tűnik.”  Szabó József az 1988-as szöuli olimpián aranyérmet nyert 200 méter mellen (Fotó: MTI) Gyárfás Tamás kiemelte: a szövetség soha ennyit nem költött edzőtáborokba, fiatalokra, versenyzőkre, mint manapság. Hangsúlyozta azt is, hogy erős a kormány és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása, hatalmas a szponzori háttér. „Nem látok bele, de azt tudom, hogy félévente 860 millió forintot kap a szövetség, ebből azért futnia kéne azokra a dolgokra, amelyeket Katinka hiányolt. Semmire nem akarnak költeni, de azt elvárják, hogy mindenki hozza az eredményt.”  Katinka és férje hadban állnak a szövetséggel (Fotó: MTI fotó) Katinka aligha fog sértetlenül kijönni az egyre durvuló pengeváltásból, ebben Szabó József egyetértett a ripost-tal. „Keményen elkezdődött Katinka lejáratása, már azt is hallottam, hogy doppingvádakat emlegettek ellene. Régóta küzdött a szövetséggel. Már októberben kiborult, amikor sokadszorra azt válaszolták neki, hogy nem tudnak segíteni. Csak most robbant ki az ügy.” Szabó zárásként hozzátette: drukkol Katinkának, végig kell csinálnia, amit elkezdett. Ha kell, segítenek neki, és mellé állnak a régi úszóhősök… Kapcsoódó:
Totalitárius ideológiaként viselkedik a liberalizmus Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke a közelmúltban interjút adott a Magyar Nemzet napilapnak. A látszat ellenére érdekes fordulatokban bővelkedő beszélgetésből kiderült, hogy a liberalizmus haláltusáját vívja Magyarországon, de ez a helyzet még könnyen ellenkezőjére fordulhat.  A pártelnök – mondhatni, bevezetőként – főként olyan kérdésekre adott válaszokat, melyeket a kormánypárt politikusai, illetve a balliberális politikai oldal ellenzői általános jelleggel megfogalmaznak „a liberálisokkal” szemben. A külföldi szervezetekkel együttműködés, Magyarország elleni állásfoglalások sokasága és a párt támogatottságának statisztikailag mérhetetlensége mellett azonban fény derült egy igen fontos megközelítésre, amit a nem-liberális politikai erők gyakran nem vesznek figyelembe; az a tény, hogy a liberálisok már nem is törekszenek a hatalom demokratikus úton történő elnyerésére. A pártvezető maga ismerte el, hogy a Magyar Liberális Pártnak még ahhoz is rengeteget kell fejlődnie, hogy egyáltalán a bejutási küszöböt elérje a 2018-as országgyűlési választásokon. A helyzet reális értékelésében bővelkedő interjú során azonban felszínre jutott az a gondolat, hogy a liberálisok ma elsősorban nem politikai befolyás szerzésére törekszenek, hanem egy lappangó szo ciológiai propaganda hatásának beérlelődésére, és politikai ellenfeleik önpusztítására, látványos hibáira hagyatkoznak. Fodor Gábor a következőket mondta: „Én is hajlamos voltam azt gondolni évekkel ezelőtt, hogy a liberális gondolkodásmód, a politikai filozófia szinte váddá, bélyeggé, egyfajta stigmává változott. De ahogy nézem a különböző közvélemény-kutatásokat, azt látom, hogy a liberális irányzat az emberek többsége számára semleges vagy inkább pozitív, a 35 év alatti korosztály számára pedig ez a legszimpatikusabb politikai értékrend.” A kijelentésben a kulcs az értékrend szó használata, ami arról árulkodik, hogy a liberális politikai erők nem a ma működő liberális pártok nagyobb támogatásában reménykednek, hanem abban, hogy hosszú távon a fiatal generáció attitűdje az általuk várt irányba tolódik el, – illetve tolódott el, múlt időben, hiszen – mint korábban rámutattunk – a liberális sajtó az online média terén abszolút monopolhelyzetben van Magyarországon, és 2012 óta zajlik egy olyan folyamat, melynek részeként közép-európai viszonylatban is jelentős liberális médiabirodalom jön létre Magyarországon. Korábbi értékelésünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a fiatal generáció nyelvezetére, stilisztikájára optimalizált liberális sajtóorgánumok rendelkeznek legnagyobb közönség-eléréssel az online médiában, ami a hétköznapokra vetítve azt jelenti, hogy a fiatal generáció abszolút többségének véleményét ők formálják, nem a kormánymédia vagy a jobboldali sajtó. A Fodor Gábor által mondottak alátámasztják m indezt, és annak veszélyére hívják fel a figyelmet, hogy néhány parlamenti cikluson belül egy erőteljes liberális visszarendeződés kezdődhet Magyarországon. Kövér László augusztusban annak lehetőségéről beszélt, hogy jelenleg folytatják külföldi tanulmányaikat olyan személyek, akiket idegen érdekközösségek majd visszaküldenek Magyarországra és beinjektálnak a magyar politikai életbe, hogy így biztosítsák saját fennhatóságukat hazánk felett. Kijelentése pedig további alátámasztást nyer azon nyilvánvaló tény okán, hogy a hazánkban működő liberális sajtóorgánumok nem támogatnak egyetlen pártot sem egyértelműen. Nem kezelik komolyan vehető tényezőként a Magyar Liberális Pártot, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc balliberális pártjából szintén viccet űznek. Eközben a liberális médiamonopólium – az Index.hu vezetésével – a politikát háttérbe szorítva bulvárosabb jelleget ölt, maga felé gravitálja az ismert bulvárlapok, illetve az úgynevezett „női magazinok” olvasóközönségét. Ezen tényezők összessége arra utal, hogy a következő 1-2 parlamenti ciklus során berobbanhat a köztudatba egy újabb liberális párt, amit Magyarország legkiterjedtebb, a fiatal generációk vonatkozásában legnagyobb eléréssel rendelkező médiabirodalma erőteljesen támogatni fog – és ez a párt nem a most ismert politikai formációk egyike lesz. Ez a tendencia arra utal, hogy hazánk egy szándékos hosszú távú tervezés alanyává vált, melynek részeként bizonyos ismeretlen érdekkörök a liberalizmus mint ideológia befogadására alkalmassá próbálják tenni a magyar társadalom fiatal generációit. Ennek okán kifejezetten jelentős eredménynek mondható, hogy a magyar közélet az utóbbi évek során foglalkozni kezdett a liberális ideológia lappangó totalitárius jellegével. Czirják Imre, a Magyar Idők publicistája november 14-én egy a liberalizmus totális győzelméről képzelgő „filozófus”, Francis Fukuyama tévedéseiről írt értékelésében kifejtette, hogy mára a demokráciára rátelepedett a liberalizmus, ami totalitárius ideológiaként kezd viselkedni, és az érdemi közéleti viták elfojtásával lehetetlenné teszi a problémáknak nem csak kezelését, de megfogalmazását is. „a gondok jórészt a demokráciára mára rátelepedett liberalizmusból adódnak. A politikai korrektségből, amely mára lehetetlenné teszi az érdemi vitát, és bunkósbotként használva, a politikai szereplők egy részét már az induláskor megbélyegzi. A demokratikus intézmények visszafejlődésére jó példa az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA). Amióta kiderült, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén mindenkit lehallgattak és megfigyeltek, George Orwell rémálma valóra vált.” A publicista párhuzamot vont a kommunista ideológiával, ami szintén totalitárius eszmerendszerként telepedett rá a társadalomra, valamint hangsúlyozta, hogy a liberalizmus ugyanerre az útra lépett, és magát feljebbvalónak tartva egyeduralomra törekszik minden más eszmerendszer felett. A liberalizmus társadalmi szerepéről folytatott közéleti vita fordulópontját jelentheti az az elhallgatásokban és hazugságokban bővelkedő manőver, ahogyan a német média kommunikálta le a migránsok által folytatott több száz molesztálás, rablás és nemi erőszak esetet szilveszter éjszakáján. A lap publicistája, Szikszai Péter a történtek kapcsán kijelentette, hogy a német média Európa szégyene, és a liberalizmus egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt épített ki. „Az eddigi nyomor és háború elől menekülő családok naiv ábrázolásába rendesen belerondított volna, ha mondjuk szilveszterkor élőben kapcsolják Köln főterét. A német újságírók belső lelki píszíjüknek köszönhetően ilyenkor hallgatnak. Pedig talán sosem éltek cenzúrában, a csengőfrászos, fekete autós NDK-ban. Liberális elveikből és az önellentmondó jogvédő maszlagaikból azonban mégis sikerült létrehozniuk egy Média Stasit, amely a véleménydiktatúra felett őrködik. Ennek az eredménye, hogy a német sajtó vaknak tetteti magát, ha a kedvenc bevándorlóik német lányokat erőszakolnak meg.” A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a liberálisok civil mozgalmai és jogvédő szervezetei hallgatnak a migránsok által elkövetett nemi erőszak kapcsán. Nem védik meg a nőket az ösztöneiket állat módjára kiélő fiatal afrikai és arab „férfiakkal” szemben, holott korábban ennek jelszavát tűzték zászlajukra. Ez a zászló azonban hamisnak bizonyult – nem a nőket védik ezek a szervezetek, hanem a liberalizmust, aminek terjesztésére a nők egyenjogúságának jelszava használható eszköznek bizonyult. A szerző ugyanakkor említi, hogy Kelet-Európa nagyobb immunitást mutat a liberalizmussal szemben, mint a világ más régiói. „nem meglepő, hogy a kelet-európaiak fejlettebb immunrendszere a liberálisoknak is szemet szúrt. Még az okokat is sejtik, csak ők épp az ellenkező előjellel magyarázzák a jelenséget. Tudják azt, hogy a kommunista múlt miatt vagyunk elutasítóbbak a liberalizmus „vívmányaival” szemben, de ők ezt elmaradottságként interpretálják.” A liberális médiamonopólium építésének ténye, Fodor Gábor a fiatalok liberális attitűdjére tett utalása pedig alátámasztja a szerző azon megállapítását, miszerint a magyar társadalom a vártnál nagyobb ellenállást mutatott a liberalizmussal szemben, ami ellenreakciót váltott ki. Ennek köszönhetően zajlik az a „megdolgozás”, aminek részeként a jelenkor totalitarizmusra törekvő ideológiáját terjesztő érdekközösségek nem politikai hatalmat akarnak, hanem a médián keresztül folytatnak agymosást, és ennek áldozataiként főként a fiatalokat szemelték ki. Ez a lappangó tevékenység pedig határozottabb cselekvésre ad okot; elfogadhatatlan lenne, hogy ugyanazok a szervezetek, akik most felajzott afriakaiak állatias viselkedésével szemben nem védték meg a nőket – sőt, félrenéztek, hátukat mutatták -, évekkel később egy középkorú férfipolitikus újabb kijelentése okán újra a nők védelmének jelszavával hozakodnának elő. A szilveszteri eseménysorozat egyértelművé tette: esetükben szó ninc s az egyén védelméről, a nők védelméről. Politikai eszközöket akarnak, a társadalom feletti totális kontroll elérése reményében. Napjaink totalitarizmusa a liberalizmus, – de politikai hatalmuk már erodálódott, lassan eljöhet annak is ideje, hogy a médiabefolyást elveszítsék. Belső ellenséggé váltak, amivel – mint társadalom, mint nemzet, mint élő állam – együttes erővel le kell számoljunk. Kapcsolódó:
A hidrogénbomba ezerszer pusztítóbb az atombombánál A hidrogénbomba, más néven szuperbomba, legalább ezerszer akkora pusztításra képes, mint az atombomba – amelyet az Egyesült Államok vetett be Japán ellen a második világháború utolsó napjaiban -, és a szerdai állítólagos észak-koreai kísérleti robbantásnak köszönhetően újra a világ figyelmének előterébe került.  Észak-Korea korábban három kísérleti robbantást hajtott végre atomfegyverekkel, amelyek nagyjából a Hirosimára és Nagaszakira ledobott, összesen több mint 200 ezer ember életét kioltó bombáknak megfelelő hatóerejűek voltak. Phenjan szerdán jelentette be, hogy felrobbantotta első hidrogénbombáját, és bár a szeizmológiai adatok alátámasztottak egy nagyobb robbantást, annak típusát egyelőre lehetetlen megmondani. Míg az atombombák működési elve – az atomreaktorokéhoz hasonlóan – a maghasadáson alapul, addig a hidrogénbomba vagy termonukleáris bomba az atomi részecskék egyesülését (magfúzió) használja ki. A csillagokban ugyancsak ilyen módon keletkezik energia. Ez utóbbi tény fényében Észak-Korea burkoltan az Egyesült Államokat fenyegette bejelentésével – véli Szuzuki Tacudzsiro, a Nagaszaki Egyetem egyik kutatóintézetének professzora. Ugyanakkor a hidrogénbomba előállításához mélyebb ismeretek és nagyobb mértani pontosság szükségeltetik, mint az atombombáéhoz, hiszen a felszabaduló energia is sokkal nagyobb – mutat rá Szuzuki. A hidrogénbomba is elkészíthető olyan kis méretben, hogy nukleáris robbanófejként felszerelhető legyen interkontinentális rakétákra. A hidrogénbomba természetesen megtalálható a legkomolyabb nukleáris képességekkel rendelkező öt állam – az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína – fegyvertárában. A szuperbomba létrehozásán más országok is munkálkodhatnak, és az is előfordulhat, hogy egyesek titokban már szert is tettek a technológiára, annak ellenére, hogy egyetemes érdek az ilyen veszélyes fegyverek szállításának megakadályozása. A termonukleáris bombát eddig sohasem vetették be, az első sikeres kísérleti robbantásokat az Egyesült Államok hajtotta végre az ötvenes években Ivy Mike és Castle Bravo névre keresztelt bombáival, majd a szovjetek következtek a sorban.  Az eddigi legnagyobb hatóerejű, 15 megatonna energiahozamú Castle Bravót víz alatt robbantották fel 1954. március elsején, és nemcsak három korallszirtet tarolt le, illetve 55 ezer Celsius-fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött, de a robbanás a 200 kilométerre fekvő Marshall-szigeteket is megrengette. A hét kilométer átmérőjű tűzgolyó 73 méter mély krátert vágott a zátonyon, a gombafelhő 100 kilométer magasra szállt, és a radioaktív hamuból Ausztráliának és Japánnak is jutott. Emellett egy a kísérletről mit sem sejtő japán halászhajó legénysége akut sugárbetegséget kapott, mivel a robbantás közelében hajóztak. Terumi Tanaka, az atom- és hidrogénbomba áldozatainak szervezeteit tömörítő japán szövetség, a Nyihon Hidankjo vezetője az atomfegyverek betiltásáért folyó küzdelemnek szentelte életét, és megrökönyödve értesült az észak-koreai kísérleti robbantásról. Kapcsolódó:
|
Feliratkozás
Olvasás honlapon
Programajánló
Facebook
Támogatás-tagdíj
