Nekrológ helyett

Elment egy barát és közjogi harcostárs. – Nekrológ helyett

Posted on 2012/03/01 by Híradmin

A barátom tiszta ember, hazafi és zárkózott (volt – NIF). Az utóbbi miatt nem láthatta meg azt a szűk ösvényt, amely az egyéni gondjai megoldására, a nemzetét és az egész emberiséget felfalni készülő sátáni erők csapásaival szembeni küzdelem folytatásához vezet. Egyedül maradt.

Pedig Mi – a bajtársai -, ott voltunk körülötte. Csakhogy nem voltunk elég közel. Csakhogy nem voltunk képesek elég gyorsan dönteni, ahogy olvastuk a búcsúüzenetét. Csakhogy nem adtuk össze elég gyorsan azt a bennünk élő tudást, amit a Jóisten reánk bízott, s amivel próbára is tett minket hétfő este. Ezen a próbán nemcsak az egyén, de a közösség is elvérzett, mert pár percen múlt ugyan, de nem értük el őt azon a végzetes úton, s nem tudtuk visszafordítani onnan. Azon az estén szembesültem a szabad akarat erejével, az értelmetlen világ okozta halál látványával, s egészen közelről érezhettem meg a magyar nép tragédiájának halálos levegőjét. Depressziós lett a nemzet. Utolért minket a lélekbágyasztó mélakór és a hitetlenség, s ebben a kórban szenvedő barátunk a radikális parabellumot választotta. Remélem, több magyar nem dönt majd így, hiszen épp ez a célja a hazánkat megszálló, s velünk acsarkodó liberális pénzdiktatúrának! Ki akar bennünket irtani. A magyar lelkialkat kiszolgáltatottsága és a magyar férfi drámája iszonyatos erővel hat rám, mert régóta érzem magam is, ezt a tehetetlenséget…

A liberális agymosás családirtó tettei és a monetáris diktatúrának minden erkölcsi gátlást lerontó hatása ellen, meg kell találnunk az ellenszert, s ez csak a közösség ereje, a Teremtőbe vetett hit, valamint a szeretet, bölcsesség, alázat hármasa lehet.

Nekrológot kellene írnom, de nem tudok. Összeszorított fogakkal, összeroskadva ülök, s az arca itt van előttem. Bár láttam fején a halántéklövést, de nem úgy marad meg az emlékeimben, hanem bátor, nyílt tekintetével és szégyenlős, apró mosolyával. Mert Seres Tibor élete a szeretet és az alázat jegyében folyt, s nem volt híjával a fiatal korához kapcsolható bölcsességnek sem. A néhány hete folytatott beszélgetésünk kérdéseit idézi fel az emlékezetem, amely csak a témát képes pontosan előhozni, nem a konkrét szavait.

De az alábbi kérdések és gondolatok az övéi, s lassan meg kellene válaszolnunk őket:

– „Miért nem pereljük be a szocialistákat, hiszen a zsarnoki rendszer gyilkosainak a pártja az övék? Hiszen nemcsak 89-ig követett el pártszinten népirtást az MSZP, hanem folyamatosan hazaáruló! Hogyan ülhetnek bent a parlament alsóházában olyan címeres rablók és gerinctelen tömegbe lövetők, gazdasági gyilkosok, mint pl. Gyurcsány, aki napi 2, 5 milliót keres, miközben énekli az internacionálét. Aki azt meri állítani magáról, hogy munkával és tisztességesen szerezte azt az óriási vagyont, amelyről mindenki tudja, hogy nem lehetett úgy megszerezni! De Ő pofátlanul a szemünkbe hazudva mondja: ” Mi az hogy?” Nagyon is.”.

Vagy a többi – akár bal akár jobboldali – liberális, aki gazdasági hiénaként, esetleg függetlenített párt, szakszervezet vagy KISZ vezetőként, vagy csak nyugati kapcsolattal rendelkezve privatizált gyárakat, üzemeket. Akik múltjukra való tekintettel, kaphattak E-hitelt vagy hitelgaranciát és dolgozók elbocsátásával életeket tettek tönkre úgy, hogy szülőket fosztottak meg az önbecsüléstől és a gyermekeiknek nyújtandó kenyértől. Mert a bolsevik-profit a legfontosabb.

Akik arról fecsegnek, hogy nincs ingyen ebéd, de közben ingyen gazdagodtak meg és Mi eltűrjük őket a társadalomban, mert nincsenek kitéve a megvetésnek, pedig mindenki tudja róluk, hogy kétes körülmények között szereztek vagyont!

Miért nem pereljük be őket? Milyen jogrend az, ahol ősbolsevik, ilyen szabadon alázhat meg tisztességben megőszült munkavállalókat, s nem közösítjük ki őket?

Mert a jogok és kötelezettségek egyensúlyát jelentő ősi jogrendünket, éppen ezért nem akarja visszavenni az eddig hatalomra került egyik párt sem, sőt ósdinak, anakronizmusnak, középkorinak nevezi, pedig csak igazságos, mint Mátyás volt.

Miért nem vonhatja felelősségre „libajnait” a bíróság, miért hagyjuk azt a sok gerinctelent, hogy a rádióban, televízióban, újságokban, neten megalázzák az őket eltartó és államalapító magyarságot? Vagy ettől lesznek kiválasztottak?

A tegnap bolsevikjai és politikai bűnözői, ma közszereplői az országnak és ők határozzák meg a közéletet. Kell-e csodálkozni azon, hogy anarchia van a fejekben? Ezért nem értik az emberek a Szentkorona állameszme értékét, a hagyomány útján keletkezett magyar történeti alkotmány elmismásolásának okait! Ezért hiszékenyek!

A közélet szereplőinek múltjának is fedhetetlennek kell lennie, de ebben az országban lassan csak a melósok között akadnak fedhetetlenen személyek. Ám mi, éhbérért dolgozunk és a napi gondjainkkal vagyunk elfoglalva, mert még az önkéntes nemzetszolgálatunkat is lenézi az a pártpolitikai horda, amelynek tagjai a szocikkal való látszatszembenállás és az átmentési megegyezés révén került be a 89-es hatalmi struktúra mesterséges ellenzékeként.

Paramilitáris szervezetnek titulálnak bennünket olyanok, akik Soros pénzen művelődtek külföldi egyetemen, ahol a bankárkaszt érdekeit védelmező ideológiát szívták magukba: ellenünk. Bennünket – önkéntes és nemzetszolgáló magyarokat – tulajdonképpen csak felhasználnak a pártok.

Az egyik kopogtatócédula szedésre, a másik a társadalom riogatására, harmadik a nemzetközi porondon történő, önigazolásos védekezésre. Az őseink alapította állam pedig nem bennünket véd meg, mert intézményrendszerét már megszállta a régi és új hatalmi elit, amely a pénz bűvöletében élve minden tisztességes kiállást az igazság mellett: szigorúan megtorol rajtunk! Mert az államunkat is régen foglyul ejtette már a pénztelenséget előidéző bankárkaszt IMF kormányzója. (1982-ben történt!)

Én azért maradtam „senki”, hiszen sem számlát, sem olajat, nem hamisítottam!

Én önkéntes gárdista vagyok és nem baloldali nemzeti szocialista, de nem is jobboldali fasiszta!

Mi bizony nem félkatonai szervezet, hanem fegyvertelen bűnöző-elriasztók vagyunk.

A félkatonai fegyveres testület Magyarországon az

In-Kal Security, amely valóban fegyveres és valódi magánhadsereg. Azt pedig senki sem piszkálja, mert ők Kovács László egykori MSZMP/MSZP főnök éber-héberei.

A társadalmi szembe állítás pedig tökéletesen működik, hiszen már mindenkit sikerült szembe fordítani: szülőket, gyermekeket és házastársakat, tehát a férfit és a nőt, de a marxi osztályharcot is visszahozták, pedig arról hittük, hogy elmúlt.”

Mit tehetnék hozzá a barátom keserűségéhez? Mivel emlékezhetnék munkájára és áldozatvállalására hívebben, mint a fenti gondolataival, amit elkeseredésében öntött a lábaim elé. Akkor nem hajoltam le érte, mert az élet rohanásában magam is részt veszek, s bár meghallgattam Őt, de nem tudtam neki komoly választ adni a kérdéseire.

A választ rövidtávon a lövés adta meg, de hosszútávon a történelem.

Annak pedig Mi vagyunk az alakítói.

A végső választ tehát nekünk kell megadni, hiszen: Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Szeged, 2012-02-29 Dr. Bene Gábor S.

*

NIF kiegészítés:

Tudom, egy nekrológfélét tiszteletben kell tartanom, de annyira ide illik az, ami most, a fentieket olvasva elém jött, hogy úgy gondolom, nem követek el rosszat, ha megosztom Önökkel. Vigyázzunk, mert egyre több barátunk fogy így tenni! Elképesztő az elkeseredettség a hazánkért és a családért valóban aggódó, érzékeny lelkű emberek között. Egy kedves barátom keserű gondolatait szeretném Önök elé tárni én is:

„Tudod, annyiszor csaptak be, csaltak meg, hogy mára elment minden erőm, minden lelkesedésem kihűlt! Annyi szomorúság ért, hogy teljesen elfásultam. Most halt meg egy nagyon kedves barátom, teljesen váratlanul (autóbalesetben), s miközben hihetetlennek tartottam az egészet, azt éreztem, hogy még sírni sem tudok miatta, sőt, igazából nem is döbbentem meg. Elkönyveltem, hogy ez van. Pedig nagyon szerettem, közel állt hozzám. De még jobban megdöbbent, hogy az édesanyám koporsójánál sem tudtam sírni. Egészen kétségbe vagyok esve! Kihalt belőlem az együttérzés? Tudom a kötelességemet, teszem is, de érzelmek nélkül. Ez borzasztó! Elszörnyedtem, hogy már ennyire érzéketlen lettem. Csak a mély keserűség az, amit érzek. Az eszemmel tudom, hogy Istennél minden lehetséges, és a legnagyobb mélységből is képes kiemelni, de már nem tudok reménykedni sem. Ez a legnagyobb tragédiám. Már semmi jót nem várok. Élek, mert élni kell, az élet és halál ura Isten, ezt tudom, de céltalanul, reményvesztetten tengődöm egyik napról a másikra. Szerintem ilyen lesz a pokol. A kiégettség, a szeretetlenség kínzó gyötrelme örök időkre. Én már itt, a Földön megtapasztalom! Már igazán dühös sem tudok lenni, mert azzal sem érek semmit. A legjobban az fáj, hogy hiába látom a megoldást, senki nem hallgat rám, senki nem hajlandó érte semmit tenni! Egyedül meg semmi vagyok. Hányszor kaptam már meg – amikor valamit előre jeleztem – évekkel később, hogy „Neked volt igazad”. Mit érek az igazságommal? Tehetem a füstre. Így marad a szenvedés, a kiüresedett tengődés. Tudom, hogy ez volt ellenségeink célja, hogy ide jussunk, és el kell ismernem, sikerült nekik. Elérték céljukat! Győzött a Gonosz. Igaz, Jézus azt mondta: „Bízzatok, én legyőztem a világot”, tudom, hiszem, így van, de ma ennek nyomát sem látom. Elfáradtam, elment minden erőm. Hiába mondják, hogy nem az a baj, ha elesünk, hanem az, ha fekve maradunk. Tudom, igazuk is van, de mit tegyek, ha már nincs erőm felállni? „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” – mondja Isten a Zsoltárokban. Hívlak uram, kiáltozom hozzád, könyörgöm, de nem hallod? Mit tegyek még?”

Nos, egy ilyen embernek hiába mondok bármilyen biztatást, bármilyen igazságot, közhelynek fogja tartani, s teljes joggal. Frázisok, amik ugyan tartalmaznak igazságot, de Ő nem tud vele mit kezdeni. Ő nem forgat öngyilkos gondolatokat, mert sokkal jobban hisz Istenben, s tudja, azt nem teheti meg, de az biztos, hogy a szakadék szélén áll! Ez társadalmunk mai tragédiája! S ami a legszomorúbb, hogy az igazán értelmes és érzékeny emberek jutnak idáig. Akiknek lennének jó gondolataik a megoldásokra. De senki nem veszi őket komolyan, sőt, lehurrogják, mindenféle provokátornak minősítik – ez is az ellenségeink műve -, pusztába kiáltott szó a szavuk. Próféták ők, akiket megvetünk, kinevetünk, legyintünk rájuk. Pedig, ha majd eljön a vég – amit Ők előre megmutattak! -, akkor fogunk rádöbbenni, hogy nekik volt igazuk. Ahogy a barátom is mondta. Higgyük el, hogy nagyon nagy árat fogunk még fizetni ezért a viselkedésünkért! (Híradmin – NIF)

Nemzeti InternetFigyelő