kb. 13 perc olvasás
Életminőségünk javítása vagy rontása
A segítő-ártó poézis, bölcselet, lélektan
Eugéniusz naplója és testamentuma – Mo. XXI.
Napló és testamentum – II.
Csoda
Hibás a gépezet, hibás a rendszer
Nem csoda én sem tudnám becsukott szemmel
Hiába kapálózol, nem jön segítség
Nem nyúl érted a mélybe semmiféle kéz
Egyre fáradtabbnak tűnsz, pihenni kéne
Van még hátra pár év, és mindennek vége
Titokban reménykedsz, de lassan elsötétül az ég
Ugyan már, a csodára várhatsz még
Nem is akarod, nem is érted
Nagy ívben szarhatsz rá, mégis érzed
Érzed, hogy túljutottál azon a ponton
Amikor nyakadba szakad az összes gondod
Egyre fáradtabbnak tűnsz, pihenni kéne
Van még hátra pár év, és mindennek vége
Titokban reménykedsz, de lassan elsötétül az ég
Ugyan már, a csodára várhatsz még
Biztató jövő, gyönyörű távlat
Úgy fogsz te is élni, mint a tízezres átlag
Addig csak csendben tartsd a szádat
Fizesd az adót, és hajtsál mint egy állat
Egyre fáradtabbnak tűnsz, pihenni kéne
Van még hátra pár év, és mindennek vége
Titokban reménykedsz, de lassan elsötétül az ég
Ugyan már, a csodára várhatsz még
A csodára várhatsz még
A csodára várhatsz még
A csodára várhatsz még
A csodára várhatsz még
A csodára várhatsz még…
Egy órát
Egy napot
Egy hetet
Egy hónapot
Van még remény
de ez minden
Kérhetsz gyónást
vagy papot
vagy templomot
jó nagyot
Eljön a megváltás!
Csak nehéz elhinnem
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/
7858/alvin-es-a-mokusok/csoda-zeneszoveg.html
Csoda
Természetfeletti
Egyszeri és utánozhatatlan
Varázslat és nem csak bűvésztrükk
Te hiszel a csodákban?
Már csak a csoda segíthet rajta…
Minden csoda csak három napig tart
Csodás elem – csak a mesében van…
A csodával határos módon…
Én már semmin se csodálkozom..
Csoda
Csodálkozó – rácsodálkozó
Csodálatos – csodálatraméltó
Csodagyerek – csodacsapat
Csodás gyógyulás/megmenekülés
A csodák palotája
Csodaszép – csudijó
Csodálatos természet – csodás találmányok
Evangélium
Amikor Jézus Kafarnaumban tanított,
egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte,
és így kérlelte:
„Uram, a leányom most halt meg.
De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel”
Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony,
aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,
hátulról Jézus közelébe férkőzött,
és megérintette ruhájának szegélyét.
Azt gondolta magában:
„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”
Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt:
„Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.”
Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért,
és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget,
rájuk szólt:
„Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!”
Azok kinevették.
Miután eltávolították a tömeget,
Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt.
Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26
Biztató
Sok lúd disznót győz
Sok kicsi sokra megy
Lassú víz partot mos
Sok vízcsepp kivájja a kősziklát
Az özvegy Kohn-né panaszkodik a rabbinak,
hogy nagyon egyedül érzi magát.
Azt mondja a rabbi:
– Menj újra férjhez!
Ajánlok egy nagyon rendes zsidó férfit,
aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik…
– Na, jó, de akkor mit fogok én megtiltani neki?
Orvosi eskü
Legalább ne árts
A titoktartási kötelezettség
A beteg java a legfőbb törvény
Szegényt-gazdagot egyformán
A magzatelhajtásban nem segíthet
Nem adhatok senkinek sem halálos mérget
Tudásátadás, de csak az orvosi esküt letevőnek
Oroszlán
Orosz lány
Oroszlánrész
Oroszlánbarlang
Emberevő oroszlán
Oroszlánvadászatok
Dániel és az oroszlánok
Ide nekem az oroszlánt is!
Az egér és az oroszlán – mese
Megrángatni az oroszlán bajuszát
A döglött oroszlánba rugdosó nyuszi
Oroszlánszívű Richárd – Robin Hood
Oroszlán a címerekben – a heraldikában
Az állatok királya rabságban – állatkertben
Lions club – jótékonykodó szabadkőművesek…
In the jungle, the mighty jungle, the lion sleeps tonight
Ha a hegy nem megy Mohamedhez,
Akkor esetleg Mohamed megy a hegyhez
Vedd el a nemzet nyelvét,
s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt:
nyom nélkül elenyészik,
beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.
Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv
„Ki egy kardért mindenről lemondani,
és morzsákból megélni nem tud,
annak nincs küldetése az igazságnak dolgában!”
(Prohászka Ottokár)
A nyuggerezés
a bűnbakképzés
ismert lélektana alapján és logikája mentén alakult ki.
Egy társadalmi csoport,
ami elég nagy ahhoz,
hogy szem előtt legyen,
és kellemetlen is tud lenni a többi csoport számára,
viszont gyenge ahhoz,
hogy ténylegesen megvédje magát,
ideális bűnbak.
A nagyvállalkozók, médiacézárok vagy épp a bankárok
túl távoliak, elérhetetlenek és erősek.
Nem botlunk beléjük minden nap.
Az olyan elvont fogalmakról,
mint „nemzetközi nagytőke”
meg már ne is beszéljünk.
A nyugger azonban ott idegesít
a buszon, metrón, villamoson, utcán,
boltban, orvosnál, hivatalban.
Lényegében ugyanezért jobb a cigány a zsidónál,
a zsidó meg a szabadkőművesnél egy széljobber számára.
De hasonló a szerepe a politikusnak is
az össztársadalom számára:
ő a köpőcsésze, rá lehet fröcsögni.
Ő az, aki elviszi a balhét.
Ezért alkalmazzák, ezért fizetik,
szemben a mögötte álló nagytőkéssel.
A nyuggert viszont nem fizetik ezért, csak felhasználják erre.
Sírás és sírásás
A halottakat megsiratni, elsiratni
A halottakat eltemetni, sírjukat megásni
Siratóasszonyok és sírásók – szolgáltatások
Akit saját sírja megásására kényszerítenek…
Aki a saját fogaival ássa meg a sírját
A gyerek, mint szülei sírásója…
Virágnyelv – világnyelv
Piros rózsát adni mindenütt ugyanazt jelenti?
Virágos kert az én szívem,
ahány virág, eléd viszem,
minden virágban egy vallomás van
s egy vallomásban a végtelen.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
s a gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.
Mennyi szívből, mennyi színből,
mennyi rímből lett a vágy.
Tegnap fájt még, ma már csak játék,
holnap miénk lesz minden virág.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
hogy el ne felejts, mert beléhalok.
http://www.youtube.com/watch?v=Zl6QAGHujtQ
Laissez faire
A lovak közé dobott gyeplő
(Csináljátok, ahogy tudjátok,
én nem avatkozom már közbe)
Megtizedelés
A katonai fegyelem erősítésének módja
Vagy a kollektív büntetés egyik formája,
(ha pl. nem adja ki egy civil falu a partizánt)
Avagy hogyan gyakoroljunk elrettentő hatást.
Justizmord
Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.
Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására;
ártatlannak bizonyuló ember elítélése.
(tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget)
A halottat már nem lehet feltámasztani
Cirkusz
Zenebohóc
Cirkusz polka
Balettzene elefántoknak
Elefántok a porcelánboltban
Állatkínzás/az állatból hülyét csinálni
A legnemesebb/legalantasabb szórakoztatás
Hitehagyás
Amit erőszakkal vesznek el tőled,
Azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja,
De amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni…
Kategorikus imperatívusz
Cselekedj lehetőleg mindig úgy,
hogy akaratod maximája mindenkor
egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.
Példa
Például
Példázat
Példálózik
Jó vagy rossz példát mutat
Megoldási szabály – számtanpélda
A példából kivehető szabály/norma
Csakis a rossz példa az, ami ragadós?
A példa százszor jobban nevel, mint a papolás
Az igazságkeresők magánya
Arisztotelész mondása szerint
„amicus Plato, sed magis amica veritas”
– Plato a barátom, de még jobb barátom az igazság”.
Gyorstermelők
Te veszed, bérled a földet
Te tudod, őseid mit izzadtak rajta
Te műveled, veted, ápolod, locsolod
Te figyeled aggódva, milyen az időjárás
Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen
Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést
És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent
A fa és a gyümölcse
Rossz magot ültetsz, ki sem hajt
A csemete nem akar gyökeret verni
Megnő a fa, de nem hoz elég termést
Terem a fa bőven, de mást, mint vártál
Csak nagy sokára és kétévenként terem
Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik
Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők
Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad
Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet
Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni
Stb.
Rossz szomszéd
Aki magas kőfallal veszi körül magát
Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered
Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd
Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat
Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló
Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled
Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál
Stb.
Jó helyen lakni
Ahol nyitva hagyható a kertkapu
Ahova alig szűrődik be az országút zaja
Ahol nyájasak és segítőkészek a szomszédok
Ahol törzsvendég vagy a közeli kisközértben
Ahol a ház előtt csobog egy kis szelíd patakocska
Ahova éjszaka egyedül is nyugodtan jöhetsz haza
Stb.
Ifjú titán
(titán hasznát veszitek…)
Kialudt benned az isteni szikra
Nagy ígéret volt és nem váltotta be
Egy csiszolatlan gyémánt volt és maradt
Teremtmény vagy
Használati utasítások
Ha úgy bánsz magaddal,
Mint aki a gitárt szögbeverésre használja,
Akkor ne csodálkozz, ha kialszik a szikrád
Mondóka
Egy – megérett a meggy,
Kettő – csipkebokor vessző,
Három – te vagy az én párom,
Négy – te kis leány hová mégy,
Öt – érik a tök,
Hat – hasad a pad,
Hét – zsemlét süt a pék,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Majd a cica megissza
Úr és szolga
Úr – úrság – ország
Uralkodás – uralom – leuralás
Az úrhatnám polgár figurája
Ki az úr a szemétdombon?
Magad ura, ha szolgád nincs
Egyszerre két urat szolgálni
A rabszolga és a egyházi-katonai szolgálat
A felszolgáló szolgáltató és a kiszolgált katona
Aki úr akar lenni, az mindenkit szolgáljon
Úristen –Úr Jézus
„Tudjátok,
hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek,
azok uralkodnak rajtuk,
és a nagyok hatalmaskodnak felettük.
Köztetek azonban ez nem így van,
hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok;
aki pedig első akar lenni köztetek,
az a szolgája lesz mindenkinek.
Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Márk evangéliuma
Mér – sékel
Moderáld magad
Alkalmazz moderátort
Tanúsíts ön-mérsékletet
Ne vesd el a sulykot
Fogd vissza magad
Kockázatminimalizálás
Nem zsákbamacska minden nő!
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.
És az udvarlási idő, a tánc stb.: próbaházasság
De mindenek előtt felnőttségedre ismerd meg magad!
(és kérd és fogadd meg a jóbarátaid tanácsait, javaslatait)
Kollektív bölcsesség
Előbb mérni, azután vágni.
Nagy, sorsfordító, nem visszafordítható döntések.
Ki segít felmérni a helyességet és a következményeket?
Párválasztásnál, álláskeresésénél, házvásárlásnál stb.
Kik azok, akik téged és a világot is elég jól ismerik?
Vagy magadra maradsz, és azután magadra vethetsz…
Jenő bácsi
A bácsa régen bölcset jelentett
Aki megöregszik, az bölcsebb is lesz…!?
Hanyatló korunk tekinti az öreget feleslegesnek.
Bár az egyház, az MTA stb. még gerontokratikus…
Egy rokonságban is elkelne valamiféle vének tanácsa.
Isteni kinyilatkoztatás
Mindig időszerű, mert időtlen igazságok
És a pápai ex katedra csalhatatlanságok…
Amit nem lehet cáfolni, azt igazolni sem lehet
De vannak axiómák, amelyeket el kell/lehet fogadni
Minden bizonyítás valahol véget ér: a közös életforma
(Wittgenstein)
Regressus ad infinitum
Minden igazolásnak véget kell érnie valahol,
nem mehet logikailag-időben a végtelenbe –
úgy a matekban, a tudományban mint az életben.
Tudásunk alapja nem tudás, hanem valami más:
Azt nem tudom, hanem érzem, hogy hideg a sör.
Azt nem tudás, de axióma, hogy a párhuzamosok…
Az életfilozófiában a közös érték ilyen axióma,
az ember isten-törvény előtti egyenlősége nem tény,
ez egy választott eszmény, amire törekszünk…
Önbüntetés
Mintha el lenne tiltva a közélettől
Négyévenként leadod az egyszem voksodat,
(amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)
S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,
Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,
Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:
S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,
Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon
Létminimum – létmaximum
Ép testben még épp hogy élek
Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?
Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva
Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon
Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz
Alább adni
Ettél, ittál, aludtál, öleltél –
De sosem mérted magad a mindenséggel
Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,
Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…
Havi 200 fix – vicc
Hatvan évem elszelelt,
Havi kétszáz még sose telt,
Az ám, hazám
(a hazámnak így is tartozok,
az állam meg örökre adósom marad,
mert oly sokszor felkopott már az állam…)
Csapda
Ha valamim van, azt mondják, hogy loptam
Ha semmim sincsen, akkor azt: elkorhelykodtam
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Dicsekedni fűnek-fának,
Mi jó dolga van Jenő bá’-nak
Amire vágytál: egy zenélő ágytál
Holtpont
Nagy, sodró lendülettel belekezdek, haladok,
Majd valahol lankadok, elakadok, leállok stb. –
Ilyenkor milyen belső vagy külső lökés tud átsegítni?
Egy szó szerinti húzás, mint az orosz répa mesében…
Vagy „csak” egy baráti biztatás, bátorítás,
vagy egy isteni megvilágosodás, új motiváció stb.
Testügyesség
Felmászni egy fára.
Amelyiken gyümölcs, például cseresznye van,
Vagy amelyikről jó a kilátás, messzire látni,
Vagy amelyikre a veszély elől menekül az ember
(sokszor a visszaút, a lemászás a kockázatosabb)
Ember, félisten, isten
Homokszem a gépezetben
Banánhéj és a „tökéletes bűntény”
Ami előrelátható, és ami előreláthatatlan
Mindent nem lehet bekalkulálni – van véletlen
Miért gyónjak?
Ha az Isten úgyis látja a lelkem?
Mert a kimondás is segíti a megtisztulást,
Pláne, ha azoknak vallok, akik ellen vétkeztem,
Akik előtt szánom-bánom, s akik bocsánatát várom
(Beismerő vallomással enyhítik a kiszabott büntetést?)
Szer-etet
Amikor már semmi sincs itthon,
Akkor esszük az egyszerűt-nagyszerűt:
Tojásos rántott levest fokhagymás pirítóssal,
és palacsintát házi sárgabarack lekvárral
(most éppen frissen szedett meggyfőzettel)
Pályatévesztő – botcsinálta
Milyen doki kése alatt vagy?
„Mert félt a vértől, s a szagtól,
Nem lett ő orvos, csak doktor…!?”
(Vagy annyira szórakozott professzor,
Hogy ő kérdi: most műtünk vagy boncolunk?)
Ha zsidó vezető lennék,
én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,
és küldenék egy Pált a tanítványok élére?
„Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:
Szemet szemért, fogat fogért.
Én pedig azt mondom nektek:
Ne szálljatok szembe a gonosszal,
hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,
tartsd oda neki a bal arcodat.
Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,
annak add oda a köntösödet is.
És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,
menj vele kétannyira.
Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,
el ne fordulj tőle.”
Mt 5,38-42
M-érték
A kevés is elég
Az elég az optimum
A sok az felesleges, sőt: káros
Aki sokat markol, az keveset fog
Amivel beérem
Nem is kell más
Csak egy rozoga ház
És várjon valaki rád?
https://www.youtube.com/watch?v=M49HxLYJ7OE
Vagy-vagy?
Nekem úgy is jó,
Ha langyos a sör, akkor sem reklamálok,
A másik meg alig várja, hogy a „pénzéért”
Beleköthessen/belerúghasson a pincérbe stb.
Nincs igazság?
Az egyik puszta adottságával,
Isteni szépségével hódít, tarol, arat,
A másik hiába izzad vért, semmire sem viszi!?
Avagy: a szépség múlandó – a kiművelt lélek örök?
Szépséghiba
Arcom nem pattanásos,
Nem égett le szégyenben a bőre,
És nincs más takargatnivalóm sem?
De, mert ma már nagyon foghíjas vagyok
Ahogy csúfondárosan mondják: több füle van…
törvénytudók!
mert elhordozhatatlan terhekkel
terhelitek meg az embereket,
de ti magatok
egy ujjotokkal sem
illetitek azokat a terheket.
(Lukács evangéliuma)
Ábrányi Emil
Kiégett csillagok
Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog… Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!…
Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm… édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!… S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!…
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben – meg van fagyva bár –
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog… belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!