Nagyon sajnálom – körkérdés: magyar írók „bűnvallásai”

Aki nyilvánosan beszél a saját bűneiről, a legtöbb esetben egyszerűen hazudik… Társadalmi szinten semmiféle önvizsgálat nem képzelhető el, még személyes szinten is igen ritka jelenség. A társadalmi méretű önvizsgálat szintén ócska hazugság, de legalábbis orbitális csúsztatás. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Győrffy Ákos írását közöljük.

A szanatóriumban jóban voltam egy fiúval, adott az édességéből. Nem emlékszem az arcára. Bejött a szobámba, nézte a magatehetetlen másikat. Egy idő után nem nézte: megverte. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Ayhan Gökhan írását közöljük.

Úgy érzi, mondania kellene valamit. De nem tudja, kinek és mit. Visszahúzza a kezét. Nézi a tenyerét, semmi nyom. Mégis más lett valami, amit nem tud megmutatni, elmondani, csak hordozni, napról napra, egyik helyiségből a másikba – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Mái Attila prózáját közöljük.

A vétkek négy / égtája nem merőleges. Nincs / észak, dél, kelet, nyugat, gondolatba / szó, cselekedetbe mulasztás / vegyül, örvénykoordinátáinak káosza / térémelyt, időémelyt teremt. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban G. István László versét közöljük.

A férje nekiment a vasútnak. Nekik / is joguk van eltűnni akkor. Mintha soha nem / is lettek volna itt. Mintha nem vájtak volna / mintákat a kőbánya odalába. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Sopotnik Zoltán versét közöljük.

Az ifjú költő a súlypontját a bal lábára helyezi, miközben a felolvasólapot jobb kezével szeméhez emeli. Ez a minimális medencebillenés, kombinálva a rövidnadrág tágas, bélés nélküli szárával és a fiú láthatóan teljesen hiányzó alsóneműjével, sajátos anatómiai láncreakciót indít el. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Géczi János prózáját közöljük.

Hazaindultam. Ürességet éreztem. Bocsánat, motyogtam, de nem éreztem megbánást. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a táncosnak seb van a lábfején. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Berta Ádám prózáját közöljük.

– Ez mi? – jajdul fel. – Én rajzoltam. Ezek fontosak nekem. Miért dobtad ki? Nagyon kérlek, szedd ki! Szedd ki, most azonnal! – ömlenek a könnyei, kiabál, sír, nyüszít. A hátamon hideg veríték, amikor megérkezik hozzám, hogy mennyire megbántottam. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Kállay Eszter írását közöljük.

…egy ember a szarban és orrukat befogva / egy karót nyújtanak be neki kacagva-visítva- / röhögve kihúzzák és köpködve öklendezve odébb / szaladnak majd útjára bocsátják a kimerült / elcsigázott halálra fáradt embert üres vödörrel / a kezében mint egy szaros Krisztus a keresztjével – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Fekete Vince versét közöljük.

én a dadogós hallgattam engem a betegest óvtak túléltelek neked kellett volna meghalni mondta a pap a torban igaza van atyám én lettem volna a soros a sors könyvében kettőt lapozott isten sose fogom megbocsátani magamnak magamat – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Sajó László művét közöljük.

Vétkesnek érezni, valakit (meg)bántónak tudni magunkat mindig lelki teher (közhely: megbocsátani-nem-tudni legalább ugyanennyire az), de nem mindegy, hogy valóban, de facto too late-e legalább megkísérelni a/valamiféle jóvátételt, engesztelést, békülést – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Tatár Sándor írását közöljük.

egyszer talán jó lenne / bocsánatot kérnem / a szőke kisfiútól, aki / nyaranta az üres és átforrósodott / lakótelepen bolyongott – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Benedek Szabolcs versét közöljük.

Létezik a világmindenségben pár másodpercnyi kifeszített idő, amikor a szemfüleseknek lehetősége adódik a fair play mellett dönteni, nem engedve a játszmázás démoni csábításának. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Ozsváth Zsuzsa írását közöljük.

Misiék már majdnem kiléptek a diszkóból, amikor eszükbe jutott a lány, akit magukkal hoztak. Keresték egy darabig, de sehol nem találták. Valaki azt mondta, hogy látta kimenni könnymázas arccal. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Acsai Roland írását közöljük.

Azt mondja, neki elég disszonáns, mi több, szürreális ez a találkozó, igen, ezt a kifejezést használja, szürreális, merthogy ez neki a fiatalság színtere volt, és most annyira kevés a fiatal, akik itt vannak, mind olyanok, mint mi – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Mesterházy Balázs írását közöljük.

…maradt állandó lelkifurdalás: / itt nincs polgári hagyomány, / s forradalmat se tetszettünk csinálni. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Vörös István versét olvashatják.

Christian az anyjáról mesélt, amikor az egyik mondatát ürügyül véve meglöktem. Némileg értetlenül védekezett, de látszott, alapjában nem lepi meg a támadás, hozzászokott az ok nélküli bántalmazáshoz. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Can Togay írását közöljük.

Magam és mások ellen is vétettem, és sokszor fájdalmasan szembesültem vele, hogy amit igaznak hittem, az tévedés volt. De én mindig magamban kerestem először a hibát, és ez egy idő után túlzó önváddá vált. – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Szeles Judit írását olvashatják.