kb. 14 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAGY JENCIKLOPÉDIA – NAT XXI. – III.
Szelíden, mint a szél
Szőkén szelíden, mint a szél
Feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg-nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben
cirógatott minden levél.
Szőkén szelíden, mint a szél
minden levéllel paroláztam,
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
-fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén szelíden, mint a szél
nem erőszak és akarat által
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet-égjen hevesebben,
ostort ráztam vetésekben.
-így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad , belémköt, hogyha lebben
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott-azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
-fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden , mint szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam
attól leszek elpusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.
Váci Mihály
*
KORUNK EMBERE/ÁLLATORVOSI LOVA
Aki a szart aranynak nevezi: a gödörben berendezkedik
Aki sok aranyból könnyedén még több szart csinál
Akinek világjárása kimerül a katasztrófaturizmusban
Aki hol gyáva nyúl, hol meg vakmerő, mint a vak ló
Aki részegen vesz fel hitelt, de józanul szerelmes
Aki nyárspolgárságát különcködéssel kompenzálja
Aki drága patkányméreggel táplálja, hizlalja magát
Aki a gyerek kegyetlenségére épít, s belőlük képez katonát
Aki a gyerekei közé veti a viszály magvát, hogy uralkodhasson
Aki a gyermekszülés után már főként, vagy kizárólag: anya
Aki a hatalmát megtartaná, de a felelősséget megosztaná
Aki a hátországból küld rohamra, a biztos halálba mást
Aki a házassággal sorvadni hagyja minden egyéb kapcsolatait
Aki a húsevőt legyilkosozza – saját gyerekeinek ízlésdiktátora
Aki a jó borának semmilyen vagy csak rossz cégért készít
Aki a jó és a rossz harcában az örök semleges akar maradni
Aki a jóért a világvégére is elmegy, a rosszat házhoz hívja
Aki a jót saját érdemének, a rosszat sorsának tudja be
Aki a kákán is csomót keres, az élő fába is beleköt
Aki a kapcsolatukat féltve, nem mond ki életmentő igazságot
Aki a kecskére bízza a káposztát, pedofílra a gyerekét
Aki a kiadás-bevétel nyilvántartásával tart/dob kapcsolatot
Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz
Aki a király bolondja privilégiumait féltékenyen őrzi
Aki a kis tüzet még nem oltja, a nagyot már nem tudja
Aki a könnyebb ellenállás irányában apróra váltja talentumát
Aki a könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol
Aki a laikusok véleménye után fut – aki mérvadókéra sem ad
Aki a legbiztosabb módon szeretné a legnagyobb hasznot?
Aki a legelsőként a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba
Aki a leginkább a zavarosban szeretne halászni – zavart kelt
Aki a leginkább hátulról, vagy övön alul szeret ütni…
Aki a legjobban érti, legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.
Aki a legősibb mesterséget űzi – ő ettől nem lesz kevesebb?
Aki a levert magas léc után játszi könnyen átléphetőre teszi
Aki a mamahotelban vészeli át a legszebb „felnőtt” éveit
Aki a más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se
Aki a másik ember legsötétebb oldalára építi szélhámosságát
Aki a másik ember gyengéinek jó ismeretét kamatoztatja
Aki a másikra – „a békesség kedvéért” – ráhagyja hülyeségét
Aki a megalkuvást ésszerű kompromisszumnak álcázza
Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik
Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár
Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget
Aki a Mestert mindenhova követi- az örök kárhozatba is
Aki a mindennapok bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el
Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, és nem érti…
Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti
Aki a nem szabadidős önmagával nem vállal azonosságot
Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki
Aki a nyelvi korlátai miatt nem tudja elmondani, mi bántja
Aki a nyílt vízen építené át a hajóját
Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat
Aki a rendelt keskeny ösvény helyett: széles úton a szakadékba
Aki a romokban csak pusztulást, s nem az új ház esélyét látja
Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: vandál
Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…
Aki a rossz híreket várja, gyártja és rémhíreket kéjjel terjeszt
Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltosparipát
Aki a rövid karját-kardját nem meri megtoldani egy lépéssel
Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád hárítja
Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja, hogy nem harap
Aki a sosemvolt múltban, vagy a képzelt jövőben „él’
Aki a süllyedő hajóról gyereke előtt kincsesládát ment
Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal
Aki a szájából segget csinál
Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát
Aki a szálkát látja a másik, a gerendát nem a saját szemében
Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista
Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül forgalmazza pénzét
Aki a szópárbajban érv helyett személyeskedik, övön alul üt
Aki a szükségállapotban hasznosat utána is életben tartja
Aki a szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazardőre
Aki a szülei szavát szentírásnak veszi, majd hülyeségnek
Aki a szülői felelősségtől menekülve sterilizáltatja magát
Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva felnagyítja
Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik
Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít
Aki a tékozló fiú: kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz
Aki a teljességre vágyik: egyszerre akar férfi és nő is lenni
Aki a tengert szeretné látni – a pocsolyában nem gyönyörködik
Aki a ténykérdéseken hosszasan vitatkozik
Aki a Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik
Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén
Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató
Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját
Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat
Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét
Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot
Aki a tűzzel játszik vagy tüzet gyújt, hogy majd vitézkedhessen
Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét
Aki a válságban nem látja az előző állapotnál jobb kiutat
Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi
Aki a vészkor elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot
Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt, dugásból a Nőt
Aki addig evez Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén
Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit: belecsömörlött
Aki addig Jézus barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik
Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete
Aki addig kíméli és menti magát: újszerű állapotban rohad
Aki addig nem segít, amíg a másik nem tér át az ő hitére
Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, ki lesz a győztes
Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát
Aki addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg elbukik
Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg késő
Aki addig-addig válogat, míg hoppon marad
Aki ágyúval lő a verébre – romba dönt még néhány lakóházat is
Aki ágyúval lő a verébre, s vele elpusztítja az öreg diófát is
Aki ahova lép, ott fű többet nem terem
Aki ahova lép, ott fű többet nem terem – az írmag is kipusztul
Aki ajtófélfa ember – sehol sincs se bent, se kint – küszöbön
Aki akkor sem eszik húst, ha ez megmenthetné házasságát
Aki aktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs
Aki alacsony tűrésküszöbű: egy légy kihozza béketűréséből
Aki alattomban él az erejével, ártani-rontani ő is tud…
Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből falaz
Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért
Aki amíg rosszul van, mindent megfogad – de hamar felejti…
Aki amikor szülhetne, még nem akar, amikor akar, már…
Aki ámul és bámul, mint Csipike: nélküle is működik az erdő…
Aki anyja szoknyája mögé bújik, ha legény kell a gátra
Aki annyira a földöz ragad: nem látja Ikarosz szárnyalását
Aki annyira bízik anyjában, hogy ő választhat neki párt
Aki annyira bolond: nem az örökkévalóságra rendezkedik be
Aki annyira gyáva, hogy se hazája, se otthona
Aki annyira gyűlöli ex-szerelmét: még az ördöggel is összefog
Aki annyira imádja magát: nekiáll a lelki klón gyártásnak
Aki annyira nem karakteres, hogy még elrettentő példa se lesz
Aki annyira önellátó, hogy önmaga bírája és dicsérője
Aki annyira szemérmes koldus, hogy titokban éhen hal
Aki annyira szeretné magát megmutatni: exhibicionista
Aki annyira tiszteli az anyját: őt sohasem előzheti meg társa
Aki annyira titokban áll ellen: megtévesztésből karriert csinál
Aki annyira törvénytisztelő, hogy szombaton nem gyógyít
Aki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja
Aki annyit és addig issza kedvenc kakaóját, míg látni se bírja
Aki arra bazíroz, hogy kilakoltatásod után olcsóbb lesz a házad
Aki arra büszke, amit a szerencsének köszönhet
Aki árulásért cserébe kér mentességet, büntetlenséget…
Aki ásításával és cinizmusával demoralizálja a fiúkat
Aki átlép az összeesetten, nem veszi el ő a mentősök munkáját
Aki az a leggyengébb szem, ahol elszakad a lánc
Aki az állomásfőnöktől kér cigit, a bakternak köszöni a tüzet
Aki az általa egyoldalúan képzelt életekből összemazsolázna..
Aki az amúgy is nehéz kezdetet folyton csak halogatja
Aki az egész emberiséged megveti, s legvégén legfőként magát
Aki az Égre köpköd, s az visszahull az arcába
Aki az egyik szavával agyonüti a másikat
Aki az egyszeri kegyelmi ajándékra jogot akar formálni
Aki az élelmét megtermelő paraszt nevét sértésként használja
Aki az eleve elrendelést önfelmentő fatalizmusnak tartja
Aki az ellenségtől kér tanácsot: milyen taktikát kövessen?
Aki az első nagy bűnt már jóvátehetetlennek érez – neki annyi
Aki az emberiség barátja, de hidegen hagyja szenvedő hitvese
Aki az ételével mérgezi magát, fogaival ássa ki a sírját
Aki az imát elhadarja, de az étkezésből rítust csinál
Aki az irgalmatlanul előadott igazsággal szűkíti baráti körét
Aki az irgalom nélküli „igazsággal” barátokat veszít
Aki az orránál alig lát tovább
Aki az öngőgjében fuldokol – nincs benne teremtményi alázat
Aki az öregeket csak illemből hallgatja – egyik fülén be…
Aki az örömrontásban és ünneprontásban a leleményes
Aki az ünnep közeledtével csak annak megúszására gondol
Aki azért mozgalmárkodik, mert nem szeret hazamenni
Aki azért szül gyereket, hogy az eltartsa/hamar sírba vigye
Aki azért tetteti magát butának, hogy legyen, aki elveszi
Aki azt a csónakot fúrja ki, amin ő maga is evez, utazik
Aki azt a hajót süllyeszti el, amin ő is utazik
Aki azt a sebet tépi fel és mélyíti, ami még be sem hegedt
Aki azt a titkot is megőrzi, amit elárulva életet menthetne…
Aki azt hiszi, hogy a lélekölő kényszermunka is nemesíthet
Aki azt hiszi, hogy az élete kész átverés, de ő nincs beavatva
Aki azt hiszi, hogy bérlete lehet a szerencséhez
Aki azt hiszi, hogy felnőve semmit nem veszít, csak nyer hozzá
Aki azt hiszi, hogy majd nyugdíjban hegedül és képeket fest…
Aki azt hiszi, hogy üdvözül, ha szétosztja mindenét
Aki azt hiszi, hogy van isten háta mögött, ahol senki sem látja
Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete
Aki azt hiszi: a szükséges feltétel egyben az elégséges is
Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen visszajön
Aki azt hiszi: barátja csak igazat, ellensége csak hamisat szól
Aki azt hiszi: pont olyan forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!
Aki azt hitte, hogy a háza felépülésével otthona is lesz
Aki azt kívánja, bárcsak mindig csak csokoládét ehetne
Aki azt nézi és erősíti, ami elválaszt, s nem ami összeköt
Aki azt szeretné, ha minden esetre lenne szabály vagy ukáz
Aki azt tanítaná, amit maga se tud – orvosi tanácsot adó beteg
Aki azt várja, hogy a sült galamb repüljön a szájába
Aki azzal áltatja magát: őt ez a kor nem érti meg, de az utókor
Aki azzal büszkélkedik, amiben neki semmi érdeme sincsen
Aki bagatellizálja a bűnét – majd a sors dramatizálja azt!
Aki bagóért megóvhatta volna, most vagyona se állítja vissza
Aki balhitével mozgat hegyeket, de hiába vagy károdra
Aki barátja bizalmas gyónásával másnap rohan spicliskedni
Aki bármi megtehet azzal, aki nincs vele – mert az ellened van
Aki bármire felbérelhető, ha az neki nem kockázatos
Aki bármit elhisz, csak azt nem: állattól, gyerektől tanulhat
Aki be nem tartható szabállyal gyárt alkalmazotti bűntudatot
Aki beáll a szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé
Aki bedől a látszatnak, s nem az amúgy táltos gebét választja
Aki beéri félmegoldással – ló helyett a szamár is jó
Aki beéri uraságtól levetett kultúrjavakkal, életformával
Aki befejezi a rombolást – a jégeső már úgyis elverte a nagyját
Aki befogadja az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókát
Aki behódoló, meghunyászkodó – az erősebbhez dörgölődző
Aki békeközvetítőként mindkét felet magára haragítja
Aki beleharap a segítő kézbe, vagy berántja a verembe
Aki belerokkan abba, hogy folyton mosoly erőltet az arcára
Aki belterjes gyülekezeti életben aggodalmaskodik üdvéért
Aki belülről akar bomlasztani: beépül-beszerveződik a Rendbe
Aki benne van abban a százban, akit at egy bolond csinál
Aki beszédében mindent, s így semmit se hangsúlyoz
Aki betegesen kíváncsi, s hamar megöregszik
Aki birkaként hagyja magát nyírni, vágóhídra hajtani
Aki birkatürelmes – a hátából szíjat lehet hasogatni
Aki biszexualitással akarja növelni esélyét a párkapcsolatra
Aki bizton tart a pokolba anyja jószándékkal kövezett útján
Aki biztonságba helyezi, elássa a pénzét – de így nem terem!
Aki bűntudatos: nem tud anyjának mindent viszonozni
Aki csak a feleslegből, csak lassan és kioktatva ad
Aki csak a halálos ágyán jön rá, hogy más életét élte
Aki csak a házasságkötés után vallott be: betegség, nagy múlt
Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan véleményét
Aki csak a hosszú üdülésen döbben rá: férje nem szellemi társ
Aki csak a kisujját nyújtja az ördögnek – dugja konnektorba
Aki csak a lebukás szégyenétől félve tartja be a normákat
Aki csak a lelkében könnyűbúvárkodó zenét hallgatja
Aki csak a másikra tartja kötelezőnek a házastársi hűséget
Aki csak a szétszórtság és a vasfegyelem közül választhat…
Aki csak a vita kedvéért vitázik – ha győz, átállva kezdi újra
Aki csak addig nős, amíg a nászút és a mézeshetek tartanak
Aki csak addig nyomozza az igazságot, míg rá jó fényt vet
Aki csak addig udvarol és bókol, amíg el nem ejti a prédát
Aki csak akasztott ember nem volt, talpa alatt fütyülne a szél
Aki csak akkor csodálja meg lábát, amikor amputálhatják
Aki csak akkor hisz istenben, ha éppen jól megy dolga
Aki csak akkor ír naplót vagy zongorázik, ha ez piacképes
Aki csak akkor kér külső segítséget, amikor már túl késő
Aki csak akkor méretteti meg magát, ha biztos a győzelemben
Aki csak akkor tud könnyezni, ha sokáig sok hagymát pucol?
Aki csak akkor tud táncolni, ha a kályhától indulhat
Aki csak álnévvel és arc nélkül mer nyilatkozni, kommentálni
Aki csak annyit lát a világból, amit autóból vezetés közben…
Aki csak azért dicsér fel kollegákat, hogy duplán visszakapja
Aki csak azért jelentkezik a felhívásra: rá ne számítsanak
Aki csak azért marad hűséges, mert fél a lebukástól
Aki csak azt az egy arcot látja, aki nem figyel, nem nevet…
Aki csak azt tartja értéknek, ami pénzben kvantifikálható
Aki csak egy átutazó turista a hazájában, szülőföldjén
Aki csak egyszer ül részegen vagy álmosan a volán mögé
Aki csak enni szereti a betűket – tészta formában…
Aki csak halálos ágyán jön rá: rossz párt és hivatást választott
Aki csak kész ételeket és aktusra előkészített nőt fogyaszt
Aki csak látszólag beszélget – nem kíváncsi: értik és reagálnak?
Aki csak lelkét tartja tisztán, testét, ruháját, lakát már nem
Aki csak néz ki a fejéből, de nem látja: nem minden arany…
Aki csak olyat ajándékoz, ami naponta az ő jóságát hirdeti
Aki csak olyat kérdez, amire a tanára biztosan tud válaszolni
Aki csak operettet néz, ahol fix a happy end és nincs katarzis
Aki csak sodródik az árral, akit csak vonszol a sors
Aki csak távolodva ifjúkori álmaitól, egyre többet iszik
Aki csak teleszart gödröt és szemétdombot hagy hátra
Aki csak ugatja a tudományt – így tartja magától távol…
Aki csak úgy tud figyelmet kelteni, ha őrültséget csinál…
Aki csinál valami őrültséged, hogy ismerten vegyék könyvét
Aki csírájában fojtja el a virágot – bimbót tör, liliomot tipor
Aki csodálkozik, hogy többnyire neki kell alkalmazkodnia…
Aki csodálkozik: a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki!
Aki csodás metamorfózison megy át: néptribunból pártkatona
Aki csúnya szavak nélkül, iróniával tud elevenbe vágni
Aki csupa olyat ígér, aminek betartása nem tőle függ
*
Juhász Ferenc:
REZI BORDAL.
Ne sírj ifjúság múlásán,
zúgó idő szárnyalásán,
bárhogyan süvít!
Húsos lombok mind elasznak,
hulldogálnak rőt harasztnak,
az öregség sűrű hava mindent beborít.
Férfikor jön ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,
az is elvirít.
Szirmát minden nap elejti,
táncát bármiképp is lejti
évek rózsája a szélben, az is elvirít.
Tedd hát, amit tenni rendel
minden napod, türelemmel
végezd dolgaid!
Marad valami utánad,
ha nem marad, az se bánat,
hörpöld dúdolva a borod, ha a bor vidít.
Nézd a rezi hegy üstökét,
zöld bozontját nyomja az ég,
zengő erdeit.
Ott ül eső boronálta
fején sziklakoronája.
Gőzoszlopok tömődnek a dús fellegekig.
Paták kongatták a sziklát,
társzekerek vasabroncsát
nyögte a fahíd.
A tornyokban őrök álltak,
hars kakasként kiabáltak,
s döngött tuloktól, bivalytól a felvonóhíd.
Testőrök, lányok, szakácsok,
íjjászok, fürge lovászok
sürgése volt víg!
Az udvaron szolga hemzseg,
hangyamódra cipekednek,
tömik a barbár-szakállú várúr vermit.
Az erdőben vad futása,
sárga ebek csaholása,
kürt búgott, őz rítt…
Urak, vitézek, vadászok,
szűz-perzselő tobzódások
helyét fölverte a gaz, ki veresen virít.
Mint a szőrzet a hullából,
serked a kő-koponyából
a fű és sivít.
Gaz veri a csülök-nyomot,
nehéz kontyú kisasszonyok
flórát csipegető kezét, könnyű lépteit.
Mulandóság? Fene bánja!
Csak így szép az élet,
hát ma éljed napjaid.
Ne sírj ifjúságom múlásán,
zúgó idő szárnyalásán,
borod mellett hallgasd:
szárnya csattog és süvít.
