kb. 6 perc olvasás
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Ahol én elmegyek még a fák es sírnak
Ahol én elmegyek még a fák es sírnak,
Gyenge ágairól ződ levelek hullnak.
Hulljatok, hulljatok, szép zöld leveleim,
Hulljatok, hulljatok, rejtsetek el ingem.
Mert az én édesem mást szeret nem ingem
Mert az én édesem mást szeret nem ingem
Szerethettél vóna, ha szép nem vótam es,
Mert én szerettelek, ha szegény voltál es.
S mik megéltünk vóna még a kősziklán es.
Elnyugodtunk vóna ketten egy párnán es.
S könnyebb kősziklának lágy viasszá válni,
Mint két édes egynek egymástól megválni.
Hajladozik nádszál, zereg a levele,
S az én irigyemnek be nem áll a nyelve.
S este lefektibe feje alá teszen,
Reggel fölköltibe nyelve alá veszen.
*
Napi igehelyek
1.
Préd 1,2-11
,,Minden hiúság,
mondja a Prédikátor,
csupa hiúság, minden csak hiúság!
Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?”
Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.
A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére,
s ott újra felkel, dél felé kerül, majd északra fordul.
Mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.
A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.
Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt?
Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: ,,Íme, ez új!”
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.
Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
2.
Lk 9,7-9
Heródes negyedes fejedelem
hallott mindenről, ami történt,
és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták:
,,János támadt fel halottaiból”,
némelyek pedig, hogy ,,Illés jelent meg”,
mások meg: ,,a régi próféták közül támadt fel valamelyik”.
Ekkor Heródes azt mondta:
,,Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?”
És látni akarta őt.
*
Evidens önsorsrontás
A nyilvánvaló balgaságainkra
hamar rájöhetünk,
akár tanmesékből,
akár más példáján okulva,
ahogy reflektálunk
eleddig természetesnek vett szokásunkra,
amikor ráeszmélünk,
hogy mindez másképp is lehetne,
s nem tudjuk megindokolni,
hogy miért így és nem másként van…
*
Rafinált önbecsapások
Más a helyzet az önáltatásokkal, élethazugságokkal.
Ha valaki párkeresés helyett
az egész világot akarja megtéríteni,
A háta mögött levő istenért
megkerüli az egész Földet,
Az nehezebben látja be,
hogy mindez heroikus pótcselekvés.
*
Ki van nagyobb bajban?
Sokféle embernek nehéz segíteni:
Pl. annak, aki röstell szólni,
hogy szüksége van rá,
Vagy annak,
aki nem akar magán segíteni
Vagy beleharap a segítő kézbe.
És a többi.
De talán a legnehezebb annak,
aki nem is tudja,
hogy mennyire segítségre szorul,
Sőt:
ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol…
*
Szirénhangok
Evezz, evezz az Élet tengerén,
de soha ki ne köss a Szirén szigetén.
Kinek jobb, ha betömi ott a fülét.
Kinek javára van, ha meghallgatja,
de előtte kötöztesse ki magát,
és hatalmazza fel a többieket,
hogy kifejezett kérésére se oldják fel!
*
Teher alatt nő a pálma?
Milyen jó, hogy érzem:
mennyi terhet bírok el,
mennyi a testem maximális terhelhetősége
rövid- illetve hosszú távon és ideig…
Tudom, hogy nem feszíthetem túl a húrt,
mert akkor holnap vagy jövőre összeroppanok.
Viszont tehermentesíthetem magam,
ha nem egyszerre viszek el mindent,
ha élek az egyszerű gépek, pl. a kerék előnyével
vagy ha másokkal megosztom a munkát…
*
Életfogytig önkínzó
Sohasem vagy benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat és pályát –
bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna…
*
Elvárás és megfelelés
Arra vagy a legbüszkébb,
hogy életed végégig egy helyen dolgoztál,
kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál,
brigádversenyt nyertél,
munkafegyelmi ügyed soha nem volt,
betegség miatt se hiányoztál
stb. stb. stb.
De hogy mit is csináltál
40 évig, soktízezer órán át –
gyerekeidnek se mesélted el,
akikért amúgy feláldoztad hivatásod…
*
Az alkohol lejtőjén
Annyira leiszod magad,
hogy teljesen kivetkőzöl magadból,
az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze,
eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,
lehányod magad,
szégyenkezve, magadtól undorodva
szinte lopva mész haza,
s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni…
*
Kiütve és rádszámolva…
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül,
hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva,
mégcsak megbánást sem tanúsít…
*
Méghogy hitetlen!
Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri,
hogy havonta megduplázza pénzed.
Az ördög sokat ígér,
keveset ád,
s még az is keserű…
*
Mérték
Képzeld el,
hogy megtudják,
mi a kedvenc zenéd és ételed –
és életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz,
mást se kaphatsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok…
*
Jelen nem levő
Vagy a soha nem volt,
az időtávolság miatt megszépített
korba vágyódsz,
vagy olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal,
ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelez,
s így passzivitásra kárhoztatod magad.
*
Kis és nagydolog
A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt
azonnal megbírságol az állam éber rendőre,
de abban senki nem gátol meg,
hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,
s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd…
*
Egyik végletből a másikba
Hol
annyira megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára,
hol meg
minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,
s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra…
*
Birkatürelem vagy lelki hadüzenet?
A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.
Majd amikor nálad betelik a pohár,
akkor kiborítod a bilit,
s megnyitod a hidegháborús frontokat.
*
A betegség játszmái
Soha nem merült fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet,
hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet
kizsarolni,
így akarsz kibújni
az élet küzdelmei, csatái elől?
Ellenségednek veszed,
aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások…
*
Ál-szabadszólás
Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,
hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját –
így szókimondásod nem sújtja negatív szankció,
de larra már nem gondolsz, mi ennek az ára:
senki nem veszi komolyan a szavaidat!
*
Halhatatlan ember
Addig imádkozol örök életért,
míg a végén megkapod,
igaz, hogy nem Istentől, de a Sátántól,
s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért.
(lásd például Simone de Beauvoir regényét)
*
Lélekvándorlás
Úgy bánnak veled
mint a kivert kóbor kutyával,
kővel dobálnak, elhajtanak,
üldöznek és ütnek-vernek,
vagy befognak kísérleti alanynak –
legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre…
*
Preparált vadászat
Szabad préda vagy,
akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok
biztosra akarnak menni…
*
Heinrich Heine
Vallomás
Szürkülve szállott le az este,
Vadabbul harsant az ár,
és én ott ültem, és a habok
fehér táncát néztem a parton.
És belsőm felduzzadt, mint a tenger,
és sóvárgova, mély honvágy fogott el,
te nyájas kép, utánad,
ki mindenütt körüllebegsz,
s engem hívsz mindenütt,
mindenütt, mindenütt,
a szélzizegésben, a tengerzúgásban
és ennen keblemnek sóhajában.
Könnyű náddal írtam a homokba:
„Ágnes, szeretlek!”
De a gonosz hullámok átzúdultak
az édes vallomás fölött
s letörölték egészen.
Törékeny nád, te, szétporló homok,
illanó hullám, már nem bízom bennetek!
Az éj komorabb lesz, vadabb szívem,
és a norvég erdőből erőteli kézzel
kirántom a legmagasabb fenyőfát
és belemártom
az Etna izzó torkába és evvel a
tűzitatta, óriási tollal
írom rá a sötét mennyboltozatra:
„Ágnes, szeretlek!”
Minden éjszaka ott lobog ezután
fönn örökké, ez a lángoló írás,
és az eljövendő unokák sora
ujjongva olvassa majd az égi szókat:
„Ágnes, szeretlek!”