kb. 6 perc olvasás
MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Utassy József
Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a szabadságról!
http://www.dinnyes.com/nyit/dinnyes_cd/14_marcius/utassy_ZugMarcius.html
*
Petőfi Sándor
A MAGYAR IFJAKHOZ
Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?
Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága?…
Jaj az olyan kertnek,
Jaj még annak is, mert megverte az isten,
Ahol, mint ti vagytok, magyar ifjak, ilyen
Virágok teremnek!
Felhő alakjába lelkem átöltözik,
Ugy száll a hon fölött nyugattól keletig
Sötéten, csendesen:
Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek,
Csapásitól, ifjak, sokan hevernétek
A port, élettelen.
Mert ti az életet meg nem érdemlitek,
Egész nagy csillagok voltak őseitek,
És ti? csak parányok!
Ne adja a balsors, hogy e szegény haza
Bajában reátok szorúljon valaha…
Ti meg nem ónátok.
Szivetek mindig-nyilt-ajtajú palota,
Tódulnak, tódulnak seregestül oda
Víg, zajos vendégek;
Garázda népséggel telik meg a terem,
S ezek között helye nincs az örömtelen
Honfiérzeménynek.
Sziveteknek alig marad egy szöglete,
Ahol titkon magát pók gyanánt szövi be
A hazaszeretet,
S ez is csak addig van, míg jön az önérdek,
És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,
Mint hitvány szemetet.
Oh mily gyöngék vagytok! kiknél a hazának
Fénye nem ér annyit, mint a hiuságnak
Mulandó csilláma.
Oh mily gyöngék vagytok! nap süthetne rátok,
S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok,
Nyomorú kis lámpa.
Szent hazaszeretet, mibe mártsam tollam?
Hogy dicső képedet híven lerajzoljam,
Oly híven, oly szépen,
Hogy megbűvöld, ki rád szemét fogja vetni,
Hogy örök tanyára tégy szert valamennyi
Magyar kebelében.
Ti bálványimádók, hiúság rabjai!
Jertek, gyilkot fogok szivembe mártani,
Hadd feccsenjen vére
Szét fejeitekre… tán sikere leszen.
Tán megtértek tőle… jertek hozzám ezen
Uj keresztelésre!
Pest, 1847. február
*
Fiú a lányhoz szeretkezés után:
– Ha tudtam volna, hogy szűz vagy,
több időt fordítottam volna rád.
– Ha tudtam volna, hogy több időd van,
levettem volna a harisnyanadrágom.
*
Mutasd meg!
A jó és a rossz példa is ragadós.
Erősebben hat minden papolásnál.
Minden szónál beszédesebb a tett.
Vizet prédikálsz és vizet is iszol?
Amire a rád példaként néző gyereked
Mindennapi döntéseiddel, választásaiddal,
Fontossági sorrendjeiddel stb. neveled.
A kis testvér árgus szemekkel figyel!
*
Amihez két fél kell
A korrupció.
A prostitúció.
Szélhámos és balek.
Abbamarad az idétlenkedés,
Ha nincs rá vevő, nincs közönség.
*
Emberi kihívás
Lelket önteni vagy verni –
egy vadidegen emberbe…
lelki segélyszolgálat –
nonstop kríziskezelés
*
Piás és bornemissza
A borban az igazság, a borban a vigasz?
Csak a részeg és a gyerek mondja ki az igazat?
Az absztinensek egy nagy része fél,
hogy „túl őszinte” lesz, s valamit elárul magáról?
S vannak betegségükre büszke munkaalkoholisták…
*
Majdnem ugyanaz?
Róka-gólya vendégség
A pokolban és a mennyben is
olyan óriási, hosszú kanalak vannak,
hogy képtelenség velük enni –
a pokolban éheznek,
a mennyben nem: egymást etetik…
*
Ingyencirkusz
A foci a szegények színháza volt,
most az EB döntőre másfél millió forint egy jegy
*
Hány lábbal a földön?
Az ember kétlábra állt,
egy lábon is tud egy ideig, de ez csak „félláb”,
három lábon még biztosabb: pl. bottal, mankóval.
A kisgyerek négykézláb – a beteg járókerettel…
Az állatok zöme a földön maradt
a négy, sőt több lábnál…
*
Tűz van, babám!
Az – a talán egyetlen – flótás,
aki nem lopott el a tombola nyereményekből,
pont az bukik le, amikor más helyett visszavinné,
mert addigra már valaki felkapcsolja a villanyt
(és őt sújtja a cinkosan lopó dolgozó nép megvetése)
*
Manifeszt és látens szerep
Az iskolarendszer ma konzerválja,
sőt erősíti a társadalmi különbségeket –
ez kontraproduktívnak mondható,
vagy csak beteljesíti titkos küldetését?
*
Megtörni a lelket
A katonaság nem volt hatékony,
nem lettünk minőségi hadrafoghatók?
De talán nem is ez volt a fő célja,
hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése…
*
Áldozat vagy tettes
Kabátlopási ügybe keveredni –
téged loptak vagy te loptál…?!
*
Lakásmúzeum
Rezervátum és skanzen –
vagy egy élő faluközösség…
*
Tragikus meg nem értés
Csak simogatni szerettem volna a nyuszit,
de ő nem akarta, menekült előlem,
mire én egyre dühösebb lettem,
s már baltával üldöztem, hogy agyonüssem…
*
A jövőt nem sejthetem…
Orákulum és dodonai jóslatok –
és a hiszékenység vámszedői…
Szélhámosok és balekok párban.
Jobb ügyhöz méltó emberismeret.
*
Emlékkönyvekből
Evezz, evezz az Élet tengerén,
de soha ki ne köss a Bánat szigetén…
(de a Szirén szigeteken se!)
*
Ingyencirkusz
Szabadúszó vagyok,
de nincs megtöltve a medence…
*
Az ügy érdeke
Merj extravagáns,
de akár hiperkomform is lenni,
ahogy a feladat, az ügy szolgálata kívánja –
semmi öncélú csodabogárkodás, különcködés.
Ezzel csak elriasztod vagy megtéveszted
a bölcsesség kereső ifjakat és véneket…
*
Szentrajz
Egy jó karikatúrához
se hozzátenni, se elvenni nem lehet.
ha lehet, akkor esetleges,
akkor minden, ami van rajta,
az – egészen – más is lehetne.
*
Ütésálló, strapabíró
Nem az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja az ütéseket…
*
Az a művészet,
amit sehogy máshoz nem lehet kifejezni.
Fülep Lajos
*
Hiány – bőségzavar
Melyik állapot a rosszabb,
ha egyetlen épkézláb ötleted sincs,
vagy ha – ha túl sok – ezer is van,
és nem tudod, hogy melyikhez kapjál,
és a végén mind kisiklik, elillan…
*
Idegen közeg és alázat
Ha befelé úszol a mély vízbe,
hogyan tudod eldönteni, hogy meddig mész,
honnan tudsz még kifelé is úszni,
ami pont ugyanannyi erőt igényel,
s nincs rá garancia, hogy semmi nem jön közbe?
Hol ér véget a bátorság, s kezdődik a vakmerőség?
*
Gyakorlat teszi a mestert
Először védett körülmények között,
szimulálva kell próbára tenni képességed,
hogy szemmértékkel és agymunkával
megbecsüld a közeledő jármű sebességét.
Mert élesben csak egyszer egy utolsót tévedhetsz…
*
Vízen járók
Aki mindenkit szolgál,
azt nem fizeti senki –
az legyen kolduló szerzetes
vagy szemérmes-szemérmetlen koldus,
aki naponként kegyelemre szorul…
*
Böjt, éhezés vagy éhségsztrájk –
Te most miért nem eszel?
Kínoznak vagy magad kínzod?
Orvos írta elő vagy tiltakozol?
*
Babits Mihály: Petőfi Koszorúi
„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”
Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.
Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!…
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!
Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”
Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!
Nyugat • / • 1923 • / • 1923. 1. szám