kb. 1 perc olvasás
Sebő Ferenc – Horatius: LYDIÁHOZ
Dm
Míg én voltam a kedvesed,
C Dm
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
C Dm
nálam jobban a dús perzsa király sem élt.
Dm C
Ana-nana-na ana, ana-nana-na ana
Dm C – Dm
Ana-nana-na ana, na-nana-na-nana.
Míg más nem hevített, csak én,
míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
rólam szólt a dalod s olyan
híres voltam, akár hajdani ősanyánk.
Ana-nana-na…
Lantot penget a szép Chloé,
fenséges szerető és dalosajkú is;
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált boldogan érte én.
Ana-nana-na…
Engem meg Calais szeret,
testem most vele ég egy szerelem tüzén,
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált kétszer is érte én.
Ana-nana-na…
S mit szólnál, ha a régi láng
fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
hozzád kötne a vágy megint,
ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám?
Ana-nana-na…
Szép csillag Calais ragyog,
náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
nád sem hajladozóbb, de nézd!
csak véled tudok én halni is, élni is!
Ana-nana-na…