Mi a haza?

„Édes anya, édes apa!

Mondjátok csak, mi a haza?

Tán e ház, amelyben vagyunk?

Amelyben mindnyájan lakunk:

Ez a haza?”

„Nem, gyermekem, ez csak házunk,

De amit itt körül látunk,

Merre földeink terülnek,

Merre kertjeink feküsznek:

Ez a haza!

Minden, amit a szem belát,

Itt e föld, mely kenyeret ád,

E folyók tele halakkal,

E szőlőhegyek falvakkal:

Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,

Merre a berek sötétlik,

Merre a róna kanyarul,

Melyre a kék ég leborul:

Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,

Itt csatáztak, itt mulattak,

Ahol a határt ők szabták

S örökségül reánk hagyták:

Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak

S mindig a földben maradnak,

Ahová bennünket tesznek,

Midőn egyszer eltemetnek:

Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,

Melyet legjobban szeretünk,

Ahová, bármerre járunk,

Mindig vissza-visszavágyunk:

Ez a haza!”