kb. 1 perc olvasás
Ady Endre – A Krisztusok mártírja
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
*
Utolsó interjúk – végrendelet töredékek
1.
Az egyházfőtől büzlik a hal…
Beszélgetés Makovecz Imrével 75. születésnapja alkalmából 23:29 perc
http://www.utolag.com/Makovecz_75.htm
2.
Makovecz Imre: Ami megtörtént és ami megtörténhetett volna 50:35 perc