kb. 4 perc olvasás
A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a trianoni nagy ország-csonkítást követően írta az 1920-as években: „ Soha irodalomra és tudományra (kultúrára) olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, enne révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.”
Ez az intelem ma is, 2008-ban is érvényes – minden szavával egyetérthetünk. A Magyar Örökség-díj megalapítói 1995-ben a fentiek szellemében határozták meg a díj misszióját. Rögzítették: az elmúlt negyven-ötven esztendőben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerületek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből, akik alapvetően meghatározták a XIX. És XX. századi Magyarország fejlődési irányát. Ezeket a személyiségeket, életműveket szinte elő kell bányászni a feledés mélységeiből,hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar XX. századot megcsinálták. Ez az oka, ha úgy tetszik: történelmi oka annak, hogy bizottságunk számos esetben jutalmaz Magyar Örökség-díjjal már nem élő személyeket vagy egykor működött intézményeket. Ezek a személyek, intézmények maguk idejében óriások voltak, a személyek közül nem egy a zseni kategóriájába sorolható. Csak néhányat említek e második kötetben találhatók közül: Bartók Béla, Lajtha László, Dohnányi Ernő – Kodály Zoltán már korábban megkapta a díjat -, a szinte teljesen feledésre ítélt Reményik Sándor vagy Dsida Jenő, és természetesen az olyan géniuszok is a díjazottak közé kerültek, mint József Attila vagy Kosztlányi Dezső. De méltán büszkék lehetünk olyan Nobel-díjas tudósainkra, mint Békéssy György vagy Wigner Jenő. A volt oktatáspolitikusok közül külön ki kell emelnünk a bevezetőben idézett gróf Klebelsberg Kunót, a két világháború közti időszak legendás kultuszminiszterét, akiről igencsak szívesen elfeledkeztek a szocializmus negyvenöt esztendeje alatt.
A felsorolt példákból is kitűnik, hogy a díj odaítélésénél a fő szempont az életmű minősége volt. A kiváló orvostudós, Korányi Sándor esetében például megállapíthattuk, hogy az orvostudományban iskolát teremtett, s mellesleg tizennyolc alkalommal terjesztették elő Nobel-díjra. Az intézmények teljesítményét is értékeljük, néhány éve például a több, mint háromszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium neve került az Aranykönyvbe. Az elbírálás során tudatosan figyelünk arra, hogy a posztumusz díjak és az élő személyeknek, működő intézményeknek juttatott elismerések megfelelő arányban legyenek. A Magyar Örökség-díj erkölcsi elismerés. Szépsége éppen abban áll, hogy nem jár pénzjutalommal vagy egyéb anyagi elismeréssel. A kitüntetettek egy oklevelet kapnak és egy – a magyar Szent Koronát ábrázoló – jelvényt.
Kleblsberg bevezetésben idézett megállapítása a korabeli magyar (szellemi) állapotokról minden további nélkül aktualizálhatók a mai helyzetre és teendőkre is. A magyar társadalomra, mai lelki válságában, jellemző tünet az általános apátia, depresszió s a tettvágy elgyengülése.1990-ben abban reménykedtünk, hogy az elnyert függetlenség segíthet a megalázó negyven év erkölcsi rombolásának megszüntetésében, és az ország újra építheti magát. Sajnos az elmúlt néhány esztendő során csalódnunk kellett ebben a várakozásunkban. És ami a legfájdalmasabb, a tartós apátia, depresszió egyben a jövőképet, a jövőbe vetett reménységet is veszélyezteti. Márpedig jövőkép nélkül nehéz a nemzet történelmi lehetőségeit még körvonalazni is.
Ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy a Magyar Örökség-díj – a maga szerény eszközeivel – felmutassa azokat az értékeket, amelyek a múltban és a jelenben is hozzájárultak, hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához. A valódi szellemi, kulturális, tudományos, gazdasági értékek felismerése és felismertetése alapozza meg a jövőt; ez Széchenyi István iránymutatásából is következik: „A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni.” A Magyar örökség-díjjal azt a hitet szeretnénk erősíteni, hogy minden nehéz, olykor kilátástalannak tűnő helyzetből is van kiút. A Laudációk könyve most megjelenő második kötete ezt az optimizmusra serkentő szellemiséget szeretné eljuttatni az olvasókhoz.
Hámori József
agykutató
a Magyar Örökség-díj bírálóbizottságának elnöke
Bírálóbizottság
Elnök
Hámori József
neurobiológus, agykutató
Alelnök
Dr. Fekete György
belsőépítész
Tagok
Bakos István
művelődéskutató
Dr. Benkő Samu
művélődés- és irodalomtörténész, esszéista (Kolozsvár)
Dr. Dávid Katalin
művészettörténész, művészeti író
Dr. Gazda István
tudomány- és művelődéstörténész
Dr. Hegedűs Miklós
matematikus
Jókai Anna
író
Juhász Judit
újságíró
Dr. Kelemenné Farkas Márta
tanár, egyetemi oktató
Németh Magda
tanár
Dr. Ódor László
művelődéstörténész, tanár
Dr. Pázmándi Gyula
vegyészmérnök, közgazdász
Poprády Géza
könyvtáros, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke
Dr. Rókusfalvy Pál
pszichológus
Dr. Roska Tamás
villamosmérnök, infobionikus
Dr. Schulek Ágoston
testnevelő tanár, egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke
Sipka László
villamosmérnök, mérnök-közgazdász, technikatörténész
Spányi Antal
székesfehérvári megyéspüspök
Sunyovszky Sylvia
színművész
Dr. Szakály Sándor
történész, egyetemi oktató
Dr. Takács József
neurobiológus, agykutató
Dr. Tóthpál József
kultúrakutató
Dr. Varga Csaba
jogász, egyetemi oktató
Veres-Kovács Attila
református lelkész (Nagyvárad)
Zelényiné dr. Kováts Annamária nyelvész
egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke
Dr. Zelnik József
etnográfus, író
néhai Balogh János ökológus professzor
a Bírálóbizottság örökös tagja
Magyar Örökség Díjazottak
Személyek
Csapatok, csoportok, együttesek
Intézmények, szervezetek
Alkotások, teljesítmények