Magyar Katonadalok 2.

esik az eső ázik a heveder
gyenge lábomat szorítja a kengyel
bársony lekötés szorítja lovamat
nehéz karabély nyomja a vállamat

megjött a levél fekete pecséttel
megjött a muszka százezer legénnyel
százezer legény áll a harc mezején
így hát jó anyám elmasírozok én

pajtás hogyha látsz elesni engemet
szállj le lovadról lőjj agyon engemet
vagy szuronyodat szegezd a mejjemnek
ne hagyj sokáig szenvedni engemet

ha felmegyek arra a magos nagy hegyre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van az én hazám
merre sirat engem az édesanyám

sírt az anyám amikor én születtem
karjai közt rengetgetett engem
akkor mondta jó leszek katonának
rabja leszek széles e nagy világnak

laj-laj-la.