kb. 4 perc olvasás
Költők és a labda: se hagyma, se kenyér, se cigi
Szöveg Bodnár Zalán
Kiadó: Jaffa Kiadó, 2019
Formátum: keményfedeles, 246 oldal
Ára: 3490 forint
Osztályzat: •••••
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Ahogy egy korábbi recenziómban is szóvá tettem az örömteli felismerést: bizony mind gyakrabban talál egymásra e sorok írójának is két nagy szenvedélye, az első blikkre egymástól igencsak távol állónak tűnő futball és a szépirodalom.
Magazinunkban Gazdag József jelentkezett egy időben rendszeresen Futball és irodalom című rovatával, a Siriat Produkciós Iroda tizenegy kortárs, közismerten futballrajongó, és rajongása tárgyáról gyakran értekező íróval és költővel forgatott öt-öt perces szkeccsfilmeket Válogatott irodalom címen, Csillag Pétertől pedig a Nemzeti Sport hétfői, Népsport című mellékletében olvashattunk kitűnő írásokat ugyanebben a témakörben.
Ez utóbbi cikksorozat egybegyűjtött, átdolgozott, bővített változata jelent most meg a Jaffa Kiadó gondozásában önálló kötetként, Ady stoplisban címmel. A cím tökéletesen érzékelteti, mennyire egymástól távol álló területnek gondolhatjuk a legmagasabb szintű szépirodalmat és a sokáig az egyszerű nép „kenyerének és cirkuszának” elkönyvelt futballt. Amikor elképzeljük a naphosszat mélabúsan szemlélődő és cigarettázó Ady Endrét stoplis futballcipőben, éppen olyan, mint amikor a tehénre képzelünk gatyát. Mégis, az egész kötet mottója lehetne az a Zelk Zoltán költőtől származó mondat, hogy „megül a labda a felsősarokban, és sose hull le onnan”. Hiszen akit egyszer megfogott ez a pillanat, válhatott utána belőle főorvos, püspök, operaénekes vagy éppen író, költő, nem eresztette többé.
Csillag Péter könyvében – halálozási dátumok szerint sorrendbe helyezve – Ady Endrétől Mándy Ivánig huszonöt legendás irodalmár futballhoz kötődő kapcsolatáról kaphatunk képet.
A címadó Ady Endre 1899-ben tagja volt a Debrecen első futballcsapatának; Csáth Géza egyszer a rosszullétig rugdosta a labdát nála is híresebb unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel; egy 1927-es magyar–osztrákon az Üllői úton egymás tudta nélkül volt jelen négy nagy író és költő, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán és Pásztor Árpád, és az élmény mind a négyüket írásra sarkallta.
Természetesen nem mind rajongtak a labdarúgásért, sőt. Márai Sándor mélységesen megvetette ezt a fajta szórakozást, és évekig írásbeli szópárbajt vívott a Nemzeti Sport ikonikus főszerkesztőjével, Feleki Lászlóval. „A sértődöttség Herkulese, a különvélemény Toldija”, az egyszerre antiszemita, de egyben antiszemita-gyűlölő, náci-, német-, Horthy-, Bethlen-, kommunista- és modernség-ellenes Szabó Dezső „természetesen” a sportot is gyűlölte, cserébe viszont rendkívül szórakoztatóan és a csontokig ható gúnnyal tudott írni róla.
Szerették, nem szerették – életükre, munkásságukra mégis vissza-visszatérően kihatott a múlt század során szép lassan az emberiség legnagyobb kulturális-közösségi élményévé váló játék.
Ahogy a sporttól köztudottan távol álló Móricz Zsigmond fogalmazta meg az 1927-es magyar–osztrák láttán: „Milyen ok s cél tud egybegyűjteni negyvenezer embert? […] Negyvenezer emberrel világháborúkat vívtak hajdan. Bethlen Gábor legnagyobb háborús akciójában sem tudott negyvenezer embert egybegyűjteni. Tegnap délután negyvenezer ember volt a ferencvárosi sportpályán, egy futballcsatát megnézni.” Másutt pedig: „És mondjanak, kérem, egy számot, mennyi fogyott el Debrecenben a debreceni regényből hat hónap alatt? Nem találták el… Három példány. Egy futballmeccsen is megjelennek tízezren. Mit kellene egy írónak megírnia, hogy olyan izgalmat okozzon, mint az a kétszer tizenegy fiú, aki a labdát rúgja?”
Válaszolva a költői kérdésre: mondjuk a futballról írnia.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
Karinthy Ferenc Pilinszky Jánosról: „Azt mondja, ő, aki talán még Sárosiról, Puskásról sem hallott: – Tudod, mi a baj a magyar lírával? Amit az újságban írtak a fociról: mezőnyben jobbak vagyunk, csak épp gólt nem tudunk rúgni.”
Németh László: „Ez a férfi öröm: egy kis bandában megállni az embernek a helyét. S igazam volt, ha örültem; felnőttként is ezért a bandáért rugdostattam magam, s nem találtam meg soha többet.”
Márai Sándor: „Budapesten még ma is van minden vasárnap negyvenezer embernek legkevesebb négy pengője ahhoz, hogy megnézze a Konrádot vagy a Thurayt _ (Turay József válogatott labdarúgó valójában »h« nélkül írta a nevét – Cs. P.) […] Az az érzésem, hogy igazságosan talán ötven fillért ér az egész, nem sokkal többet. Én már nem emlékszem, hogy a spártai Stadionban, vagy a római Colosseumban mennyi volt a tribünjegy ára, de semmi esetre sem volt négy pengő. A Colosseumban ezenfelül kényelmesebbek voltak az ülések, s az egész kőből épült, s előadás közben, amíg a keresztényeket égették, a publikum dohányozhatott, illetve hagymát ehetett olajos kenyérrel. Itt, a pesti tribünön, ahol az előadás csak annyi, hogy a keresztények s szórványosan az izraeliták rúgják egymást, s égetésről szó sincsen, tilos a dohányzás. Egyik oka annak, ami a jövőben visszatart attól, hogy a pesti futballt sűrűn látogassam.”
CSILLAG PÉTER (Budapest, 1983–) sportújságíró. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és kommunikáció szakon (újságírás szakirányon) diplomázott. A Nemzeti Sport munkatársa, 2006-tól a labdarúgórovat tagjaként, 2016 óta főmunkatársként. A futball hátországát bemutató Hátsó füves sorozat készítője, három vb, három Eb és öt BL-döntő helyszíni tudósítója. Munkáját Junior Prima-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjjal értékelték.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)